20. rész

Másnap arra keltem fel, hogy Kai nincs mellettem, körbe néztem és egy cetli volt az asztalon, annyi szöveggel rajta „Mindjárt jövök!" nem tudom mikor írhatta és azt sem mit jelent neki a mindjárt kifejezés. Amíg vissza nem tért, addig kicsit felfrissítettem magam. Kb fél óra múlva hangos dörömbölést hallottam.
- Hahó fent vagy már!? Nyisd ki kérlek!
Odamentem és gyorsan kinyitottam az ajtót. Ő meg belépett rajta egy hatalmas tálcával rajta mindenféle finomságokkal.
- Te jó ég Kai! Miért te cipelted ide ezeket? Hiszen azért vannak itt a dolgozók!
- Tudom, de szerettem volna én hozni a mai reggelit, hogy meglepjelek.
- Hát ez sikerült. -mondtam mosolyogva- Na és miket hoztál? -ültem le az asztalhoz.
- Van itt sok minden, válogass csak!
- Te nem eszel?
- De mindjárt, csak átöltözöm.
Nem értettem minek átöltöznie, hiszen az is nagyon jó ruha ami rajta van, de mindegy ő tudja. Amíg ő el volt foglalva addig én jóízűen falatoztam. Nagyszerűek ezek az ételek, a biztos, hogy nincs párjuk a földön! Mikor visszajött együtt ettünk, olyan jó volt vele reggelizni! Tudom mások számára ez semmiség, de nekem nagyon sokat jelent! Bár sose érne véget! De előbb utóbb mindennek vége szakad, ahogy ennek is. Még azért egy utolsó sütit megettem, olyan gusztusosak mind, muszáj voltam megenni! De ahogy haraptam a benne lévő csoki véletlen kibuggyant a szám szélére, de mielőtt letörölhettem volna Kai rám nézett és közelebb hajolva letörölte a kezével. Nem tudom mért de totál zavarba jöttem, még ennyikétől is... Borzasztó! Zavaromban elmosolyodtam és felpattantam a székről.
Elindultunk, ő a melóba hát nevezhetjük annak is, én meg a megbeszélt találkozóra vagy interjú, nem is tudom minek nevezzem. Rettentően izgultam, mivel egyik legkedvencebb színészemmel találkozhattam hála Kai-nak, pont az ő hasonmásával, Ji Chang Wook-al. Épp a legújabb filmjét forgatják, már nagyon várom, hogy megjelenjen! Első leszek aki megnézi! A menedzsere már várt, akivel lebeszélte Kai a találkát. Hátra vitt ahol a kajás asztalok voltak és mondta, hogy itt várjam meg amíg szünet lesz, majd szól Chang-nek, hogy várom. Megköszöntem kedvességét és szófogadóan leültem. Közben néztem őt ahogy forgatnak, mivel ott is volt egy tv gondolom itt is visszajátszák a jeleneteket és megnézhetik ki hogyan játszott. Legalább is szerintem. Kb fél óra múlva szólt a csengő miszerint szünet van. Nagyon izgultam mi lesz ha kijön ide! Mit mondjak, hogy kezdjek neki!? Nem tudom... Vártam még egy kicsit aztán feltűnt az ajtóban, én meg végig néztem ahogy egyre közelebb jön. Gondoltam magamban, milyen jó lenne ezt lassított felvételben látni! Ahogy egyre fogytak a méterek úgy erősödött az izgalmam és lett egyre helyesebb a pasi! El se tudom képzelni hogy lehetnek a koreai pasik ennyire...azt nem mondom, hogy szépek mert azt a lányokra mondják de már-már egy kategória, hihetetlen! Mikor odaért hozzám kezet nyújtott és mosolygott rám. De cuki a mosolya istenem! Ezerszer jobb mint a filmekben, pedig hát ott se piskóta! Nyújtottam én is a kezem és üdvözöltük egymást.
- Szia! Örülök, hogy találkozhattunk! Óriási rajongód vagyok!
- Szia! Én is örülök, te vagy Beatris ugye?
- Igen de csak Tris kérlek!
- Rendben Tris-ke! -nevetett, istenem de aranyos!!!
- Láttalak játszani, nagyon jól csináltad! Már alig várom, hogy láthassam az új filmed!
- Köszi! Már nem kell sokat várnod!
- Már a címe alapján klassz lesz, Fabricadet City hmm jól hangzik! -nevettem.
- Szerintem is. -nevetett velem.
- Elképesztő! -néztem végig rajta.
- Micsoda? -hátrált egy kicsit.
- Hogy mennyire hasonlítasz a barátomra! Mintha ikrek lennétek!
- Tényleg? -lepődött meg.
- Igen, mutatok fotót ha gondolod? -bólintott- Nézd!
Kikerestem a telefonomban egy képet ahol jól látszik Kai arca és vonásai. Láttam ő is meglepődik sőt még a telefont is kikapta a kezemből.
- Ez tényleg ő? -bólintottam- Tényleg nagyon hasonlít, akár ikrek is lehetnénk! Hogy hívják?
