2. rész

Másnap bele is látott a tervébe. Találkozót kért Leontól, aki szívesen belement. Egy közeli étterembe mentek el ebédelni. Azt gondolta az jó helyszín lesz a terve megvalósításához.
Az egész ebéd alatt úgy viselkedett, mint egy hiszti királynő. Semmi sem volt jó neki, hatszor rendelt más-más ételt, mert neki „nem ízlik". Kiabált a személyzettel és úgy evett, mint egy disznó. Sokan megnézték, halkan összesúgtak, hogy egy lány hogyan viselkedhet így. Leon eléggé zavarban volt és nyugtalanította a helyzet. Ezért inkább kifizette a számlát és elvitte onnan a lányt. Egy eldugott kis parkba mentek inkább sétálni. A lány örült, hogy bejött a terve. Ezek után esze ágában sem lesz vele elmenni bárhová is.
C:- Mért jöttünk el olyan hamar az étteremből? - kérdezte, mint akinek fogalma sincs semmiről.
L:- Szerintem tudod te azt nagyon jól! Csak azt nem értem, hogy mért kellett ezt csinálni?
C:- Micsodát? - tette a naivat.
L:- Hát ezt az álcirkuszt! Mért nem tudod egyszerűen megmondani, hogy nem vagyok az eseted vagy csak simán nem akarsz velem lenni!? Ha megtetted volna, kellett volna előadni azt a szégyenteljes műsort. Jobb így, hogy azt hiszik rólad, hogy egy hisztis liba vagy?
A lány álla leesett. Nem gondolta volna, hogy ennyire átlát a dolgokon, hogy levágja mi folyik itt. De így lett. Eléggé elszégyelte magát, hogy így viselkedett. Belátta van igazság abban amit Leon mondott. Hirtelen nem is tudta mit mondjon.
C:- Én... Öm... Sajnálom! - hajtotta le a fejét.
L:- Én is. Ennél azért érettebbnek gondoltalak, mint hogy egy gyerekes játékhoz folyamodj. Inkább mondtad volna meg az igazat. De semmi gond, így is értettem. Nem vagy rám kíváncsi. De ezt közölhetted is volna.
C:- Leon, kérlek! Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem! Csak tudod...apám annyira akarja, hogy mi összeálljunk és te elvegyél engem, hogy már csak azért is le akartalak koptatni. De ez nem neked szólt! Még ha most úgy is tűnik.
L:- Clara. Elhiszem, hogy nem könnyű megfelelni egy szülőnek sem, főleg ha az apád épp a maffia főnök, de akkor is! Megbeszélhetted volna velem! Hidd el megtudtuk volna. Különben sem akarok én sem megnősülni! Korai lenne még! Nekem a munka az első.
C:- Értem. Kár, hogy ez így alakult. Sajnálom, hogy nem mondtam el neked mi a helyzet! Hiba volt! De azt is meg kell értened, hogy mért tettem! Ez a folytonos stressz és megfelelési kényszer... nem bírom már!
L:- Megértelek, nem is tudod mennyire. De akkor sem ez lett volna a megoldás.
C:- Igen, már tudom. Mégegyszer bocsi. Jobb ha most megyek. - megfordult és haza ment.
Egész úton az járt a fejében, hogy milyen idiótán viselkedett, és az, hogy Leon mindezen átlátott... Talán az a legrosszabb. Most biztos teljesen lejáratta magát előtte. Nagyon mérges lett magára. Haza érve apja fogadta az ajtóban.
D:- Hol voltál Clara? Csak nem Leon-nal találkoztál?
C:- De. - próbálta rövidre zárni és felmenni a szobájába, de nem volt az olyan egyszerű.
D:- Na és, milyen volt?
C:- Apa! Kérlek, ezt ne!
D:- Mi a baj?
C:- Semmi. Csak annyira kivagyok már tőled, meg az idióta elvárásaidtól! - kiabálta neki.
D:- Na de Clara!
C:- Semmi de! Állandóan azzal foglalkozol, hogy találj egy szerencsétlen balekot, akivel összehozz engem! De te nem érted meg, hogy NEM KELL SENKI! Miattad Leon előtt idiótát csináltam magamból!
D:- Mit tettél?
C:- Hagyjuk ezt! - felrohant az emeletre.
Nem is értette ezt a kitörő viselkedést, egyszerűen csak érezte, hogy ki kell mondania az igazat. Nem bánta meg, hogy ezeket kimondta, csak azt, hogy olyan hülye volt. De megfogadta, hogy nem hívja fel Leont, nem akarja ismét lejáratni magát, meg különben sem állna vele szóba ezek után.
EKÖZBEN LEON OTTHONÁBAN:
L:- John! Gyere be kérlek! - kiáltott ki az ajtón, a férfi jött is azonnal.
J:- Igen főnök? Mi van?
L:- Kell egy új terv, hogy átvegyük a hatalmat a Gomez családtól.
