Ígéretemet betartva tanítás után rögtön hazamentem, igaz hívtak a lányok egy közös sütizésre de eltoltuk péntekre, hogy majd akkor megadjuk a módját. Siettem, hogy elérjem a felénk közlekedő buszt, ami igen ritkán jár. Kb negyven perces kegyetlen zötykölődés után végre megpillantottam az utcát ahol nekem a végállomás van. Úgy pattantam fel az ülésből, mintha áram csapott volna belém, még páran meg is bámultak. Ja biztos azt gondolták „ez se normális csórikám" de nem tudott érdekelni, csak minél előbb leszállhassak. Alig nyílt ki az ajtó már le is ugrottam a járműről és sietve indultam el haza. Alig egy saroknyira voltam a házunktól, mikor a telefonom üzenet érkezéséről adott hangot. Kikerestem zsebemből és alig pillantottam a kijelzőre, tudtam Hailey írt. Az ajtónk elé érve egyszerre értünk haza nővéremmel aki megdícsért amiért jó kislány módjára hazajöttem időben. A házba belépve anya szinte azonnal le is támadott.
- Boldog születés napot kincsem! -ölelt magához olyan erősen, hogy azt hittem megfojt- Gyere készültünk egy kis semmiséggel. -húzott magával.
Az étkezőbe érve egy terített asztal várt, közepén egy jókora tortával amin a 19-es szám állt. Jöttömre az eddig nyugodtan ülő Chad is felállt és az én irányomat vette célba.
- Isten éltessen Michaela! -ölelt meg.
- Kössz Chad! Hogy hogy itthon vagy? Csak nem miattam? -kérdeztem kötekedően.
- Ugyan hova gondolsz? Csakis kizárólag a torta miatt vagyok itt!
- Óh akkor elnézést a képtelen feltételezés miatt! -nevettünk egyszerre.
Chad anyu új pasija akivel már idestova három éve vannak együtt. 16 voltam mikor egyszercsak hazaállított vele, hogy ő a párja és szeretné ha megismernénk. Hailey persze aranyos kislány módjára köszöntötte, kedves volt vele meg minden sablonos izé. De én nem. Nem kedveltem. Nem tudom miért. Talán az apám miatt... Túl sok fájdalmas emlékem van róla, ami miatt féltem, újra kell élnem Chadel is. Anyát kicsit rosszul érintette amiért kapásból utálatra ítéltem a csávót, de igyekezett ő is és türelmes volt velem, tudta nekem ehhez a puszipajtásos dologhoz több idő kell, mint a nővéremnek. De ahogy telt az idő szerencsére sikerült megszerettetnie magát velem így ma már tök jóban vagyunk. Folyton viccelődünk, húzzuk egymás de ha baj van számíthatok rá, bármiben! De leginkább az győzött meg, hogy láttam tényleg szereti anyát és nem csak kihasználni akarja. Nem zavarta, hogy vagyunk mi, anya zavaros múltja sem és az se, hogy nem igazán voltunk valami fényesen anyagilag sem. Emlékszem mikor annyira nem volt pénzünk, hogy kaját tudjunk venni, anya a kórházban dolgozott ápolóként és egy gazdag betegtől elcsent néhány dollárt, hogy tudjon nekünk ételt adni. Akkor még apával éltünk de ő nem igazán azon volt, hogy nekünk jó legyen, csakis az számított, hogy ő keleti kényelemben lehessen és a napi itala meglegyen. Aztán ezek a dolgok egyre rosszabra fordultak. S mikor már anya nem bírta tovább fogott minket Haileyvel és ideköltöztünk a nagyiékhoz. Sok időbe telt mire helyre álltunk, mind anyagilag mind lelkileg. Aztán anya találkozott Chadel és ő új életet adott számára és számunkra is. Néha azt kívánom, bárcsak ő lett volna az apám! Gondolataim mélyéről a szokásos szülinapi dalocska hozott vissza, amit a családom énekelt nekem.
- Kívánj valamit kincsem. -simított végig vállaimon anya.
