Aliyah reggel álmosan kászálódott ki ágyából és lassan botorkált le a konyhába, hogy készíthessen magának egy jó erős feketét. Félálomban könyökölve a pulton telefon csörgésre lett figyelmes. Miután rájött, hogy ez nem az ő telefonja gondolta felkelti lakótársát, hátha valami fontos hívás. Kopogott ajtóján de nem kapott választ. Óvatosan benyitott de a fiúnak csak hűlt helyét találta. Gondolta még nem mehetett el hiszen ott van nála a már időközben elhallgatott telefonja, és anélkül ki nem tenné a lábát a házból. De akkor hol lehet? Kereste mindenhol de sajnos nem járt sikerrel. Mintha a föld nyelte volna el. Épp fel akart hagyni a kutatással mikor észre vette, hogy a pincébe vezető ajtó résnyire nyitva van. Lassan lépkedett le a sötét lépcsőkön, majd miután leért megtalálta a tornászok által használt matracon aludni. Halkan odament hozzá és feléhajolva megbámulta ahogy alszik. Szája enyhén nyitva volt, fülhallgatója mellette pihent, pulcsiját használta párnának. Elmosolyodott a látványon, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve gondolta megvicceli. Leguggolt mellé és jó hangosan a fülébe kiáltotta, hogy hú! A fiú erre úgy megijedt, hogy ösztönösen mozogva, mintha csak megtámadnák, a lányt magaalá csavarta és két kezét a feje fölé szorította. Lia meglepetten bámult a férfira, nem gondolta volna, hogy ez sül ki ártatlannak hitt tervéből.
- Én vagyok az, engedj el! -Jeong Guk elcsodálkozva nézett az alatta fekvő lányra.
- Te teljesen megbolondultál!? Ha lett volna nálam fegyver meg is ölhettelek volna! -mászott le róla.
- Csak meg akartalak viccelni. Jesszus te mindig ilyen merev vagy?
- Ez csak védekező mechanizmus. Ha netalán álmomban akarnának megölni. Egyébként mit keresel itt?
- Szerinted? Téged. Átkutattam utánnad az egész házat. -jegyezte meg rosszallóan.
- Igen? Na és miért? -vette elő, eddig tőle teljesen szokatlan, huncut mosolyát.
- Nem kell ez a hangnem, hívtak telefonon azért kerestelek. -álltak fel mindketten.
- Ki volt az?
- Nem tudom. Nem szokásom mások személyes dolgaiban kutatni. -mentek fel a nappaliba.
- Lia! -mindketten felemelték fejüket Sofi keserves hangjára- Hát itt vagy? -rohant oda hozzá sírva.
- Persze, hogy itt! Mi a baj? -hajolt le hozzá.
- Azt hittem megint eltűntél és nem látlak soha többé. -pityergett.
- Jaj Sofi, ezt verd ki a fejedből! Soha senki nem választhat szét minket többé, megígérem! -törölte le arcocskáját.
- Biztos?
- Igen. Csak azt a tökfejet kerestem és lent bújt el a pincében, utánna kellett mennem. -magyarázta a konyhába menet.
- Bújócskáztatok?
- Nem. Én azt játszottam, hogy edzek, míg a nővéred azt, hogy halálra rémiszt. -előzte be válaszával a lányt, aki döbbenten nézett a férfira.
- Igen Lia abban nagyon jó. Aput is folyton ijesztgette.