J:- Miért? A lány?
L:- Áh... Hisztis ribanc! Kizárt, hogy elvenném. Meg különben sem jönne hozzám. Esze ágában sincs férjhez menni. De nem is baj, ilyen csaj kinek kéne!?
J:- Akkor most mit tegyünk?
L:- Nos, kedves unoka öcsém, áttérünk a B tervre.
J:- Úgy érted, hogy a...?
L:- Bizony! - bólogatott önelégült arccal - Hozd ide dobozt és a titkos telefont!
J:- Már is!
Elrohant az említett dolgokért. Kb 15-20 perccel később visszajött. Elővett egy kulcsot a fiókjából és kinyitotta a dobozt. Amiben csak egy telefonszám volt. A lenyomozhatatlan telefonon tárcsázta is a számot.
L:- Üdv! Szükségem lenne a szolgálataira! Elkéne intézni valakit. Rendben, akkor ott. - zajlott le a beszélgetés.
J:- Na, mi a helyzet?
L:- Sínen vagyunk. Most megyek, találkozok az emberünkel.
J:- Jövök én is!
L:- Ne! Nem kell. Azt kérte egyedül menjek. Nem akarok ellent mondani, még a végén visszamondaná a megbízást. Ne aggódj kedves öcsém, nem lesz semmi gond.
J:- Rendben. De ha van valami, hívj!
L:- Úgy lesz. - bólintott, majd kiment az ajtón.
Elment a megbeszélt helyre, egy kocsmába, ami egy igen elhagyatott helyen van. Oda csak a kifejezetten rossz, romlott alakok járnak. Ode még a maffia tagok sem mennek, ezért is szervezték oda a találkozót.
L:- Köszönöm, hogy eljött, Mr.? - kérdezte, hátha megmondja a nevét.
H:- Csak szólítson Hitman-nek.
L:- Mint a film? - a férfi bólintott - Hát jó, nekem mindegy. Szóval arról lenne szó, hogy elkéne egy lányt rabolni.
H:- Akkor rossz embert keresett fel! Ugyan is én bérgyilkos vagyok, nem ember rabló!
L:- Igen tudom. De csak egy ideig kéne fogva tartania, aztán felőlem úgy nyírja ki ahogy akarja.
H:- Kiről lenne szó?
L:- Diego Gomez lányáról.
H:- A helyi maffia főnök lányát?
L:- Igen. Szóval, elvállalja?
H:- Mi dolga magának a Gomez családdal? Csak nem hatalom átvételre készül?
L:- Mondhatni, igen. Ezért is kérem, hogy rabolja el a lányát. Ha megzsarolom vele kénytelen lesz átadni a helyét. Különben az édes kis lánya meghal. De ha enyém a hely megölheti mindkettőt. Benne van?
H:- Mennyit ér ez meg magának?
L:- Nyugodjon meg! Nem fog csalódni a jutalomban. Élete végig már egy munkát sem kell elvállalnia, ha nem akar, akkor is vígan megél.
H:- Rendben! Hogy képzelni ezt az elrablást?
L:- Hát, lehetne egy elég nyilvános helyen, hogy sok ember lássa. Nem akarom, hogy azt higyjék, hogy közöm van hozzá. Úgy gondoltam, hogy elhívom ebédelni és mikor végeztünk maga elrabolja. Hogy hogyan azt a fantáziájára bízom, de tűnjön úgy, hogy én nem vagyok benne!
H:- Rendben, úgy lesz. Pontosan hánykor lesz a találkozó?
L:- Ha jó akkor telefonon értesítem. Még beszélnem kell azzal a libával.
H:- Oké. De majd én hívom. Sosem használom kétszer ugyan azt a számot vagy telefont. Reggel tízkor hívom! Addigra meglegyen a helyszín és az időpont!
L:- Meglesz ne aggódjon!
H:- Remek. Akkor holnap. Viszlát! - felállt és elment.
Leon is haza ment. Otthon megosztott mindent az öccsével és felhívta a lányt, hogy rábeszélje a „randira".
A LÁNYNÁL!
Annyira kimerítette őt ez a nap, hogy majdnem elaludt. Ekkor csörrent meg a telefonja. Félálomból felriadva kapott a telefonja után.
C:- Igen? Halló! - szólt bele riadtan.
L:- Szia! Bocs felkeltettelek?
C:- Nem. Épp csak elszundítottam. Leon, hogy hogy felhívtál?
L:- Csak gondoltam, hogy holnap találkozhatnánk. Ma kicsit túlreagáltuk a dolgokat mindketten. Gondoltam megbeszélhetnénk!?
C:- Öhm... Tényleg? Jó, rendben. Én is kérni akartam, csak nem mertelek felhívni mert féltem, hogy haragszol! Mikor és hol talizzunk?
L:- Mit szólnál, ha abba az új étterembe mennénk ami nem messze a parttól nyílt? Azt mondják finom ott az étel.
