2. rész

Másnap a suliban nagy volt a happy hangulat a srácok béna videója miatt. A csajok undorító módon kellették magukat, ami jól láthatóan tetszett a fiúknak. Hogy hányingerem csillapítsam inkább megkerestem Mr. Howard-ot aki a filmrendezés tanárom egyben osztályfőnököm is. A hatos teremben találtam rá, ami a 10. osztályé. Kopogtattam de meg se hallotta, láttam mennyire elfoglalt inkább későbbre halasztottam a vele való beszélgetést, úgyis lesz vele két óra is, majd akkor. A termünk felé battyogva összefutottam Skyler-el. Ma is, mint bármelyik nap, nagyon csinosan volt felöltözve! Rikítóan piros farmer nadrág és egy szürke-piros ingszerű felső, csupán annyi különbséggel, hogy ezen csak három gomb volt. Lehet rámondani, hogy egy igazán kirívó személyiség és nem csak az öltözködése miatt! Emellett roppanttul kedves, mindig vidám -már már zavaróan néha- és őszinte. Vele ellentétben rám az őszinteségen kívül semmi sem jellemző! Én nem vagyok kedves másokkal, bár az is igaz, hogy meg sem érdemlik! Vidámnak sem mondanám magam, persze az nem azt jelenti, hogy depressziós lennék csupán nem vigyorgok a nap 24 órájában, a cuccaim pedig leginkább fekete ruhákból állnak. A szekrényem tartalmának kb 90%-a fekete színű, 5% sötétek kék, szürke, bordó stb, a maradék 5% ami mondhatni, hogy színes. Pedig egyáltalán nem vagyok rock-os sem emós! Sosem szerettem a rock zenét, én is mint a legtöbb csaj pop zenét hallgatok, persze abból is csak azt aminek értelme van! Ugyanolyan szigorúan veszem a zenét akár a filmeket, ha nincs mondanivalója, velős tartalma számomra az egy hulladék! Lehet másoknak ez bántó, de én így gondolom! Hogy egy példát mondjak jobban meghallgatok egy Whitney Huston dalt mint egy Billy Elish-t vagy hozzá hasonló tehetségtelen, megjátszós libákat!
Gondolataimból visszarángatva Sky a nyakamba ugrott.
- Szia Medi! Mi újság? -a kedve a szokásostól is feldobottabb volt.
- Semmi. De látom neked igen csak jó a kedved. Mi történt?
- Semmi csak jól keltem fel, ennyi.
- Ühüm... Akkor egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy nemrég beszélgettél Tommy-val? -tettem karba a kezem.
- Honnan...?
- Láttalak titeket amikor jöttem be. -válaszoltam mielőtt megkérdezte volna.
- Mért nem jöttél oda?
- Hogy én? Hallgassam az idióta tinipicsákat, hogy mennyire el vannak ájulva azoktól a fellengzős barmoktól? Kössz nem! -emeltem fel kezem nem tetszésemet kifejezve.
- Jajj Medi... -sziszegett, nem szerette ha csúnyán beszélek, de tudja jól, hogy nálam ez elmaradhatatlan- Amúgy meg én is ott voltam! Akkor én is idióta vagyok?
- Ja, nem is kicsit! -mondtam kötekedve.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! -próbált megütni, persze csak viccből, de én elugrottam.
Kergetőztünk egy darabig majd hangos nevetést és nyávogós vihogást hallottunk meg a lépcső felől. Egyszerre pillantottunk az idegesítő hangok irányába és korábbi beszélgetésünk alanyai tűntek fel a távolban. Annyira irritálóak de komolyan! Legszívesebben úgy megverném mindet, főleg a csajokat... Hogy ne kelljen velük találkoznom inkább elköszöntem Sky-tól és bementem a terembe. A három fiú megállt a terem ajtajától pár méterre és még kicsit hagyták magukat fényezni a kis 9-10-es csajoknak. Meglepő módon a többi osztálybéli „rajongók" most nem lógtak rajtuk. Bár az is igaz, hogy a kis naiv 15-16 éveseket lehet elcsábítani. Mondjuk itt nem nagyon van olyan aki ne ugrana ha valamelyik fiú füttyent. Volt már aki az osztályból valamelyik srácnak az ágyában landolt szóval... Bár szerintem nem olyan hű de nagy sztárok -és ezt nem a tehetségre értem- hogy rögtön, első szóra elkéne dobni a bugyikat, de ők tudják...
Pár perccel később hallottam, hogy óbégatnak a lányok, ami azt jelentette, hogy bejönnek a fiúk. Szuper... Elköszöntek barátjuktól majd Matt és Tom a szokásos helyükre ültek le. Egyedül csak én voltam bent, így aggódtam nehogy hozzámszóljanak! Még volt kb tíz perc órakezdésig, így a többiek ráértek feljönni, sajnos... De úgy tűnt, hogy nagyon el vannak foglalva, valami hirdetést néztek Matt telefonján. Elővettem könyvem, gondoltam inkább olvasom azt minthogy őket nézzem, de ekkor követtem el hibát.
- Mi van stréber, tanulunk tanulunk? -hallottam meg Tom idegesítő mély hangját.
- Mi van majom, még mindig elhisszük magunkról, hogy „mekkora sztárok" vagyunk? -jól hallhatóan, hogy ők is felfogják, irónikusan beszéltem.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy!
- Nálad nem nagyobb! -kacsintottam, Matt jól láthatóan egész jól elszórakozott rajtunk.
- Tanulj meg lazítani... -fordult előre, padja felé.
- Te meg inkább fordíts időt a tanulásra, hogy legyél is valaki! A kornyikálásból nem fogsz megélni.
