Csak néhány óra telt el és a herceg meg is érkezett. A király nagyon örült neki, ám a lány már nem így volt ezzel. A királynak tetszett a herceg úri modora, illedelmes viselkedése és megkapó külseje. Ám ez hercegnőt kicsit sem érdekelte. Próbált minden féle ürüggyel ellógni onnan, hogy gyakorolnia kell, edzeni, hogy órája van, de apja minden egyes próbálkozását leintette, hogy az ráér. Így kénytelen volt vele tölteni az egész délutánt. A vacsora után végre haza ment a herceg és a lány is felléleghetett. Felment a szobájába és inkább neki állt a csillagokat vizsgálgatni a teleszkópjával. Anyja gondolta megnézi hogy van lánya, így a leendő férje látogatása után.
- Szia kicsim! Remélem már nem vagy annyira mérges?
- Háátt.... Igazság szerint kicsit még haragszom. Olyan rossz érzés, hogy az én véleményem nem számít!
- Már hogyne számítana! Csak tudod, nálunk ez hagyomány, hogy erőbirtoklóval házasodunk. Hidd el apád ezzel nem akar semmi rosszat!
- Tudom és valahol még meg is értem, csak ez akkor sem fair! Szinte még gyerek vagyok és már ilyen komoly dolgokba kell belevágnom...
- Nagyon sajnálom kincsem. De muszály megtenned, ez a kötelezettséged, mint Spellworld leendő uralkodója!
- Tudom... -sóhajtott fájdalmasan- Bár ne lennék hercegnő!
- De az vagy! Most hagylak pihenni. De kérlek békülj ki apáddal! Nem akarok én lenni köztetek a villámhártó. Legalább az én kedvemért!
A lány nem szólt semmit, csak magára húzta a takarót és elaludt. Másnap ismét gyakorlata volt hű tanácsadójával, Nickolas-sal. Az óra egész jó hangulatban telt, sokat nevettek, beszélgettek. A nap végére amikor befejezték a sok gyakorlást leütek a folyópartra. A lány csak nézte a lágyan hullámzó folyót és a vadul zúgó vízesést. Olyan volt, mintha megbabonáznák, úgy nézte azt a csodát.
- Hahóóó!!!! Neked beszélek királylány! -legyintett a szemei előtt, amitől a lány megijedt.
- Mi-mi van? Szóltál? -fordult a férfi felé.
- Igen kb már 10 perce hozzád beszélek, de úgy látom hiába...
- Jajj bocsi, ne haragudj nem figyeltem.
- Azt vettem észre. De min gondolkozol ennyire? Látom nagyon bánt valami!?
- Csak a szokásos...apám és a hülyesége. Nick, én még nem akarok férjhez menni! Fiatal is vagyok hozzá de a legrosszabb az, hogy olyas valakihez kell hozzá mennem, akit nem is szeretek. Ennek mi értelme így? Nem értem apámat...
- Talán ha megismered idővel megszereted.
- Talán. De erre nem igazán látok sok esélyt. Látnod kellett volna tegnap is, mit megbájolgott apám előtt... Szánalmas!
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél és ezt várja el tőled a király!
- Tudod, néha azt kívánom, bár ne lennék hercegnő, bár ne lenne varázserőm és bár lenne egy olyan világ, ahol nyugodtan élhetnék kötöttségek nélkül!
- Igen az jó lenne. De az is lehet, hogy visszasírnád a régi életed! Tudod vannak olyan helyek, ahol az emberek vagy más lények nem épp a legboldogabbak vagy nem olyan kedvesek és összetartóak, mint mi!
- Tényleg van ilyen hely? Ahol olyan emberek élnek, mint mi?
- Mért ne lenne? Hisz hatalmas az univerzum, biztos más bolygón is van élet. Ha nem is épp olyanok, mint mi de lehetnek hasonlóak.
