2. rész - A beszólás

Na basszus mit mondjak? Az igazat tuti nem!
- Jah senki csak egy színészről volt szó, tanár úr! - próbáltam minél meggyőzőbb lenni.
- Áh értem. Na és melyik színész? - kérdezgetett ahogy mentünk tovább a soron.
- Hát Elijah Wood-ról volt szó. Mivel szeretjük a Gyűrűk urát és így jött szóba. Ennyi. De mért érdekli? - most egy kicsit én dolgozom meg őt.
- Nem is tudom... - vakarta meg a fejét - Szeretek pletyuzni ahogy a többiek, és érdekel, hogy a fiatalságot épp mi érdekli most. Ne hidd azt, hogy egy betyepesedett egyhangú tanár vagyok.
- Áh én egy szóval sem mondtam ilyet. Na további szép napot és jóétvágyat! - próbáltam lezárni ezt a kínos beszélgetést.
- Óh szóval lerázol!? Rendben, ahogy akarod! -nevetett és mintha kacsintott is volna, de lehet csak nekem tűnt úgy - Jóétvágyat nektek is!
Megköszöntem aztán odamentem a többiekhez. Megebédeltünk persze a fele beszélgetéssel és baromkodással telt el. Aztán siettünk az utolsó két óránkra. Miután végeztünk rohantunk én és Sam a buszunkhoz. Nem akartuk lekésni, mert utánna itt kéne lennünk még két óra hosszát, mert akkor jön újra. De mivel siettünk, elértük. Haza felé megbeszéltük, hogy írunk majd telón és videochat-elünk. Leszálltam és haza mentem. Bár, nem igazán volt kedvem.
Sokan ismernek engem, de azt nem tudják, hogy hogyan is élek én. Szerencsére!
Egyedül Sam tudja, még a barátaim sem.
Mostoha apám van, anyámmal kb 5 éve vannak együtt. 14 voltam mikor haza állított vele, hogy ő az új pasija. Nem örültem neki. Nem tudom miért, de az elejétől olyan rosszat sejtek a közelében, érzem benne a gonoszt! Rosszabb vagyok mint egy démon űző!
Na jó nem viccelődöm. Szóval. 3 éve lakik nálunk. Azóta olyan kriptás itthon a hangulat. Köszönünk egymásnak, anya max megkérdi milyen napunk volt az öcsémmel és ennyi. Mindenki megy a maga dolgára. Mióta ő itt van anya nem ugyanaz. Nem igazán tölt velünk annyi időt, mint azelőtt. Az öcsémnek én vagyok a támasza, hiába öljük egymást. De az csak vicc. Ezért is esik nehezemre elmenni a művészeti fősulira. Több 300km-re van innen, nincs szívem itthagyni az öcsköst. Igaz ő már 13 lassan 14 lesz, de nem mondható felnőttnek. Még csak szinte most lépett be a kamasz korba. David a mostoha papi, hát.... mit is mondhatnék róla? Igazából nem is nagyon ismerem. Néha szoktunk beszélni pár szót, de csak a sablon szöveget. Hogy vagy, mi újság ilyesmi. Igaz mikor kicsi voltam próbált jópofizni meg jóban lenni velem, de én lefixáltam neki, hogy anyámat dugja vele akarjon jópofizni ne velem. Ezt ő megértette vagy legalább is elfogadta, azóta nem próbál hízelegni. Szerencsére!
Na de visszatérve. Bementem a házba. Nagy a csönd. Kiáltok hogy megjöttem, de nem jött válasz. Megvontam a vállam és felmentem a szobámba. Ledobtam a cuccaim és elmentem fürödni. Gyorsba lezuhanyoztam és neki álltam a leckének. Ch... Első nap házit adni! Kész botrány! Miután kész voltam vele, felhívtam a csajokat egy közös videochat-be. Na és mi volt megint a téma? Hát persze, hogy az új tanár. Ugyan mi más is lehetne?
- Jaj már csajok! Komolyan nincs más témátok mint az új tanár!? Na ne már! - akadtam ki.
- Ó jólvan már! Mintha te nem ugyanazt gondolnád, mint mi! - legyintett Zoe.
- Hát képzeld el, hogy nem! Engem egyáltalán nem érdekel! - tettem karba a kezem.
- Ühümm... Hát persze. Akkor ma mért beszélgettél vele olyan felszabadultan?