- Kai Rees. -rám nézett egy elég fura tekintetet vágva- Ő is koreai, azért Kai a neve.
- Így már érthető. Majd megismerném ha lehetséges?
- Azt mondta eljön ide értem, nem tudom ideér-e...
- Mért mit csinál?
- Tudod ő orvos és itt ilyen szakmai tovább képzésen vagy feljesztésen van, nem is tudom a hivatalos kifejezést.
- Ohh értem. Rémlik is valami, hogy mondott az egyik barátom erről valamit.
- Annyira örülök, hogy találkozhattunk! El se hiszed mennyit jelent ez nekem!
- Aranyos vagy, hidd el sokat mondták már ezt nekem. Félre ne értsd nem leszólásként mondom!
- Tudom, van elképzelésem hány lány mondhatta már ezt, de az én esetem más...
- Miért? Talán szerelmes vagy belém? -kérdezte nevetve.
- Nem, dehogy. Kedvellek mert nagyszerű színész vagy és a hangod is jó, de én másért mondtam ezt. Tudod...hm...én beteg vagyok és jó tudni, hogy mielőtt meghalok beszélhettem veled és még néhány színésszel, színésznővel.
- Oh ne haragudj, nem tudtam nem akartam...
- Ne ne, hagyd csak! Ne kérj elnézést! Az ilyesmivel nem dicsekszik az ember! -vontam meg a vállam.
- Mit szólnál ha bejönnél a forgatásra?
- Tényleg? -lesokkoltam.
- Aha. Gyere!
Megfogta a kezem és magával húzott. Odament a rendezőhöz és valamit beszélgettek nem tudom mit, egy szót se értettem. Majd mondta, hogy üljek le és maradjak csendben majd szólni fognak. Nem értettem mért is szólnának, de bólintottam és jó kislány módjára leültem. Majd kimentünk, ilyen kültéri forgatásra és szólt a producer, hogy menjek oda a statisztákhoz és mikor elindulnak menjek én is. Ekkor jöttem rá, hogy mire értette hogy majd szólni fognak. El se hittem, hogy benne leszek a filmjében! Mégha csak egy aprócska jelent erejéig és egy árva szót sem szólok. Ez egy igazi álom! Tök jól éreztem magam egésznap! Szünetekben nagyon jól elbeszélgettünk Chang-el, képeket és videókat is csináltunk! Olyan délután 4 lehetett mikor Kai megérkezett értem. Szólt a menedzser, hogy itt van értem azonnal rohantam, hogy elmeséljek neki mindent!
- Kai!!! -a nyakába ugrottam, ő pedig mosolyogva megtartott.
- Mi történt? Miért vagy ennyire feldobott?
- Képzeld, szerepelek majd a filmben! -ugrottam le róla- Igaz csak statisztaként de akkor is! -meséltem lelkesen.
- Annyira örülök neki! Jó látni, hogy ilyen boldog vagy! -ölelt át.
- Hála neked! Nem is tudom hogyan köszönjem meg!?
- Áhh szóval ő a hasonmásom, Kai Rees? -jelent meg a hátunknál a kis sztárocska.
- Igen, ő az! -feleltem.
- Örülök, hogy találkoztunk! -nyújtotta a kezét.
- Én is! -viszonozta gesztusát.
- Csinálhatok rólatok így egy képet? Elképesztő a hasonlóság!
Csináltunk néhány képet, úgy is hogy én közéjük álltam. Azután elbúcsúztunk és visszaindultunk a szállodába. Mondhatni, hogy ez volt életem legszebb napja! Útközben lefordult a kocsival és elvitt az ottani vidámparkba. Nagyon szép volt, szebb mint az otthoni! Vettünk fagyit, üdítőt, felültünk a körhintára, utánna az óriás kerékre.
- Istenem de csodás innen a kilátás, szinte mindent látni! -felálltam és nézelődtem, nagy volt a kabin nem olyan picike mint nálunk és zárt is volt.
- Ugye milyen klassz? Kiskoromban anyám néhányszor elhozott ide. Emlékszem mennyire jól éreztük magunkat, az egész napom úgy telt, hogy nevettem. -láttam arcán mennyire hiányzik neki az az időszak, de mégis tekintetében láttam a boldogságot.
Odamentem és átöleltem, nem akartam, hogy szomorkodjon egy ilyen szép napon! Megfogta vállaim kibogozott az ölelésből és az egyik kezével átfogta a nyakam, a másikkal meg a derekamnál fogva magához húzott. A szívem kb 200-al vert, levegőt alig kaptam! Belenéztem szemeibe és végem volt, totál elvesztem bennük. Rámmosolygott majd teljesen hirtelen megcsókolt. De olyan hevesen, hogy rendesen eltátottam magamban a számat. Mire leértünk abba hagyta és visszamentünk a szállodába.
