2. rész - A tesi óra

Másnap ismét kedvetlenül mentem iskolába és reméltem, hogy a tegnapi kis incidens nem ismétlődik meg. Ahogy lenni szokott ShinHe a buszon várt és együtt mentünk. Az udvarra belépve láttuk, hogy elég nagy tumultus összegyűlt a bejáratnál, kíváncsiak voltunk mi lehet az. Talán verekedett valaki? Így hát odamentünk. De ahogy közeledtünk már tudtam miről van szó, így a lelkesedésem hamar leapadt. A fiúk videójától voltak elájulva a lányok és őket vették körbe dícsérve, hogy „jajj milyen kis cukik voltak, aranyosak, szexik" stb stb. Nekem elég volt ennyi belőlük, így elvonultam a kis padunkhoz. Nem sokkal később Brendon jött oda és telepedett le mellém.
- Szia Lien! -köszönt kedvesen.
- Szia Brendon!
- Hogy hogy egyedül? ShinHe?
- Ott van a tömegben valahol. Biztos a fiúkkal bájolog. -vontam meg a vállam.
- Ja akkor őket vették körbe annyira! Nem tudom mi lett velük, mióta megnyerték azt a regionális versenyt azt hiszik, hogy olyan királyok! -ingatta fejét.
- Még azzal nem is lenne baj, hiszen azért jól csinálják ezt a zenei dolgot engem a fennhéjázóságuk zavar az, hogy azt képzelik minden lányra akire csak ránéznek megkaphatják! Szemernyi tisztelet sincs bennük!
- Ezt tanusíthatom! Seo barátom volt még régen, a „hírnév" előtt. Mióta a Bangtan megalakult tessék, szóba se áll velem.
- Látod(?) erről beszélek! Azelőtt jók voltunk mi is most, hogy már figyelem kíséri őket úgy tesznek mintha idegenek lennénk! -mondtam mérgesen.
- Mért te melyikőjüknek voltál a barátja?
- Hát igazából senkinek, mondjuk azelőtt elég sokat beszélgettem Tae-vel és Jeong Guk-al is de Nam Joon az unokatestvérem mégis mintha nem is léteznék!
- Tényleg tesók vagytok!? -lepődött meg.
- Igen.
- Az klassz.
- Attól függ kinek a szemszögéből nézzük. Na de most elköszönök, sietnem kell órára. Szia Brendon!
- Szia Li!
Intettünk egymásnak és átverekedve magam a tömegen nagy nehezen bejutottam az épületbe. Felbaktattam a lépcsőn és haladtam a terem felé. Beérve csak páran ültek a helyükön, inkább csak a fiúk a lányok még lent voltak elfoglalva a kis bandával. Köszöntem a tanárnak egy jóreggelt kíséretében és meghajoltam, majd a helyemre kullogtam. Elővettem a szükséges könyvet és amíg nem jött be mindenki azt olvastam. Legelőször Taehyung jött be őt követte Jeong Guk és nyomukban a vihorászó lányok. A tanár leszidta őket majd fenyegetésként annyit mondott, hogy ilyen ne forduljon elő többé. Elkezdtük az órát.
A nap egész gyorsan és nyugodtan telt. Hiányzott Yona beszólogatása, de nem is találkoztam vele egész nap. Örültem neki, végre nyugtom van tőle és a csapatától. Az ebédlőben sorba álltunk az ételért és a szokásos helyünkre ültünk le a barátaimmal. Jól elvoltunk beszélgettünk, nevetgéltünk.
- Hé Ana jobban vagy már? -kérdezte Brendon.
- Igen már egész tűrhetően, ezért is jöttem ma már suliba. Csak nem hiányoztam? -kérdezte nevetve, egyik szemöldökét felhúzva.
- De, nagyon. -nevettünk mindannyian.
- Na és történt valami amíg nem voltam itt? -érdeklődött kedvesen.
- Persze! Itt csak úgy zajlik az élet! Képzeld a srácok tettek fel egy új videót, olyan aranyosak rajta, főleg Jimin és Jungkook! -áradozott ShinHe Ana-nak.
- Tényleg? Ennyire lemaradtam volna? Nem is láttam az új videót, ezt korigálnom kell! -vette elő telefonját.
