20. Rész

Alig egy héttel azután, hogy hazaengedtek már azon kapom magam, hogy a kávézóban dolgozom. Nem bírtam otthon ülni és bámulni a négy falat. Plusz már nem voltam képes elviselni Sihyuk gyilkos pillantásait, amiért a lánya ennyire megszégyenítette őt. Aznap mikor a kis barátaival megvertek engem, behivatta őt az igazgató az iskolába, hogy mit tett a lánya. És még plusz megalázás volt neki az is, hogy pont a Bangtan fiúk vitték be a lányokat az igazgatóiba. Azóta áll a bál a háznál, ahogy Amerikában szokták mondani. ShinAh-t nem láttam azóta kijönni a szobájából, még wc-re sem. Pedig ő nem arról híres, hogy betartja a szobafogság szabályait. Nem tudom mi lelhette őt. Gondolataimból egy szemem előtt integető kéz hozott vissza.
- Föld hívja Nara-t! -hallom meg SoHee vidám hangját.
- Igen? -rázom meg fejem.
- Azt mondtam lejárt a munkaidőd! -nevetett- Hol jársz te lány?
- Nem túl messze. -löktem el magam a pulttól- Segítsek valamit?
- Áh nem kell. Már csak papír munkám van, azt meg nem sózhatom a nyakadba. Meg amúgyis bonyolult.
- Megnézhetem? -követtem őt az irodába.
- Felőlem. -tolta elém a papírokat.
Beleolvastam és egyáltalán nem volt nehéz irat, sőt könnyen értelmezhető volt. Leültem a vele szemben lévő székre és elkezdtem töltögetni. Gyorsan haladtam vele.
- Honnan értesz te ehhez?
- A BigHit-nél folyton én csináltam a papír munkát, szóval nem újdonság ez nekem.
- Klassz akkor segíthetsz nekem mindig. -nevetett.
Folytattuk együtt a munkát. Olyan nyolc körül betoppant Hee bátyja is és a szokásos kis box jelenetük után leült közénk. Mint mindig most is elegánsan de mégis lezseren volt felöltözve. Be kell valljam egész jó stílusa van.
- Hjajjj! -nyújtózkodott Hee, biztos elfáradt a sok írogatás közben- Na nekem azonnal szükségem van egy nagy adag kávéra! Gum? -nézett bátyjára.
- Nem kössz.
- Nara?
- Nem kérek köszi. Nekem holnap suli nem akarok fáradtan menni.
- Oké akkor egy cukorral teli, habos, fahéjas csodát csinálok magamnak.
- Csak bele ne szeress a kávédba hugi! -kiabálta utánna.
Csak mosolyogtam, olyan jó így látni őket, tényleg ez az igazi testvéri szeretet! Bár sokat viccelődnek, verekednek, húzzák egymást de mégis látni, hogy BoGum bármikor képes lenne Hee-t megvédeni akár a legkisebb bajtól is, és ez fordítva is igaz! Jó látni, hogy valahol ez még megvan.
- Neked nem járt már le a munkaidőd? -nézett rám.
- De.
- Csak nem az a rabszolgahajcsár kényszerített erre? -biccentett a papírok felé.
- Nem, dehogy. SoHee haza akart küldeni én ajánlottam fel, hogy segítek.
- Kedves tőled. De nem kell ezt csinálnod ugye tudod?
- Igen tudom, de szívesen csinálom. Szeretek segíteni.
- Ez jó dolog, de ne nagyon hangoztasd! Egyszer kihasználnak a jó szíved miatt! Talán nem Hee, de nem mindenki olyan, mint ő! -sok igazság volt abban amit mondott, igaza van!
- Igen tudom. Nyugodj meg, mások előtt igyekszem elrejteni a szívem.
- Sokat bántottak régen? -hajolt kicsit előrébb, hogy a szemembe nézhessen, kicsit meglepett ez a kérdés.
- Hát öm...
- Na itt is vagyok! Remélem ez a tökfej nem untatott halálra? -tért vissza a mindig vidám Hee, kezében a gőzölgő bögrével.
- Nem nyugi.
