Miranda szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy valaki hangosan dudál. A fenébe is már, ki lehet az ilyenkor? Az órámra néztem és már elmúlt negyed nyolc is. A francba! Lekéstem a buszt! Klafa... Felkeltem és láttam az ablakból, hogy hozzánk dudálnak. Bárhol felismerném ezt a kocsit, Adam az! De mit keres itt? Lementem, hogy megtudjam miért dudálgat hozzánk. Mire leértem már az ajtóban állt.
- Te mit keresel itt?
- Érted jöttem. -ezt olyan egyszerűséggel jelentette ki, mintha ez mindennapos lenne.
- Tényleg? És miért?
- Nem nyílvánvaló? Hogy elvigyelek a suliba.
- Na és miért vinnél el a suliba?
- Csak mert hideg van és gondolom mivel lassan fél 8 a buszodat is lekésted, szóval...nem hiszem, hogy kedved lenne gyalogolni.
Hű-ha...! Na ilyet se pipáltam még. Ez aztán nem semmi! Ez a lazásan, rámenősen határozott stílus...az igen! Csak elképedtem!
- Gyere be! -kinyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni- Ülj le, pár perc csak felöltözöm!
- Csak nyugodtan!
Gyorsan felszaladtam a szobámba és pillanatok alatt felkaptam ruháimat. El sem hittem ami az imént történt! Én most tényleg beengedtem azt a srácot az otthonomba? Elképesztő! Pedig igazából nem is akartam, hogy bejöjjön... De az érvei és az, hogy igaza volt abban, hogy nincs kedvem loholva a suliba sietni, totál lesokkolt. Nem tudom mi üthetett belém? Ez a srác már egyáltalán nem olyan, mint amikor a sulinkba jött, sokkal inkább olyan mint.... Mint Matthew azon oldala amit sosem tudott előkotorni a mélységből.
Lementem és töltöttem magamnak egy csésze kávét, muszáj volt innom, hogy túléljem a napot!
- Kérsz te is?
- Nem kössz, nem kávézok és neked sem kéne, árt a szívnek!
- Óh ez legyen a legkisebb bajom... -legyintettem- Sok más is tönkre teszi a szivet!
- Ja, például a szerelem? -ezt úgy kérdezte mintha utalni akarna valakire, majdnem megfulladtam az italomban.
- Ja pl. De induljunk mert elkésünk!
Húztam magammal és kocsijába beszállva már úton is voltunk.
- Miranda! -szólított meg kb félúton.
- Igen?
- Feltehetek egy kérdést?
- Milyen kérdés? -kezdtem félni.
- Nyugi semmi olyan, csak nagyon kíváncsi vagyok valamire!
- Mondd csak! -tudtam úgysem úszom meg.
- Mi van közted és Matthew között? -na bumm ez aztán a kérdés.
- Távolság! Mi lenne ugyan? Semmi! De mért kérded?
- Nem is tudom... Igazság szerint, ne értsd félre, de figyellek titeket egy ideje és látom ahogy vibrál köztetek a levegő! Bár azt nem tudom milyen fajta vibrálás ez, de szerintem nagyon komoly és mélyről jövő!
- Ugyan dehogy! Mikről beszélsz te?
- Csak arról amit látok! Látlak titek a teremben órákon, a folyosókon, az ebédlőben. Próbáltok minél távolabb lenni egymástól, de mégis valahol belül arra törekedtek, hogy közel legyetek a másikhoz.
- Hát szerintem te valamit rohadtul benéztél! Én egyáltalán nem akarok Matt közelében lenni! Ezért is kerülöm!
- De miért? Történt valami?
- Ezt inkább hagyjuk!
- Na kérlek, mondd el! Szeretnék segíteni! Tudom, még nem olyan régóta ismersz de hidd el, bennem megbízhatsz!
- De tényleg nincs mit elmondanom. Régen barátok voltunk Matt-el, de a bandát választotta azóta nem beszélünk csak ha végképp nincs más lehetőség. Ennyi, nem nagy cucc...!
- Szerintem pedig az! Egy barátot elveszteni nem könnyű dolog, hidd el tudom! De nem lehet, hogy ő nem csupán csak a barátod volt?
- Hogy érted ezt?
- Szerintem több volt itt a háttérben! Azt súgja a hatodik érzékem, hogy te szerelmes voltál abba a srácba és ezért nem vagy túl még most sem a történteken! Eltaláltam? -kérdezte önelégült mosollyal az arcán.
- Na és ha igen akkor mivan!?
- Semmi, nyugi le ne harapd már a fejem! -tette fel kezét védekezésként.
- Bocs, csak nem szeretek erről beszélni, senkivel!
- Azt vettem észre! Na és tudja, hogy még most is szereted? -anyám ezek a kérdések...
- Mi? Nem szeretem már. Nem tudom honnan veszed ezeket?
- Ugyan édesem, látok amit látok! Lehet a szerelem vak de én nem!
- Jó mindegy hagyjuk...
- Mért nem keresel egy másik srácot aki nem okozna neked ennyi fájdalmat? Ne haragudj, de nagyon látszik rajtad, hogy totál kivagy!
- Áh inkább nem kössz! Egy életre elegem van a pasikból! Meg különben is kinek kellenék?
- Jaj ne légy bár ennyire bolond! Sok srác örülne egy ilyen lánynak! Hiszen okos vagy, csinos és szép is! Hülye lenne az aki nem startolna rád azonnal. -óh jaj ne, csak ezt ne, istenem...!
