18. rész - Nem vagyok féltékeny!

- Miről akarsz beszélni? -kérdeztem idegesen, izgultam mivan ha Kook mindent elmondott neki!?
- A múltkoriról. -biggyesztette le ajkait- Nagyon bunkón viselkedtem és olyasmivel vádoltalak meg téged és Jungkook-ot is, amit sosem tennétek meg. Tudom szörnyű barát vagyok és pasinak is rossz. -túrt bele hajába, ami eszméletlen jól állt neki- Hidd el nekem nagyon sajnálom és ha tehetném visszacsinálnám a dolgokat! Nem akartalak megvádolni sem téged sem őt, csak elborult az agyam és kész. Ahogy te is mondtad, hogy benned van ez a megfelelési kényszer, bennem pedig ez a fránya féltékenység és némi önbizalomhiány is.
- Figyelj Taehyung, tudom, hogy nem volt könnyű neked azt látni, hogy amíg én jól érzem magam Jeong Guk-al addig veled olyan merev vagyok, de meg kell értened, hogy nekem ez az első kapcsolatom és nem szeretnék semmit elrontani! Ezért van bennem ez a félsz, és nem tudok olyan könnyen feloldódni veled mint vele vagy a többiekkel.
Már megint ez az érzés... Csak jöttek ki a szavak a számon és azt sem tudom mit mondtam. De azt igen, hogy a fele sem volt igaz azoknak a szavaknak amiket most használtam. Talán még a kapcsolatunk elejére tekintve igaz is, de most már...inkább nem. Hiszen már egyáltalán nem feszengek a közelében, sőt igazság szerint nem szeretek a közelében lenni, mindig olyan érzést kelt bennem, mintha nem szeretné hogy ott legyek. Egyáltalán nem úgy viselkedik velem, mint ahogy azt egy párkapcsolatban elvárja az ember. Inkább vagyok sima barát, mint a barátnője. Talán véget kéne ennek vetnem... Jobb lenne mindenkinek, nem szenvednénk.
- Igen megértelek és nagyon sajnálom Lien, nem akartam úgy viselkedni. Szerinted ezt még helyre lehet hozni? -nézett kínnal teli tekintettel.
- Hát...
- Miss Kim! Ide tudna jönni?
Hallottam meg a nevem a távolból. Mindketten odapillantottunk és láttam ahogy az igazgató hívat.
- Majd máskor befejezzük! -böktem oda a fiúnak, majd odasiettem Mr. Chang-hez- Igen uram itt vagyok, baj van?
- Nem nincs baj, ne aggódjon! Jöjjön velem egy pillanatra!
Elindult előttem én pedig szorosan követtem őt, le a lépcsőn, át a folyosókon. Ahogy haladtunk előre egy pillanatra oldalra fordítottam a fejem és láttam ahogy Yoon Gi és Ho Seo nevetnek és mutogatnak Jeong Guk-ra. Gondoltam megint valami értelmetlen hülyeségen röhögcsélnek annyira. Mert ők aztán tudnak olyan szövegeket bemondani csak úgy a semmiből, hogy az ember egy hétig nevet rajtuk.
Ahogy elértünk az igazgatói irodához a férfi előrelépett kinyitotta az ajtót és beengedett. Megköszöntem és beléptem a helyiségbe. Vártam, hogy végre belekezdjen a mondandójába.
- Nos Kim kisasszony, azért hívattam mert egy fontos dolgot kell megbeszélnünk!
- Igen uram, mit tehetek önért?
- Ez még nem publikus úgyhogy szeretném ha nem szólnál erről senkinek!
- Persze, hallgatok!
- Nos arról lenne szó, hogy a jövőhónapban egy tanulmányi kirándulást szervezünk a végzős osztályoknak a tanár kolegákkal és a helyi önkormányzattal. Minden osztályból megkérek egy személyt, hogy segítsen a szervezésben és a programok kitalálásában. Persze lesznek külön programok is csak az osztályok részére kialakítva, de muszáj közös dolgokat is kitalálni. Ezért kértem meg Kim Nam Joon-t, Ji Song Yeon-t és téged, hogy segítsetek nekem. Remélem igent mondasz?
- Persze igazgató úr, számíthat rám! Segítek amiben csak tudok.
- Remek! Akkor várlak ma tanítás után itt az irodában a többiekkel együtt!
- Rendben itt leszek! Viszont látásra! -kiléptem az ajtón és halkan becsuktam.