Amíg ketten elbeszélgettek Aliyah gondolta nekilát a reggelinek ha már úgyis csak felesleges személy a beszélgetésben. Huga palacsintáért könyörgött s mivel segítőre is akadt nem tehetett mást, palacsintát kellett sütnie. Gondolta magában, hogy azok ketten jól összeszövetkeztek ellene. Mikor nyúlt volna a lisztért az olyan magasra volt felpakolva, hogy akárhogy nyújtózkodott nem érte el. A fiú megelégelve a lány szerencsétlenségét odament segíteni neki és hátához állva leemelte a lisztes tartó dobozt. Lia megijedt a mellette hirtelen megjelenő kéz miatt és megfordulva a fiú mellkasának ütközött. Hátrálni akart de a szekrények meggátolták ebben, így kénytelen volt elviselni Jeong Guk túlzott közelségét. A nyomozó mosolyogva nyújtotta át neki az átlátszó dobozt, amit a lány remegő kezekkel vett el tőle. Tekintetük egy pillanatra találkozott és bár szólásra nyitották szájukat, egy hang sem hagyta el torkukat. Végül a kínos csöndet a pultnál ülő értetlenül pislogó kislány törte meg.
- Hogy te milyen magas vagy! -könyökölt fel.
- Ugye? -fordult Sofi felé, majd megszűntette a Liaval való szoros közelséget- Nagyra nőttem.
- Az jó, legalább eléred a felső polcokat. Én nem érek el semmit. -biggyesztette le ajkait- Mindig apát vagy Liat kértem meg, hogy vegyen le nekem valamit a polcról.
- Ne félj ha nagy leszel te is meg fogsz nőni! -simított rá vállára.
- Remélem. De nem baj ha kicsi maradok, majd ott leszel te és leveszel nekem mindent! -ecsetelte egyszerűen, mintha ez természetes lenne.
- Sofi drágám -ment oda nővére- ezt miből gondolod? Jeong Guk nem lesz mindig velünk. Amint végeztünk ezzel az üggyel mi szépen hazamegyünk.
- Ha? -nézett csalódottan, mint aki abban a percben tudta meg, hogy halálos beteg- De én azt hittem, hogy ti össze fogtok házasodni.
Ami épp a kezükben volt az abban a pillanatban a földön landolt és óriásira tágult pupillákkal néztek a konyhapultnál ülő lányra, aki könnytől csillogó szemekkel bámult rájuk.
- Sofi hát ezt meg honnan szedted? -kérdezte nővére, zavartan mosolyogva.
- Mi nem fogunk összeházasodni pici lány, nem is ismerjük egymást! -mondta a férfi is, mire mindkét lány ránézett.
- De akkor miért viselkedtek úgy, mint akik szeretik egymást? -ajkai lefelé görbültek.
- Mi!? Nem is viselkedünk úgy. Jesszus Sofi, honnan szeded te ezeket? -nevetett fel Lia kínosan.
- Hát jó... Akkor te nem is szereted Liat? -kérdezte a tőle telhető legkomolyabban a meglepett férfitól.
Jeong Guk csak állt a helyiség közepén teljesen lefagyva, közben azon gondolkodott mit is kéne mondania, hogy senkit se sértsen meg. Szerencséjére éppen akkor szólalt meg telefonja és felkapva készülékét azonnal eliszkolt a konyhából. Aliyah elmagyarázta hugának, hogy milyen kapcsolat is van közte és a nyomozó között és amint elkapták a rosszfiúkat ők elmennek onnan és új életet fognak kezdeni egy teljesen más helyen, Jeong Guk pedig ott marad Washingtonban. Sofi elkeseredve vette tudomásul nővére szavait és szomorúan kullogott a nappaliba tv-t nézni. Telefonálásból visszatérő férfi érdeklődve tekintett a mesét néző lány felé.
- Nagyon szomorú most? -biccentett felé.
- Túléli. Kérlek ne haragudj! Nem tudom honnan vette ezeket, sajnálom! -szavatkozott zavartan.
- Ugyan, semmiség. Még gyerek.
Bólintott. Bár maga sem értette miért de valami oknál fogva rosszul érintette, hogy Jeong Guk így reagált. Lehet a hirtelen feljött feltételezés vagy a huga hihetetlen kijelentései miatt, de az biztos ez a helyzet elég hülyén jött ki számára. Borzasztóan zavarban volt és fogalma se volt arról mit is fűzhetne az elhangzottakhoz. De meglepetten látta, hogy a vele szemben álló férfi sincs másképp. Kerülik egymás tekintetét és inkább hanyagolják a beszélgetést. Egyikük sem tudja mit is kéne mondania a másiknak.
