Másnap Lia és huga hangos zajra ébredtek fel. A kislány azonnal megijedt és összehúzva magát nővéréhez bújt. Aki nyugalomra intve őt lement a nappaliba, hogy utánna járjon mi adja ki azokat a rémisztő zajokat. De leérve kiderült nem is a házból jönnek a hangok, hanem kintről. Magára kapva a fogason lógó kabátot, ami mindenbizonnyal csakis a férfié lehet mivel vagy háromszor belefért, kiment a nyaraló elé. Elcsodálkozva nézte az idegesítő zaj forrásának alanyát, aki épp próbálta megszerelni kocsiját. Odament hozzá és aprón megütögette lábát a sajátjával, hogy másszon ki az autó alól.
- Miaz? -ült fel a gördeszkára hasonlító gurulós padra.
- Muszáj ilyen korán zajongani? Halálra rémisztetted Sofit! -tette kezét csípőjére.
- Hát bocs de muszáj megjavítani ezt a rohadt kocsit különben nem tudunk visszamenni Washingtonba! -jegyezte meg cinikusan.
- Jó, de nem lehetett volna egy kicsivel később elkezdeni? Fél hét van Jeong Guk!
- Ez van, viseld el. Most menj be, hideg van! Kapjátok össze magatokat, amint kész vagyok indulunk!
- Minek kell visszamenni már megint?
- Mert a főnök látni akar! -feküdt vissza padjára, a lány vállat vonva indult vissza a házba- Hé! -szólt utánna, mire megállt- Az az én kabátom?
- Ja. Mert?
- Semmi. -vállat vont majd visszacsúszott a kocsi alá.
Aliyah felment, hogy segítsen hugának felöltözni, majd a konyhába siettek, hogy készítsen neki reggelit mielőtt elindulnak. Mivel csak tojás volt, némi szalonna és ketchup nem nagyon volt kívánságműsor, maradt a szalonnás rántotta, ketchuppal. Amíg ők vígan falatoztak Jeong Guk is végzett a szereléssel és a hótól csupa sárosan és olajosan ment be a házba.
- A-a-a! Így nem jössz a konyhába! -állt elé Lia- Előbb mosakodj meg!
- Nemár, tényleg?
- Mért, talán így akarsz beszállni a kocsidba?
- Jogos. -indult el- Kapok én is reggelit? -kiáltott vissza.
- Igen, csak siess!
Amint végeztek a reggelivel indultak is vissza Washingtonba. Két óra alatt megtették az utat és egyenesen az FBI központjába mentek. Ahol Sofit rábízták az egyik ügyeletes nőre, hogy vigyázzon rá amíg Aliyah a parancsnokkal tárgyal. A fehér házban található ovális irodához hasonló helységben voltak mindannyian, leszámítva, hogy ez a hely tele volt modern, a legkorszerűbb számítógépekkel, nyomkövető berendezéssel, műholdas lehallgatóval és még sok más műszerrel amiről Lia azt sem tudta mi az. Samuel és néhány számára teljesen ismeretlen férfi a legnagyobb számítógépen tevékenykedtek valamit. Kb tíz perc után a három férfi elhagyta a termet és csak a legfőbb csapat maradt bent. Taehyung, Jimin, Jeong Guk és persze Aliyah.
- Nos -kezdett bele a férfi- mint azt mindenki tudja Kim nyomozó sikeresen kiderítette, hogy ki Diego beépített embere itt az FBI-nál. Legnagyobb bánatunkra sajnos az eddig szupercsapat két igazán tehetséges tagja az. Hogy mi vitte rá őket az árulásra sajnos azt még nem tudjuk, csupán annyit, hogy rendszeresen szivárogtatnak ki belső infókat Morino részére. Mivel már az ifjú Sofia sikeresen kikerült a maffia markából, mostantól az elsődleges célunk az, hogy Diego Morinot megtaláljuk és örökre rács mögé dugjuk!
- És van már terve uram? -szólalt fel Jimin.
- Lett volna egy, de mivel Leon Morino halála keresztbe húzta a számításainkat -csúnyán nézett a lányra, aki elszégyelve összehúzta magát- más tervet kell kieszelnünk!
- Uram én továbbra is fenntartom az ötletem miszerint elutazom Mexicoba és megkeresem Morinot! -állt fel Jungkook.
- Én pedig mondtam, hogy arról szó sem lehet Jeon! Ez még Smith kisasszony eszement tetténél is veszélyesebb, nem hagyhatom, hogy vásárra vigye a bőrét!
- Na de uram...!
- Ebből elég! -szólt rá mérgesen.