- Erre azért ne vegyél mérget. -szólalt meg Matt is, bár az ő hangja nem volt olyan ellenséges mint Tommy-é- Sok énekes megél a „kornyikálásból".
- Ja, de azok tudnak is énekelni. -böktem oda és elfordultam tőlük, jelezve azt, hogy nem kívánom folytatni ezt az értelmetlen beszélgetést.
- Áú ez fájt! -tette kezét mellkasára, mintha kést döftem volna belé.
Chh milyen színpadias... Bár kicsit elmosolyodtam, vicces volt ahogy eltúlozta, de neki ezt nem kell tudnia.
Pár perccel később jött fel a tanár a többiekkel, majd elkezdtük a napot. Szerencsére csak három órát kellett kibírnom a fiúkkal, a többin már nincsenek ott, mivel azok szakmai órák. Az utolsó kettő Mr. Howard-al volt, gondoltam most megpróbálom a beszélgetést vele. Kicsengetés után megvártam amíg mindenki kimegy és odamentem hozzá.
- Elnézést tanárúr, beszélhetnénk?
- Persze Miranda mondd csak!
- Azt szeretném megkérdezni, hogy bár tudom még nincs itt az ideje, de az évvégi vizsgára milyen témában kellene leforgatni a kisfilmünket? Mert nekem lenne néhány ötletem és szeretnék minél hamarabb hozzálátni.
- Hát a témakörök szabadon választhatóak. Bármiról szólhat, kivéve szexualitás, brutalitás és gyilkolás.
- Áhh szóval nem forgathatok olyan pornófilmet amiben felvagdossák a csaj ereit majd lefejezik? Kár... -nevettem, tanárom csak mosolyogva ingatta fejét, ő már hozzászokott az én...úgymond stílusomhoz.
- Jaj te lány... -csapott homlokára.
- Ugyan tanárúr, legyen laza. De most komolyan! Akkor mondjuk szólhat olyasmiről a film, hogy például a mai társadalom hogyan nyomja el a normákat nem követő embereket?
- Persze, amit csak szeretnél. De amit kitalálsz az úgyis jó lesz. Hiszen jól dolgozol, szorgalmas vagy és mindig érdekes témákban készíted el a feladataid. Ezért is nyertél már annyi díjat...
- Lehet. Csak ez azért mégis más, hiszen ez dönti el, hogy milyen lesz a vizsgám, hogy milyen ajánlást kapok a fősulihoz. Plusz ha lehet minél hamarabb szeretnék befutni és azt tudjuk, hogy ha ma már nincs az embernek protekciója akkor sehová sem jut be!
- Ez igaz. De ha az idei is olyan jó film lesz, mint a tavalyi akkor az összes tanár és bíráló remek ajánlást fog neked adni. Ezt garantálom neked!
- Köszönöm tanárúr és azt is, hogy annyi mindenben segített! Sokat köszönhetek önnek.
- Ugyan Medi, inkább fogalmazzunk úgy, hogy én csak jókor voltam jó helyen. A többi neked köszönhető!
- Hát...ezért sokban hozzájárult, hogy most ott tartsak ahol! De mindegy, ezen vitatkozhatnánk napestig, szóval! Akkor bármiről szólhat?
- Igen, bármiről. De hamarosan úgyis be fogom jelenteni, hogy elkezdhetitek a pályamunkát.
- Igaz, hiszen mindjárt December. Uhh basszus...
- Leesett, hogy mi fog rádvárni?
- Ja. Durva lesz megint!
- Remélem azért nem fajul el odáig, mint tavaly!
- Hát nem rajtam múlik! A tavalyi sem az én hibám!
- Nana Medi... -szólt rám, hogy ne hazudjak.
- Jó... Volt közöm hozzá, de Stefani kezdte! -emeltem fel kezem tiltakozásként.
- Inkább ebbe ne menjünk bele! Menj és szólj a többieknek, hogy jöjjenek és kezdjük el az órát, minél hamarabb haza szeretnék menni!
- Repülök!
Nekem se kellett több, rohantam! A hazamenetel hírére? Hát hogyne már! Gyorsan siettem le és felrángattam a többieket. Fél óra után mehettünk haza. Gyorsan összepakolva cuccaim már sehol se voltam. Hazafelé sétálva eltöprengtem azon amit Jeremy mondott. Igen Jeremy-nek hívom Mr. Howard-ot. De neeemm! Nem azért! Nincs köztünk semmi, csupán a nagybátyám legjobb barátja és gyakran megfordul nála az éttermében, és mivel ott töltöttem az összes nyaramat, melózva, összeismerkedtünk. Kedves ember, persze civilben, tanárként egy igazi suttyó! Rohadtul szigorú és soha semmi nem jó neki! Vicceltem, jófej tanár, szigorú igaz de kedves és megértő. Sulin kívül tegezem és néha együtt szoktunk enni a mennyasszonyával és a nagybátyámmal az étteremben. Nagyon szép a csaja, tényleg mintha egy modellkatalógusból lépett volna ki, de... Nem is tudom van a szemében valami ördögi, valami sunyiság... Nekem nem szimpi! Bár ezt nem hangoztatom előttük. Főleg mert sokkal tartozom Jeremy-nek, sok mindent tett értem a múltban, többekközt neki köszönhetem amiért nem csaptak ki a suliból! Ha ő nincs ma tuti nem járhatnék oda! Sőt biztos vagyok abban, hogy rég a sitten rohadnék. Hogy miért...? Nos az jó kérdés. Talán egyszer azt is elmondom... Hiszen egyszer mindennek eljön az ideje nem?