19. rész

- Ne kérlek! Elég volt mára a megaláztatásból! Tudom Becca túllőtt a célon, de hidd el nem tehetek róla...
- Hé-hé nyugi, nem Becca miatt akarok veled beszélni!
- Akkor? -fordult felé.
- Tudod nemrégiben beszéltem Kevin-nel.
- Ugye nem valami rosszat közölt? -ült fel az ágyon- Nem bírnék több rossz hírt elviselni!
- Nem ne aggódj, semmi ilyen nem történt. Csak elmondta nekem, hogy az ő véleménye szerint te nem 20 éves vagy.
- Hát akkor? -nézett megdöbbenten.
- Azt pontosan nem tudja, de közelebb vagy a harminchoz, mint a húszhoz. Ő 25-30 közé saccolna.
- És ezt honnan veszi?
- Gondolom a vizsgálatokból, a véredből meg ő egy orvos, szerintem jobban tisztában van ő az anatómiával és a biológiánkkal mint mi.
- Értem. Na és miért mondtad ezt el? Vagyis jobban mondva mért volt olyan sürgős?
- Nem is tudom... Gondoltam örülsz ha valami biztosat megtudhatsz magadról.
- Hát ez sem biztos, csupán tippelés.
- De legalább biztos pont amihez tudsz ragaszkodni.
- Olyan már van amihez tudok ragaszkodni, és nem egy jelentéktelen szám!
- Na és mi az?
- Hát te! -bökte ki gyorsan mielőtt meggondolná magát, a férfi elmosolyodott.
- Tényleg? Biztos pont vagyok számodra? -ettől a hanglejtéstől a lány teljesen zavarba jött és piros arccal tudott csak válaszolni.
- Hát...ö...i-igen. Hiszen te vagy az aki az elejétől segít nekem és nem nézel sem őrültnek sem bűnözőnek.
- Mért néznélek annak? Hiszen egyik sem vagy! Te egy nagyon kedves, okos lány vagy akire ráfér a segítség és némi önbizalom nyújtás.
- Kössz. -mosolygott- Most ha nem baj aludnék?
- Oh... Öm persze aludj csak, bocs a zavarásért!
Zavartan állt fel az ágyról, mintha nem erre számított volna. A lány kényelmesen elhelyezkedett és magára húzta takaróját. James az ajtóban megállt.
- Amúgy Becca-nak igaza volt.
- Miben?
- Hogy jó csaj vagy. Igaz előtte nem akartam beismerni, de minden amit mondott igaz rád!
- Túlzol!
- Nem, egyáltalán nem. De majd meglátod.
Becsukta az ajtót és elment a saját szobájába. Otthagyva Lana-t aki teljesen össze volt zavarodva ettől az utolsó megjegyzésétől. Nem is tudta hirtelen mit higyjen. Megrázta fejét és oldalára feküdve mosolyogva aludt el.
Másnap a megbízott nyomozó felhívta James-t, hogy délután meglátogatja őket mivel nagyon fontos információkra derített fényt. Lana nagyon örült, hogy végre a hosszú csend után jelentkezett a nyomozó. Az órák lassan teltek, mintha még az idő is ellenük dolgozna. James is hazaért a munkából de még mindig nem jött a várva várt vendég. Lana már tűkön ült, járkál fel s alá, nagyon izgult mik lehetnek a fejlemények. Az óra elütötte az ötöt és pont akkor szólalt meg a csengő. James azonnal ajtót nyitott és beengedte régi barátját.
- Mr. Jackson már nagyon vártuk! -rohant oda a lány is- Mondja miket derített ki!?
- Lana nyugi, előbb had üljön le és fújja ki magát! -csitította le a lányt- Sam kérsz valamit inni?
- Nem kössz James, inkább a lényegre térek, nem szeretném a hölgyet felzaklatni! Nos kicsit sokáig tartott a nyomozás, de ez elég bonyolult ügy.
- Bonyolult? Miért?
- Hát a megbeszéltek szerint elmentem New Orleans-ba és az ottani haveromat kértem meg, hogy segítsen be egy kicsit. Eleinte semmit sem találtunk, aztán bevetette magát 1-2 kontaktjánál és az emberei elmondása szerint néhány hónapja volt egy nagyobb leszámolás a helyi alvilágban.
- Tényleg? Uhh az gáz. De hogy jön ez ide?
- Hát a meggyilkolt személy nem más volt mint a maffia feje Steven Colan, és aki megölte az a fivére volt John Colan.
- John? Ez az az a John aki engem akar kinyírni?
- Azt nem lehet tudni. Van néhány John nevű tag az alvilág köreiben.
- De még mindig nem értem! Oké kinyírták azt a tagod, de hogy jövök én a képbe?
- Úgy, hogy kérdezősködtem kicsit és sikerült kiderítenem, hogy a meggyilkolt férfinak volt egy lánya akit azóta nem látott senki.
- Nem lehet, hogy őt is megölték?
- Nem hinném, annak is híre ment volna akárcsak az apjának. Páran azt pletykálják, hogy elvitették valahova, más azt mondja tanúvédelmet kért. De szerintem nem ez történt.
- Akkor?
- Nos sikerült azt is kiderítenem, hogy a helyi maffia egy új szert tesztel embereken, afféle memória törlő vagy serkentő már nem is tudom, szert. Véleményem szerint Steven lányán, Tamara-n is bevetették a szert és néhány kilométerrel távolabb őrzik őt egy csendes kis városban. Az az csak őrizték.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy én...?
- Igen! Te vagy Tamara Colan aki nyomtalanul eltűnt New Orleans-ból, és John a te nagybátyád, aki megölte az édesapádat.
- Hogy mi!?
A lány nem hitte el amiket hall. Ez egyszerűen hihetelten volt számára. Hogy ő egy maffia családból származik és az apja volt a feje? Az nem lehet! Bár sok mindent megmagyarázna, többekközt azt miért őrizték őt és miért akarják ennyire megtalálni. Ez túl sok információ volt számára! Forogni kezdett vele a világ és érezte ahogy kicsúszik a lába alól a talaj. A sötétség, mint lepel úgy telepedett rá, majd hangos puffanással ért földet. James azonnal felsegítette őt és miután Samuel segítette kivinni őt az autóhoz beültették és beviharzott vele a kórházba. Sam is a dolgára indult. Megpróbálja kideríteni hol van ez a John és mit akar Tamara-tól. Ha pedig sikerül elegendő bizonyítékot gyűjtenie egy életre börtönbe küldhetik, így a lány végre megszabadulhat a tehertől ami oly régóta nehezedik vállára.