- De jó lenne ha találnánk egy ilyen helyet! Ígérd meg, hogy ha találsz egy ilyen bolygót elviszel oda!
- Megígérem Crystal! De most már ideje menni, biztos már várnak.
- Igen jobb ha megyek, nem akarok megint veszekedni. Holnap találkozunk Nick. Szia!
Válaszra sem várva haza sietett. A palotához érve látta, hogy érkezett valaki. De vajon ki lehet az? Nem is tudta, hogy ma vendégük érkezik, vagy csak neki nem szóltak? Bement a palotába, de nem talált ott senkit. Aztán a trónterembe igyekezett de az is kongott az ürességtől. Hol van mindenki? Nem értette a helyzetet. Elindult felfedező körútra, hátha ráakad valakire. Ahogy sétálgatott a palotában egyszer csak hangokat kezdett hallani, méghozzá a tiltott oldal felől. Vagyis csak neki tilos oda bemennie, addig amíg el nem jön az ideje. Úgy érezte muszáj odamennie hátha ott vannak a szülei. Legfeljebb kap egy kis büntetést azért mert bement oda.
Ahogy lassú léptekkel haladt a végtelennek tűnő folyosón, a hangok egyre hangosabbak és érthetőek lettek. Valaki veszekedett az apjával, de nem tudta ki, nem ismerte a hangját. Elgondolkodott és küldött egy segély kérő üzenetet Nickolas-nak, aki a palota őrségért felelős. Az erejét bevetve a szél szárnyán repítette az üzenetet. Majd tovább ment a folyosón, aminek a végén egy hatalmas faajtó volt. Onnan szűrődtek ki a hangok. Erőt vett magán és berontott a terembe, ahol a szülei megkötözve térdeltek a padlón. Egy fekete ruhás idegen pedig kardot tart az apja nyakához. Mindenki meglepődött amikor berontott így egyszerre néztek az ajtó irányába. A támadó hamar észhez kapott és megtámadta Crystalt, aki nem ijedt meg, erejét bevetve a falhoz vágta támadóját. Ő mikor látta, hogy a lány nem nyámnyila füttyentett egyet és a semmiből fekete ruhás emberek tucatjai ugrottak be az ablakon és az ajtón. Túlerejüket kihasználva lefogták a lányt és megkötözték.
- Mit akarnak tőlünk? Aranyat, pénzt, mágikus magokat? -kérdezte a lány.
- Nem hercegnő, én egészen mást akarok. -fordult felé a vezér.
- Micsodát?
- Bosszút! -nevetett gonoszan.
- De miért? Mit ártottunk mi magának!?
- Te aranyom semmit, ahogy az anyád sem. Viszont az apád... Na ő már más, elárult engem. Amiért most meg kell fizetnie!
- Ne csináld ezt Tristan, kérlek! -esdekelt anyja, meglepte hogy ismeri a tagot.
- Sajnálom Annalise, de muszáj Edward-nak megfizetnie! Elárult és elvett tőlem! -a lány csak nézett, kapkodta fejét a hallottak alapján.
- Tristan kérlek hagyd ezt abba! Még nincs késő jól cselekedni.
- Jól? Én folyton csak jól cselekedtem, meg is lett az eredménye! Most már elég a jóból, ideje rossznak lenni!
- Tristan most már fejezd be! Parancsolom, hogy távozz innen! -szólt rá mérgesen.
- Parancsolod!? Vicces. Ha nem vetted volna észre nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass! Itt most én parancsolok!
- Mért csinálod ezt? Még mindig a 20 évvel ezelőtti sebeidet nyalogatod? Túl kéne már ezen lépned drága bátyám. -Crystal nem hitt a füleinek, van egy nagybátyja?
- Ne mondd meg nekem mit kéne tennem! Elvetted tőlem a mennyasszonyomat!
- Mégis mi a fene folyik itt apa!? -fakadt ki a lány.
- Nem mondtad el neki? Ejnye már drága öcsém, hisz ő az unoka hugom és nem mesélsz neki rólam?