- Én? Felszabadultan? Inkább kínosan! Mert azt hittem, hogy meghallotta a ti marhaságaitokat! Azt hittem, hogy leég a pofámról a bőr amikor megkérdezte tőlem, hogy kit fogadnék el! Ti meg jól leléptetek! Köszike csajok!
- Szivesen máskor is! - nevetett Sam.
- Aha szivike! - nevetett Zoe is.
- De viccesek vagytok! - mondtam, mint aki be van sértődve.
- Tudjuk! - mondták kórusba.
- Maya!!! - kiabált az öcsém.
- A szobámban! - szóltam vissza - Bocs csajok lépek. Megnézem mit akar. Majd írunk később! Csövike!
- Szió! - köszöntek el.
Lementem a konyhába, mert tudtam hogy őt ott találom. Ha haza jön foci edzésről akkor egyből a hűtőt támadja meg. Rosszabb mint egy malac.
- Na mi van? Mit ordibálsz? - ültem le a konyhapulthoz.
- Csak megnéztem, hogy itthon vagy e. Anyuék?
- Passz. Mikor megjöttem senki nem volt itthon. Biztos elmentek valahova. - vontam vállat.
- Klassz. Akkor enyém a tv.
- Hohohó! Megállj! - álltam elé - Házi?
- Nincsen! - vágta rá.
- Ühüm. Na add csak ide a tatyódat! - vettem el tőle, mert tudtam hogy szeret etéren kamuzni.
Megnéztem minden könyvet, füzetet és lám, mégis cscsak volt házija. A kis hazug!
- Nincs házid? Akkor ez mi? Összefirkálta magát a könyv? Na nyomás leckét írni! Utánna tv-zhetsz!
- Jólvan na. Add ide! - kapta ki a kezemből.
Bekullogott a szobájába, de úgy mint akinek a halálos ítéletét mondták ki. Komolyan néha ez a gyerek annyira drasztikus. Elmehetne színésznek. Visszamentem én is a szobámba és írkáltam a csajokkal. Aztán kaptam egy értesítőt, hogy bejelölt valaki. Klassz még egy idióta netes lúzer aki játsza az Isten császárt közbe meg egy senki. Mindegy jó lesz rajta nevetni és elküldeni az anyjába. Megnéztem ki az. James McAvoy. Hirtelen nem is kapcsoltam, hogy ki lehet. Visszaigazoltam és megnéztem a profilját. Nézem a képeit, olyan ismerős. De honnan? Basszus eszembe se jut, de ismerem tuti. Aztán mint derült égből villámcsapás beugrott honnan is ismerem.
Bazdki ez a tanárom!
Nem mertem ráírni. Hisz mit is írhatnék? Erre jött a kis ablak és a megszokott hangocska, írt nekem. Gondolkoztam megnyissam-e, de arra jutottam most mért ne!? Hisz délelőtt úgy se buktam le, meg amúgy is mit érdekel engem, hogy ki mit gondol vagy hisz rólam!?
Megnyitottam és ez állt benne:
- Szia Maya! Ne ijedj meg nem ellenőrizgetni akarlak vagy zaklatni megannyi leckével. Csak gondoltam bejelölök mindenkit az osztályból, hogy könnyebb legyen a kommunikáció. Így bárki tud szólna ha esetleg nem jönne suliba, tudunk egyeztetni ha közös projektet csinálnánk és miegymás. Szóval semmi ok a pánikra! Bocsi, hogy zavartalak. További szép estét. Szia!
Most erre nem igazán tudom mit kéne írni. Egyáltalán van e erre megfelelő válasz? Azért megpróbáltam valami válasz féleséget visszaírni.
- Jó estét! Egyáltalán nem zavar, csak fura volt, hogy rám írt. Sosem volt még tanár az ismerősöm. Kicsit fura, de majd megszokom. - tettem nevető fejet a végére.
Hamar elolvasta és jött a kis hangocska hogy ír. Kicsit sokáig írt de aztán jött a pittyegés és elolvastam mit írt.
- Elhiszem. Én sem szerettem amikor az egyetemen a tanár a nyakamra járt, de végül is meglehet szokni. Főleg ha nem olyan vészes az a tanár. Remélem én nem leszek az!
- Azt én is remélem. Kár lenne magáért.
Bazdki! Ezt most kajak elküldtem!? Istenem csak én lehetek ilyen hülye! Biztos most félre érti a dolgot. Láttam ír, végem!
- Ja azt elhiszem. Rossz lenne ha én is beállnék a sorba és unalmas sznob ember lennék. -pfúhhh szerencsére értette.
