18. Rész

Berontva a 20. emeleti óriási irodába szeme elé tárult az ott folyó harc. A gigantikus faltól-falig irodában mindenhol asztalok, székek és számítógépek sorakoztak. Kiszúrva a fiúkat feléjük vette az irányt. Még épp időben nézett oldalra, hogy ki tudja kerülni a felé leadott lövést. Beugorva egy asztal mögé igyekezett pontosan és tisztán visszatüzelni. Támadója combját találta el, aki a fájdalomtól azonnal letérdelt így már tiszta volt a célpont, hogy fejbe lőhesse. Lenyelve elveit és becsületességét minél több ellenséges alakot iktatott ki, közben megpróbált minél közelebb araszolni a fiúkhoz. Kb a terem közepén járhatott mikor kiszúrta, hogy az éppen háttal álló YoonGi felé egy fegyveres alak közeledik, csupán alig 1,5-2 méterre lehetett tőle. Tudta cselekednie kell! Rohanni kezdett.

- Agust vigyázz! -ordította.

A fiú meghallva a lány hangját azonnal megfordult, de már késő volt. Támadója elsütötte a fegyvert. Ám hála NaRa rendkívüli gyorsaságának épp időbben ugrott rá YoonGira, hogy a földre teperje, így a golyó a mögöttük lévő falba fúródott. Agust a lány alatt feküdve felemelte fegyverét és lelőtte a férfit.

- Gyere szedjük össze a többieket! Kurvára le kell innen lépnünk. -rángatta fel a lányt a földről.

Bólintva a fiúnak szorosan mögé állva követni kezdte. Intve NamJoonnak ő is csatlakozott hozzájuk, majd Hoseok és Jimin holléte után kezdtek kutatni. Kiérve a lépcsőházba meghallották a lentebbről jövő lövéseket, így gyorsabbra vették a tempót. A 15-en jártak mikor Jimin élces hangja bezengte az egész emeletet, amint elküldi a jó édes anyjukba a rivális banda tagjait. Berontva az ajtón látták, hogy kb két tucatnyi fegyveres emberrel állnak szemben, öten. Egyszerre kezdtek el tüzelni, hogy Jimin ki tudjon onnan szökni. A lifthez rohantak mibe beszállva a nullás gombot nyomták meg.

- Mi a faszom volt ez!? -ordított YoonGi, roppant ideges állapotban volt.

- Nyakamat rá, hogy emögött SeungCheol áll! -dobbantott dühösen Jimin is- Ez azért van mert elfogtuk WonWoot és pár emberét.

- De honnan a picsából tudták, hogy Lee a mi emberünk? -kiabált NamJoon is.

- Biztos köpött nekik, nem tudom. -vázolta ötletét Hobi, fejét vakarva- De most nem ezzel kéne foglalkozni hanem, hogy élve kijussunk innen! Jim értesítetted Taet?

- Nem én nem. Rábíztam MinJire. -mind rá pillantottak mielőbbi választ várva.

- Felhívtam. Azt mondta küldi az erősítést és, hogy ő is idejön.

- Akkor már csak abban kell bíznunk, hogy időben ideérnek az embereink.

A lift enyhe rázkódás után megállt majd az ajtó kettényílt. Alig léptek ki a kissé szűkös helyről ledöbbentek mikor látták, hogy egy csapatnyi állig felfegyverkezett ember várt rájuk a halban. Eldobták fegyvereiket és felemelték kezüket a túlzott létszámfölény miatt. Az egyik ember elősétált a tömeg közül mire Jimin és YoonGi testtartása is rettentően megfeszült, kezeiket ökölbe szorították.

- Nahát, nahát. Csak nem a B.T.S.-hez van szerencsém? -kérdezte kissé nyávogós hangon, valószínű csak gúnyolódásnak szánta.

- JiHoon. -szűrte fogai közt Jimin.