Hirtelen hallottuk ahogy a bejárati ajtó feletti kis csengő megszólal. Talán bejött valaki? Ilyenkor?
- Hahó van itt valaki?
Hallottunk meg egy kiabáló hangot. Hmmm de ismerős nekem ez a hang... Egyszerre indultunk el Hee-vel ki a kávézó részbe. Mikor megláttam kik állnak ott azt hittem padlót fogok.
- Jó estét! Elnézést a késői zavarásért de mindenképp szükségünk lenne 14 adag kávéra! Ha szükséges dupla árat fizetünk! -hajolt meg bocsánat kérően NamJoon.
- Ti nem a...? -nézett meglepve- Úr Isten, ti a Bangtan vagytok! Elhiszed ezt Nara a Bangtan tagjai vannak a kávézómban! -szinte ugrált örömében.
A négy fiú felkapta tekintetét mikor meghallották a nevem. Előre sétáltam, hogy jól látható legyek s mikor megláttak meglepve néztek végig rajtam.
- Szia Nara! -köszönt kedvesen Jin.
- Szia! -jött oda Jimin és féloldalasan megölelt.
- Sziasztok! -köszöntem vissza olyan kedvesen amilyenre csak telt tőlem.
Közben Hee a kávét a földre borította mikor meghallotta, hogy a fiúk ismernek engem. Eltátogta nekem, hogy „ezt mért nem mondtad?" majd folytatta a kávék elkészítését. Jungkook is velük volt de meg sem szólalt, sőt még rám se nézett. Szorosan Tae mellett állt, igyekezte elkerülni tekintetem. Bár nem csodálkozom ezen, bizonyára nem volt neki kellemes végig hallgatni a Jin-el való kórházi beszélgetésem.
- Mit keresel itt? -nézett rám Tae.
Mért van az az érzésem, hogy ezt nem is ő kérdezi?
- Itt dolgozik! -válaszolt helyettem Hee.
Szuper... Na ezt nem akartam. Nem szerettem volna ha megtudják, hogy itt dolgozom. Biztos elmondják Sihyuk-nak, hogy van másik melóm is a cégesen kívül.
- Ő a világ legjobb alkalmazottja! -fényezett barátnőm, bár tudom csupán hátsószándékból.
- Nara, beszélhetnék veled? -lépett közelebb Nam.
- Muszáj?
- Kérlek!
- Felőlem.
Elvonultunk a kávézó hátsó részébe, hogy ne halljon minket senki. Bár aki ott volt, mind néztek, hogy hova megyünk.
- Ha újra el akarsz tiltani Kook-tól ne fáradj, így sem vagyok a közelében. -mondtam mielőtt újra rámparancsolna.
- Nem, nem erről szó sincs. Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésemért! Nagyon illetlenül és tiszteletlenül viselkedtem veled, hidd el nagyon sajnálom!
- Oké. -most erre mi mást mondhatnék?
- Tudom nem fogsz megbocsájtani és meg is értelek, de hidd el ez nem ellened szólt! Tudod én mindent a banda érdekében csinálok és ez a te „letiltásod" is csak is értük volt! Azt hittem ha közelebb kerültök Jungkook-al akkor teljesen elveszed a figyelmét és nem lesz ott lélekben a próbákon, fellépéseken, interjúkon stb. De mióta nem beszéltek a helyzet rosszabb lett. Folyton letört, rengeteget ront és fejben sosincs jelen, mint ahogyan eddig.
- Ezt sajnálattal hallom, tényleg. De ezt miért mondod most el nekem?
- Mert szeretném ha nem kerülnéd őt. Miattam ne tarts vele haragot, ez nem csak neki rossz neked is. Bár nem sokat láttuk egymást és annál kevesebbet is beszéltünk, de láttam hogyan nézel rá. Talán ezért is jutottam arra a döntésre, hogy nektek nem jó együtt egy helyen. De belátom tévedtem...
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ha Jimin nem beszél Yang-al és ez az egész kavarás a hátük mögött nem derül ki, elmondtad volna? De őszintén!
Úgy nézett rám, mint aki azt hallja, hogy terhes a szeretője. Biztos meglepte az, hogy tudok a Jimin-es ügyről is.
