Mentünk már egy ideje és hiába kérdezgettem izgatott barátnőmet nem árulta el hová is tartunk. Kb fél óra múlva megérkeztünk a Seoul-i színház elé. Mit keresünk itt? Kiszállva a kocsiból kérdőre vontam Soyang-ot miért hozott ide, de csak egy „majd meglátod" szöveggel lerázott. Bementünk az épületbe ahol egyre hangosabb sikoltozások szűrődtek ki az előadóteremből. Kezdtem egyre jobban aggódni, hogy hova hozott ez az őrült lány! Bementünk de olyan sötét volt, hogy szinte az orromig se láttam! Párszor majdnem felestem de barátnőm megtartott. Leültünk egy számunkra lefoglalt helyre és vártuk mi lesz. Legalább is én nagyon kíváncsi voltam! Hova hozott Soyang és miért kellett lefoglalnia a helyünket? Ekkor hirtelen, mintha mennydörgött volna megszólalt a hangos zene. Majdnem szívbajt kaptam az ijedtségtől! Majd a színpad fényei felcsillantak és kiléptek a színfalak mögül a BTS tagjai. Ó te jó ég! Mit keresek én itt? Nem akarok itt lenni! Tudhattam volna, hogy Yang idehoz...! Szentséges.... Bármit csak ezt ne! Nem elég a suliban ezt hallgatni még itt is? Nekem ehhez most nincs idegzetem. Felcsendültek a No more dream „lágy dallamai" és a fülsüketítően visongó lányok hadai indultak meg a színpad irányába. A kb 500 férőhelyes színházban teltház volt, egy üres hely sem maradt! Sőt szerintem többen is voltunk mint a megengedett. De ahogy a fiúk elkezdték óriási hely lett szabad, ahogy előre nyomultak. Még szerencse, hogy a színpad és az első sor között kb 2-3 méteres kihagyás van, különben agyon nyomják a srácokat. Hogy lehet valaki ennyire fanatikus? Nem hiszem el!
- Miért hoztál ide? -förmedtem rá.
- Hogy kikapcsolódj! Kell egy kis nyugi.
- De pont egy BTS koncertre kellett hoznod? Nemár!
- Most mért? Hisz nagyon jók és a dalok is klasszak! Nem tudom mi bajod van!?
- Inkább hagyjuk... Én hazamegyek! -álltam volna fel de Yang visszahúzott.
- Nem mész sehova! Itt maradsz és jól szórakozol, különben nem viszlek haza! Tudod jól, hogy messze vagyunk! -húzta száját arra a tipikus ördögi mosolyára, amit mindig bevet ha tudta győz egy vitában.
Karbatett kézzel, duzzogva ültem le az utolsó székbe és vártam, hogy vége legyen ennek. Yang előrenyomult és eszelős módjára tombolt a sikoltozó lányok között. Szeretem azt a lányt, de néha esküszöm az agyamra megy! Kb két órával később vége lett a nagy felhajtásnak és mindenki hazaindult. Alig vártam már, hogy mi is lelépjünk! De persze a drága Soyang ki nem hagyta volna a közös képet a fiúkkal. Odarángatott engem is, hogy majd én leszek az a szerencsés aki megcsinálhatja róluk a képet. Nem repestem az örömtől, de ha ez kell ahhoz, hogy végre hazamehessek, megteszem! Yang átverekedte magunkat a tinilányok tömegén és előre jutottunk. Szuper... A fiúk fáradtan, izzadtan álltak a színpad mögött, valamelyikük épp egy flakon vízből kortyolgatott. Hát közel két óra hosszas táncikálás után nem is csodálom, hogy ennyire ki vannak fulladva! De ha ez kell nekik...viseljék el! Nemde? Soyang középre állt és intett nekem, hogy csináljak róluk képet. Persze Jungkook felismert minket szinte azonnal, majd Tae és Jimin is rájöttek kik vagyunk.
- Szia Soyang! -köszönt rá Kook.
- Szia, sziasztok! -láttam rajta mennyire örül, hogy felismerték.
- Fiúk had mutassam be az osztálytársamat Soyang-ot! -állt mellé Jungkook és a többiek felé fordította- Ő itt Jin, Namjoon, Yoongi és Hoseok! A többieket ismered!
- Szia! Örvendek! Hali! -köszöntek vissza neki.
- Sziasztok! De egyébként tudom a nevüket, ismerek mindenkit. -vallotta be kipirultan, a fiúk csak önelégülten mosolyogtak.
- Áh akkor ez felesleges volt! Mondhattad volna, hogy te is Army vagy! -karolta át Hoseok.
- Yang menjünk, késő van! -szóltam rá, hirtelen minden szem rámszegeződött.
- Nara? -nézett rám Kook megdöbbenten, hát igen ő tudta, hogy nem vagyok rajongó.
- Ja szia Jungkook! -böktem oda félfogról- Gyere már, siessünk! -sürgetve a lányt elhúztam onnan.
- Jólvan jólvan, jövök már. Sziasztok fiúk!
Hatalmas mosollyal arcán köszönt el tőlük, ők is hasonlóképp búcsúztak tőlünk, én csak bólintottam egyet. A parkolóba érve mérgesen szálltam be a kocsiba! Ha tudtam volna, hogy ide akar elcipelni tuti nem jöttem volna! Az úton nem is szóltam hozzá! Túl ideges voltam és nem akartam megbántani a barátomat.