Annyira zavarban voltam, nem tudtam mit mondjak. Az óriáskerékben történtek óta nem szóltunk egymáshoz, szerintem ő sem tudta mit is mondhatna és én se. Kb 8-kor hozták a vacsoránkat én a tv előtt ettem meg, ő az asztalnál evett. Nem tudtam most mi van! Talán megbánta amit tett? Visszacsinálná? Nem értem mért viselkedik így! Befejezve a vacsorámat elmentem zuhanyozni.
Kiérve a szobában senkit se találtam. Hát itthagyott? Se egy cetli, se egy üzenet semmi! Kimentem a teraszra és élveztem a langos levegőt és a hűs nyári szellőt. Közben elmorzsoltam egy pár könnycseppet. Néztem a gyönyörű színekben pompázó várost. Majd hirtelen két kéz hátulról átkarolt. Úgy megijedtem, hogy majdnem összeestem, még jó, hogy a két kéz megtartott.
- Óh te jó isten!
- Bocsi nem akartalak megijeszteni! -fordított magafelé- Én csak... -rámnézett- Te sírtál?
- Nem! -töröltem meg arcom.
- Mi a baj?
- Semmi, csak belement valami a szemembe.
- Miattam volt igaz? -nem szóltam semmit- Sajnálom Tris, ne haragudj! Tudom az én hibám de össze kellett szednem a gondolataim. Ha már megléptem azt, hogy megcsókoljalak.
- És mire jutottál? Megbántad?
- Nem, dehogy! Csak ha már megtettem akkor illik magyarázatot is adni nem?
- Hallgatlak!
- Hát jó. Nos, mint már azt mondtam is nagyon fontos vagy már nekem elég régóta és ez akkor nőtte ki magát teljesen mikor azt hittem elveszítelek. Akkor ott a hídon valami meghalt bennem és mikor kinyitottad a szemed az a kis valami újjá éledt. Akkor tudtam, hogy reménytelenül beléd szerettem!
- És mért csak most mondod el?
- Nem tudom... Talán féltem, hogy mit fogsz hozzászólni, hogy nem veszel majd komolyan mert azt hinnéd csak sajnálatból mondanám, holott ilyesmiről szó sincs! De mégis ott volt a félsz bennem mert...
Megelégeltem a folytonos szómenését és egy puszit nyomtam a szájára. De annyira elszégyeltem magam emiatt, hogy berohantam a szobába. Ő utánnam és utolérve felkapott majd az ágyra dobott. Felém hajolt és két oldalt térdelt, hogy ne nehezedjen rám. Úgy nézett rám, hogy rendesen zavarba jöttem, biztos totál vörös lettem. Kezeimmel eltakartam arcom és úgy nevettem. Megfogta kezeimet és oldalra tette, majd tenyerét az enyémbe csúsztatva összekulcsolta ujjainkat. Majd újra összeforrtak ajkaink, de immár senki nem szaladt sehova, nem volt szégyenkezés, nem volt félelem. Csak ő és én és senki más a világon.
Reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Eltakartam a kezemmel de az ujjaim között is besütött. Ezért kinyitottam szemeim és láttam, hogy Kai felém fordulva felég fekvő félig ülő helyzetben könyökölve engem néz. Kicsit zavarba jöttem és a fejemre húztam a takarót. Ő felnevetett és lerángatta rólam.
- Jó reggelt álomszuszék! -puszilta meg homlokom.
- Szia! Mióta vagy fent?
- Már egy ideje.
- Azóta engem nézel? -bólintott- Miért?
- Csak úgy. Olyan gyönyöű vagy!
- Nem vagyok, ne mondj ilyet!
- Nekem a legszebb vagy! -húzott magához, én meg a vállára feküdtem.
- Nem kéne indulnod?
- Ennyire zavarok?
- Dehogy! Csak nem akarom, hogy miattam elkéss!
- Nem fogok, nyugi.
Még feküdtünk egy darabig aztán kiszállt az ágyból és elindult a fürdőbe.
- Kai!!! -eltakartam a szemem.
- Mivan?
- Nem vennél fel valamit?
- Miért? Tegnap láttál mindent nem!? -nevetett.
- Hát, de... De akkor is!
Csak rázta a fejét és bement a fürdőbe. Én addig gyorsan felöltöztem. Aztán fogtam a táskáját és bepakoltam a szükséges cuccokat neki. Megreggeliztünk aztán egy búcsú csók után elindult. Gondoltam elkezdek becsomagolni, úgy is már csak két napig leszünk itt. Ahogy pakoltam a bőröndökbe hirtelen olyan szédülés rámtört, hogy azt hittem elájulok. Muszáj voltam kicsit lefeküdni, hogy jobban legyek. Nem lehetek most rosszul, még nem! Hátra van még egy találkozóm és vissza is kell utaznunk Amerikába, nem lehetek gyenge! Kértem Istent, hogy segítsen, hagy bírjam ki az itt létünket! Hogy had én mondjam el Kai-nak az igazságot az állapotomról és ne a kórházban tudja meg ha bevinnének! Ennyi jár neki. Csak legyek jobban!