- Figyelj -szólalt meg hosszú percek után- Jimin hívott, be kéne mennem a központba. Ellesztek amíg Tae ideér?
- Persze, nem lesz gond menj csak!
- Oké, akkor indulok. Ha bármi van hívj engem vagy Taet.
- Tudom, nem kell százszor elmondani.
Gyorsan összekapta magát majd el is indult. A megbeszéltek szerint a váltás hamar megérkezett és Lia bemutatta hugának a kedves barátját, aki teljesen megváltozott amint meglátta a kislányt. Átment egy cuki bátyus szerepbe, aki teljesen odavan gyerekekért, egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy profi FBI ügynök aki szinte mindennap rosszfiúkat csuk rács mögé.
Eközben Jeon nyomozó beérve a központba azonnal a főnöke irodájába sietett, ahol legnagyobb meglepetésére Jimin mellett ott ült Hoseok és NamJoon is. Hasonlóképp ők is döbbenten néztek a belépő fiúra, mintha egyáltalán nem számítottak volna rá.
- Hívatott uram? -hagyta figyelmen kívül a bent ülőket.
- Igen. Szeretném ha jelentést tenne nekem a Morino üggyel kapcsolatban! Eddig nem kerítettünk sort rá, mivel sajnos Jung és Kim ügynökök egy fontos kiküldetésben vettek részt. De mivel már mind itt vagyunk, ideje lenne, hogy tájékoztasson minket Jeon!
- Rendben uram!
- Elnézést, Mr. Turman!? -szólalt fel Hoseok- Hol van Taehyung és Jin? Nekik nem kéne itt lenniük?
- Kim nyomozó kórházban van, Taehyung pedig egy rábízott feladatot teljesít. Mindent megtudnak majd, de most térjünk rá a lényegre! -intett Jungkooknak, aki bólintott, tudta itt az idő.
- Nos a legutóbbi jelentésemben az állt, hogy Zoet, Miss Smith barátnőjét megölték és ezért új helyre kellett szállítanunk az alanyt.
- Igen ezt mind tudjuk. Azóta ugye történtek események, azokról kérem a beszámolóját Jeon! -ripakodott rá, elég hihetően- Hogy is volt az a parancsszegés?
- Oh...hogy az... Elnézést kérek uram, de muszáj volt megtennem! Nemrégiben kaptam egy névtelen levelet amit az alanyunk vett át és az állt benne, hogy menjen vissza New Orleansba. Mire rábukkantam az iratra már nem tehettem semmit. Oda kellett mennem! Hiszen az a feladatom, hogy vigyázzak rá.
- Hát jól vigyáz rá Jeon, mit ne mondjak...! -csapott az asztalra mérgesen- Hogy nem jött rá minderre? És még FBI-osnak mondja magát!? Elképesztő! A kis cinkosáról már ne is beszéljek...!
- Taehyung erről nem tehet uram, minden az én felelősségem! Engem bízott meg a nyomozás vezetésével, én utasítottam őt.
- Majd ezt később. Inkább azt mondja mi történt miután a céghez értek?
- Nem vártuk meg az erősítést. Úgy gondoltam nem várhatunk. Behatoltunk és lövéseket hallottunk, azonnal felrohantunk az emeletre, de mire odaértünk Miss Smith már likvidálta a célszemélyt.
- Hogy volt képes egyedül megölni Morino fiát ha körül volt véve a testőreivel?
- Azt még nem tudjuk uram. Azóta nem beszél. Hiába faggatjuk nem árul el semmit, csak annyit tudunk, hogy ő is megsérült és Leon Morinot holtan találtuk. Aztán tűzharcba keveredtünk a rosszfiúkkal és az odaérő erősítésnek köszönhetően sikeresen kijutottunk.
