Korea
Mint minden repülőtér az Ilsan-i is zsúfolásig tele volt emberekkel, főként az országba látogató turisták miatt. Kevés volt a hazai lakos, a világ minden tájáról akadtak ott népek, de leginkább amerikaiak. A meglepő viszont az volt, hogy rengeteg újságíró, fényképész és annál is több tininek látszó lányok álltak a kifeszített kordonok mögött, kezükben szorosan tartva mobiltelefonjukat.
- Biztos valami híresség. -gondolta magában NaRa.
Lekapva bőröndjét a csomagszállítóról sebes léptekkel indult el kifelé a hatalmas épületből. Ám a kinti tömeg sem volt kisebb vagy kevesebb a bentinél. Rengeteg ember tolongott, főként azok akik a hírességek miatt járnak a nemzetközi reptérre. Leintve az első taxit, beült a hátsó ülésre.
- Hova parancsolja a fuvart kisasszony? -fordult hátra a sofőr, angol nyelven szólva a lányhoz.
Szerencsére NaRanak nem okozott problémát az idegen nyelvek használata, ugyanis a Kínában töltött hosszú évek alatt megtanult jónéhány nyelvet, sőt még a jelbeszédet is.
- Daeguba kérem uram.
- Az nem lesz olcsó hölgyem. Elég messze van innen.
- A pénz nem akadály, csak vigyen oda!
- Ahogy óhajtja.
A sofőr előrefordulva az összes figyelmét a vezetésnek szentelte, lezárva a hátsóülésen utazó idegennel folytatott eszmecseréjét. Pár órával később megérkeztek Daegu városába, ahol csak úgy zajlott az élet. Amerre csak ellátni mindenfelé emberek rohangáltak.
NaRa kifizetve a fuvart elköszönt a taxistól és kezébe véve bőröndjét elindult a számára oly ismerős utcákon, hogy elkezdhesse bonyolult tervét, miszerint megkeresi apja gyilkosát.
————
Egy hét telt el azóta, hogy az ambíciózus lány a városba érkezett, ám kemény igyekezete ellenére sem jutott közelebb céljához.
A gyönyörű délutáni napsütést az este misztikus sötétje váltotta fel, mely kellemes hangulatot ad a szélesen elterülő utcáknak. Azt hinné az ember, hogy este tíz óra tájékán kihalt minden, az emberek otthon vannak családjaikkal, alszanak, vagy épp esti műszakon dolgoznak. Ám ez itt közel sincs így! Akárcsak nappal, este is ugyanannyi járókelő rohangál fel-alá, mintha semmi dolguk sem lenne. A rengeteg kirakat, bolt, hirdetőtáblák színes neon fényei szivárványként világítják meg a teret, biztonságérzetet adva az arra elhaladó embereknek.
NaRa magamögött hagyva a pompában elterülő belvárost, egy kissé sötétebb, elhagyatottabb hely felé veszi az irányt, bár azt még ő maga sem tudja hová is tart éppen. Ösztöneire és egyre halványuló emlékeire hagyatkozva hagyja, hogy lábai vezessék előre. Az egyik sarkon lefordulva egy ismerősnek tűnő szórakozóhelyet pillant meg, melynek nevét tartalmazó betűi itt-ott pislákolva világítanak. A klub előtt egy túlméretezett biztonságiőr vigyáz arra nehogy hívatlan vendégek betegyék a lábukat a tiltott helyre. Két húsz év körüli srác áll éppen a benga ember előtt megakadályozva őket a tovább jutásban. Már messziről lerí róluk, hogy igen csak ittas állapotban vannak, egymásba kapaszkodva próbálnak nem orra esni.
- Ti nem vagytok meghívva, tűnjetek el! -szólal meg mély öblös hangján az őr.
- Jólvan már haver ne izélj. -nevet fel az alacsonyabbik- Bulizni jöttünk, engedj már be minket.
- Ez zártkörű rendezvény! Különben sem mehetnek be gyerekek.
- Ch, gyerekek! Hallod ezt Chong? -paskolja meg barátja tarkóját- Tudd meg, hogy már 21 éves vagyok a barátom pedig 23. Nem vagyunk gyerekek! Úgyhogy engedj be de rögtön! -emelte meg hangját.
A nagydarab pasas megelégelve a két részeg fiatal szemtelenségét karon ragadta mindkettőt és úgy kapta fel őket akár az őszi szél az elszáradt falevelet. Oldalra vitte őket ahol aztán további két, hozzá hasonló férfinek adta át a fiatalokat. NaRa, kihasználva a figyelmetlenséget beosont a bejárati ajtón, ahol egy sötét folyosó mutatta az utat merre kell mennie. Ahogy haladt előre egyre hangosabban hallotta a zenét ami valószínűleg az épület szívéből szólt. Egy vastag, vérvörös függöny volt felaggatva ajtó helyet, ami középen el volt választva. Kezével finoman arrébb tolta a szövetet és azonnal szeme elé tárult a helységben lévő tömeg. Derekához kapva ellenőrizte, hogy megvan-e fegyvere amit YaXintől kapott, s miután észlelte, hogy nem hagyta el nyugodtabban araszolt előre a zsúfolásig megtelt teremben. A zene szinte már fülsüketítően dübörgött, de úgy tűnt ez a bulizókat cseppet sem zavarta. Legtöbben a táncparkett közepén rázták, voltak asztalok ahol a lányok rúdon táncolva próbáltak több pénzt keresni, valószínűleg sztricijük számára. A férfiak előszeretettel nézték ahogy a hiányos öltözetben lévő fiatal lányok vonaglanak a szürke színű fémen, néha bele-belekortyolva különféle italaikba.
