Remekül teltek az ünnepek, de újra suli van. Ami kissé lehangoló. De ami muszáj az muszáj. Éppen kémia óra van. De nem tudok figyelni. Nem azért mert nem érdekel, hanem mert tudom az anyagot, és kissé unalmas mégegyszer ugyan azt hallani. Még a nyári szünet alatt megtanultam az egészet. Nevezzen bárki strébernek, de jobb tudni, mint bután meghalni.
Csengettek. Hurrá! Irány az ebédlő. Persze itt sem maradhatok testőr nélkül, ketten az ajtóban állnak és minden lépésemet figyelik. De szerencsére a két testőröm jófej és megértik, hogy szükségem van személyes térre. Ezért nincsenek folyton a nyomomban.
- Hahó neked beszélek! - integetett egy kéz a szemem előtt.
- Mi? Mi van?
- Föld hívja Beca-t!
- Bocs Molly! Ne hari, de nem figyeltem.
- Azt látom. Min agyalsz annyira?
- Csak izgulok a félévi eredményeim miatt. Remélem jók lesznek!
- Már mért ne lennének jók!? Beca, te vagy a legjobb tanuló az osztályban, sőt az egész suliban! Ne aggódj!
- Igyekszem... - sóhajtottam egyet.
- De mért olyan fontos ez amúgy?
- Nem mondhatnám el, de gyere ide! - közelebb hajoltunk egymáshoz - Apa megígérte, hogy ha most kitűnők lesznek jegyeim akkor mehetek gyakorlatra a Nasa-hoz. A tudósok ott nagyon okosak, jó lenne mellettük is tanulni. Több dolog rám ragadna ott, mint a könyvekből.
- Áh az nem semmi! Drukkolok, hogy sikerüljön!
- Kössz Molly, rendes vagy!
- Erre valók a barátok! Jut eszembe barát, mi van Aron-nal?
- Semmi mi lenne?
- Nem vagytok együtt?
- Hogy lennénk? Hisz csak egyszer láttam! Karácsonykor.
- Na és? Azóta írkáltok nem?
- De. De az még sem olyan.
- Legalább ha bejutsz a Nasa-hoz lesz egy ismerősöd és egy plusz munkád. Becserkészni Aron-t. - kacsintott.
- Rossz vagy Molly! - nevettünk.
- Köszi! Ez a specialitásom! Na gyere, mielőtt elkésünk óráról! - felcibált a terembe.
A maradék órák szerencsére gyorsabban teltek. Aztán beszálltunk a limóba és haza indultunk. Molly-t a szokásos helyen kitettük és úgy mentünk tovább.
A napok teltek és megjött a félévim is. Kitűnő lett, kivéve tesiből. Bár az is igaz, hogy azt sosem szerettem. Rohantam is apához, hogy elújságoljam neki a jó hírt.
- Apa! - rontottam be az ovális irodába.
- Rebeca éppen ülésezünk! - szólt rám félig meglepve, félig mérgesen.
- Oh bocsánat, nem tudtam! De ez iszonyatosan fontos!
- Hm, jólvan. Uraim kérem egy kicsit kimennének? Ne haragudjanak! - fogott mindenkivel kezet - Na mi volt olyan fontos?
- Megjött a bizonyítványom! - kaptam elő a táskámból és az orra alá nyomtam, elvette - Na most már mehetek a Nasa-hoz?
- Ez nem kitűnő!
- Tudom, de az csak tesi! Az nem fontos! Nem tartozik a főbb tantárgyak közé.
- Abban egyeztünk meg, hogy HA kitűnő, és mivel ez nem az!
- De apa!
- Ne gyere megint azzal, hogy ez nem fontos! Mert igen is az! Minden amit az iskolában tanítanak fontos! Hogy engedhetném meg, hogy a tudósok közt tanulj, ha semmibe veszed az iskolát!?
- De ez nem igaz! Igen is komolyan veszem a sulit! Mindenből jeles vagyok!
