Noah szemszöge:
Mire visszaértünk a járőrözésből kezdett besötétedni. Fáradtan huppantam le a nappali kanapéjára, fájtak a lábaim!
- Szólok Kaidennek, hogy készen vagyunk! -tipegett el mellettem Nia, pár perccel később szomorkásan jött vissza- Nincs is itthon...
- Mi!? -reagáltunk egyszerre Kiaval- Hogy hogy még nincs itt!? Megyek megnézem hol van! Maradjatok itt! -adtam ki az utasítást, majd elrohantam.
Tudtam hol van, vagyis erős sejtésem volt róla. Átváltozva tettem meg azt a pár kilométert a faházig ahova Kaiden elvonul ha egyedül akar lenni. Tudtam odahívta Mayat vagyis a lány kérte arra a helyre a találkozót, mivel csak azt ismeri. Bár bíztam abban, hogy már csak egyedül van ott és szomorkodik amiért ismét le lett pattintva. Tudom szemét dolog, de legszívesebb most ennek örülnék!
Reményem hamar szerte foszlott mikor a háza előtt állva megláttam Maya szőke tincseit az ablakon át. Elég jó kedvűen beszélgettek, nevetgéltek, ami kissé elkeserített. Talán Kiaranak igaza lenne és tényleg beleszerettem volna Mayaba? Nagyon remélem, hogy nem! Ez rettentő sok bonyodalmat váltana ki!
Kavargó emlém mélyéről az ajtó nyitódása hozott vissza. Elbújtam a közeli fa mögött, nehogy észre vegyenek. A szél is ellenirányba fúj, szóval ha nem cseszem el akkor nem vesznek észre. Örültem, hogy Maya nem akar maradni de Kaid pofátlan énje ismét aggodalomra adott okot. Ami sajnos úgy tűnik a lánynak is bejön. Szívesen csókolt vissza alfámnak, már-már kissé kínosan éreztem magam ahogy így rámászik és hagyja magát befolyásolni! Legszívesebben odarohantam volna és elmondtam volna ki is ő valójában, de nem tudtam, nem mozdultam. És miért? Nos két okból! Első és talán a legfontosabb, hogy nem akarok sem csalódást sem fájdalmat okozni Mayanak! A második az, hogy Kaiden hiába egy nőfaló egoista barom, ő az Alfám és leginkább a barátom! Igaz sokszor összekapunk legtöbbször értelmetlen faszságokon, de ha baj van vagy szükségem van valakire, ő ott van! Számíthatok rá és sokszor kihúzott már igen csak nagy szarságokból is! Egyikőjüknek sem akartam rosszat! Talán igaza van Kianak és bennem is több emberi érzés van, mint kéne! Irigylem azon fajtársaimat akik átváltozásunknál elvesztik vagy csak elengedik az emberi értékeiket! Bár én is képes lennék erre!
Végig néztem ahogy Maya elszalad, szerintem meglepődött saját hevesre sikerült viselkedésétől, és én mint egy idióta barom hazáig kísértem, persze észrevétlenül, vigyázva nehogy baja essen! Talán tényleg érzek iránta valamit, ezért is gyilkolom magam ennyire!
Késő van mire hazaérek a farkaslakba, már mindenki aludt, így csendesen lépkedtem az alvó, 1-1 horkoló ember között. Mikor beléptem volna az ajtómon a mellettem lévő kivágódott és Kaiden sötétkék szemeivel találtam szemben magam. Fejével jelezte, hogy menjek be hozzá. Elhúztam a számat ugyan de követtem. Leült az ágyára és intett, hogy én is üljek le. Kicsit se volt kedvem a kis beszámolóját hallgatni, de végülis leültem a kanapéra.
- Hol voltál eddig? -nézett rám kérdőn.
- Csak jártam egyet. -vontam vállat- Már azt sem lehet? -kérdeztem talán egy fokkal ingerültebben.
- Jólvan na nyugi, be ne kapj már! Nos, nekem veled ellentétben tök jó kedvem van! -terült el az ágyon.
- Azt veszem észre. Jól sikerült a találkozó? -mintha nem tudnám...
- Az nem kifejezés! Azt hittem el fog küldeni anyámba, de nem tette. Tök jól elbeszélgettünk! -áradozott tőle szokatlan módon.
- Akkor ezekszerint még találkoztok ugye? -bár úgyis tudtam a választ.
- Igen! És már alig várom!
- Nahát fura vagy! Csak nem érzel valamit Maya iránt?
- Mi? -felült- Hát ő a Párom! Hogyne lennék már boldog mikor ilyen jól sikerült ez a nap!
- Oké ezt értem, de érzel amúgy valamit Maya iránt? Vagy csak a farkasod miatt akarsz vele lenni?
- Ő a kiválasztottam ez nem elég? A bennem lévő vad megnyugszik mikor vele van! A farkasom boldog az ő farkasa mellett, ennyi! De mi ez a számonkérés Noah?