- Igen! Nem bírom az olyan tanárokat már bocs. Attól mert valaki tanár szerintem az nem azt jelenti, hogy nem lehet laza és jófej. Persze mértékkel.
- Ezzel egyet értek. Megpróbálok az elvárásainak megfelelni Miss Clark!
- Rendben sok sikert kívánok hozzá!
Küldtem egy nevetős fejet. Aztán elköszöntünk és lementem, hogy egyek valamit. De amint leértem az étvágyam is elment. Anyám enyelgett a konyhában David-el. Visszafordultam de észre vettek.
- Maya! Gyere kincsem nyugodtan! - mosolygott anya.
- Kössz de inkább nem. Elment az étvágyam.
- Ugyan ne butáskodj! Gyere tele a hűtő, egyél valamit.
Nehezen de odamentem. Az éhség legyőzött. Kinyitottam a hűtőt és körbe néztem. Nem tudom miért, talán a bennem lévő undor miatt, de kidőltek belőlem a szavak.
- Na és mikor ehetünk ismét főtt kaját? Tudod egyáltalán mit jelent még ez a szó? - vágtam oda anyához.
- Szépen beszélj anyáddal Maya! - szólt rám David.
- Te csak maradj csendben! Nem hozzád beszéltem!
- Most már fejezd be kis lányom! Elég volt!
- Persze őt bezzeg kivéded! De az, hogy nekünk kaját csinálj az már sok! Még jó, hogy elmegyek bevásárolni így legalább nem halunk éhen! Ha rám nem legalább Justin-ra legyél tekintettel anya! Istenem!
Dühömben már inkább felmentem a szobámba! Nem akartam újra veszekedni. Elég volt a mai napból! Inkább erőltetve, de elaludtam.
Másnap gyorsan elkészültem és rohantam a buszhoz. Nehogy összetalálkozzak valamelyikükkel. Sam már várt. Leültem mellé. Látta, hogy ideges vagyok így csak annyit kérdezett, hogy megint családi vita. Csak bólintottam. Jól tudta, hogy ha ideges vagyok akkor jobb nem hozzám szólni. Bementünk a suliba. Én felmentem a termünkbe. Nem volt kedvem senkivel jópofizni. Az első óra matek volt, amit James tartott nekünk. Matekot, zenészetet és infót tanított. Elég szar az, hogy az ofink ennyi órát tart nekünk mert sok helyen kell neki megfelelni. Sőt osztályfőnökin is matekozunk. Mondjuk engem ne zavar, mert az egyik kedvenc tantárgyam, de azért szerettem ofin semmit csinálni. Általában aludtam rajta, vagy neten lógtunk. De most akkor is tanulunk.
De most nagyon nem volt kedvem ehhez. Bejött mindenki és elkezdtük az órát. Ment már egy ideje, de nem igazán figyeltem. Azt este történtek jártak a fejemben. Annyira idegesít már ez a helyzet!
- Hahó! Maya! - integetnek a szemem előtt, észre se vettem, hogy szóltak.
- Igen? - néztem fel.
- Üdv újra az órán. Nem gondolod, hogy figyelni kéne?
- Nem. Minek? - vágtam hozzá.
- Mondjuk azért, hogy tanulj és okosabb légy.
- Kössz de elég okos vagyok most is! Tudom kívülről a könyvet.
- Áh milyen nagyszerű. Akkor gyere és tartsd meg helyettem az órát! - mutatott a táblára.
- Biztos jobban is csinálnám! Nem lennék ilyen uncsi!
Mindenki csak nézett, hogy hogy beszélek a tanárral. Fel sem fogtam, hogy mit is és kinek mondok. De mire feleszméltem késő volt. Beszóltam a tanáromnak.
- Oh hát ha olyan uncsi vagyok, akkor akár ki is fáradhatsz! - mutatott az ajtóra, és fogtam a cuccaim és elindultam, nem adtam meg azt az örömöt, hogy bent maradok és bocsánatot kérek, az nem én lennék - Egyenesen le az igazgatóihoz! Amint vége az órának megyek én is!
Tudtam, hogy nem lesz annyival letudva, hogy kiküld óráról. De nem is érdekelt! Lementem és vártam a kicsengetést. Kb 10 perc múlva szólt is a csengő. Pár perccel később meg is jelent Mr. McAvoy. Bementünk az igazgatóiba és vártuk, hogy Mr. Colins megérkezzen.