- Igen, el. Már arra készültem, hogy leüljek beszélni Jin hyung-al. Kezdett egyre nehezebb lenni a teher és a nyomás rajtam óriási. És Jin az akivel az ilyesmit meg tudom beszélni. Mintha a bátyám lenne.
Tudtam, hogy igazat mond! Mind a hangjából mind pedig a tekintetéből kiolvasható volt az őszinteség. Sosem láttam még ennyire megtörtnek, szigorúnak és fegyelmezettnek igen, de sebezhetőnek soha! Fura így! De azért mennyivel emberibb már ez a fajta viselkedés, hogy látja a másik, hogy ő sem sérthetetlen! Hogy vannak érzései és lelkiismerete. Képes belátni ha hibázik és elismeri nincs igaza. Nem játsza a kimért, fegyelmezett, mindig mindent tudó vezetőt. Ha megmutatná az emberi oldalát is sokkal többen szeretnék, mint most. A leader énje kicsit ijesztő.
- Nos köszönöm, hogy bocsánatot kértél, sokat jelent és elfogadom. De nem fogok újra közeledni Jungkook felé.
- Miért? Talán nem szereted?
- Nem arról van szó, nekem ő mindig egy régi barátként fog élni a szívemben de ennyi. Ő ma már egy szupersztár, tinilányok bálványa, a cég legsikeresebb bandájának tagja, nem szeretném ha miattam ez semmivé lenne.
- Már mért lenne semmivé?
- Mert tudom milyen. Ismerem őt, sokkal régebb óta, mint ti! Bár sokra nem emlékszem a múltamból de arra igen, hogy a mi barátságunk nagyon mély volt és őszinte. Szerinted ha újra ilyen lenne és valami újra el akarna minket választani, szerinted kit választana titeket vagy engem? Nem hagyhatom, hogy a banda miattam menjen tönkre! Igaz nem vagyok a rajongótok, sosem voltam. De azt tudom, hogy Jeong Guk mennyire imádja a zenét és láttam mennyire szereti csinálni. Elemében van ha a színpadon van, eszem ágában sincs őt ettől megfosztani!
- Tudod sokkal bölcsebb lány vagy, mint azt gondoltam. Kook-nak jó az ízlése! -rámmosolygott és beletúrt a hajába- De szerintem ebben nincs igazad! Régen még gyerekek voltatok. Akkor persze, hogy bármit feladtatok volna a másikért, de ma már felnőttetek, te is ő is. Kookie is tudja mi a fontos, mi a jó neki és nem csak a saját érdekeit nézi. Tudja itt nem csak rajta áll, nem csak róla szól minden. Igazán remekül tud kompromisszumot kötni! -rámkacsintott majd visszament a többiekhez.
Otthagyva engem óriási kérdőjelekkel a fejemben. El sem hiszem, hogy épp most NamJoon volt az akivel ennyire bensőségesen beszélgettem. Igaz ez vagy talán csak álmodom? Sosem gondoltam volna, hogy pont neki aki eddig az ellenséget látta bennem, hogy neki öntöm ki a szívem. Talán tényleg kezdek megőrülni?
Megvártam amíg elmennek csak azután mentem vissza. SoHee azonnal nekem esett, hogy miért nem mondtam el neki, hogy személyesen is ismerem a Bangtan-t. Amíg a velük közös képeket töltötte fel a közösségi oldalaira addig hátra mentem a cuccaimért. Az öltözőben egy pillanatra leültem a padra. Muszáj volt egy percet adnom magamnak, hogy ne könnyekkel áztatott arccal menjek ki innen. Kezeimbe temettem arcom és térdeimre könyökölve hajoltam a lábamra. Miért? Folyton ez az egy kérdés visszhangzott a fejemben. Miért kért bocsánatot NamJoon? Talán Kook-nál akart jó pontot szerezni? Vagy tényleg azt akarja elérni, hogy újra barátok legyünk? Én már nem értek semmit! Miért mondta azt, hogy Guk képes kompromisszumra? Ez mit jelent? Megannyi kérdés váltja egymást és egyikre se tudom a választ. Kezdem azt érezni, hogy elfogy alólam a talaj.
- Miért pont ide kellett bejönniük?