C:- Rendben, tök jó lesz!
L:- Akkor várlak ott 11-re! De ha lehet legyél pontos, mert nekem délután megbeszélésem lesz.
C:- Oké. Nem fogok késni, ígérem. Akkor holnap. Szia!
L:- Szia! Jóéjt!
A lány meglepődött a híváson. Nem gondolta volna, hogy pont Leon fogja őt felhívni. De azért jól esett neki. Akkor csak nem utálja őt annyira, mint ő azt hitte. Már jó kedvvel aludt el. Másnap jól, kipihenten ébredt fel. Megreggelizett és lassan készülni kezdett.
D:- Na mi ez a jó kedv Clari?
C:- Mondtam már, hogy ne becézgess így! Úgy utálom!
D:- Jó, bocsi. Szóval?
C:- Csak jó kedvem van. Már az is baj?
D:- Nem dehogy! Nem mondtam ilyet.
C:- Remek. Akkor ezt megbeszéltük. Mehetek uram? - kérdezte gúnyosan.
D:- Menj csak. - válaszolta letörten.
Talán kicsit túl szigorú volt vele, de egyszerűen nem bírja tűrtőztetni magát ha az apja közelében van.
Elkészült aztán indult a találkozóra. Hamar oda is ért.
L:- Szia Clara! Örülök, hogy eljöttél. - beszélgetni kezdtek már bent az étteremben.
C:- Ugyan. Én köszönöm, hogy hívtál. Nem gondoltam, hogy a tegnapi után szóba állsz velem.
L:- Hát kicsit meglepett a viselkedésed, de megértem miért tetted.
C:- Kössz Leon, ez sokat jelent. Megígérem többet ilyet nem teszek!
Rendeltek kaját, majd tovább beszélgettek. Közben Leon gyakran nézegette az óráját, várta a pillanatot.
C:- Sietsz valahova?
L:- Mi? Nem miért?
C:- Csak mindig az órádat nézed. Vársz valakit?
L:- Csak mondtam, hogy lesz egy találkozóm.
C:- Oh. Ide beszélted meg? Akkor jobb ha megyek! Nem akarok zavarni.
L:- De ugye nem gond?
C:- Dehogy! Semmi gond. Majd beszélünk.
L:- Kikísérlek!
Feladta a lányra a táskáját, majd kiment vele az utcára. Ekkor a sarokból bekanyarodott egy fekete autó, nagy gázzal bekanyarodott melléjük és satu féket nyomott. Egy maszkos alak kiszállt belőle és a lányra támadt. Leon, mint aki a védelmére kelt, dulakodni kezdett a maszkos alakkal. De ő leütötte. A lányt elkábította kloroformmal. Betuszkolta a csomagtartóba és elhajtott vele. Az utcán lévő emberek azonnal hívták a rendőrséget és a mentőket. Páran felvették videóra a történteket. Leon felkelt a földről és megvárta a mentőket és a rendőröket. Nem akarta, hogy ráterelődjön a gyanú, hogy bármi köze is lenne a rabláshoz.
A hatóságok hamar kiértek. Felvették a szemtanúk és Leon vallomását is, és a mentősök megnézték, hogy van-e valami baja. De semmi sem volt, így haza mehetett. Diego is tudomást szerzett a lánya elrablásáról és minden emberét mozgósította. Közben Leon elment hozzá.
L:- Diego!? Bejöhetek?
D:- Oh. Leon, te vagy az? Gyere csak. Ülj le!
L:- Tudod, ott voltam mikor Clara-t elrabolták. Épp velem találkozott.
D:- Igen, tudok róla. Láttam a hírekben a felvételt.
L:- Ne haragudj, hogy nem tudtam megakadályozni!
D:- Ugyan, ne szavatkozz! Ne tehetsz róla!
L:- Mindent megtettem, de kevés volt. Segítek megkeresni! Minden megteszek, hogy megtaláljuk!
D:- Köszönöm Leon! - rázta meg a kezét - Örülök, hogy itt vagy!
L:- Ugyan, ez a legkevesebb! Megyek szólok pár emberemnek és elkezdjük a keresést!
D:- Rendben. Szólj ha van valami!
L:- Persze, ez természetes!
Felállt és kiment. Kint az öccse várta az autónál. Beszálltak és elhajtottak.
J:- Mért nem mondtad el, hogy te raboltattad el?
L:- Még nem! Előbb a bizalmába férkőzöm. A legjobb pillanatban fogom elmondani!
J:- Rendben, látom kész terved van. Csak mondd mi a feladatom és megteszem!
L:- Kössz John. Sokat jelent. Örülök, hogy számíthatok rád!
J:- Bármikor! Hisz egy család vagyunk!
L:- Igen, és mi leszünk az urak ebben az országban!
Vezetett tovább egy önelégült mosollyal az arcán.