Eltelt pár nap mire Maya lába helyre jött. Ezért úgy gondolta, hogy ideje tovább állnia. Összeszedte magát és elment Charles irodájába, hogy elköszönjön.
- Szia! Bejöhetek, nem zavarok? -állt meg az ajtóban.
- Gyere csak, te sosem zavarsz. Mi a baj?
- Ja baj az nincs csak gondoltam elköszönök. Meggyógyultam és most már szeretnék haza menni.
- Nem tudlak maradásra bírni?
- Nem lenne jó ötlet ha itt maradnék. Tudod mért!
- És ha azt mondom, hogy nincs hova menned?
- Hát ezt meg hogy érted? -kérdezte aggódó hangon.
- Nem akartam addig elmondani amíg lábadozol, de elmentünk arra a címre amit megadtál, és hát...
- Óh ne, ne mondd, hogy oda lett mindenem? -nézett kétségbe esetten.
- Sajnálom!
- Hah istenem!!!! -nem szólt semmit csak elrohant.
Azt sem vette észre, hogy az ajtó előtt áll valaki, akinek egyenesen neki rohant. De nem zavartatta magát, rohant tovább.
- Ne, Maya várj! -kiáltott utánna de hiába volt.
- Mi baja van Charles? -ment be Logen.
- Elmondtam neki mi lett a házával.
- Nem volt még ez korai?
- Lehet de már haza akart menni. Inkább most tudja meg, mint amikor odaér. Majd beszélek vele ha lehiggad.
- Nem kéne utánna menni? Tudod mi történt vele, és ha rá találnak?
- Igazad van. Utánna kell menni!
- Menjek én? Én úgy is hamar megtalálom és talán velem szóba is állna. Veled most nem biztos, hogy beszélne.
- Talán igazad van, jobb ha te keresed meg. De kérlek siess és ne vidd túlzásba! -nézett rá szigorúan.
- Ugyan Charles, mikor viszem én túlzásba? -ránézett egy olyan ,,ez most komoly" nézéssel- Inkább megyek.
Hamar a lány után eredt be a sűrű erdőbe. Kb 20 percen belül rá is lelt a közeli vízesésnél. Odament hozzá és leült mellé. Egy ideig csak ültek egymás mellett, gondolta ha beszélgetni akar akkor majd neki kezd.
- Minek jöttél ide Logen?
- Miért kérdezel olyat, amire amúgy is tudod a választ?
- Charles kért meg, hogy megkeress?
- Együtt terveltük ki, közös ötlet volt miért?
- Ő nem is akart megkeresni?
- De igen, csak jobbnak láttuk ha én jövök és nem ő.
- Miért?
- Mért talán szóba álltál volna vele?
- Nem! Lehet, nem tudom. De így, hogy arra sem méltat, hogy ő keressen meg és bocsántot kérjen... -mondta cinikusan- Nem tudom így mire számít!?
- Csak azért nem szólt az otthonodról mert szeretett volna megkímélni a stressztől amíg gyógyulsz. Meg szerintem titkon remélte, hogy enélkül is maradnál az iskolában. Gondolom nem azt akarta, hogy csak azért maradj mert muszáj.
- És miből gondolja, hogy így is maradni fogok?
- Nem tudom. De van egy ötletem! -állt fel- Menjünk vissza és kérdezd meg tőle. Mit szólsz? - a lány erősen elgondolkodott rajta.
- Hát... Na jó menjünk, kíváncsi vagyok mit fog mondani.
Felsegítette a lányt majd visszaindultak a suliba. Odaérve Charles már várta őket az udvaron. Logen elköszönt tőlük és bement az épületbe, otthagyva kettesben őket. Elmentek a hátsó kertbe, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni, bármiféle zavaró tényező nélkül. Ott egy fa alatt megálltak és a lány leült a padra. Először nem szóltak egymáshoz, talán keresték a megfelelő szavakat.
- Mért nem mondtad el hamarabb? Mért csak most?
- Nem akartam, hogy emiatt aggodalmaskodj miközben gyógyulnod kell.
- És mikor akartad elmondani? Soha?
- De elmondtam volna, csak azt hittem, hogy jó itt lenni nálunk, nem gondoltam, hogy azonnal el akarsz menni!
- Na és ha maradok is egy ideig akkor mikor avattál volna be a dologba?
- Igazság szerint nem akartam elmondani, mert ha úgy döntöttél volna, hogy velünk maradsz egy ideig akkor rendbe hoztuk volna a lakásod. Mint ha misem történt volna.
- Ez mind szép és jó, csak nem így alakult. -felállt- Viszont azt tudnod kell, hogy csalódtam benned! Azt hittem, hogy őszinte és egyenes ember vagy, de tévedtem. -elrohant onnan.
A férfi tudta, hogy ez lesz valahol még számított is rá, de mégis meglepte a dolog. Visszament az iskolába és folytatta a szokásos igazgatói teendőit. Este gondolta megnézi hogy van a lány, biztos lehiggadt annyira, hogy tudjanak beszélni. Kopogott az ajtón, de nem jött válasz, ezért bement de a szoba üres volt, sehol senki. Talán mégis csak elment? Lehajtotta fejét és elindult kifelé.
- Itt vagyok! -szólt egy hang az ablak felől, a férfi odagurult.
- Azt hittem elmentél. -mondta megnyugodva.
- Kellett volna... De Eric-nek hála nincs hova. De ne örülj, nem maradok sokáig, csak amíg kitalálom mi legyen!
- Rendben ahogy szeretnéd. Én örülök, hogy itt vagy.
- De egyet ígérj meg! Bármi ami velem kapcsolatos elmondod akármi is legyen az! Nincs több infó visszatartás! -hangsúlyozta szavait.
- Megígérem! Őszinte leszek veled!
- Köszönöm!
- Most magadra hagylak, emészd meg a mai napot és a hallottakat. Holnap pedig szeretettel várlak az órákon.
- Álljunk csak meg! Be kell járnom órákra!? -döbbent meg.
- Igen, ez kötelező ha itt vagy! Ez az egy szabály van itt. De kössünk alkut!
- Milyen alkut?
- Holnap eljössz az órákra és ha tetszenek akkor bejársz ha nem akkor csak én fogok veled foglalkozni és megtanítalak az erődet rendesen használni! Nos?
- Hát... Jó legyen, de ne remélj sokat! Szerintem a külön órákra se lesz szükségem! Tudok bánni a képességemmel.
- Az lehet, de fogalmad sincs milyen erő lakozik benned. De majd rájössz. Akkor holnap várlak. Jóéjt!
Kiment otthagyva a lányt. Kicsit még kémlelte a csillagokat közben pedig reméle, hogy Maya holnap elmegy az órákra és megtetszik neki, ahogy itt tanítják a diákokat! Bízott benne, hogy a remény amit éltet nem hiába való.