- Ccc... -ingatta fejét- Jaj Jeon, most mihez kezdjek magával? Engedetlen, önfejű és képes a parancs ellenére másként cselekedni! El kéne vennem magától ezt az ügyet! Túl nagy falat volt ez önnek, hiba volt rábíznom ezt egy kölyökre!
- Na de uram! Kérem ne tegye ezt velem! -háborodott fel- Már nem sok kell és elkapom Morinot, ígérem! Nem fogok többé parancsot szegni!
- Elég legyen! -ordított fel- Elveszem magától az ügyet! Park, maga jön! Mutassa meg mit tud és ne okozzon nekem csalódást!
- Igen is uram! -pattant fel tisztelegve.
- Ez nem fair, nagyon nem fair! -emelte meg hangját- Képes elvenni tőlem az ügyemet? Tudja mennyit tettem én ezért!?
- Hallgasson Jeon! Mit képzel magáról!? Tudja hol a helye! Inkább örüljön annak, hogy nem függesztem fel!
Ökölbe szorítva kezét dühösen kirontott az irodából, meg sem állva sajátjáig. Ahol látványosan kidühöngte magát. Kb fél órával később Hoseok ment be hozzá és próbálta lenyugtatni.
- Jólvan már Kook, ez nem a világvége. Nem éri meg!
- Nem? A lelkemet is kidolgoztam ezért a rohadt ügyért erre ezt teszi velem a parancsnok! -hadonászott idegesen- Ez rohadtul nem fair dolog tőle! Óriásit csalódtam benne...
- Megértelek. Tudom milyen mikor a számodra legfontosabb ügyet veszik el tőled. -paskolta meg karját- De nem éri meg, hogy kirúgasd magad miatta. Nézd a jó oldalát, ugyanúgy benne vagy a buliban csak már Jim a főnök.
- Az nem ugyaz. -ült le csalódottan.
- Sajnálom kölyök! -huppant le mellé- Tényleg Lia ölte meg Diego fiát? -kérdezte döbbent hangnemben.
- Igen. Fura mi? Engem is lesokkolt. De azért valahol számítottam rá.
- Hogy hogy?
- Hát abban a levélben a hugával fenyegették meg. És mivel már csak ő maradt neki sejthető volt, hogy bármit megtesz érte.
- Na és sikerült a kislányt kiszabadítani?
- Igen.
- Hol van? Végre a nővérével?
- Nem. Lia elküldte valami „biztonságos helyre". Nem tudjuk hol van, nem mondja meg. De mért kérded?
- Csak úgy. Szeretném ha biztonságban lenne a kislány. Biztos ígyis szörnyű dolgokon mehetett keresztül. Jó lenne neki ha újra olyan személlyel lehetne akit szeret és akiben bízik.
- Ha végre elkapjuk Morinot és a tetves bandáját akkor újra együtt lehetnek. De addig szerintem Aliyah nem fogja senkinek elárulni hol van a huga.
- Ez teljesen érthető. Na és melyik védett házban van Lia? Most, hogy már visszajöttem ki akarom venni a részem a felügyeletéből.
- Eddig az északiban volt, de a parancsnok elhozatta onnan. Most nem tudom. És a mai után kétlem, hogy beavatna...
- Mindegy, akkor majd megtudom tőle. Most mennem kell. -állt fel- Te pedig próbálj lenyugodni és nézd a dolgok jó oldalát.
- Mégha lenne is...
- Nyugi! Ha mindennek vége meghívlak egy kiadós piálásra és abba se hagyjuk amíg már nem bírunk lábra állni!
- Már alig várom.
Egymásra mosolyogtak majd az idősebb távozása után Jeong Guk küldött egy üzenetet Taehyungnak és Jinnek is, hogy az alanyok bekapták a csalit és a terv kezdetét vette. Már csak az kell, hogy sikeresen végig tudják vinni ezt a bonyolult tervet és rács mögé zárják az összes rosszfiút!