- A tesnevelés is fontos! Hisz szükség van a mozgásra! De ezt neked jobban kéne tudnod, hisz te vagy a fiatalokért mozgalom vezetője, és abba beletartozik a rendszeres mozgás is! Így a válaszom nem!
- Nagyon igazságtalan vagy, ugye tudod?
- Én igazságtalan? Csupán betartom az egyezségünket! Hogy nézne már az ki, ha megengedném, hogy ott tanulj? Te vagy Amerika első számú gyereke! Példát kell mutatnod másoknak, és nem azzal, hogy megszeged az adott szavad!
- Első számú gyerek... Hm... Annyira utálom ezt! Bár normális család lennénk! Bár ne te lennél az elnök!
- Sajnálom de én vagyok és addig amíg velünk laksz és a mi kenyerünket eszed, azt kell tenned amit mondok! Majd ha önállóan élsz és saját kereseted lesz, majd akkor eldöntheted hová szeretnél menni! Téma lezárva!
Mérgesen elment és teljes erőből becsapta az ajtót. Sosem láttam még ilyen mérgesnek, pedig nem egyszer volt már, hogy kihúztuk nála a gyufát. Főleg, amíg a bátyám velünk élt. Minden rosszba belevitt, de nekem is volt annyi eszem, hogy mindig vele vitettem el a balhét.
Ez az eset kifejezetten rosszul esett. Egy rohadt négyes miatt ezt tette velem. Csalódtam most benne. Lehet én fogom fel ilyen drámaian, de akkor is rossz volt. Hogy fogok most így bejutni a Nasa-hoz? Ha apán múlik, sehogy.
- Na mi volt tegnap Beca? Sikerült apáddal beszélni?
- Igen, de nemet mondott.
- Miért?
- Mert négyes lettem tesiből. Ő pedig csak a kitűnő bizonyítvány ellenébe engedte volna meg. Ez van...
- Sajnálom! - fogta meg a vállam.
- Ne sajnáld Molly, majd kitalálok valamit! Nem az a fajta vagyok, aki ilyen könnyen feladja.
- Mi lenne ha beszélnél Aron-nal? Biztos segítene valahogy bejutni oda!
- Nem hinném, hogy az jó ötlet lenne. Nem nagyon ismerem még és nem akarok az adósa lenni, ha sikerülne. Majd megoldom.
- Te tudod. Én már ehhez kevés vagyok.
- Na gyere te kis dramatikus. Menjünk órára!
Pár nappal később Aron és a szülei jöttek hozzánk vacsorára. Gondoltam kicsit körbe kérdezek, mi a helyzet odabent. A vacsi után áthívtam a nappaliba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Jó újra találkozni.
- Igen, az. Figyelj csak ne nézz bunkónak, de hogy jutottál be a Nasa-hoz, apád jóvoltából?
- Rögtön a közepébe, ez tetszik. Egyébként nem, nem az apám miatt. Megírtam egy tanulmányt és beküldtem nekik.
- Ennyi? Ilyen egyszerű?
- Hát azt azért nem mondanám. Először is meg kell tudnod, hogy most éppen mivel foglalkoznak, mi az amit a tudósok fejlesztenek, kreálnak. Aztán írni egy olyan tanulmányt vagy nevezzük esszének, hogy az felkeltse legalább egy tudós figyelmét. Ha ez sikerül onnantól sima ügy.
- Értem. Na és....nem tudnál egy tippet adni, hogy mit is írhatnék? Ha lehet inkább ilyen kémia biológia ágon.
- Hát mivel a tudósokat mindig is érdekelték az idegen létformák, szerintem írhatnál a sejtek mutációjáról. Hogy miként élhetnének az űrben esetleg más bolygón. Vagy milyen lehet egy „ufó" sejt szerkezete vagy mit tudom én.
- Ez jó ötlet. Ezt fogom tenni! Na és kinek kell elküldeni?
- Figyelj, ha megírtad, jónak találod és bízol bennem és odaadhatom az illetékes professzornak!?
