Újonnan szerzett „barátnőjével" ment el az új termébe ahol majd mindennap ott kell ülnie és úgy tenni, mint aki nagyon tanul. A 8-as számú terem volt az övék. Első pár órában ismerkedett a tanárokkal, diákokkal, a hellyel. Igyekezett minden megjegyezni, memorizálni. Fura módon értesült arról, hogy ott az ebéd idő egy óra hosszás. Gondolta azért mert a diákok 95%-a kolis így ha akár négyig vagy ötig tanulnának is szinte azonnal „otthon" vannak. Abban az egy órában elhatározta, hogy megnézi magának azt az iskolát, így felfedező körútra indult. Járta az emeleteket és az egyik folyosón megpillantotta a fotón látott lányt, Mei-t. Gondolta megnézi hova megy, mit csinál. Úgy tett mint aki érdeklődően nézelődik, ismerkedik a hellyel, közben a lányt követte. Annyira belemerült a kémkedésbe, hogy azt sem vette észre mikor valaki kikanyarodott az egyik fal mögül és éppen felé tart. Össze is ütköztek, annyira hogy a lány a földön landolt.
- Jesszusom, bocsánat! Nem láttalak. -nyúlt felé egy segítő kéz.
- Semmi baj én sem figyeltem.
Elfogadta a segítséget és pillanatok alatt felállt. Megnézte magának ki is az akivel frontálisan ütközött és mikor megpillantotta a személyt a szó is beléragadt. Fénylően kék szempárral, bogár fekete hajjal és egy kedves mosollyal találta szembe magát.
- Remélem nem ütötted meg magad nagyon!? -kérdezte aggódva.
- Nem semmi bajom. Kemény fából faragtak engem.
- Ennek örülök. Nem láttalak még itt! -nézett kérdő tekintettel az idegen lányra.
- Oh igen, mivel most jöttem a suliba. Eddig magán tanuló voltam de apámat áthelyezték ide stb stb és itt kötöttem ki! -magyarázta zavartan, féloldalas mosoly kíséretében.
- Így már érthető miért nem voltál ismerős! Akkor hagy üdvözöljelek itt nálunk a Brandhill-ben! Én James Wans vagyok! -nyújtotta kezét.
- Örvendek, én Ja.. vagyis Nora Shims. -ráztak kezet.
- Remélem jól fogod érezni itt magad! Hidd el nem olyan vészes ez a hely és a tanárok is elviselhetőek. -magyarázta kedvesen.
- Igen egy párral már találkoztam tényleg nem vészesek, de még nem láttam mindet Amanda szerint van néhány kegyetlen is.
- Amanda?
- Oh, igen ő az osztály társam.
- Igen tudom ki ő, ismerem.
- Persze sejtettem, hiszen biztos régóta itt tanulsz és ő is. Én meg csak most jöttem, ez alap szerintem, hogy itt mindenki mindenkit ismer.
- Azért nem mindenki. De már egy ideje itt vagyok és elég sok embert ismerek itt.
- Ja az látszik!
- Ezt hogy érted?
- Hát kicsit idősebbnek tűnsz, mint az itteni srácok gondolom megbukhattál, ugye?
- Nem egészen. De most sietnem kell órám lesz, majd még beszélünk. Szia!
- Aha szia!
Köszöntek el és az új ismerős el is tűnt a sűrű folyosókközt. HaNa pedig ismét Mei keresésére indult. De már sehol sem találta, az idő is eltelt így vissza kellett mennie órára. A terem előtt összefutott Amanda-val aki kikérdezte hol volt egész ebédidőben, de csak lerázta annyival, hogy ismerkedett a hellyel. Az egyik diák hozta a kulcsot és bementek a terembe, ahol minden asztalon egy számítógép volt. Gondolta ez lehet az informatika terem. Leültek az első sorba barátjával és várták tanáruk felbukkanását.
- Te ez a tanár mindig ennyit késik? -kérdezte a mellette ülő lánytól.
- Nem. Biztos valami dolga van, Mr. Wans általában pontos.
- Mi!? -lepődött meg- Mit mondtál hogy hívják?
- Mr. Wans, a keresztneve James. De mi nem hívhatjuk úgy. Miért?
- Semmi csak kérdeztem...