Remek...újabb feladat... Kirándulás? Hm... Biztos megint valami ócska kis erdő túra lesz, mint a tavalyi osztályoknak. Remélem nem lesz kötelező menni! Bár eddig mindig az volt, így nem sok esély van arra, hogy kihagyam.
Ahogy igyekeztem fel órára megláttam a folyosón hétvégi partneremet, egy lánnyal súgdolózott. A lány nagyon nevetgélt, biztos valami vicceset mondhatott neki... Aztán láttam ahogy a lány átkarolja őt a nyakánál és könnyed egyszerűséggel szájon csókolta, ami ellen Kook nem nagyon tiltakozott. Nem tudom miért de dühös lettem, nagyon! Nem értettem magam... Miért viselkedek így? Hiszen semmi közünk egymáshoz, azzal csókolózik akivel akar! De akkor mért zavar ez engem ennyire?
Ahogy elmentem mellettük láttam ahogy Guk rámpillant a lány arca mellett majd szorosabban magához húzta a lányt és belemarkolt a fenekébe, ami szemmel láthatóan tetszett a lánynak. Elfordítottam a fejem és mentem tovább a terembe. Rettentő dühös voltam annyira, hogy legszívesebben sírtam volna dühömben! Szerencsére az utolsó padban ülök így nem látta senki mennyire mérges vagyok. Bár Tae előttem ült és látta, hogy valami nincs rendben de letudtam annyival, hogy majd később. Pár perces késéssel jött be Jungkook, akit a tanár leteremtett de letudta egy váll rántással. Gyorsan a helyére ment és önelégült arccal foglalt helyet. Taehyung megkérdezte hol volt, mit csinált amiért késett de csak annyit mondott, hogy dolga volt majd elejtette azt a tipikus pasis mosolyt, amikor valaki megkap egy lányt. Láttam ahogy fél szemmel rámpillant, de nem szólt hozzám én se hozzá. Inkább a tanárra koncentráltam.
A szünetben Ana kérdezet ShinHe hollétéről de nem tudtam én sem az okát amiért nem jött suliba, gondoltam megkérdezem Jimin-t, ő biztos tudja. Szokásos módon a fiúk az udvar közepén álltak egy csomó lány kíséretében. Átverekedtem magam rajtuk és kértem Jimin-t, hogy beszéljünk négyszemközt. Félre vonultunk az udvar hátsó részébe.
- Nehari, hogy elrabollak a rajongóktól! -álltam meg és rámosolyogtam.
- Semmi gond, neked bármikor. Baj van? -kedves mosolya szinte sosem fagyott le arcáról.
- Remélem nem. ShinHe nem jött ma suliba és nem tudom mi lehet vele. Próbáltam hívni, de nem veszi fel. Te tudsz róla valamit?
- Hmmm... -sóhajtott egy nagyot, mosolya szinte pillanatok alatt tűnt el amint meghallotta a lány nevét- Sajnos én sem tudom mi van vele... -hangja szomorú volt.
- Hát ez elég gyászos volt. Történt valami köztetek?
- Szakított velem... -nyögte ki.
- Mi!? -meglepődtem, nem is kicsit- De hogy? Miért?
- Nem tudom. Azt hittem jól megvagyunk... Még együtt is szerveztük a hétvégi programot, amin nagyon jól éreztük magunkat! -tokát megköszörülte zavarában, tudtam mire érti- Aztán másnap reggel mikor felkeltünk, elkezdett zokogni megköszönte az együtt töltött időt és hogy ennyire szerettem aztán egyszer csak faképnél hagyott.
- Oh...hát ez nem vall rá. Hiszen odavolt érted, ez biztos! Mást nem mondott?
- Nem. Hiába kérdeztem mi a baj, mit rontottam el azt mondta, hogy én semmit minden az ő hibája és hogy sajnálja. Aztán fogta magát és hazament.
- Talán megcsalt? -csúszott ki a számon.
- Nem tudom, nem hinném. Nem olyannak ismerem. Szerintem más lehet itt a háttérben... -vakarta fejét.
- Ma elmegyek hozzá és megtudom mi van most itt. Beszélek vele!
- Ha elmondja mi baj, engem is beavatsz?
- Persze, ez alap. -tettem vállára a kezem.
- Köszönöm! -mosolygott hálásan- Amúgy láttad Jungkook új barátnőjét? -tért át másik témára.