- Szevasz Jimin! -intett neki- Jó újra látni. Mikor is volt? -simított rá állára- 7-8 éve? Rég nem találkoztunk. Mondd csak hogy van a kis JeongGukie? -hangja csak úgy csöpögött a gúnytól és a lenézéstől.

- Te szemét állat! -rontott volna neki de Hobi és Nam lefogták- Ne merd a nevét a szádra venni te rohadék!

- Ccc. -ingatta fejét- Még mindig ennyire szentimentálisak vagytok? Elképesztő. -nevetett fel gúnyosan.

- Bekaphatod! -bökte oda YoonGi is.

- Áhh te vagy az Agust? Igen, eddig nem is tudtam mi hiányzott az életemből. De most rájöttem! A kimagasló stílusod, ami régen bearanyozta a mindennapjaimat.

- Akkor foghatod a mindennapjaid és feldughatod magadnak de jó mélyen!

- Ugyanmár YoonGi. -ingatta fejét- Hát így kell beszélni egy régi baráttal?

- Te sosem voltál a barátom idióta kis Kpop buzi!

Megelégelve a szócsatát JiHoon intett az embereinek, akik azonnal felemelték saját pisztolyaikat és NaRaékra szegezték azokat. Mikor tüzet akartak nyitni egy autó teljes sebességgel száguldott be az üvegajtón, ami millió apró darabra tört össze. A tank szerű terepjáróból tucatnyi szintén fegyveres pasas ugrott ki, sőt még akadt köztük néhány lány is. Majd egy újabb dzsip parkolt le odakint amiből szintén fegyveres alakok rohantak a bent lévők segítségére.

- Megjött az erősítés!

Taehyung hangjára mindenki odakapta fejét, aki akár egy igazi király úgy szállt ki az autóból. Fekete bőrkabátot, hozzáillő nadrágot és napszemüveget viselt.
Tipikus maffiafőnök stílusban mutatta meg magát az ellenségnek. JiHoon nevetve kezdett el tapsolni, közben tett pár lépést Taehyung felé.

- Ez igen! Nem semmi belépő! Gratulálok V, vagy hívjalak talán az igazi neveden, Taehyung? -vonta fel szemöldökét.

- Tökömet se érdekli hogy hívsz, pont leszarlak! Viszont ez az én cégem, az én bizniszem és azok ott az én embereim! Úgyhogy vagy fogod magad és eltakarodsz innen a jó büdös picsába vagy itt helyben meghaltok! Melyiket választod JiHoon? Vagy még mindig nem tudsz saját döntéseket hozni SeungCheol nélkül? -húzta féloldalas mosolyra száját.

Mérgében előrántott pisztolyát, de V ügyesebb volt és rálőtt karjára amitől a fegyver azonnal kiesett kezéből. A Seventeenes „katonák” azonnal védelmük alá vonták JiHoont és tüzelni kezdtek az ellenségre. V intve embereinek, akikkel már túlerőben voltak, hamar visszaszorították a rivális bandát. Jónéhányukat kinyírták, a maradék túlélők pedig kisfőnökükkel karöltve elmenekültek a helyszínről. Taehyung és a többiek hamar rendezték soraikat. Miután befejeződött a harc Tae, Jimin és YoonGi Gwangjuban maradtak, hogy elrendezzék az ottani ügyet és visszaszerezzék a céget. NamJoon és Hoseok „haza” vitték NaRat a birtokra. Aztán visszasiettek a városba, hogy segítsék főnöküket.

Már javában éjszaka volt mikor egy autó fényszórója bevilágított az ablakon, jelt adva a ház urának érkezéséről. NaRa nem bírta álomra hajtani fejét, túlságosan izgult mi lehetett azután, hogy őt visszahozták ide. Az ajtón belépő fáradt egyének meglepve látták, hogy a lány a nappaliban ül és valószínűleg őket várhatja. Tae meg sem állva egyenesen tárgyaló szobája felé vette az irányt. A többi fiú is követte őt, ám NaRa már nem volt annyira biztos abban, hogy ő is hivatalos-e arra a megbeszélésre. Így félve közelítette meg a kétszárnyas vérvörös ajtót. Jimin visszapillantva látta a lány bizonytalanságát és megragadva csuklóját berángatta a terembe. Főnökük tajtékozva járkált ide-oda a szobában.

