2. rész - A titok

Siettem reggel, hogy még órák előtt tudjak beszélni a Tamással. Az udvarra érve keresni kezdtem a szememmel a parkolóban, gondoltam biztos kocsival jár. Meg is találtam de tévedtem, ő motoros. Nagyon klassz kis moci volt, mentem volna vele egy kört! Mármint a motorral nem Tamással! Odarohantam.
- Tanár úr várjon egy percet! - szóltam oda neki.
- Igen, mi a baj? - fordult felém.
- Semmi, csak szeretnék elnézést kérni a tegnapiért.
- Mért mi volt tegnap amiért bocsánatot kéne kérned?
- Hát az, hogy tesi után olyan furán beszóltam.
- Ja hogy azért! Mért gondolod, hogy emiatt szavatkoznod kéne? Szerintem semmi rosszat nem mondtál.
- Igaz. Csak itt szinte senki nem érti a viccet, főleg nem az én humorom. Néha kissé morbid vagyok.
- Én értettem és nem vagyok olyan, mint a többi tanár. - mosolygott egyfolytában, ami megnehezítette, hogy komoly maradjak.
- Az jó. Remélem ilyen is marad!
- Igyekszem. De most rohanok mert órám lesz. Te is menj a terembe!
- Már repülök is. Viszlát negyedik órában! - kiáltottam már messzebb tőle.
Gyorsan felrohantam a termünkbe és a helyemre ültem. Előkotortam a táskámból a biosz könyvet, így elkezdődött a nap. Szerencsére elég jól és izgalmasan teltek az órák és az idő is repült. Már csak arra lettem figyelmes, hogy matekon ülünk. Látni, hogy új itt, azonnal már bele is ugrott a sűrűjébe. A képleteket vettük, bár nekem az az egyik kedvenc ágam a matekban, a hatványozás és a törtek mellett. Az előttem ülő Márk hátra fordult és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ma is focizok-e velük. Aztán szóba jött ahogy tegnap elvertük a többieket, ezért kicsit elnevettem magam ami a néma csendben eléggé hallható volt. A tanár azonnal felszegte a fejét.
- Mi folyik ott hátul?
- Semmi! - vágtuk rá egyszerre.
- Azt a semmit kérem óra után folytatni!
- Igen! - szintén szinkronban válaszoltunk.
Márk előre fordult én meg ültem a könyvem fölött mert már rég megcsináltam a feladatot. Órák után mentem vásárolni mert anya küldött üzit, hogy vegyek pár dolgot a boltban. Hiszen úgy is „útba esik". Klassz... Ha még nem említettem volna Egerben élek, így van itt minden ami kell. Pláza a vásárlásokhoz és a pláza cicáknak, hisz erről kapták a nevüket. Egy kiránduló hely (lásd egri vár) ahol az ember egyedül tud lenni a gondolataival, vagy csak simán lazulni egyet a haverokkal stb stb. Sétáló helyek, kis vasút és egyéb „izgis" dolgok. Én egy félre eső környéken lakom, nem olyan messze a vártól. De néha úgy érzem, hogy kilométerekre nincs senki!
A kalandozásom végére beszereztem mindent ami a listán volt, siettem a buszhoz. Kb öt óra volt mire haza értem.
- Szia anya! Itt a csomagod. - tettem le a szatyrokat a konyhapultra.
- Köszi Lara! Nagy segítség volt nekem.
- Nincs mit! Emma hol van?
- A szobájában. Állítólag leckét ír, de szerintem megint csak a neten lóg.
- Megnézzem?
- Azt megköszönném.
Mentem is, hogy ellenőrizzem. Éppen most éli a lázadó korszakát, ilyenkor semmi sem jó, senkit nem szeret stb stb. Minden tini átesik ezen. Bár nekünk kicsit rosszabb volt, mivel apa lelépett. Bár ő annyira nem is emlékszik rá. Hiszen csak 2 volt mikor elment én 8. Engem jobban megviselt! De mindegy is, igyekszem nem gondolni rá, úgy nem fáj annyira.
- Kopp-kopp!
- Menj el!
- Nem tudok, parancs volt, hogy ide jöjjek! Mit csinálsz? - mentem oda hozzá.
- Semmi közöd! - fordult el durcásan.
- Na add csak ide! - kaptam ki a telefont a kezéből.