- Ö... Kössz Adam, de...lehet valamit nagyon félreértettél! Én nem azért egyeztem bele, hogy elhozz a suliba mert...
- Állj állj! Te most azt hiszed, hogy...? Jézusom! -elnevette magát, eléggé kínos nevetésnek hangzott- Miranda te azt hiszed, hogy én fel akarlak szedni?
- Miért, nem? -kérdeztem meglepve.
- Nem! Persze, hogy nem! Miranda én meleg vagyok! Nekem nem jössz be úgy! Persze barátnak klassz vagy, de ennyi.
Hogy mmiii!??? Úhh bazdki de kínos! Most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben! Bár mondjuk álmomban sem gondoltam volna, hogy Adam meleg! Hiszen tényleg egész jó pasi! Fekete haj, hófehér bőr, rikítóan zöld szemek és mindig klasszul öltözik! Bár...ezek a kissé szűk ruhák árulkodóak lehettek volna... De ki gondolta volna? Hiszen ma már mindenki hord mindent. Tudjátok? A divat! De ezt most jól benéztem! Ismét hülyét csináltam magamból!
- Nagyon sajnálom Adam! Kérlek ne haragudj! -temettem arcom kezeimbe.
- Nyugi, semmi baj, nem haragszom! Sokan nem tudják rólam. Sőt nem is feltételeznék.
- De akkor is szörnyen érzem magam. Én azt hittem, hogy fel akarsz szendni közbe csak tanácsokat adsz...te jó ég!
- Miranda! -tette kezét a hátamra- Nyugi! Nem haragszok! Felejtsük el, oké? -nézett kedvesen, mosolyogva.
- Igyekszem...
Időközben beértünk a suliba. Már a parkolóban láttam, hogy nem úszom meg, hogy ne lássam azokat az idióta egobarmokat. Úgy körül zsongták őket a lányok, hogy alig bírtunk leparkolni. Szánalom!
- Na és mi lesz vele? -biccentett Matt felé aki a kocsija mellett állt és épp felénk nézett.
- Semmi, mi lenne?
- Nem mondod el neki?
- Nem. Felesleges lenne. Hiszen nézz oda, neki ez az élete, ez a fontos nem én! Én sosem voltam az... -mondtam szomorúan- És nem is leszek! Neki csak a banda van, az idióta haverjai! Meg amúgyis nekem nem kell olyan aki mindennap mást lányt visz a lakására!
- Én úgy tudtam, hogy Tommy az aki ezeket csinálja?
- Csinálja ott mind nem csak Tommy. -legyintettem- Na mindegy, menjünk inkább fel semmi kedvem itt lenni!
- Ahogy parancsolja hölgyem.
Kissé elmosolyodtam ezen a hölgyem szövegen, vicces volt ahogy mondta. Kiszállt a kocsiból, én vettem egy mély lélegzetet, hogy kicsit kitisztuljon a fejem majd követtem őt. Alig érte a lábam a földet arra lettem figyelmes, hogy Matthew ott áll Adam előtt és számonkéri rajta amiért behozott suliba. Majd leálltak veszekedni ami verekedésig fajult. Nem értettem mi ütött Matt-be! Ez a viselkedés nem vall rá! Alig bírták szétszedni a két fiút, akik azonnal az igazgatóiban találták magukat. Én a folyosón álltam, mint koronatanú. Hm..milyen fontos pozíció. Amíg ott ültem és vártam a soromra, folyton csak a parkolós jelenet játszódott le újra és újra. Nem értek semmit, de szó szerint semmit! Miért jött oda Matt? Miért kérte számon Adam-et? És milyen stiklikről beszélt egyáltalán? Fogalmam sincs mi is történt igazából! De egyet biztosan tudok mégpedig azt, hogy soha nem láttam még Matthew-t ilyen dühösnek! Ha nem jön Jimmy és Tommy, hogy lefogják szerintem félholtra veri Adam-et. Óriási kérdőjelek lebegtek a szemem előtt.
Pár perccel később kinyílt az ajtó és előbb Adam jött ki rajta. Eléggé rosszul nézett ki! Bevert orr, feldagadt szem és száj. Azonnal felálltam és odamentem hozzá.
- Jól vagy? -néztem végig rajta.
- Ja, nem olyan vészes mint amilyennek látszik. -próbált nevetni de láttam rajta mennyire fáj neki.
- Mi volt odabent?
- Egy hét eltiltást kaptam. -vont vállat- Matt kettőt.
- Miért csinálta ezt? -mielőtt válaszolhatott volna újra kinyílt az ajtó és Matthew jött ki rajta, neki is voltak sérülései de közel sem olyan komolyak, mint Adam-é, szomorú tekintettel nézett felénk, majd leszegte fejét úgy sétált el mellettünk.
- Szerintem ezt kérdezd meg tőle! Bocs de hazamegyek, ha itt lát a diri további eltiltást kapok.
- Oké, menj csak! -álltam félre- Majd elviszem neked a leckéket!
Csak biccentett majd sietett a kijárathoz. Majd engem is behívott az igazgató és kikérdezett mi hogyan történt. Elmeséltem mindent majd mentem órára. De nem igazán tudtam figyelni, folyton csak a bunyó járt a fejemben. Semmi másra nem tudtam gondolni! Olyan szürreális volt mindent! Hihetetlen volt ahogy Matt leállt verekedni, még sosem láttam ennyire dühösnek! Csak egyet nem értek... Miért csinálta?