- Biztos vagy benne? Nem lenne egyszerűbb ha adnál egy elérhetőséget? Esetleg email cím vagy fax?
- Szívesen adnék, de az sajnos szabály ellenes. Ha pedig kiadnám rájönnének, hogy tőlem kaptad az infókat, és ne haragudj de nem szeretném elveszíteni a munkámat.
- Rendben. Akkor megírom és kerelek. - álltunk fel - Aron, kössz szépen! Jövök neked egyel!
- Ne! Nem kell jönnöd semmivel! Szívesen teszem. Csak kérlek ne mondd el, hogy én súgtam neked!
- Hallgatok, mint a sír! - elhúztam egy képzeletbeli cipzárt a szám előtt.
Aztán elbúcsúztunk és mindenki ment amerre látott. Én egyenest a szobámba, hogy neki álljak a tanulmányomnak. Ami reményeim szerint egyenes út lesz a céljaimhoz!
Kb két nap alatt kész is lettem vele. Átolvastam kb 30-szor, hogy sehol sem legyen egy hiba se. Szerintem úgy lett tökéletes ahogy van. El is küldtem a „kontaktomhoz" aki átadja az illetékesnek. Már csak várnom kell. Remélem nem sokat!
Kb 3 nap múlva Aron felhívott és azt a hírt közölte, hogy biztosan be fogok jutni, mert nagyon tetszik a professzoroknak amit írtam. Csak még tanácskoznak. Aztán beszélgettünk minden féléről. A végén oda jutottunk, hogy elhívott találkozzunk valahol. Bevallom számítottam rá, csak kissé meglepett hogy ilyen hamar. Egy cukrászdába hívott el sütizni. Persze kikötötte, hogy ez nem randi csak barátként összefutunk. De azért mégis annak hangzott. Mindegy végül belementem. Hiszen amúgy is kedvelem, jófej, kedves és mint kiderült segítőkész is. Mért ne menjek el vele egy „nem randi" találkozóra!
Másnap el is mentem a megbeszélt helyre. Ahol már várt rám. Egész jól elvoltunk, ettünk nevettünk, beszélgettünk.
Aztán kezdett furcsa lenni a dolog. Beültünk a kocsijába és elindultunk. De hiába kérdeztem hova megyünk nem mondta meg. Persze nem ijedtem meg, de azért aggódtam, hogy hova mehetünk. Kb 1,5 órával később elértünk Arizonaba.
- Minek jöttünk Arizonaba?
- Majd meglátod. Meglepetés.
- Ugye nem akarsz elrabolni?
- A testőreiddel a nyakunkon? Ha akarnálak se tudnálak elrabolni. Ne aggódj! Semmi rossz dolog. Csak van egy meglepetésem.
- Rendben...
Kicsivel később megérkeztünk egy hatalmas kapuhoz. Betelefonált és nyílt is a hatalmas vas szörny. Felhajtottunk egy nagy dombon és egy csillagvizsgálónál lyukadtunk ki. Bementünk ott kezet fogott néhány emberrel, majd bementünk a hatalmas távcsőhöz.
- De hisz ez a Desi!
- Igen, jól látod. Meglepetés! - tárta szét a karjait.
- Hát ez szuper! - elkezdtem vizsgálgatni - Hogy tudtál ide bejutni?
- Ez az egyik jó pontja annak, ha valaki befolyásos helyen dolgozik.
- Megnézhetem a felvételeket?
- Persze. Gyere, itt vannak a monitoron.
Gyönyörű felvételek voltak. Az egész galaxist lehetett látni. Gyönyörű! Nézegettük egy darabig a képeket, majd feltűnt nekem valami.
- Aron nézd csak! - mutattam a képernyőre.
- Mi az?
- Valami nem stimmel! Nézd! Ez a kép kb 2 órája készült, ez pedig most! - megnézte jobban - Ugye te is látod a különbséget?