Mivel igazából megvolt mindenem nem kívántam semmit. Elfújtam a gyertyát és belekezdtünk a falatozásba. Persze én csak az ajándékokat vártam, a torta kevésbé izgatott. Anyától és Chadtől megkaptam a telefont amire már nagyon régóta vágytam, Haileytől pedig parfümöt, ruhát és egyéb lányos kiegészítőket kaptam. Egészen meg voltam elégedve a mai nappal, leszámítva a reggeli kis incidenst tök klassz napom volt.
Másnap elmeséltem a barinőimnek, hogy mi történt, mit csináltunk tegnap, bár nem igazán értettem mire ez a nagy érdeklődés. Hiszen mit vártak, mit mondok? Hogy világra szóló bulit csaptunk? Biztos nem! A nap egészen nyugalmasan telt, semmi akció nem volt benne, ahogy a következőben sem. Furcsáltam! Mi lett Zoeval és legfőbb alattvalójával Samel? Azt hittem már az ellenem irányuló kegyetlen bosszút tervezik meg, de nem, semmi sem történt. Aggódnom kéne?
Péntek! Végre vége van a hétnek és ma csak a csajoké vagyok! Hiszen megígértem nekik, hogy bepótoljuk az elmulasztott szülinapi ünneplésem és én betartom az ígéreteim, legyen szó bármiről!
A szobámban a szekrény előtt álltam és azon tanakodtam mi a fenét is kéne felvennem, mikor a drága kopogást nem ismerő nővérem rontott be az ajtón. Nem kell mondanom mennyire frászt kaptam.
- Hova hova hugi? -nekitámaszkodott a szekrényem oldalának és egyik lábával keresztezte a másikat.
- Kössz a halálra rémisztést! -jegyeztem meg cinikusan- Amúgy meg mi közöd hozzá? Oda megyek ahová akarok, felnőtt vagyok!
- Ja persze, számilag igen de szellemileg. -ingatta kezét, mire megdobtam egy ingemmel, amin csak nevetett- Most komolyan, hova mész?
- A csajokkal megyünk el megünnepelni engem és azt, hogy a világra jöttem.
- Hova mentek?
- A NigthFlower-be, miért?
- Csak. Jobb ha tudom hova kell mennem ha kiütöd magad. -nyújtotta ki nyelvét.
- Ha-ha, de vicces vagy. Nem állt szándékomban lerészegedni, nem kell értem jönnöd!
- Ja csak tudod a szándék és az akarat nem ugyanaz! Azért legyél bekapcsolva és ha hívlak vedd fel! Világos? -emelte rám mutatóujját fenyegetően- Akkor is ha nem bírsz már beszélni a piától.
- Akkor meg minek vegyem fel? Úgyse érted mit mondok. -nevettem.
- Nem baj, de legalább tudom, hogy még élsz.
- Jaj kössz milyen figyelmes vagy. -jegyeztem meg irónikusan.
- Na gyere, megcsinálom a sminked!
- Megtudom én is!
- Aha, de jobb ha egy klubba nem bohócként mész, siess már! -paskolta meg székem.