NaRa igyekezett elvegyülni a tömegben, hiszen tudta ez nem átlagos klub, ide a rosszfiúk járnak szórakozni. Tudta ha nyomra akar bukkanni, akkor itt talán nagyobb szerencsével jár, mint a városban. A pulthoz telepedett le és kikérve egy pohár martinit igyekezett alaposan szemügyre venni mindenkit, hátha ismerős lehet számára valaki. Ám a legtöbben vele egykorúak voltak vagy még nála is fiatalabbak, aki talán több lehetett harmincnál vagy negyvennél egyik sem volt ismerős neki.
Egy ideje ott volt már mikor két férfi ült le mellé, akik eddig fel sem tűntek számára. Úgy tűnt nagyon benne vannak valamiben hiszen azt sem vették észre ahogy a lány ott ül jobbjukon.
- Ja, képzeld én meg mondtam neki, hogy akkor menj a kurva anyádba te rohadt strici! -csapott haverja vállára a magasabb.
- Nemár! Biztos nem mondtad neki, nem hiszem el. Ilyet senki sem merne mondani a Kim család egyik kisfőnökének sem!
A lány azonnal fülelni kezdett az ismerős vezetéknév hallatán. Alig észrevehetően közelebb somfordált a két ittas állapotban lévő férfihoz.
- Pedig ezt én mondtam! Én! -ütött mellkasára büszkén.
- Hazug vagy JungHo! Ha ilyet mondtál volna rég halott lennél.
- Hát... -ivott bele italába- Lehet meg fognak ölni de lehet, hogy nem. Akkor ki veszi át a szállítmányt ami holnap jön?
- Hallgass már! Az a csaj nagyon sasol minket.
Bökött NaRa felé aki úgy tett, mintha nagyon el lenne foglalva telefonjával.
- Hé! Szivi, nem szép dolog hallgatózni! Ugye tudod? -csúszott közelebb hozzá.
Ám ez a lányt kicsit sem félemlítette meg, jól tudta mit kell tennie egy ilyen helyzetben.
- Oh, Hi! I don't understand. I'm from America, speaking english. But, this country is beautiful.
- Mit vakerál a csaj? -bökte meg barátja bordáját.
- Csak, hogy amerikai, nem idevaló nem ért semmit.
- Akkor jó.
- Mit mondtál, milyen szállítmány jön?
- Fegyverek. Első osztályú áru jön Japánból.
- És hova kell mennünk?
- Gyeongsanba. Este tízkor érkezik a teherautó.
- És jó ötlet neked odamenni? Ha a főnök kinyirat?
- Miért nyiratna? Én is a bandába tartozok. Mivan ha beszóltam egy kisfőnöknek? Leszarom! Kellek nekik!
- Te tudod. Mindenesetre jobb ha óvatos vagy. Most megyek, vár otthon az asszony. Holnap találkozunk. -intett barátjának.
- Ch, várja az asszony, ch, puhapöcs! -könyökölt a pultra.
Legurítva az utolsó korty alkoholt is ingatag lábaira állva, kissé dőlöngélve botorkált ki a zenétől hangos teremből. NaRa egy percet sem vesztegetve utána eredt, hiszen ő pontosan tudja hol lehet a Kim család, kinek egyik embere egykor oly nagy fájdalmat okozott neki. A hátsóajtón kiosonva, feltűnésmentesen követte a férfit addig, amíg már csupán ketten voltak az utcán. Egy hídon álltak meg, mert az a rengeteg tömény ital kikívánkozott a részeg férfi szervezetéből, így áthajolva a korláton kiadta gyomra minden tartalmát. A lány megvárta amíg végez, majd előrántva eddig jól elrejtett fegyverét sebes léptekkel ment oda hozzá. Hátának szegezte a pisztolyt ami megállásra kényszerítette a részeget.
- Ki vagy te?
- Itt én kérdezek! Hol találom a Kim család rejtekét!? -hangja szigorú volt és követelőző.
A férfi kicsit sem zavartatva magát jó hangosan felnevetett és nem félve a haláltól megfordult egyenesen a lány és a fegyver csöve felé.
- Hát te vagy az? A bárban is elég ravasznak tűntél. Tudtam, hogy kamu az a szöveg.
- Remek, nagyszerű. Most pedig a választ kérem!