- Ne, lányok csak ezt ne! -próbáltam elvenni tőle a telefont de nem hagyta- Légyszi csak ma ne! Örülök, hogy Yona nem jött suliba, légyszi ne rontsátok el a kedvem!
- Mért utálod őket ennyire? -nézett rám Ana.
- Nem őket utálom hanem a viselkedésüket! De ezt elmondtam már párszor.
- Na és azzal szerinted kinek teszel jót ha utálod őket? Ez kétoldali dolog. Ha a lányok nem bomlanának ennyire utánuk akkor nem akarnák elcsábítani őket! Példának itt vagy te, akarjon már valamelyikük is randizni veled ha te nem akarod! Azért ne őket utáld ha a lányok felajánlkoznak nekik. Hiszen pasiból vannak ők is és legyen az akár Korea, Amerika, Spanyolország vagy bármely más ország a világon, tanuld meg egy pasi sosem mond nemet egy lánynak! Lehet a kultúra más, de a vágyak nem!
- Tudom Miss világutazó, de akkor is számomra ez olyan visszataszító dolog.
- Ügyet se vess rá, az ő dolguk nem a tiéd! Jók abban amit csinálnak? Igen! Akkor meg? A többi már nem ránk tartozik!
Válaszolni sem tudtam mert csengettek, siettünk testnevelés órára. Ahogy az öltözők felé mentem az osztállyal belegondoltam abba amit Ana mondott. Talán igaza van, lehet kicsit túlreagáltam a dolgokat. Hiszen ha utálom őket ha nem ez a viselkedésükön úgy sem változtatna. Végül is az igaz, ha önként odamegy egy lány és flörtöl velük az a lány kezdeményezése nem a fiúké. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom nem utálni őket. Bár nehéz lesz, mert ez a viselkedés nekem nagyon nincs ínyemre de mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy megmutassa van más oldala is.
Ahogy ezen töprengtem azon kaptam magam, hogy már a tornaterem közepén állok. A tanár úgy döntött, hogy egy barátságos kidobós versenyt rendez köztünk. Ketté osztotta a csapatot. Az én felemre került Taehyung és néhány lány, a másik térfélre pedig Jeong Guk-ot osztotta be az osztály másik felével. Sípszóra el is kezdtük a játékot. Egész jól alakult, a végére már élveztem is. Már csak négyen voltunk játékban, az egyik félen én és Tae a másikon pedig Jeong Guk és Naeri. Felrepült a labda és én kaptam el, rögtöm Naeri lett a célpontom és kidobtam. Jungkook elkapta a labdát és engem akart kidobni, repült a labda a levegőben egyenesen felém. Már készen álltam arra, hogy kiesek a játékból, de egyszer csak valaki elrántott onnan és elém állt, így őt kapta el a labda. Aki nem más volt mint Taehyung. Csak néztem rá, hogy ezt most mért csinálta, nem értettem az egészet. A játék kedvéért? Ahogy sétált le a pályáról visszamosolygott majd szurkolásba kezdett ő is a többiekkel. Megráztam a fejem és a tanárunk feldobta a labdát, amit ügyesen elvettem és kiütöttem vele Jungkook-ot. Nagy volt az öröm, mindenki odajött és összeölelkezve ugráltunk. Hiába ha nincs itt Yona tök normális mindenki.
Aztán mentünk átöltözni és zuhanyozni. Mikor végeztem siettem, hogy elérjem a buszom. Ahogy a folyosón haladtam hallottam a mögöttem trappoló hangokat. Hátra néztem és láttam, hogy a fiúk siettek valahova. Félre álltam nehogy fellökjenek a nagy sietségben. Mikor mellém értek Tae megállt egy pár lépéssel előttem.
- Jó meccs volt a mai, ügyes voltál! -mosolygott.
- Köszi! És kössz, hogy feláldoztad magad. -megköszöntem mivel tényleg így történt.
- Ugyan semmiség. -kacsintott majd tovább szaladtak.
Megráztam a fejem közbe mosolyogtam. Én is gyorsabbra vettem a lépteim és siettem a járatomhoz. Végre egy olyan napom volt ahol nem kellett Yona és a barátai miatt stresszelnem plusz megéltem azt a pillanatot is, hogy Tae normálisan hozzám szóljon. Ilyen már nagyon régóta nem történt, így ezt egy igen csak eredményes napnak tudtam be a nagy történelem könyvbe.