- Pszt! Jimin! -suttogta a siető fiúnak, ki úgy tett mintha nem hallaná- Jimin, állj már meg! Kiabálni fogok. -erre megtorpant.
- Mivan? -mordult rá mérgesen.
- Meddig fogod még ezt csinálni? Már két napja kerülsz engem.
- Dolgom van.
- Dolgod mi? Vagy inkább csak próbálsz kitérni a beszélgetés alól nem? -tette karba kezeit.
- Azt gondolsz amit akarsz. Nekem most mennem kell!
- Nem! -lépett elé, elállva útját- Jimin kérlek beszélnünk kell! -mondta könyörögve.
- Ne most!
- Ne csináld már. Tudnom kell mi történt, kérlek!
- Ahj! -dörzsölte meg homlokát- Gyere este a szobámba, de ne lásson meg senki!
- Rendben. Köszönöm.
Arrébb állva útjára engedte a fiút aki enyhén vállába ütközve tudtára adta mennyire haragszik. NaRa a küzdőtérre ment, gyakorolni YoonGival. A férfi már ott várta, éppen késeit tisztogatta mikor észrevette a lányt.
- Késtél! -pillantott órájára.
- Hogy lehet elkésni valahonnan ahova megbeszélt időpont se volt? -nézett rá kérdőn, mire a fiú csak ingatta fejét majd a kezébe nyomta a késeket.
- Gyakorold a célbadobást.
Az egész délelőttöt a pályán töltötték, Jin vitt nekik ebédet, hogy azért ne éhgyomorral gyakoroljanak kint a napon. Evés közben a lány úgy gondolta megpróbál párbeszédet folytatni a fiúval, ami sokkal nehezebb lesz, mint a Jinnel, Jiminnel vagy akár Hobival folytatott beszélgetései.
- Kérdezhetek valamit?
- Ha nagyon muszáj. -vont vállat, de fel sem nézett ételéről.
- Miért utálsz annyira? -a kérdésre már ráemelte tekintetét ami bizonytalanságot tükrözött- Mármint az elején még értettem. Azt hittétek besúgó vagyok, egy kém. De bizonyítottam már annyit, hogy tudjátok nem vagyok az. Te mégis ugyanúgy bánsz velem.
- Hogy bánok veled?
Ezt olyan komolysággal kérdezte, hogy NaRa nem tudta eldönteni most csak szivatja vagy tényleg nem tudja mire értette a dolgot.
- Hát... Eléggé gonosz vagy. -vallotta be, tartva haragjától- Sokszor vagy bunkó és nem tudom miért. De ha elmondanád miért utálsz annyira akkor talán tudnék változtatni a dolgon.
- Két kérdés. Első. Miből gondolod, hogy tudnál változtatni rajta?
- Hát... Nos, azt nem tudom. Viszont mindent megtennék a cél érdekében.
- Hm. -hümmögött- Második. Miért akarsz velem haverkodni?
- Bocs de nem igazán értem ezt a kérdést. Miért ne akarnék? Te is a csapattagja vagy nem?
- És csak azért akarsz a kegyeimbe férkőzni mert a B.T.S. tagja vagyok?
- Nem, dehogy. Csak a többiekkel egész jól kijövök, még NamJoonnal is. Egyedül veled és Taevel nem találom a közös hangot, és ha már egyszer bevettetek a bandába szeretnék mindenkivel jóban lenni, hogy tudjátok bízhattok bennem. Ezért is szeretném ha elmondanád, miért utálsz annyira?
- Nem utállak. -harapott bele szendvicsébe.
- De... -döbbent le a hallottakon.
- Csak nem bírlak, ennyi. Nehari de sosem szerettem lányokkal haverkodni. Ez nem ellened szól, hanem a nemed ellen. A lányokat csak fél óráig szeretem amíg az ágyamban vannak. -állt fel majd a pisztolyokhoz sétált- Gyere, folytassuk a gyakorlást!