- Na, add ide! Az nem a tiéd! - kapkodott felém.
- Majd ha megnéztem mit csinálsz!
- Az az én magánügyem!
- Magánügy? Neked olyan is van? Döbbenet! - a szívemre tettem a kezem, mintha tényleg meglepődnék.
Elolvasgattam amit facen írkálnak egymásnak a barátaival. Mit ne mondjak ledöbbentem. Nem hittem el amit látok!
- Ez komoly? 13 évesen pasizol? Nem vagy te ahhoz még fiatal?
- Ugyan hagyd már! Mindenkinek van fiúja csak nekem nem. Amúgy meg mindjárt 14 leszek!
- Az még egy kicsit odébb van! Figyu, ha azt akarod, hogy anya erről ne tudjon akkor ajánlom kapcsolj rá a tanulásra vagy beszámolok mindenről!
- Ezt nem teheted! - hisztizett.
- Már mért ne tehetném? Kettőnk közül én vagyok a felnőtt nem te! Sőt örülhetnél, hogy foglalkozom veled és a tanulásoddal. Más ezt nem csinálja!
- Hurrá... - ült le durcizva.
- Na állj neki a házinak!
- A telóm! - kapott utánna.
- Majd visszakapod, ha kiérdemelted!
- Szemét!
- Hisztis! - becsuktam az ajtót.
Elmentem én is megírni a leckém és fürödni. Aztán jött a kiáltás, hogy vacsora, mindenki rohant. A kedvencem volt a kaja, rakott krumpli. Imádom! Anya ma délelőttös volt így nem kellett éjszakára mennie, bent maradt miután egy balesetest bevittek. Így a főnöke a mai napot így tudatta le vele. Holnap pedig reggeltől lesz estig. Úgy sajnálom őt, olyan sokat dolgozik! Persze tudom miattunk csinálja de akkor is... Igaz ha nincs komoly eset akkor neki is csak 8 óra a hivatalos de ha sok a beteg akkor akár napokat bent van.
Kaja után segítettem neki elmosogatni majd elvonultam magamnak. Ment egy jó kis horror a tv-be, imádom a horrort! Nem is tudok más filmet megnézni. A romantikus filmektől egyenesen hányok! Még a vígjáték csak csak de a szerelmes filmek, áhh...rosszabb a kínzásnál is. Amikor meg kellett néznem a hugom miatt a Twilight filmet azt hittem kinyírom magam! Az tartotta bennem a lelket, hogy a kutyát vagy farkast játszó pasi iszonyat jól nézett ki.
A gondolataimból kopogás hozott vissza.
- Igen?
- Bejöhetek? - jelent meg Krisz az ajtóban.
- Hiába mondom, hogy nem akkor is bejössz nem!? Akkor meg nem mindegy!?
- Jajj kérlek Lara, ne haragudj már rám! Hányszor kérjek még bocsánatot?
- Nem kell egyszer se! Nem vagyok rá kíváncsi, se rád!
- Ugyan már! - megfogta a kezem de én elrántottam - Nem utálhatsz örökké!
- Azért megpróbálom, oké?
- Lara! Tudom nem volt szép amit tettem, de...
- Nem volt szép!? Ez elég enyhe fogalmazás! Szó szerint átbasztál!
- Muszáj ilyen csúnyán?
- Akkor átvertél Mr. Érzékeny lélek... - próbáltam minél szigorúbb és komolyabb lenni.
- Nem vertelek át csak még nem éreztem volna, hogy elérkezett az idő!
- Ha rajtad múlna sosem lenne megfelelő idő! De mindegy már leszarom azt csinálsz amit akarsz anyával!
- Jó látom most nem tudunk normálisan beszélgetni! Majd szólj ha lehiggadtál!
- Én halálosan nyugodt vagyok! Csak nem vagyok se rád se a hazugságaidra kíváncsi!
- De hányszor mondjam még, hogy nem hazudtam!? Nem szokásom hazudni!
- Áhhh... Bakker! Legalább ezt ne mondtad volna! És amikor rajta kaptalak anya munkatársával!? Tudod azzal a helyes kis nővérkével!?
- Az csak egyszer volt és semmi sem történt!
- Semmi? Azt azért nem nevezném semminek! A többiről meg már nem is beszélek!