Odamentem és helyet foglaltam. Nővérem hamar kész lett a mesterművével és még felöltözni is segített, nehogy elkenjem az ő drága munkáját. Még a mutató el sem érte a hetes számot már az autó ott állt a házunk előtt és a hangos dudaszó adta tudtomra, hogy várnak rám. Elköszönve a családomtól siettem a barátaimhoz. A klubhoz érve úgy szálltunk ki a kocsiból, mint a filmekben a menő csajok, lassított felvételben és egyikünk persze hogy felesett valamiben. Na és az ki más lenne ha nem én? Ugyan! Nem vagyok egy önimádó fajta sőt...(általában lenézem magam, hogy miért arról fogalmam sincs) de ma meg kell jegyeznem igazán kitettem magamért! Most ha pasi lennék tuti leszólítanám magam. De legjobban mégis csak a barátnőim néztek ki. Kayla egy sötétkék farmer és pink-fehér kockás ing mellett döntött, amit igazán kiemelt kreolos bőre. A hosszú fekete hajáról már nem is beszélve. Chloe pedig egy bőrszerű leggings és egy elől rövidebb hátul hosszabb háromnegyedes ujjú felső mellett döntött. Ő fehérbőrű akárcsak én, rövid vörös haja igazán kiemeli kerek arcát. Én mintha csak hófehérke lennék, vagy vámpír olyan fehér a bőröm. Pedig se betegségem se semmi hülyeségem nincs, napozni is szoktam mégis olyan vagyok, mint akit nyakon basztak egy zsák liszttel. Ez van. Kb hátközépig érő természetes szőke hajam -sajnos ezt ma már ki kell emelni- ma hullámosra csináltam meg és egy fekete flitteres farmer és egy kissé indiános beütésű ing mellett tettem le voksom, amit a hasamnál megkötöttem. Nővérem ezüstös sminket csinált nekem ami meglepő de igazán kiemeli az átlagos kék szemeim. Beérve a szórakozóhelyre már nagyban ment a buli. Sokan voltak a táncparketten, volt aki párban, voltak kisebb csoportok is. Mi rögtön a bárpult felé vettük az irányt, hogy löketet adjunk az estének.
- Na ki mit iszik csajok? -ült le elsőnek Kayla- Válasszon a szülinapos!
- Hát... nem is tudom... Egy vodkanarancsot kérek, ti meg amit szeretnétek.
- Csapos! -kiáltotta el magát, mire egy kb 25 körüli fiú lépett elénk.
- Mit kértek?
- Lesz egy pinacolada, egy gintonic és a barátnőmnek egy vodkanarancs, ja és három rövid is!
- Bocsi de előbb elkérném az igazolványotokat. -nyújtotta kezét, ami be kell valljam azért jól esett, hiszen kinek ne esne jól ha nem nézik 18-nak?
- Ez most komoly? -akadt ki.
- Igen az. Tudjátok 18 éven aluliakat nem szolgálok ki, legalább is alkohollal nem.
- Mind nagykorúak vagyunk! Nesze itt a személyim. -dobta oda említett iratát.
Mire mindketten előkotortuk az igazolványunkat és megmutattuk a srácnak. Bár ezen nem tudom mi olyan meglepő? Hiszen ez egy olyan klub ahová a velünk egykorúak járnak, ez a hely a gimiseké és az egyetemistáké. Jó az is igaz, hogy akadt már olyan eset mikor 16-17 évesek is voltak már itt. Mondjuk nincs kiírva korhatár csak aki nincs 18 az nem ihat szeszkót. Persze megoldható, saját tapasztalat, de általában tilos. Miután szabad utat kaptunk az ivásra hamar megkaptuk a rendelt italainkat.
- Tessék lányok, az italok! -pakolta ki a pultra- Egészségetekre!
- Végre! -nyúlt a poharáért Kayla- Majd ha kifogy keverj nekünk egy fasza koktélt! A barinőmnek szülinapja van és én jól be akarok basznííí!
Barátnőm igazán frappáns bemutatkozásán nem csak mi de szegény srác is elszégyelte magát. Miután felhörpintettük az italainkat betolakodtunk a táncparkett közepére. Nagyon jól telt az este, egész végig táncoltunk, hülyéskedtünk, baromkodtunk, képeket csináltunk, élőztünk (bár nem tudom minek, hiszen ki követne minket?) ja és persze ittunk is. Mikor már éreztem, hogy ég az egész testem tudtam nekem annyi, berúgtam. Rettentően melegem volt, nem éreztem kb semmimet és röhögtem még a semmit is. Ha Chloe vagy Kayla felmutatta volna bármelyik ujját azt is nevettem volna. A nagy sambazásom közepette nekimentem pár embernek, de nem igazán érdekelt. Néha fel-felnéztem lábaimról, hogy kik vesznek körül és a tömegben megpillantottam egy férfit aki amint észrevette, hogy arra nézek elfordult. Ennyire szégyenlős lenne? Vagy... Tuti engem nézett azért furdult el zavarában. A kis sunyi! Legalább jönne oda és mutatkozna be. Annyira utálom az ilyen távolból kukkolós embereket! Lehet a tömérdek alkohol miatt vagy a pasas miatt, de nagyon dühös lettem! Ami nem igazán kedvezett az így is száz fokon égő testemnek. Le kellett ülnöm! Az egyik sarokba elvonultam lenyugodni és végre kicsit kifújni magam. Már leszakadt a csípőm a sok táncikálástól. A testem szinte könyörgött a pihenőért. De nem maradhattam sokáig egymagam mivel barátnőim másodpercek alatt találtak rám. Eskü radar van bennük valahol elrejtve!