NaRa nagyot sóhajtva ment oda a fabábukhoz és vette őket célba. Tudta ezzel a beszélgetéssel sem ment semmire. De legalább annyit megtudott, hogy YoonGi nem azért utálja mert tett volna valamit vagy még mindig ne bízna benne, hanem mert lány. Hát nem csodás?
A „kiképzés” végeztével mindketten a házba vonultak, annyi különbséggel, hogy míg YoonGi a szobáját választotta addig NaRa a konyhába vette az irányt. Meglepődött mikor senki mást nem talált ott csak Taehyungot. Általában Jinnel szokott találkozni ha idejön vagy Hobival, aki Jint idegesítve üríti ki a hűtőt. Bár nem igazán értette miért lepődött meg annyira, hiszen ez Tae háza. Ott van és akkor amikor csak akar, ahogy azt már korábban a fejéhez is vágta. Köszönve neki a hűtőhöz lépett, hogy szomját oltsa. Amíg töltötte a narancslevet magának folyton azt érezte, hogy az ott álló férfi őt nézi, azt amit csinál. De nem mert vagyis nem akart ránézni. Próbált minél jobban a frissítő ital kitöltésére koncentrálni. De mikor a doboz visszakerült a hűtőszekrénybe már kénytelen volt a fiúra emelni tekintetét, aki karbatett kezekkel meredt a lányra.
- Miaz? -kérdezett rá kissé kipirulva.
- Ugye elfelejtetted milyen nap lesz holnapután? -vonta fel szemöldökét apró mosollyal arcán.
- Péntek lesz. Miért?
- Na és azt is tudod milyen programod lesz pénteken?
Ekkor esett le neki, hogy még a hétvégén lebeszélt egy találkozót azzal az üzletemberrel Seoulban. Amire várja őt pontosan reggel nyolcra.
- Uh a francba a találkozó! -csapott homlokára- Totál kiment a fejemből. Ne haragudj Taehyung.
- Nem baj, ezért figyelmeztettelek. Viszont a holnapi napot csakis ennek kell szentelned. Rejanak van egy erre alkalmas embere. Ő majd megtanít az üzletben használt szakszavakra, helyes kiejtésekre és mindenre amit tudnod kell. Ugye nem kell mondanom mennyire számít, hogy MinHo aláírja azokat a papírokat?
- Nem, persze hogy nem. Igyekezni fogok, ígérem! -bólintott- Na és mondd csak a terveddel mi lesz? Letettél róla?
- Nem! -nevetett fel a képtelen feltételezésen- Dehogy is. Csak miután lenyugodtam kicsit, a fiúkkal összeállítottunk egy biztosabb tervet a „Hirtelen lelövök mindenkit, bánja a faszom!” óriási ötlet helyett. De ami késik nem múlik!
- Értem.
- Reggel legyél Rejanál pontban nyolcra. Ne késs el!
Bólintott Taehyungnak aki otthagyva őt elment saját dolgait intézni. NaRa teljesen ledöbbent a fiú viselkedése miatt. Szinte már-már kedvesnek mondható volt a hangszíne. Mi üthetett belé? Mosolyogva ült le az egyik székbe, hogy elfogyaszthassa narancslevét, közben folyamatosan az iménti beszélgetést pörgette vissza elméjében.
Már alig várta, hogy este legyen és mindenki elvonuljon a saját háló részére. Szobája ajtaján kukucskálva figyelte az emeleten flangáló embereket és őröket, akik fel-alá járkálva biztosítják az ott lakók biztonságát. Mikor észrevette, hogy Jimin is végre a szobájába ment pár perc várakozás után átosont hozzá. Óvatosan kopogott ajtaján nehogy valaki meghallja. Szempillantás alatt nyílt ki a falap és egy kéz berántotta őt a szobába.
- Jesszus Jimin a szívbajt hoztad rám!