- Egy bűnözőről sosem mesélnék neki!
- Én bűnöző? Hisz te tettél ilyenné! Annalise az én mennyasszonyom volt, amíg te közbe nem avatkoztál! Pedig a szüleink is megtiltották! De neem, te azért is ellenszegültél és elraboltad Annalise-t!
- Nem raboltam el, jött magától!
- Sosem ment volna el önszánából! Csak te ígértél neki fűt-fát és bedőlt neked.
- Ugyan már Tristan, először is nem ígértem neki semmi egyebet, csak a szívemet. Másodszor pedig ha annyira szeretett volna, ahogy azt te beképzelted magadnak, akkor sosem hagyott volna el bármit is ígértem volna neki! De te csak azért tartottad magad mellett, hogy díszeleghess egy gyönyörű hercegnővel! Folyton terrorban tartottad, bármit csinált neked az sosem volt jó. Sőt szerintem szándékosan kerested az alkalmat, hogy ismét belerúghass egyet. Így nem csoda ha elhagy téged egy olyan emberért aki tiszteli és megbecsüli! Egy igazi férfiért! -kiült az arcára egy önelégült mosoly.
Nem szólt semmit, ugyanúgy visszamosolygott és egy erőteljes modulattal kirántotta kardját és levágta a király fejét. Crystal és az anyja egyszerre sikoltottak fel. A sikoltásra megérkezett Nikolas is a sereggel. Elkezdtek egymással harcolni, közben kiszabadította a hercegnőt, aki azonnal beszállt a csatába. Mérgében sok embert megölt. Tristan mikor látta, hogy szorult helyzetben van füttyentett egyet és fekete ruhás csatlósok százai rohamozták meg a palotát. Nick fogta a kiálynét és lányát majd elszaladt onnan velük. Ám a trónteremben csapdába estek, onnan nincs kijárt! Annalise vett egy nagy levegőt majd kivette nyakában évek óta ékeskedő nyakékét majd Nick kezébe nyomta.
- Tessék, fogd! Tudod mit kell tenni? Felkészültünk erre!
- Igen felség!
- Anya, miről van szó? -nézett a lány értetlenül.
- Crystal tudod mennyire szeretlek ugye?
- Persze, hogy tudom, akárcsak én. De most mért mondod ezt nekem? -kezdett egyre jobban rettegni miyen választ kap erre.
- Nagyon vigyázz magadra! Nickolas menjetek!
Kiáltott majd erejével egy kőfalat húzott eléjük, hogy biztonságban el tudjanak szönki. A férfi megpörgette a medálban lévő iránytűt, majd a semmiből előugrott egy kapu.
- Crystal gyere menjünk! -fogta meg a lány karját.
- Hová?
- El innen! Gyere mennünk kell!
- Na és anya? Nélküle nem megyek!
- Én nem mehetek kincsem, amíg én itt vagyok a népnek nem esik baja.. Nem hagyhatom őket cserben!
- De engem igen? -kérdezte sírva.
- Sosem hagylak cserben én mindig veled leszek, akkor is ha nem látsz! De amíg te élsz addig van remény Spellworld számára is! Plusz sosem engedném, hogy egy őrült bűnöző végezzen veled! De elég a szóból, vigye őt innen Nick és nagyon vigázzon rá! -mondta könnyes szemekkel.
- Az életem árán is megvédem őt felség!
- Ne anya, neeeee! Gyere te is kérlek! Engedj már el! -próbált kiszabaduni a férfi erős szorításából, de nem tudott- Anyaaaa!
Még kiáltott egy utolsót, látta anyja szomoró könnyekkel áztatott arcát, amiről mosolya most sem tűnt el. Pont amikor beléptek a kapun áttörtek a falon és elkapták a királynőt. Nickolas és Crystal pedig eltűntek a kapu mögött az ismeretlen rengetegbe.