- Mivan fel is adtad Mia? -lihegett fülembe Chloe.
- Ja, totál kivagyok, fájnak a lábaim. -nyafogtam, majd az asztalra borultam.
- Mert kezd kiürülni az alkohol, pótold szivi! -csatlakozott Kayla is három pohár akármivel, fogalmam sincs mi lehetett benne.
- Jaj ne, nem kell. Elég volt, már nem iszom. Haza is kell jutnom valahogy.
- Ugyanmár majd a kis jótétlélek nővérkéd érted jön.
- Ne beszélj így róla! -förmedtem rá.
- Jólvan már össze ne vesszetek csajok! -állt közénk Chloe- Inkább azt nézzétek! -biccentett mögénk.
- Mit?
- Mit is kell most pontosan néznünk? -néztem mindenfele.
- Hát azt a pasit ott hátul! -biccentett a sarok felé, de mivel elég gyér volt a fény nem igazán láttam belőle sokat, de mintha ugyanazt a pasit mutatná mint aki megnézett magának tánc közben- Mióta itt vagyunk folyton csak téged bámul, szerintem bejössz neki! -csipkelődött.
- Jaj nemár! Chloe ezt ne, én nem jövök be senkinek! Valamit benéztél. -elővettem telefonom, ami már fél egyet mutatott- Inkább fejezzük be mára, menjünk haza! Fáradt vagyok.
- Kajak? Nemár most kezd beindulni a buli! -nyafogott Kayla, aki köztudottan egy buliállat.
- Ja én meg már kiindulok. Jöttök vagy nem?
- Nem! Nekem bulizhatnékom van. Chloe? -néztünk egyszerre a lányra.
- Nehari Mia de vele maradok. Látod mennyit ivott? Te hívd fel a nővéred én meg hazaviszem ezt az alkoholistát.
- Kössz... igazán rendesek vagytok! -indultam el dühösen- Na császtok!
Meg se vártam mit felelnek sértődötten trappoltam ki a helyről. Ők nyafogták ki ezt a nagy partizást erre én vagyok az aki egyedül megy haza! Hm, jellemző. Kiérve megcsapott a hűvös éjszakai levegő ami rögtön megborzongtatta felhevült testem. Elindultam a buszmegálló felé ha jól emlékszem van éjszakai járat is. Ha nincs ott van vész tartalékként Hailey is. Ahogy haladtam a járdán magammögött hagyva az utcákat, hirtelen egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, mintha követne valaki. Hátrafordultam párszor de nem volt ott senki, csupán a lámpák melyek a fényeket adták az egyébként anélkül igazán sötét helynek. Biztos a sok pia miatt képzelek már be mindenféle szarságot. Többet nem iszok! Igyekeztem kijózanodni, masszíroztam halántékom, orrnyergem, tördeltem ujjaim. Néha meg-megbotlottam saját lábaimban de csak sikerült eltalálnom a buszmegállóig. De sajna a legelső járat több, mint három óra múlva indul ezért felhívtam Haileyt, hogy jöjjön értem. Amíg rá vártam leültem a megállóban és az üres utcákat néztem. Nem sokba telt mire ismét urrá lett rajtam egy érzés, mintha figyelne valaki. De hiába néztem mindenfele sehol nem volt egy árva lélek sem. Nagyon megártott az ital! Felálltam és elkezdtem járkálni hátha sikerül józanabb állapotba sétálni magam. Csináltam egy ideje mikor megszédültem az oda-vissza flangálástól és megtorpantam. Felpillantottam és megláttam az utca végén egy alakot. Nem csinált semmit csak állt a sarkon. Hiába ott volt a lámpa a fején lévő baseball sapka miatt nem láttam az arcát. Megijedtem! Ez az ott ácsorgás még sokkal rémisztőbb, mintha megtámadna! Legalább akkor tudom mit akar, de így... Csak ott áll, nem csinál semmit, csupán néz, engem.