- Igen. Egy fekete pont van ott. De vajon mi lehet az? Egy fekete lyuk?
- Nem hinném, az nem ilyen nagy. Ez más.
- Gondolod hogy...? - nézett rám olyan nem is tudom...döbbent arccal.
- Nem tudom lehet. Meg kell vizsgálni jobban! Szólj a főnöknek!
El is rohant. Mikor visszatértek megmutattuk neki mit fedeztünk fel. Ő is eléggé megdöbbent. Azonnal számításokba kezdett, mindenkit riasztott. Csinált egy friss képet, amin még nagyobb volt az az objektum.
- Professzor, gondolja hogy...? Ez egy ufó?
- Lehetséges. Egy biztos, nem meteorit! Hiszen nézzék a felvételeket! Ahogy közeledik úgy változik az alakja, mintha mindig mozgásban lenne. Egy meteorit nem változtatja az alakját.
- De ha az egy űrhajó, kizárt, hogy olyan nagy legyen!
- Igen én is ezen töröm a fejem.
- Várjunk! - szólaltam fel - Mi van ha az nem egy nagy, hanem több kicsi? Szerintem az több elemből áll csak egyként mozognak.
- Igen, ez lehet! Utánna járok!
- Szólnom kell az apámnak! Erről tudnia kell!
- Igen. Induljunk is vissza! Köszönünk minden professzor! Viszlát!
Gyorsan bepattantunk a kocsiba és repesztettünj vissza Washingtonba. Közben felhívtam apát, hogy azonnal hívjon össze mindenkit, mert nagyon fontos mondandóm van! Visszatérve egyenesen az ovális irodába siettünk.
- Apa, nagyon fontosat akarok mondani! Itt mindenkinek is! Éppen Arizonaba voltunk megnéztük a Desi-t. Ahogy a felvételeket nézegettük felfedeztünk egy objektumot! Valószínűleg idegenek lesznek. A tudósok még folytatták tovább a kutatást, de már biztos elküldték neked a hivatalos jelentést!
- Megnézem! - azonnal a laptopon keresgélt - Igen itt van. Egy idegen létforma, több tagból álló egység, és egyenesen a Föld felé tartanak! Istenem! - fogta a homlokát.
- Most mit csináljunk elnök úr? - állt fel a külügy miniszter.
- Készüljünk fel egy esetleges összecsapásra, vagy támadjunk mi előbb? - kérdezte a hadügy miniszter.
- Mért kéne azonnal letámadni őket? - háborodtam fel - Az sem biztos, hogy ide jönnek! Lehet elkerülik a bolygónkat. Meg ha ide is, egyáltalán nem biztos, hogy gonosz szándékkal érkeznek. Mért kell rögtön öldökölni?
- A lányomnak igaza van! Előbb tudjuk meg miért jönnek és mit akarnak!
- Elnök úr! - rontott be egy katona szerű férfi - Most jelentették, hogy lezuhant egy idegen repülőgép Texasban!
- Micsoda!?
- Az illetékesek már odamentek. Hamarosan beszállítják a tárgyat a Nasa-hoz.
- Rendben. Induljunk! - indultam én is, de elém állt - Te nem! Te itt maradsz!
- Mi? De miért?
- Mert ez veszélyes!
- Ne gyere ezzel a szöveggel! Ha én nem lennék nem is tudnátok róla! Én fedeztem fel őket! Meg nem vagyok már kislány! Tudok vigyázni magamra!
- Na jó, gyere te is! De azt teszed amit mondok. Rendben?
- Rendben.
Elindultunk. Szinte száguldoztunk a kocsikkal. Közben pedig reméltem, hogy láthatom a lezuhant ufót. Hiszen mégis csak én fedeztem fel. Meg mindig is szerettem volna látni egy űrlényt. Remélem megengedik, hogy lássam! Legalább csak egy percre.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy filmben. Csak ez ezerszer jobb, mert ez a valóság!
2. rész
2020-08-21
Hozzászólások (0)