- Sikerült visszaszerezni a céget? -súgta oda a mellette állónak.

- Igen. Tae Kait nevezte ki igazgatónak. Nem lesz baj.

- De akkor miért ideges? -rápillantott egy amolyan „Ezt most komolyan kérded?” nézéssel, mire a lánynak leesett- A támadás miatt ugye? -bólintott.

- Igen. Tudod ezek a Seventeenesek egyre nagyobb fenyegetést jelentenek számunkra. Eddig csak a területért és 1-2 szállítmány miatt volt néhány kisebb összetűzés közöttünk, de ez a mai... Totál kiverte a biztosítékot.

- Elég volt! -csapott mérgesen az asztalra Taehyung- Betelt a pohár! SeungCheol most kibaszott messzire ment ezzel! Hogy merészelte rátenni a kezét az én bizniszemre!? -ordította- Megbánja azt is, hogy megszületett!

Arcán egy igazán, eddig sosem látott, félelmetesen őrült vigyor jelent meg, szemeiben bosszú iránti vágy tüze lángolt. NaRa megrémült tekintetétől. Bár tudta most nem neki szól az a nézés, mégis még a vér is megfagyott ereiben. Valószínű eddig tartott a nagy V szívéjes türelme.

- Mit tervezel Tae? -kérdezett rá Jimin.

- Kinyírom SeungCheol!

- Remek. Na és azt hogy tervezed? -kérdezte irónikusan Hobi- Fogalmunk sincs hol van a jelenlegi rejtekhelyük! De ha sikerülne is megtalálni, szerinted nem őrizteti magát egy hadsereggel?

- Kurvára leszarom! Nekem nagyobb seregem van. Ha kell mindenkit mozgósítok! Elegem van azokból a kibaszott Seveenteenes faszkalapokból! Vezérnek hiszik magukat egy olyan sakkjátszmában ahol én vagyok a király!

- Akkor mi a terv? -ültek le mindannyian az asztalhoz.

Taehyung nagy vonalakban felvázolta tervét és kiadta parancsait, hogy kinek mit kell tennie majd aludni küldte embereit.
NaRa a lépcsőn haladt felfelé Jimin társaságában, mikor megpillantva gondterhelt arcát nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá a dologra.

- Miért aggódsz ennyire Jimin? Nem bízol Taehyungban vagy a bandában?

- Dehogyis nem! Nem erről van szó, csak... -túrt bele hajába, majd a lány betessékelte szobájába, hogy nyugodtan tudjanak beszélni- Ha Tae tényleg meglépi ezt a dolgot akkor ebből óriási balhé lesz. Tudod te mit jelent az amire ő készül?

- Nem.

- Bandaháborút.

- A filmekben láttam már olyat, és elég brutálisan néz ki.

- Hát ez a valóság MinJi és közel sem úgy zajlanak a dolgok, mint a mozivásznon. Ha itt elszabadul a pokol akkor ez addig fog tartani amíg az egyik banda el nem törli a másikat a földszínéről is.

A lányt lesúlytották a hallottak. Tényleg igaz lenne? Addig fogják egymást öldökölni amíg a Seventeen vagy a B.T.S. örökre meg nem szűnik létezni? A fejében felbukkanó sötét gondolatok félelemmel töltötték el.

- Ezért is aggódok annyira. Persze bízom a Taeben, bízom a srácokban is és az egész bandában, de elég egy apró hiba és mindennek vége!

- Megértelek. -tenyerét a fiú kézfejére helyezte- De győzni fogtok, ne aggódj.

- Honnan tudod olyan biztosra? -pillantott rá.