- Segíthetek valamiben? -szóltam oda.
Gondoltam ha tudja, hogy látom hogy ott van akkor majd megmutatja magát vagy megszólal, de semmi. Mintha nem is hallana, meg se moccant.
- Hahó! Hallasz? Akarsz valamit? -kiáltoztam, kezdtem egyre idegesebb lenni- Szólalj már meg baszod!
Hirtelen elindult felém majd egy kocsi parkolt le közvetlen mellettem. Úgy megijedtem, hogy a földre estem.
- Jesszus Mia jól vagy?
Nővérem aggódó hangja megnyugtatott, féltem valaki elrabol és sosem kerülök haza élve. Mérgesen pattant ki a kocsiból és húzott fel a földről.
- Jól vagy? Megütötted magad? -nézett végig rajtam.
- Jól vagyok. -nyögtem ki nagy nehezen.
- Ugye megmondtam, hogy ne igyál annyit!? Totál részeg vagy.
- Nem vagyok részeg! Nem azért estem el. Csak... megijedtem.
- Mitől? Csak nem tőlem? -kuncogott fel.
- De képzeld tőled. Azt hittem valaki be akar rántani egy furgonba. Amúgyis totál be voltam parázva attól az alaktól a sarkon! -mutattam a hely felé.
- Milyen alak? Nincs ott senki Michaela! -odanéztem és tényleg nem volt ott senki.
- De volt! Állt ott valaki, sapka volt rajta. Hiába kérdeztem mit akar meg se szólalt. -daráltam le a történteket.
- Megmondtam már ne állj szóba idegenekkel! Szállj be, hazaviszlek! -beszálltunk.
- Nem hiszel nekem ugye? -szólaltam meg félúton- Látom rajtad. -jegyeztem meg csalódott hangon.
- Nem arról van szó, hogy ne hinnék csak tudod... Sötét van, késő éjjel és sokat ittál.
- Ja szóval képzeltem!? Szuper!
- Nem mondtam ilyet. Biztos volt ott valaki. De lehet csak egy kutyát sétáltató pasast láttál.
- Ki sétáltat kutyát éjjel egykor? -horkantam fel.
- Akkor egy munkába igyekvő embert állt meg egy percre vagy lehet ő is buszra várt és látta, hogy nem jön, így hazament.
- Ja. Vagy az is lehet, hogy valaki kurvára pont engem bámult rámhozva a frászt. -tettem karba kezeim.
- Most hazamegyünk fürödj le aztán jól aludd ki magad! Holnap vagyis ma reggel visszatérünk rá, rendben?
- Kössz inkább ne.
A hátralévő utat csendben tettük meg. Haragudtam Haileyre amiért nem hitt nekem. Tudom, hogy állt ott valaki! Miért hazudnék? Remélem abban azért igaza van, hogy tényleg csak épp arra járt valaki vagy buszra várt és látta, hogy értem is inkább kocsival jönnek ezért visszament oda ahonnan jött. Ez azért csak kevésbé lenne para, mint beigazolódna az, hogy mindvégig engem stírölt. Általában nem szoktam megijedni az emberektől, de ma az a pasas igen csak félelmetes volt. Bár lehet tényleg csak az alkohol miatt dobtam meg a saját pánikindexem, és lehet többet képzeltem a dologba, mint ami valójában történt!