- Csak lepippantott! Az semmi! Még meg se csókoltam! Nem úgy mint...
- Istenem te hallod magad ilyenkor? Szánalmas vagy! Na csá!
- Lara! Ne csinálj úgy, mintha te ebben ártatlan lennél! Te is ugyanúgy hazudsz anyádnak, mint én!
- Jah, de azért mert nem akarom, hogy újra csalódjon és ismét a rehabon kössön ki!
- Mind a ketten azért tesszük, hogy ne bántsuk meg azt akit szeretünk.
- De te mégis bántasz engem. Vagy már nem szeretsz?
- Hogyne szeretnélek! Jajj Lara ne beszélj butaságokat! Mindennél jobban szeretlek és ez a két hónap amíg ilyen távolságtartó voltál...mit ne mondjak nagyon szar időszak volt. - átölelt, én engedtem neki, tudom megbánom de nem bírtam tovább.
- Nekem se volt könnyű. Csak olyan rosszul esett, hogy úgy átvertél!
- De hidd el nem vertelek át. Csak kicsit elhalasztottam a dolgot. De meglesz ne aggódj és mindenki boldog lesz.
- Mindenki?
- Hát...jó talán nem mindenki. De akkor már jók vagyunk? Szent a béke?
- Hát.... Azt még átgondolom. - mosolyogtam gonoszul.
- Kis bestia! - elkezdett csikizni.
Tudja, hogy utálom de mégis mindig feldob vele. Már az évek alatt jól kiismert. Már kb 8 éve van itt velünk, eléggé megszoktuk. Emmának olyan, mintha a pót apja lenne. Nekem nem, nem is akarnám csak eszembe juttatná apát és azon aggódnék folyton, hogy mikor hagy ő is itt. Meg szerintem pótolni se tudná, hiszen egy mostoha nem olyan, mint az igazi. Persze igyekszik, de ő sem tökéletes. Sajnos már megcsalta anyát, persze meg is bánta. Azóta se találkozott azzal a nővérkével, bàr nincs is oka rá.
Mikor abba hagyta a kínzásom megtörölgettem a szemeim és bebújtam az ágyba. Krisz mellém ült és megvárta amíg elalszom, addig simogatta a kézfejem és néha-néha elnézést kért még mindig.
A napok gyorsan teltek és Lorával megbeszéltük, hogy elmegyünk péntek este valahova bulizni. Bár nem az én világom a bulizás, de most az egyszer kivételt teszek. Nem messze volt egy karaoké klub, oda beszéltük meg. Elhívtuk Patrikot is és Maját is az osztálytársam. Egész jófej lány és ő az egyetlen akivel lehet normális szavakkal beszélgetni. Igaz ő egy évvel fiatalabb tőlem, de nem látszik rajta, kedves, érett, okos lány. Gondoltam teszek egy próbát és megnézem hogyan válik be, mint barát.
Suli után azonnal haza rohantam, hogy valami normális ruhát összeszedjek a szekrényemből. Megbeszéltük, hogy hétkor talizunk a klub előtt, így bele kell húznom! Gyorsan fürödtem, felöltöztem, egy kis smink, bár nem szeretem magam festeni én a természetes szépség híve vagyok. Szerintem aki alap szép, az 20 kiló vakolat nélkül is az, aki meg ronda az az is marad hiába borul rá egy egész festék bolt.
Így csak tényleg minimálisat tettem magamra. Majd parfüm, azt be is dobtam a tatyómba, a felsőmet magamra vettem és indultam is. A megbeszélt időre ott is voltam, általában pontos vagyok, ritka ha elkések de akkor annak oka is van.
A többiek is kb akkor értek oda így együtt mentünk be. Persze kérték a személyiket, még jó, hogy vittem. Nem szoktam hordani, tudom rossz szokás. De jól esett, hogy nem nézett az őr 18-nak, általában mindig idősebbnek néznek. Ami néha bosszantó!
Bent már javában zajlott a buli, 8-tól volt a karaoké est, így volt némi időnk lazítani. Addig különféle zenék szóltak. Amikor a pulthoz mentem, hogy kérjek italokat egy ismerőd arcot pillantottam meg. Meg is ráztam a fejem, hogy tényleg jól látok-e, de igen kétség sem férhet hozzá! Ez ő! De mit kereshet itt?