Tettem fel halkan a kérdést, mintha bárki is válaszolna. Ja majd a szekrények vagy a padok választ adnak... Nevettem saját hülyeségemen. Már annyira kínlódom, hogy csak nevetni tudok magamon!
- Mert megérezték, hogy itt vagy.
Hallok meg egy igen csak mély, érces hangot mire felkapom fejem és lábaim a földre zuhannak ijedtségemben.
- Jesszusom BoGum, de megijesztettél!
- Sajnálom nem akartam. Jól vagy? -ült le mellém.
- Persze. -igyekeztem eltűntetni könnyeim, ne lássa ahogy itt sírok akár egy óvodás.
- Miért hazudsz? Nekem te ne hazudj! -förmedt rám, persze jó értelemben.
- Már megszoktam, hogy mindig ezt mondom. -vontam vállat.
- Miért akarod mindig erősnek és keménynek mutatni magad?
- Mert ha azt hiszik rajtam nem fog semmi, akkor nem bántanak.
- Ez egy baromság! Már bocs. Néha ki kell mutatni az érzéseinket különben felrobbanunk!
- Én még nem robbantam fel. -hirtelen csend telepedett ránk.
Nem akartam semmit mondani, tudtam ha ebben az állapotban bármit is mondanék azzal csak megbántanám. Mondjuk az meglepett, hogy ilyen könnyen megnyíltam neki, de nem is tudom... ha a szemébe nézek megnyugszom és tudom neki bármit elmondhatok. Talán ezt érezheti SoHee is ha a bátyja szemeibe néz.
- Tudod ezúttal nem sikerült! -szólalt meg hosszú idő után.
- Micsoda? -kérdeztem értetlenül.
- Elrejteni a szívedet. -csak bólintottam egy aprót- Nagyon fontos neked az a fiú ugye?
- Te meg honnan...?
- Tudod itt remek a szellőzés!
Mutatott a rácsra a falon. Ekkor esett le, hogy ahol Nam-al álltunk pont ott van a szellőző rendszer. Biztos hallott mindent! Jézusom de ciki!
- Oh atyám... -csaptam homlokomra.
- Nyugi, nem fogok pletykálni. De ha elfogadsz egy tanácsot egy idősebb és tapasztaltabb embertől, ne habozz! Ne lökd el magadtól az olyan embereket akiket szeretsz és akik viszont szeretnek. Hiszen valljuk be ha nincs legalább egy olyan ember az életünkben akiért bármit megtennénk, nagyon magányosnak és elveszettnek érezzük magunkat! És ez a nyomasztó érzés egyáltalán nem hiányzik senkinek! -felállt és elindult kifelé- Igaz nem lehet tudni mit rejt a jövő, de a jelent még széppé tehetjük!
Igazi filmes monológ nemde? De azért hatásos volt! Most talán mégnagyobb zűrzavar van a fejemben, mint azelőtt. Felvettem kabátom és elindultam haza. Yona várt engem és azonnal kötelező módon hurcolt el valami animációs hülyeséget nézni, hogy fordítsam neki, mivel angolul volt. Szuper... Nem eléggé lezsibbasztott ez a mai nap még ez is. De hát ennek a tündéri pofinak nem lehet ellenállni!
Kb a felénél bealudt így halkabbra vettem a tv-t és lefeküdtem mellé. Csak néztem ahogy kicsi mellkasa fel-le mozog és hallgattam horkolászós szuszogását. Nagyon szeretem ezt a csöppséget! Nem is tudom mi lenne velem nélküle...! Nem tudtam aludni, hiába akartam. Folyton a mai események jártak a fejemben. Az ahogy NamJoon bocsánatot kért, az amiket Kook-ról mondott... Aztán BoGum kis filmes jelenete ugrott be. Nagyon hatásos kis tanács volt amit adott, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt nem „csak úgy" mondta. Bizonyára tapasztalatból beszélt, szerintem ez a helyzet ugyanúgy illik rá akárcsak rám, talán rá még jobban is. Ebben a srácban van valami titokzatos, valami amit nagyon el akar rejteni. Lehet nem én vagyok az egyetlen aki nap mint nap álarcot húz?