- Elnézést! Mr. Turman mondhatnék valamit? -tette fel kezét Lia, félve attól hogy majd jól kizavarják felszólalása miatt.
- Tessék csak! -intett.
- Köszönöm! Uram ha lehet, miért nem várjuk meg amíg Diego jön ide?
- Na és mégis miért jönne ide?
- Hát a fia miatt. Bizonyára már tudja, hogy Leon meghalt. Fogadni merek bosszút akar állni azon aki megölte őt!
- Igaz Diego egy kegyetlen gyilkos és gond nélkül bárkit eltesz lábalól, de nem hinném, hogy kockáztatná a lebukását azzal, hogy megöl egy FBI ügynököt! -mondta a szőke hajú.
- Az lehet. De ki mondta, hogy egy FBI-ost kéne megölnie? -fordult felé.
- Ezt meg hogy érti Miss Smith? -kérdezte a parancsnok.
- Hát mivel Leont és az embereit Jeong Guk és Taehyung ölték meg, gyakorlatilag Diegonak fogalma sincs arról ki nyírta ki a fiát! -ezen mind elgondolkodtak.
- Igaza van, elhitethetnénk Morinoval, hogy egy civil iktatta ki a fiát, így teret engedve bosszújának! Okos, nagyon okos! -mutatott elismerően a lányra, aki kicsit büszkén elmosolyodott.
- De ki legyen az parancsnok? Nem foghatjuk rá a gyilkosságot az első szemben jövő emberre!
- Nem ebben igaza van Jimin, de nem is erre gondoltam. -simított végig bajszán, majd sandán a lányra nézett, akinek hasonló gondolatok jártak a fejében.
- Uram ugye most nem arra készül amire gondolok? -szólalt fel a legfiatalabb.
- De pontosan arra! Elhitetjük Diegoval, hogy Aliyah ölte meg a fiát a huga miatt. -Lia együttértően bólogatott, miszerint egyre gondoltak.
- Na de Mr. Turman! Ez nagyon veszélyes, és ha valami balul üt ki? A lány meg is halhat!
- Épp ezért kell körültekintőnek lennünk és kidolgozni a legapróbb részletekig ezt a tervet! Ha ügyesek vagyunk senkinek sem esik baja!
- Inkább had utazzak Mexicoba, az kevésbé kockázatos!
- Nem! -szólt rá mérgesen- Miss Smith vállalja ezt a kockázatos szerepet? -fordult a lányhoz.
- Igen uram vállalom! -felelte magabiztosan.
- Remek! -csapta össze tenyereit- Már csak azt kell kideríteni hogyan juttatjuk el a hamis infókat Morinonak!?
- Asszem van egy ötletem ehhez is uram! -mosolygott Lia.
- Igazán? Akkor kivele!
- Hoseok és NamJoon! Majd ők elmondják Diegonak mi történt a fiával. Ha jól tudom most egy kamu üggyel küldte el őket külföldre nem? -elhallgatott amint rájött, hogy neki erről amúgy meg nem kéne tudnia.
- Ha jól sejtem ezt sem a kismadarak csiripelték ugye? -sandított a fiúkra, akik kerülve tekintetét a földet pásztázták- Sejtettem.
- Ne rájuk haragudjon uram, kihallgattam őket és kénytelenek voltak beavatni a dologba!
- Most már mindegy. Intézkedem és hazahívatom Jung és Kim ügynököt! Addig maguk menjenek el Jeon lakására, ott úgysem fogják keresni magukat, hiszen nem gondolnák, hogy újra visszamennek oda! Amint a két jómadár visszajött értesítem önöket!
A három fiú felpattant székéből és tisztelegve távozó felettesüknek, elindultak Sofiért majd a legfiatalabb lakására. Kb fél órás egyeztetés után Taehyung és Jimin is hazamentek, mondván másnap találkoznak. Aliyah tudta, hogy Jeong Guk mérges rá az elszólása miatt, de főleg azért mert beleegyezett abba a veszélyes küldetésbe. De végre elégtételt akart venni a férfin az apja meggyilkolása miatt és azért mert mindent elvett tőle! A legjobb barátját, az apját és még a cégüket is! Minden áron börtönbe akarta juttatni azt a szemét férget! És ha ahhoz az kell, hogy elhitesse vele azt, hogy a drága kicsi fiacskáját ő ölte meg, akkor megteszi! Bármit magára vállal csak sikerüljön elkapni! Gondolatai mélyéről a sebesen közeledő dühös férfi alakja hozta vissza. Rácsapva a szekrényre hangot adott dühének. Mérgesen nézett a lányra, aki igyekezte állni gyilkos tekintetét.