Közben leesett neki, hogy akivel a folyosón beszélt az nem más, mint az informatika tanár. Biztos bűntetést fog adni mert letegezte és olyan stílusban beszélt vele. Nem akarta, hogy első nap az igazgatóhoz küldjék, hiszen mit gondolna róla az FBI! Hogy amatőr és semmit sem tud megcsinálni. Ezt nem engedheti meg! Valahogy jóvá kell tennie. Azért gondolatban adott magának egy pofont. Hiszen nyomozó! Hogy a fenében nem vette észre, hogy az a diák nem is diák!? Nagyon mérges lett magára. Közben megérkezett az említett személy és elfoglalta helyét az asztalnál.
- Jónapot kívánok mindenkinek!
- Jónapot! -köszöntek vissza kórusban.
- A mai napon a programok blokkolásával és a különféle vírusok elkerülésével fogunk foglalkozni. Kapcsolják be gépeiket!
Kiadta az utasítást és mindenki egy emberként indította be gépét. Majd a kiadott feladatok szerint csinálták meg az órai anyagokat. Bár HaNa ezeket már mind tudta, hiszen rég megtanulta, sőt ha kell bármit meg tud heckelni. Alig várta, hogy kicsengessenek és tudjon beszélni a férfival. Kb tíz perc múlva ez meg is történt.
- Nem jössz? -bökte meg a lányt Amanda.
- Most nem, de te menj csak! Nem sokára én is megyek.
- Okés a szobában talizunk.
- Aha aha. -megvárta amíg mindenki kimegy és odament az asztalhoz.
Csak állt ott nem tudta mit mondjon, kijött már a gyakorlatból.
- Szeretnél valamit? -kérdezte a férfi, jókedve kicsit sem lankadt a folyosói beszélgetésük óta.
- Igen. Én...szeretnék elnézést kérni!
- Miért?
- Hát amiért letegeztem! Nem volt szándékos, de nem tudtam magáról, hogy tanár azt hittem diák.
- Igen azt rögtön sejtettem. -nevetett- Ne aggódj nem vagyok harag tartó ember! Tudom nem direkt csináltad, tekintsünk el ettől rendben?
- Az jó lenne, köszönöm szépen!
- Akkor, megnyugodtál?
- Igen, megkönnyebbültem.
- Örülök! De most mennem kell, holnap találkozunk órán. Szia Nora!
- Viszlát tanár úr!
Végig nézte ahogy kisétál a teremből közben óriási kő esett le a szívéről, hogy ez a kis baki nem kerül az állásába. Mivel vége az óráknak gondolta megkeresi a célszemélyt és utánna jár milyen titkos összeesküvés folyik az intézményben.
A koli részlegen pillantotta meg a lányt, amint bemegy a 24-es számú szobába. Odament és hallgatózott de semmit sem hallott, olyan volt mintha nem is lenne bent senki. Visszament a saját szobájába és gondolta kifaggadja Amanda-t, hátha mond valami használhatót.
- Figyu csak, te ismered Liu Mei-t?
- A kínai csajt? Ja, mert?
- Csak ma hallottam ahogy ma beszéltek róla és elég érdekes dolgot mondtak.
- Hát igen, ő elég fura csaj.
- Ezt hogy érted?
- Hát először is benne van a pompom csapatunkban, elég népszerű csaj. De roppant nagyképű is! Azt hiszi ő ennek a sulinak a királynője. -jegyezte meg irónikusan.
- De ez általában így szokott lenni nem? Hiszen a népszerű csajok mindig nagyképűek!
- Igen de ő az apja miatt olyan nagy menő itt, nem azért mert hajrálány!
- Mért ki az apja?
- Liu Feng, a helyi nagyvállalatok feje. Nagy menő üzlet ember, irtóra gazdag és kb minden bolt, cég alájuk dolgozik. És magunkközt szólva, szerintem nem minden üzlet legális! -súgta.
- Hú az nem semmi! Na és mi köze Mei apjának az ő népszerűségéhez?
- Az, hogy mindent amit csak kiejt a száján az apja megveszi a „drága kis hercegnőjének" és a követőinek. Plusz nagy pénzekkel támogatja az iskolát is.
- Támogatja? Én úgy tudtam, hogy ez afféle magán suli!?
- Igen az, de mi inkább elitnek hívjuk. Miért?
- Hát mert ha ez elit suli, gondolom mindenki súlyos pénzeket fizet azért, hogy itt tanulhasson! Ami az iskola sikerét is alapozza, így nem értem minek pénzzel támogatni ezt a helyet?
- Hmm...ezt én sem értem. -gondolt bele a lány érveibe- De úgy tudom, hogy csak bizonyos részlegeknek adja a pénzt.
- Azt tudod melyiknek?