Szemeivel végig követte a fiút amíg leül ágyára és hátra dőlve elkényelmeskedik rajta. Intett neki, hogy üljön oda mellé s a lány vonakodva de helyetfoglalt, kicsit távolabb tőle. Kínos csend állt be közéjük, valahogy egyikük sem akart az első lenni aki elkezdi azt a bizonyos nagy beszélgetést. NaRa körbenézett a szobában és meglepve látta, hogy mennyire nem épp egy maffiában élő férfihoz illő az a hely. Néhány helyen polcok voltak tele más-más témájú és kategóriájú könyvekkel. A falat tájképek és zene mintájú fotók díszítették, a bútorok pedig javarészt almazöld és fehér színben pompáztak. Ezt inkább képzelné el a saját kis várának, mint ennek a fiúnak a szobájának.
- Mit akarsz tudni?
Szólalt meg hosszas némaság után. NaRa elgondolkodott, miről is kéne kérdeznie végül arra jutott amit csak lehet ma mindent meg fog tudni.
- Hát először is azt, hogy miért nem árultál be Taehyungnál? Végtére is hazudtam nektek, átverek itt mindenkit.
- Nos, hogy erre válaszolni tudjak tudnom kell az ittléted valódi okát. Miért vagy most Daeguban?
- Mert itt ölték meg az apámat 13 évvel ezelőtt, és szeretném megtalálni a gyilkosát.
- Bosszút akarsz állni?
- Igen. -bólintott.
- Akkor már értem miért voltál olyan jó éles helyzetben. Értesz a fegyverekhez ugye?
- Igen. -vallotta be, már kár lenne tagadnia.
- Na és miből gondolod, hogy itt van még az apád gyilkosa? Mármint 13 év az sok, lehet már nem lakik itt vagy már nem is él.
- Lehet. Eddig még nem bukkantam nyomára. Bár... esélyem se volt nagyon kutakodni. De bízom benne, hogy itt van és még él! Hogy én lehessek az aki végez vele, nem egy kór vagy egy részeg sofőr!
- Akkor ezekszerint az az elrablásos sztori sem volt igaz, ugye?
- Nem. Én másztam fel a kamionra. Gondoltam mivel az a pasas is alvilági körökben mozgott, itt majd rábukkanok vagy hallok felőle. De... -ingatta fejét.
- Egyáltalán tudod a nevét vagy, hogy hogy néz ki?
- Igen. Mindent tudok. Az arca örökre a szemembe égett. -szorította ökölbe kezeit- A neve TaeJin. A külsejében nem vagyok biztos, azóta sokat változhatott de a nevét csak ismeri valaki az alvilágban. Te talán segíthetnél nekem? -bökött rá.
Mire a fiú tátott szájjal és óriásira tágult pupillákkal pattant fel az ágyról és az ablakhoz sietett, majd a párkányra támaszkodva mély levegőkkel próbálta lenyugtatni magát. A lány nem értette a fiú különös viselkedését. Szinte majdnem olyan jelenetet produkált mint amikor megtalálta a családi fotót. De most nincs nála semmi, nem mutatott semmi megrázót, akkor mégis miért lett ennyire ideges?
- Jimin, minden rendben? -sétált hozzá közelebb.
- Persze csak... -túrt bele tincseibe- Mindegy. Most menj ki, nehogy észrevegyenek. -tuszkolta kifelé.
- Mivan?
Meglepte ez a hirtelen pártfordulat. Az előbb még semmi baj nem volt! Mit mondhatott amivel ennyire felszaklatta a fiút, hogy képes őt így kidobni?
- Jimin kérlek még nem is beszéltünk. -próbált fékezni lábaival.
- Épp eleget beszéltünk. NaRa menj vissza a saját szobádba.
- De... Tudnom kell kérlek. Megígérted! -nézett rá könnyes szemekkel.
