A napok lassan követték egymást és Aliyah aggodalma a múltkori látogatók miatt apjánál, kezdett elmúlni. Azóta nem látta őket a cégnél, sőt semmilyen kétséges dolgok nem történtek.
Mappái felé görnyedve kapcsolta le asztali lámpáját, már nagyon bántotta szemeit az éles fény. Oldalra nyúlva megfogta piros színű bögréjét amiben energiadús frissen főzött kávé lapult. Alig kortyolt bele kettőt mikor jelzett a vonalastelefon miszerint keresi az asszisztense. Aprót sóhajtva nyomta le a kis piros gombot, hogy tudjon kommunikálni a kint ülővel.
~ Igen?
~ Elnézést a zavarásért Miss Smith, de az apja az imént telefonált, szeretné ha azonnal felmenne az irodájába.
~ Mondta mi ügyben keres?
~ Nem. De azt üzente sürgős!
~ Rendben, máris megyek.
Bontotta a hívást és felállva forgós székéből megigazította kissé felcsúszott szoknyáját és lecsukva laptopját indult el a másik épületbe, vagy ahogy ők hívják az A szárnyba. A folyosón vele szemben jövő emberek mind köszöntek neki és szép délutánt kívánva haladtak el mellette. Beszállt a liftbe és a 30-as gombot benyomva bezárult az ajtó és enyhe rázkódás után elindult a felvonó. Kb két percnyi álldogálás után halk zajjal tárult ki két oldalra a fém ajtó amin a lány fáradtan, kedvetlenül sétált ki. A nagy irodához érve megállt az óriási, két szárnyas faajtó előtt és elmondott magában egy halk imát, nehogy egy újabb modell munka miatt hívassa az édesapja. Bekopogott majd egy tessék után bement. Az igen csak hatalmasnak számító iroda meglehetősen elegánsan volt berendezve, mindenhol bézs, hamuszürke és fekete bútorok hevertek. Az ablakokat hófehér függöny fedte, mely kissé megtörve engedett utat a kintről betörő fénynek. Meglepve fogadta a tényt, hogy apja nem egyedül várja őt az irodában hanem egy kb 25-30 év körüli, eléggé jól öltözött férfi áll az ablakoknál, várva érkezésére.
- Hívattál apa? -ült le az asztallal szembeni székbe.
- Igen Aliyah. Ne haragudj, hogy elrángattalak az irodádból, tudom sok a munkád de ez nem várhat!
- Semmi gond, mondd csak mi a baj?
- Nos, igazság szerint azért kértem, hogy idegyere mert be szeretnék neked mutatni valakit! -odainvitálta az idegen férfihoz, aki szemmel láthatóan csak erre várt.
Testét kék színű ing fedte mely kissé szűk volt rá, így izmai kidudorodtak. Hozzá egy sötétkék öltönyszerű nadrágot viselt, olasz cipővel és orrán napszemüveg hevert. Gyakorlatilag akár egy filmsztár úgy nézett ki. A lányt kissé elborzasztotta fellengzős stílusa, főleg, hogy még zárt, napfénytől védett helyen is képes napszemüveget viselni! Számára ez már egyenlő volt a mérhetetlen nagyképűséggel, egoizmussal és a pénzzel való kérkedéssel.
- Ez a kedves fiatal ember nem mást, mint Diego Morino fia, Leon Morino.
- Nagyon örvendek! -nyújtotta kezét, a formalitás kedvéért.
- Szint úgy kisasszony! -hangja akcentussal volt tele, de még épp érthetően beszélt, felemelte a lány kezét és apró puszit hintett rá, amit ő inkább undorodva mintsem kedvességgel fogadott volna.
- Szeretnélek megkérni, hogy amíg Leon az országunkban vendégeskedik mutasd meg neki a várost, a nevezetességeket sőt pár színészünknek is bemutathatod ha van hozzá kedve? -nézett a férfira.
- Oh, persze uram. De le merem fogadni amit a kedves lánya kitalál mind csak izgalmas és szórakoztató lesz!
- Na és mennyi időről lenne szó? -kérdezte apjától, teljesen figyelmenkívül hagyva a férfi bájolgását.
- Csupán néhány nap, maximum egy hét.
~ Mi!? Egy hét ezzel? Hogy fogom én ezt kibírni? -gondolta magában.
- Rendben, meglátom mit tehetek. De most ha nem haragszol mennék? Ma kezdjük a forgatást és szeretnék a helyszínen lenni!
- Persze menj csak és köszönöm mégegyszer kicsim!