- Nem! Nem dolgozom itt, nem látok bele a suli könyvelésébe vagy számláiba. Ha tudni akarod akkor olyat kérdezz meg aki itt dolgozik. -nevetett, hiszen ő ezt csak viccnek szánta, de a lány inkább kihívásnak tekintette.
- Köszi, hogy beavatsz ezekbe engem, jól jön az ismeretségekhez!
- Ugyan nincs mit! De ha jót akarsz messze elkerülöd Mei-t! Abból semmi jó nem sül ki ha beállsz a követői közé.
- Hogy érted?
- Hát... -átült az ő ágyára, hogy ne hallja senki amit mond- Tudod tavaly az egyik csaj aki Mei „barija" volt egy nap csak úgy simán eltűnt.
- Eltűnt? Hogy hogy?
- Hát a diri szerint elment másik suliba, de én kétlem és még egy páran is, csak nem hozzuk szóba.
- Mért szerinted mi lehet az eltűnés oka?
- Hát az eltűnés előtti nap láttuk Mei-t és Lara-t veszekedni, nagyon vitatkoztak valamin annyira, hogy néhány pofon elcsattant.
- Az durva. És min veszekedtek?
- Azt nem tudom. De ami biztos, hogy a veszekedést követő nap már Lara nem jött órákra és a koliból is eltűnt.
- Mit gondolsz, tanál megölte vagy mi?
- Mi, megölni? -kinevette- Jah hogy ezt te komolyan mondtad? Bocsi! -mondta miután a lány furán nézett rá- Nem, dehogy! Odáig azért nem menne el, de szerintem szólhatott az apjának, hogy gondok vannak a csajjal és eltetették másik suliba. Mei-ről köztudott, hogy aki az útjában van azt eltávolítja!
- Értem. Akkor jobb ha messziről elkerülöm őt!
- Szerintem is. De most már aludjunk mert holnap suli van! Jóéjt Nora!
- Jóéjt Amanda és kössz a beszélgetést!
- Alap, ez a barátok dolga!
Lefeküdtek a saját ágyukba és HaNa megvárta amíg a lány elalszik és kilopózott a tetőre. Szerencsére pont a tűzlépcső mellett volt az ablakuk, így gond nélkül felmászhatott rajta. A kapott telefonnal felhívta Downs ügynököt, aki már várta a lány hívását.
- Haló Downs ügynök itt HaNa nyomozó!
- Igen tudom ki maga! Mondja a mik a fejlemények!
- Rendben! Nos megtudtam, hogy a célszemély kb egy éve eltűntetett egy lányt az iskolából mert valamin összevesztek.
- Lehet tudni mi volt az ok?
- Sajnos azt nem sikerült kiderítenem! Viszont a lányt Lara-nak hívták. A szobatársam szerint csak elvitették egy másik iskolába, de szerintem elrabolhatták vagy megölhették.
- Utánna nézünk! Még valami?
- Igen. Amanda szerint Mei apja a helyi cégek feje és minden kisebb vállalkozó hozzájuk tartozik és szerinte nem minden üzlet legális.
- Lehet tudni a célszemély nevét?
- Igen Liu Feng. Olyan ismerős a neve, biztos hallottam már valahol...
- Igen, hallhatta ugyanis Washington-ban dolgozik, többekközt a követségen is. Az ő feladata köszönteni és elszállásolni a külföldről érkező fontos befektetőket, politikusokat és egyéb fontos embereket.
- Akkor azért volt ennyire ismerős! Viszont így már van alapja annak, hogy hogyan tudnak összeköttetésben maradni Kínával, így ez szinte gondtalanul működhet.
- Igen, valóban. Folytassa tovább a megfigyelést és azonnal jelentkezzen ha van valami fejlemény!
- Igen is értettem uram, hívom ha van valami!
Bontotta a hívást és eltette a zsebébe a telefont. Majd visszalopózott a szobába és apró örömmel a szívében aludt el, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi infót megtudott. Biztosan büszke lehet rá a főnöke és az egész kapitányság! Hiszen ami az ő sikere az a kapitányságé is! Ők már egy jól összeszokott csapat, mondhatni egy nagy család! Talán ezért is sikerül minden akció amibe belevágnak, mert bíznak egymásban és akár az életüket áldoznák a másikért. Örül is nagyon, hogy ilyen csapatba került hiszen ma már nem nagyon mondható el, hogy ennyire összetartóak lennének az emberek többekközt a rendőrök. Így ő megtisztelve érzi magát, hogy ennek a nagyszerű családnak a tagja.
2. rész
2021-04-04
Hozzászólások (0)