Megálltak a szoba közepén és csak bámulták egymást. Pár perc szemezés után Jiminnek megesett a szíve a kétségbeesett lányon és elengedte.
- Csak egy kérdés, nem több! -ült le ágyára.
- Tényleg csak egy? -biccentett- Hát jó. Hogy hogy te ismersz engem mikor én nem ismerlek téged?
- Mert mikor utoljára láttuk egymást te alig voltál három éves. Nem emlékezhetsz rám. De mivel én idősebb vagyok, én emlékszem rád.
- Tényleg találkoztunk? Hm... Nem is emlékszek rá. De valami mégis csak derenghet ha te is ismerős voltál már a legelején. Vagy nem...? Fogalmam sincs mit higyjek. -huppant le az ágyra csalódottan.
- Biztos előjöttek az eddig elnyomott elmékeid mikor megláttál.
- De ha gyerekként találkoztunk akkor később miért nem?
- Ezt a szüleink döntötték el. Anya nem mondott el mindent, csupán annyit, hogy a bácsikám olyan körökben kezdett el mozogni, amikben jobb ha mi nem veszünk részt.
- Mármint az apám? -lepődött meg- Mégis milyen körökben?
- Nem tudom. Ezt velem sosem közölték. -rántott vállat.
- El fogsz árulni Taehyungnak?
- Ha el akartalak volna árulni, már rég megtettem volna.
- Köszönöm! -lehelte halkan.
- De ugye tudod, hogy ezt nem titkolhatod örökké? Taehyung előbb-utóbb rá fog jönni erre.
- Tudom. De ne aggódj nem foglak lebuktatni, majd én elviszem a balhét.
- Miért?
- Végülis tesók vagyunk nem? -mosolyodott el.
Ismét kínos csend állt be közéjük és csak bámultak maguk elé mit is kéne mondaniuk a másiknak.
Hosszas csendben gondolkozás után, hogy oldja a feszültséget, NaRa egy párnát megragadva egyenesen Jimin arcába vágta, aki a meglepődöttségtől hátrahőkölt. Felnevetett a fiú reakcióján de abban a pillanatban az ő arcába is landolt egy puha párna. Nevetve kezdtek el „bunyózni” és ahogy támadta volna a fiút elvesztette az egyensúlyát és hátraesett az ágyon, magára rántva Jimint. A fiú, hogy ne essen rá egész súlyával a lányra kezeit megtámasztotta mellette. Ekkor abban a szent pillanatban az ajtó úgy vágódott ki, hogy azt hitték kitörik a helyéről és egy igazán mérges Taehyung állt a küszöb előtt. Karjait keresztbe téve és az egyik lábával idegesen dobolva adott jelet frusztrált állapotáról. NaRa abban a pillanatban lökte le magáról a szintén döbbent fiút.
- Mit csinálsz itt Tae? -állt fel Jimin még mindig kicsit kuncogva a korábbi párnacsatától.
- Érdekes, én is ugyanezt akartam kérdezni. Mégis mi a jó büdös francot csináltok ti itt? -pirított rájuk- Tőletek zeng az egész ház!
- Csak szórakoztunk egy kicsit. -rántott vállat.
- Szórakoztok? -nevetett fel kicsit amolyan elmebeteg stílusban- Ha egyszer már „szórakoztok” ne olyan hangosan, hogy az egész házat felverjétek! Keféljetek halkan bassza meg! -csapta be az ajtót mérgesen.
Jimin ingatta fejét barátja viselkedésén míg NaRa a sírás a határán állt. Taehyung már megint kiabált. Mégha nem is közvetlen vele, mégis úgy érezte minden szava, minden gyilkos pillantása neki szól. Tae miért hiszi azt mindig, hogy amelyik barátjával éppen van, azzal mindig csak kefélnek? Minek nézi őt, prostinak?
Kikerülve Jimint egyenesen szobájába vágtatott ahol párnájába fúrva arcát először azóta, hogy itt van, álomba sírta magát.