- Semmi csak szerintem ez kevés lesz!
- Hogy érted ezt?
- Nem tudod? -nevettem fel gúnyosan- Maya az a fajta lány aki nem azért akar veled lenni mert egy hülye ösztön kiválaszt egy benned rejlő lényt! Ő arra vágyik, hogy szeresd őt, akarj vele lenni és ne csak egy idióta „sors teljesülés" miatt!
- Óh mert te aztán tudod mit szeretne mi!? -felpattant és elkezdett kiabálni- Nem ismered őt Noah, ne csinálj úgy, mintha tudnád mi kell neki! -hangja egyre hangosabb lett.
- Jobban ismerem, mint te! -álltam vele szembe, megmutatva kicsit sem félek tőle- És ő nem olyan aki csak azért veled lenne, mert „egy a sorsotok"! Ha nem fogod őt szeretni nem fog veled lenni Kaiden és ezt te is tudod!
- Fogd be! -emelte fel mutató ujját- Maya igen is fontos nekem és velem fog lenni ha tetszik neked ha nem! -járkált fel alá- Apropó! Mi ez a heves viselkedés Noah? Eddig nem voltál ilyen!
- Semmi csak nem akarom, hogy megbántsd Mayat! És azt sem, hogy tovább hazudj neki!
- Tényleg? Mi ez a nagy őszinteségi roham? Miért számít neked Maya érzése? Várjunk csak... Te! Ugye nem? Te beleszerettél Mayaba?
Hangjától csak úgy zengett az egész ház. Tudtam mindenki hallja ahogy mi most veszekszünk. Nem akartam ezt, nem akartam, hogy mindenki megtudja, de végül így alakult. Tudtam ha most kihátrálok akkor azzal nem csak magam de az érzéseimet is elárulom, kénytelen voltam kiállni magamért!
- Na és ha igen? Nem mindegy az? Amúgy csak nem tetszik ahogy szemérmetlenül az arcába hazudsz annak a lánynak aki képes lenne a szívét neked adni! Nem veszed észre mennyire nem fair amit vele teszel? Belekényszeríted egy olyan dologba amit ő nem is akar!
- Na és te ezt honnan veszed?
- Jaj már Kaiden vagy inkább hívjalak Jamesnek? Szerinted ha megtudná az igazat rólad továbbra is szeretne veled lenni!? Ha nem leszel vele őszinte ne várd el, hogy hűséget fogadjon neked és csatlakozzon hozzád! Nem szereted őt Kaid és a szomorú, hogy esélyt sem adsz arra, hogy talán megszeresd!
- Szerelem! Ugyan már Noah! Az embereknek való nem nekünk!
- Mért mi mégis mi a francok vagyunk? Belül emberek vagyunk és azok is maradunk hiába is küzdesz ellene! De hiába mondok bármit ugye...?
- Menj el Noah! -mutatott az ajtó felé és hangja csendes lett.
- Mivan?
- Menj el! -ordította- Nem akarlak látni!
- Rendben. Elmegyek! De ha majd beigazolódik amit mondtam ne gyere hozzám sírva!
Szó nélkül vágtam be magam mögött az ajtót és átváltozva tűntem el az éjszakában. Ha azt akarja, hogy elmenjek elmegyek! Kicsit sem fog hiányozni!
Másnap eldöntöttem, hogy a városból is elmegyek és vissza sem jövök. Hétfőn bementem az egyetemre, hogy megbeszéljem a dékánnal az átiratkozásomat egy másik, Washington-i egyetemre. De megkért, hogy egy pár napot még maradjak amíg elintézi a szükséges papírokat. Szerinte nem épp a legjobbkor jeleztem mivel amúgyis közeledik a téli szünet és a szemeszter vége is. De nem érdekelt! Minél hamarabb el akartam tűnni a városból! Nem akartam látni Kaident, se a falkát és Mayat sem! Nem bírom már látni ahogy szenved Kaid miatt és az érzései miatt. Plusz az a szemét alfa még szórakozik is vele, amit szemmel láthatóan élvez is! Nem őszinte és arra kényszeríti, hogy vele legyen! Ha tudnám, hogy szereti vagy legalább némi esély lenne rá, hogy elkezdjen iránta táplálni érzéseket még le is nyelném nagy nehezen a dolgait de így... Ez csak egy nagy kitolás! És eszem ágában sincs végig nézni a drámába illő szerepjátékokat és azt se amikor Maya rájön mindenre.
Igyekszek mindenkit távol tartani magamtól amíg meg nem kapom végre a felszabadító hírt, hogy mehetek a másik egyetemre! Bár fáj, hogy úgy viselkedem szegény lánnyal de jobb így... Jobb ha nem tud semmit! Szép csendben lelépek és messze, távol Kaidtől, a falkától és Mayatól megemésztem, hogy mindezekbe én nem illettem bele! A távolság majd segíteni fog!