Csak bólintott majd elhagyta az irodát. Mérges lett! Miért pont ő? Miért neki kell azt az elkényesztetett kis kölyköt pesztrálnia!? Gondolatai átterelődtek apja szavaira miszerint az a beképzelt bájgúnár egy Diego Morino nevű férfi fia. De ő mégis kicsoda? Sosem hallotta a nevét! Talán egy ügyfél lenne vagy egy pénzeszsák befektető? Meglepte, hogy mennyi mindent nem tud az apja által vezetett modell részlegről. Nem ismeri a befektetőket, a szponzorokat, a társakat és az ügyfelek nagy részét sem. Csupán néhány lánnyal találkozott már mikor beugrott 1-1 kisebb munkára. De bezzeg az ő munkáját az apja részletről részletre, szóról szóra ellenőrzi és tudni akar minden apró-cseprő dologról! Annyira belefeledkezett gondolataiba, hogy azt sem vette észre mikor valaki hirtelen mellette termett.
- Mondja csak szépséges hölgy, önnel tarthatnék? -gondolatban homlokon csapta magát, hogy „már megint ez a pasi?"
- Hát már itt van mellettem nem?
- Mondja csak merre tart? -szólalt meg már a liftben.
- Ott volt az irodában mikor mondtam! A film helyszínére megyek ahol forgatunk.
- Szuper és milyen film?
- Akció. Wanted a címe.
- Hm egész jól hangzik. Izgis lesz nézni.
- De csak akkor jöhet velem ha meghúzza magát a háttérben és nem avatkozik be a munkámba! Legyen olyan akár egy szellem!
- Rendben hölgyem értettem! Majd igyekszem beolvadni, mint egy kaméleon! -megrázta kezeit magaelőtt, próbált vicces lenni.
Aliyah csak megforgatta szemeit a férfi elég gyengére sikerült előadásán majd kilépett az éppen nyíló lift ajtón. Az épület előtt már várt rá a céges autó és benne a sofőr, aki majd a kívánt helyszínre viszi. Megvárta amíg a kis pénzes cápa beül mellé és lediktálta a címet sofőrének. Kb 40 percbe telt amíg odaértek a forgatásra. Az egész stáb készen várta őt, a teljes színészi gárdával. Kezet fogott mindenkivel és kellő tisztelettel köszöntötte a híres színészeket. Miután letudta a szükséges köröket székéhez sétált. Elsőként barátja Zoe ment oda hozzá.
- Hát ez a ficsúr meg ki? -biccentett hátukhoz ahol Leon állt.
- Valami gazdag pasinak a fia, sajnos az apám az én nyakamba varrta.
- Uh. Részvétem! -fogta meg vállát- Vígasztaljon, hogy jól néz ki. -kacsintott.
- Már akinek! Nekem az ilyen nagyképű pasik nem jönnek be! Teljesen másra bukom drága Zoe, de különben is nincs időm nekem ilyesmikre! És neked se. Kezdjük a forgatást!
Barátnője bólintva zárta le a témát és kezébe ragadott egy megafont. Elpakolta a felesleges cuccokat a látótérből és kivezényelte onnan a stábot.
- Figyelem! Kezdünk! -kiáltott bele hangos beszélőjébe- Mindenki kész? Akkor... Wanted csapó egy! És... tessék!
Éjszakába nyúlóan forgattak, 1-1 jelenetet többször is újra vettek, mert volt aki hibázott vagy épp a teljes tökéletesség érdekében. Fél 12-őt mutatott az óra mire kiürült a helyszín és mindenki hazament. Már csak ő volt ott és Leon. Még el kellett pakolnia a papírokat és másolatot készített a frissen vágott anyagról. Mikor már késznek érezte magát elindult. Azaz csak indult volna de egy test az útját állta.
- Elengedne? -kérdezte mérgesen.
- Hova mész?
- Hova ugyan? Haza! Különben is mi ez a hangnem? Tudtommal nem engedtem meg, hogy tegezzen! -förmedt rá.
- Jaj ugyan már, hagyjuk ezeket a játékokat. -elkezdett közeledni felé, amitől a lány megijedt és hátrálni kezdett- Minek ezek a formaságok? Hiszen a vak is látja mi van köztünk! -préselte neki a falnak.
- Igen? Érdekes mert én nem látok semmit és nem is fogok! Engedj már el! -taszított rajta egy erősebbet, mire a férfi hátrált pár lépést- Nem tudom mi bajod van, de valamit rohadtul benéztél!
- Akkor ennyi, nem lesz köztünk semmit? -nyalt végig felső ajkán.
- De, lesz. Távolság! -elviharzott.
- Rendben, akkor játszd ezt! De még meg fogod bánni, hogy ellent mondtál nekem! -kiáltott utánna.