- Tudom, ne is mondd! -emelte fel kezeit- Hülye vagyok amiért belementem ebbe!
- Ja, jól tudod! Te teljesen megzakkantál? -kiabált.
- Halkabban, Sofi alszik! Amúgy meg nem értelek. Miért zavar téged ennyire, hogy beleegyeztem a tervbe? Nem akarod te is ugyanúgy elkapni Diegot mint én?
- De igen, jobban is mint hinnéd! De nem így!
- Ja értem már. -állt fel székéből- Attól félsz, hogy nem arathatod le a babérokat végén, ugye? -mellőzte ki, majd a hűtőhöz lépett- Te és a nagy egód!
- Nem erről van szó! Csak...
- Csak mi? Jeong Guk figyelj! -váltott át a lehető legkomolyabb hangnemére- Tudom mivel jár ez a terv, tudom mennyire veszélyes de akkor is végig akarom csinálni! Az az ember minden elvett tőlem ami valaha egy kicsit is fontos volt nekem! Az apámat, Zoet, a tisztességesen dolgozó munkásainkat és még a céget is! Sofin kívül már nem maradt semmim... -csuklott el hangja- Meg akarok neki fizetni Jeong Guk, azt akarom, hogy ő is veszítse el mindenét! -szemei csillogtak a bennük rejlő könnyektől.
A férfi megsajnálta a lányt, azt a lányt akit eddig egy elkényesztetett, beképzelt, gazdag apuci pici lányának hitt, akit folyton csak bántott, leszólt és leordította a fejét minden apró dologért. Azt a lányt aki totál lenyűgözte őt mérhetetlen bátorságával és huga iránti odaadó szeretetével. Rájött teljesen félre ismerte őt és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolta. De mérhetetlen önfejűsége és makacssága nem engedte láttatni azt ami előtte van. Épp emiatt eddig bele sem gondolt abba, hogy Lia elveszített mindent ami eddig fontos volt számára. Bólintva beleegyezett akaratába majd -Lia legnagyobb meglepetésére- karjai közé zárta őt. A lány meglepetten állt és bár könnyei folytak mégis tág szemekkel bámult bele a férfi mellkasába. Illata megtöltötte tüdejét, ami fura mód nyugtatóan hatott rá. A fiú egyik keze a lány hátán pihent míg a másikkal haját simogatta, így próbálta nyugtatni. Így álldogáltak pár percig míg Aliyah fel nem eszmélt és zavartan húzódott el a férfitól.
- Sajnálom... -szólalt meg.
- Nem kell. Most menj fel a hugodhoz és pihend ki magad! Hosszú napoknak nézünk elébe. -aprót bólintott, majd a lépcsőnél megállt.
- Jeong Guk! -megfordult neve hallatán- Tudod miért egyeztem bele első szóra?
- Hogy megfizess Morinonak.
- Részben. De tudod miért nincs bennem félelem?
- Nem. Miért?
- Mert tudom, hogy ott leszel és megvédesz! -bár úgy dobogott szíve, hogy majd szétszakította mellkasát, de muszáj volt kimondania- Bár sosem voltunk barátok, de nagyon jó nyomozónak tartalak Jeong Guk, tudom ha ott vagy mellettem akkor nem eshet bajom! Csak ennyit akartam. Jóéjt!
Felszaladt a lépcsőn és meg sem állt szobájáig, ahol bekuckózva huga mellé igyekezett elaludni, ami nem igazán sikerült neki, főleg utolsó mondata után. Az otthagyott döbbent férfi kerek szemekkel, leesett állal bámult a lépcső felé. Megrázta fejét, hogy most jól hallotta-e amit a lány mondott, vagy teljesen másról volt szó csak ő értette félre!? Óriási kérdőjelekkel magaelőtt tűnt el szobájába. Álmatlanul bámulta halvány szürkére festett plafonját és nem hagyta egy pillanatra sem pihenni fogaskerekeit. Folyton csak az egy mondat ismétlődött fejében amit Aliyah mondott. ~Tudom, hogy ott leszel és megvédesz!~ Akaratlanul is elmosolyodott és balról jobbra forgolódva próbálta lenyugtatni magát és megtalálni helyét, de egyszerűen sehogy sem volt kényelmes. Feladva az alvásra való esélyeit lement a pincébe ahol egy saját részre kialakított edzőterem volt berendezve neki. Bekapcsolta a futógépet és fülébe dugva fülhallgatóját igyekezve kizárni a külvilágot, csak a zene dallamaira koncentrált.