- Most ez lesz? Nem fogsz hozzámszólni? -kérdezte kb az út felénél.
- Mit mondjak Soyang? Tudod jól mi a véleményem! Nem kellett volna odehoznod! -tettem karba a kezem.
- Nemár Nara! Meddig akarod ezt csinálni? Nem haragudhatsz örökké!
- Azért én csak megpróbálom ha megengeded?
- Istenem Lee Nara az agyamra mész! -ingatta fejét.
Jungkook szemszöge:
Istenem az a múltkori koncert nagyon jó volt! Még most sem tudom ezt megszokni, pedig már így van egy ideje! Mióta berobbantunk és mondhatni sztár lett belőlünk teljesen megváltozott az életem! Mindezek előtt egy szürke kisegér voltam, szinte semmibe vett mindenki, de amikor betettek a BTS-be és megismertem a srácokat lettem valaki! De hogy az a valaki jó ember-e? Nos, azt még nem tudom. Bár a többiek mindig mondogatják, hogy klassz srác vagyok, kedves meg ilyesmi de néha úgy érzem, hogy ez nem igaz! Hogy kevés vagyok mindehez. Gondolataimból Jin hangja hozott vissza.
- Min agyalsz annyira Kook?
- Semmin, nem fontos. -rántok vállat- Meddig tart még ez az interjú? -súgom neki.
- Nem sokáig. Miért csak nem unod? -nézett mosolyogva.
- Nem dehogy!
- Akkor jó! Figyelj és ne kalandozz el! -intett óvva.
Csak bólintottam és igyekeztem az interjúra koncentrálni. Kb fél óra után végeztünk és a próbaterem felé vettük az irányt. Szeretek ott lenni! Bár igaz körül vesznek a kamerák, de csak azt adják adásba amit RM megenged. Ő a mi kis leader-ünk, nála jobbat nem is kívánhatnánk! Nagyszerű vezető és nagyon okos ember! Szeretnék legalább fele annyira éleseszű lenni, mint ő! Jin, hát ő köztünk a legidősebb de az egyik legszórakoztatóbb személy is egyben! Ha együtt vagyunk ő a leghangosabb és folyton csak hülyéskedik, egy nagyranőtt gyerek! Viszont ha kell tud ám komoly is lenni és a legtöbb döntést ő hozza meg, mármint ami minket illet! Mindemellett nagyszerű szakács! Én is szeretek főzni, sokszor odaállok mellé ha főzőcskézik a konyhában és tanulok tőle. Mindenki klassz ebben a csapatban és mind nagyon tehetségesek! Bevallom néha nehéz felvenni velük a lépést. Bár az is nehezíti a dolgom, hogy én vagyok köztük a legfiatalabb, ezért is hívnak engem maknae-nak, mint a banda legfiatalabb tagjának. Tae és Jimin egyidősek csupán két hónapnyi különbség van köztük, de így is két évvel idősebbek tőlem. Talán ezért is van az, hogy velük jövök ki a legjobban! De ez nem azt jelentené, hogy a többieket kevésbé szeretném! Mind a hatot nagyon szeretem! Mondhatni egy nagy és őrült család vagyunk!
A próbánk végeztével a srácok elindultak haza, de gondoltam én még maradok egy kicsit. Pontosítanom kell a koreográfián. Leültem a sarokban lévő kanapéra és a mellette álló asztalról elvettem egy üveg vizet, hogy oltsam szomjúságom. Lépteket hallottam és a hang irányába nézve láttam, hogy legjobb barátom V tart felém.
- Nem jössz?
- Nem, még maradok egy kicsit.
- Minek?
- Gyakorolni!
- Jaj Kook, te olyan maximalista vagy! -rázta fejét, kék tincsei ide oda lengtek.
- Ja tudom. -nevettem- Nyugi nem sokáig maradok! Max egy óra.
- Ígéred? -nézett szigorúan.
- Ígérem! -tettem szívemre a kezem.
- Oké de ha 11-re nem vagy otthon idejövök és seggberúglak!
- Rendben értettem főnök!
Jót nevetve kis baromságunkon Tae hazaindult én pedig a lejátszóban visszatettem az előző dalra a listát és elindítottam. Gyakoroltam már egy ideje és mikor már minden végtagom sajgott, gondoltam mára ennyi elég. A padlóra hevertem, hogy kicsit kifújjam magam. Jó volt a hideg parkettára feküdni, lehűtötte felhevült testem. Telefonomért nyúltam és a kijelzőre pillantva láttam, hogy már fél 12 is elmúlt. V leszedi a fejem! Gondoltam magamban. Már mindegy, hiszen úgyis elkéstem a megbeszélt időpontról. Így kicsit visszadőltem. Homlokomhoz érve éreztem, hogy mennyire izzadt azon testrészem és a hajam is. Ittam egy korty vizet és holmimat összeszedve hazaindultam. Egy jól eső zuhany amire ma már szükségem van! Alig értem ki a kocsimhoz mikor észrevettem, hogy a telefonom nincs nálam. Aish! Miért kell mindent elhagynom? Gyorsan visszaszaladtam a próbaterembe. De amikor beléptem a helyiségbe egy nemvárt személlyel futottam össze. Hát ő meg mit keres itt?