A lány rá sem hederítve pattant be a céges kocsiba és kiadva az utasítást egyenesen haza vitette magát. Egész úton mérgelődve csapkodta táskáját egyik helyről a másikra. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? El sem hitte, hogy mi történt! Azt sejtette, hogy beképzelt a pasi de, hogy ennyire erőszakos és akaratos...
A ház előtt leparkolva elköszönt Changtől aki azonnal visszavezetett a céghez. Alig lépett be az ajtón huga már le is támadta. Karjaiba ugorva kezdte el ecsetelni milyen volt a napja az iskolában. Minden apró kis részletet elmondott, majd a szobájába hívta, hogy meséljen neki.
- Lia?
- Igen Sofi?
- Apa már nem szeret minket?
- Dehogynem szeret! Hogy kérdezhetsz ilyet? Honnan vetted ezt a butaságot?
- Hát... Ma azt tanultuk az iskolába, hogy a rendes szülők otthon vannak a gyerekükkel és játszanak velük, meg együtt tanulnak, járnak boltba... -sorolta fel szomorúan.
- Igen de nem minden gyerek apukája vezérigazgató egy multicégnél. Hidd el ő sem jó kedvéből van távol tőlünk, hanem mert sok a munkája! Tudod sokat dolgozik azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Hogy ebben a házban élhessünk, hogy magán iskolába járhass, hogy azt vegyünk meg amit csak akarunk. Ezekhez pedig mind pénz kell, amit csak kemény munka által kap meg az ember. Érted?
- Igen, asszem'. De Lia, én szívesen laknék kicsi házban is ha apa itthon lenne velünk... -sírta el magát.
- Jaj picim, gyere ide! -bújt be mellé ágyába és szorosan magához ölelte- Ne szomorkodj! Beszélek apával és ráveszem, hogy vegyen ki egy hétvégét rendben?
- Az jó lenne... De akkor te is! -pöccintett rá homlokára- Te is egyre többet vagy távol. Mindig olyan sokat játszottunk de már nem játszol velem...
- Sajnálom Sofi! -simított rá hajára- De már felnőtt vagyok és nekem is dolgoznom kell, mint apának. Tudod te az iskolában megtanulsz olvasni, írni, számolni én pedig a cégnél megtanulok mindent ami az élethez kell, hogy meg tudjak élni a saját lábamon. De majd megérted ha nagyobb leszel!
- Nekem is dolgoznom kell majd?
- Igen. -nevetett huga savanyú arckifejezésén- De az még nagyon messze van, addig csak tanulj és legyél gyerek! -puszilta meg.
- Akkor mikor olyan öreg leszek, mint te?
- Igen majd akkor. De most tessék aludni! Holnap pedig csinálok neked palacsintát reggelire és beviszlek a suliba.
- Tényleg? -pattant fel hatalmas jó kedvvel- Akkor alszok!
Magárahúzta takaróját és igyekezett minél hamarabb álomba szenderülni. Aliyah nevetve ölelte meg hugát majd lekapcsolva a lámpát csendben kiment a szobából. Egy jóleső zuhany után álmatlanul feküdt ágyán, azon agyalva amit nemrég huga mondott neki. Sajnos igazat kellett adnia neki abban, hogy apjuk eléggé rászokott az éjszakába nyúló, sokszor hajnalig elhúzódó munkára. Ezelőtt nem sűrűn csinált ilyet, tényleg csak akkor maradt bent sokáig ha giga méretű beruházás volt a küszöbön, de csak addig amíg mindent el nem rendezett. De most... Jobban belegondolva ez pontosan azóta tart mióta pár hete kihallgatta azt a furcsa beszélgetést apja és azok között a fura fickók között. Talán közük lenne a dologhoz? Nem akart rosszra gondolni, folyton azzal nyugtatta magát, hogy ez csak munka mégis... valahányszor elmerengett a dolgon úrrá lett rajta az aggódás és a félelem szikrája. Féltette apját, hogy netalán valami nemkívánt dologba keveredett bele. Hiszen ott van az a Diego fazon is -Leon apja- fogalma sincs ki az, mi köze van a céghez és arról sincs halvány lila gőze sem, hogy az apja honnan ismer ilyen alakokat!? Hiszen ha a kis trónörökös ilyen bunkó és tenyérbemászó az apja sem lehet különb! Aliyah féltette édesapját és a céget is! Hiszen ha tényleg igaza lenne és belekeveredett valamibe, akkor az a cégre is hatással van!
Elhatározta kideríti kik a cégük ügyfelei, társai és végére jár mi folyik a háttérben!