- Ja majd pont neked fogom elmondani aranyom, mi? Ne légy nevetséges! -röhögött fel.
- Azt hiszi viccelek?
- Hát azzal a játékpisztollyal a kezedben igen csak viccesen nézel ki. Na menj haza, és ne üsd bele olyan dologba az orrod, ami nagyfiúknak való! -fordult meg.
- Ez nem játék!
Kibiztosította a fegyvert és elsütötte. Az aprócska golyó egyenesen a férfi karját találta el, minek hatására a földre esett. Kiabálva, hitetlenkedve szorította rá tenyerét a sebre. A lány mérgesen sétált közelebb hozzá.
- Még mindig azt hiszi, hogy viccelek?
- Jó trükk volt. De most már kotródj innen mielőtt megharagszom!
- Nem. Inkább maga mondja meg, hogy hol a Kim család birtoka, mielőtt én haragszom meg! -leguggolt és egyik ujját belenyomta a sebbe, amitől a férfi felkiáltott.
- Soha nem fogom elárulni! Különben is mi dolgod neked velük?
- Ahhoz semmi köze! Csak azt mondja meg hol vannak!
- Álmaidban hercegnő.
Felállt és le akarta szorítani a lányt, de ő gyorsabb volt és elkapva karját hátracsavarta, fel teljesen lapockájáig. A fájdalomra feljajdult és másik, meglőtt kezével próbált ütést mérni a lányra, de ő lábával hárította minden próbálkozását. Megelégelve a játszadozást mégegy lövést leadott, ami ezúttal a férfi combját találta el. A szúró fájdalomra ismét összeesett és nadrágja övével próbálta elszorítani lábát, nehogy elvérezzen. NaRa bár tudta helytelen amit tesz, mégis más megoldás nem létezett számára, meg kell találnia apja gyilkosát! Pontosan tudta, hogy rosszfiúkkal lesz dolga, így most nem a finomkodásnak és szépen kérésnek ideje ez!
Szíve hevesen vert, hiszen még sosem bántott senkit, csupán az edzéseken segítő társait de azok nem igazi verekedések voltak, csak gyakorlás. De ez, nagyon is igazi és helytelen. De tudta meg kell tennie, nem láthatja senki rajta, hogy mennyire fél és tapasztalatlan. Lenyelve becsületességét leguggolt a kiáltozva káromkodó férfihoz, akinek legnemesebb szervéhez szegezte pisztolyát, ezzel beléfolytva a szót.
- Nem kérdem mégegyszer, hol van a rejtekhely?
- Nem tudom. -felelte, látszott rajta a félelem.
- Rendben. -a halk kattanó hang azt jelezte számára, hogy kibiztosította fegyverét- Három, kettő, e...
- Várj, várj, várj! -ordította- Azt nem tudom hol van a Kim család birtoka. Ezekhez én egy senki vagyok. De ismerek valakit aki tudja! -ecsetelte siránkozva.
- Kivele ki az! Nincs erre időm.
- A neve V! Keresd meg őt.
- V? -nézett rá, szinte elnevette magát.
- Igen.
- Hazudik! Nincs is ilyen név, hogy V! Nem fél, hogy véletlen elsül a fegyver? -rángatta meg a tárgyat, mire a földön fekvő pánikba esett.
- Nem hazudtam! Esküszöm igaz amit mondtam! -emelte fel kezét védekezően- Az igazi nevét nem tudom, mindenki csak V-ként ismeri. Amolyan kisfőnök. Mindig tőle kapjuk a parancsokat.
- Hol találom?
- Nem tudom. -ismét rántott a pisztolyon- Tényleg nem tudom. Olyan, mint egy árnyék. Mindenhol egyszercsak felbukkan aztán eltűnik. Általában ott szokott lenni az átvételekkor.
- Azon a holnapin is ott lesz?
- Fogalmam sincs. Mondom akkor jön-megy mikor kedve tartja. Sosem jelenti be mikor látogatja meg a raktárat.
Bólintva állt fel a reszkető férfitől aki egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében próbált feltápászkodni.
- Meg fogsz halni, ugye tudod? -kiáltotta a lány után- Nem húzhatsz ujjat a Kimekkel! Ki fognak nyírni! És remélem végignézhetem a halálod te ribanc! -csak úgy köpte gyúnyos szavait.
- Majd meglátjuk ki hal meg s ki nem. Egy biztos, te azt már nem éled meg!
Mosolyogva fordult vissza és felemelve fegyverét utoljára elsütötte azt. A férfi akárcsak régi gyakorlóbábuja, úgy esett a földre, élettelenül. Elfújva pisztolya csöve felett zsebre vágta a tárgyat és magabiztosan indult vissza szállására, hogy összeszedje minden holmiját. Tudta itt az esélye, hogy apja gyilkosának nyomára bukkanjon, így ott kell lennie a másnapi szállítmány érkezésekor és muszáj lesz megtalálnia azt a férfit. Bár nem lesz nehéz. Hiszen ki ne találna meg egy V nevű alakot?