Áú! Ez fájt! Szóval akkor ő a barátnője? Értem... Hát ilyen ő valójában! Jól mondták, hogy ő a legnagyobb nőcsábász mindközül, de nem hittem el! És ahogy velem viselkedett olyan más volt...nem olyan mint a srácokkal, hanem normális. De úgy látszik az csak egy megtévesztő álca volt. Biztos így veszi le az ártatlan lányokat a lábukról... Mekkora egy szemét!
- Az a lány? -mutattam a barna hajú lányra aki Kook mellett állt, akinek korábban a torkáig nyomta a nyelvét, blöah!
- Aha, Song Yeon-nak hívják.
Olyan ismerős volt a neve, mintha már hallottam volna... De hiába gondolkoztam nem jutott eszembe honnan ismerős.
- Sok boldogságot nekik... -talán egy árnyalattal több irónia volt a hangomban mint kellett volna, mert Jimin azonnal elém állt, hogy ne tudjak elmenni.
- Féltékeny vagy? -húzta fel szemöldökét és egy elég huncut mosoly terült el arcán.
- Jimin...! -löktem el- Ne már! Miért lennék az? Nekem ott van Tae!
- Akkor mi volt ez a „sok boldogságot nekik"? -utánozta hanglejtésem.
- Semmi, jó kívánság. -vontam vállat.
- Ühüm... Óh hát hogyne... -vigyora még nagyobb lett.
- Jimin! -szóltam rá már mérgesen.
- Nem szólok semmit nyugi!
- Ja mert nincs is miről. Na megyek jelenésem van az igazgatónál te pedig állj le a „fanfiction-ök" gyártásával! -szóltam rá parancsolóan.
Amire nem válaszolt csak nyelvét kinyújtva nevetett rám. Megingattam fejem majd siettem a 107-es irodába. Már Nam Joon ott volt csak a harmadik segéd hiányzott. Pár perc után kopogtattak és kinyílt az ajtó, odanéztem és amint megláttam ki lép be rajta megfagyott az ereimben a vér. Hát innen volt ismerős a Song Yeon név, hát persze! Ő a harmadik fél aki az osztály programért felel. Jézusom! Hogy fogok én együtt dolgozni vele?
RM kedvesen fogadta, ők már ismerték egymást még a nagy love story előtt is. Én is igyekeztem kedves lenni, de legalább is nem a legbunkóbb. Bár nem is értettem miért is utálom ennyire... Hiszen tényleg semmi közöm Jeong Guk-hoz, csupán csak barátok vagyunk. Azzal jár akivel csak szeretne. De mégis...ha ránézek ökölbe szorul a kezem.
- Szia! Ji Song Yeon! -nyújtotta kezét fülig érő mosollyal.
Barna haja váll alá ért, nem volt hosszú neki. Szemei is barnák voltak, de olyan unalmas barna nem az a sejtelmes féle. Arca is elég átlagos volt persze sehol egy bőrhiba vagy pattanás, szép bőre van. De nem értettem mit eszik annyira rajta Jungkook? Láttam már nála ezerszer különb és szebb lányokkal, de ő... Mindegy nem szólok bele.
- Szia Kim Lien! -gyorsan letudtam a bemutatkozást.
- Te vagy Taehyung barátnője ugye?
- Igen.
- Ez szuper! Én Jungkook-al járok, ezért elég sokat fogunk találkozni! -hangja elég nyivákolós volt, akár egy macska, kezdett irritálni.
- Ja már alig várom... -ültem le, nem volt kedvem vele beszélgetni.
Szerencsémre épp akkor lépett be az igazgató és hamar neki kezdtünk a munkának. Bár nem volt könnyű 1,5 óráig a lány idegesítő vinnyogós hangját hallgatni.
Hazafelé élveztem a csendet és a meglepően jó, kellemes időt. Pedig még nincs is tavasz, de már most 15 fok vagy az felett van a hőmérséklet. Aminek persze nagyon örülök!
ShinHe-ék felé vettem az irányt, elhatároztam, hogy kiderítem miért szakított Jimin-el és mi áll a háttérben. Már engem is idegesített a dolog. A ház elé érve láttam ahogy a garázsuk nyitva van, amiben egy csomó doboz sorakozott. Talán vettek valamit? Vagy valaki költözik ide? Bekopogtattam az ajtón és ShinHe szomorú arcával találtam szemben magam. Láttam arcán mennyire fáradt, biztos napok óta nem aludt. Nem szólt semmit csak félreállt, hogy be tudjak menni. Beérve hihetetlen látvány fogadott!