- Valahogy egyáltalán nem tűntök a vesztes oldalnak, plusz nem is igazán állna jól a második cím nektek. Bár nem értek az ilyesmihez, szerintem itt ti vagytok a legjobbak! -bíztatta kedvesen, szavai őszinték voltak.

Egymás szemeibe nézve egy egészen új és furcsa érzés kerítette hatalmába a lányt, háta libabőrös volt. Hogy megszakítsa a kínos szemezést felpattant az ágyról és az ablakhoz sétált. A csillagoktól díszes eget kezdte el tanulmányozni. Közben Jimin is igyekezte legyőzni zavartságát és az ágyra terített lepedőt kezdte el gyűrögetni. Mígnem addig-addig húzta összébb a krém színű anyagot, amíg a NaRa által a párna alá rejtett fényképet ki nem rángatta alóla. Szeme rögtön megakadt a számára teljesen idegen tárgyon, majd kezébe vette. Szemei óriásira tágultak, levegője tüdejébe szorult. Úgy pattant fel a puha matracról mintha csak áramot vezettek volna végig rajta. A lány nem értette a fiú különös viselkedését. De amint az ágyon elterülő képre pillantott, rájött idegessége okára. Szíve azonnal expressz sebességre váltott és odarohant, hogy elvegye a fotót de a férfi gyorsabb volt, így kikapta keze ügyéből.

- Ez meg mi!? -ordított rá- Mi ez a kép? Hogy került hozzád!?

Idegesen, teljesen elvesztve józan eszét, tajtékozva üvöltött a lánnyal. Közben fel-alá járkálva próbálta lenyugtatni magát.

- Jimin ez nem az aminek látszik...

- Mióta van ez nálad? -mivel nem válaszolt, Jimin felugrott az ágyra teljesen az ágytámlához szorítva a tőle menekülő lányt- Azt kérdeztem mióta rejtegeted ezt a kurva képet!?

NaRa nem értette Jimin miért lett ennyire ideges, miért kelt ki így önmagából, hiszen az imént még semmi baja nem volt a kisebb aggodalmán kívül. Megrémisztette közelsége és tekintete, ami hasonló volt Taehyung gyilkos pillantásaihoz.

- Nem... nem olyan rég kaptam a bácsikámtól. -felelte rekedtes, dadogó hangon.

- Miért adta ezt neked!? Hah!?

- Mert a képen az anyukám van. A nővére és az apám. -adta az őszinte választ könnyes szemekkel.

Jimin pupillái hatszorosukra tágultak és mint aki éppen asztmarohamon megy keresztül fulladozva távolodott el a lánytól. Mellkasát és orrnyergét nyomkodta.

- Nem az nem lehet... Kurvára nem lehet...! Hogy a rohadt életbe!? -dőlt neki a szekrénynek majd térdeire támaszkodott.

- Most meg fogsz ölni amiért elrejtettem a képet? -kérdezte félve.

- Az nem lehet... Hogy a jó édes rohadt, kurva életbe! -káromkodott fülig kipirosodva az idegtől.

Újra odament a lányhoz és kezeibe adva a képet szinte már erőszakosan tuszkolta el a falig ahol egy gyertyának látszó kart meghúzott majd a fal egyszeriben ketté nyílt. Egy széf lapult a falba építve aminek kódját beütve kinyílt az ajtaja. A fiú berakta oda a képet és elzárta a falat.

- Erről nem beszélsz senkinek és az a kép ott marad világos!? -pirított rá, szemei szikrákat szórtak.

- Igen. De nem értelek. Miért lettél ilyen ideges? Oké nem mondtam el, hogy az nálam van de csak egy kép az anyámról.

- Nem a képről van szó NaRa, hanem arról aki rajta van!

A lány szinte másodperc alatt lett falfehér igazi neve hallatán.

- Már értem miért voltál olyan ismerős már a legelső perctől kezdve.

- Te meg honnan...? -szólalt meg pár perc sokk után.

- Hogy honnan ismerlek? -pillantott rá- Onnan, hogy az a nő a képen, az édesanyám.