Jungkook szemszöge:
(néhány nappal korábban)
- Taehyung gyere már! -kiáltottam a még mindig a ruhákközt sétálgató fiúra.
- Mindjárt egy perc.
- Ezt már sokszor hallottam. Siess mert elkésünk!
- Jó jó, megyek már... -biggyesztette le ajkait.
Istenem ez a srác! Olyan drámai és aranyos mikor ezt csinálja, így beleborzolva barnán díszelgő hajába indultunk el a próbára. A céghez érve gyorsan kiszálltunk a kocsiból és siettünk a próbaterembe. Már a folyosón tartottunk mikor hangos veszekedésre lettünk figyelmesek. A hangokból ítélve Jimin, NamJoon és Jin veszekedtek. Egymásra néztünk barátommal majd egyszerre léptünk be az ajtón. Hirtelen mindenki elhalkult, felénk nézve Yoongi csak biccentett, hogy maradjunk ki ebből.
- Tudod mit? Menj a francba! -vágta hozzá leader-ünkhöz Jimin, majd táskáját felkapva rohant ki a teremből.
- Mi folyik itt? -kérdezte Tae, számból vette ki a szót, ez engem is érdekelne.
- Csak egy kis nézeteltérés. -intett le minket NamJoon majd ő is sebesen hagyta el a helyet.
A maradó tagokhoz mentünk, hogy megtudjuk mi volt ez. Hiszen mi ritkán veszekszünk és ha sor is kerül rá azt szinte azonnal át is beszéljük! Ezért is működik ilyen jól ez a csapat. Kíváncsi voltam mi dühíthette fel így Jimin-t, hogy szó nélkül lelépett, megsértve így a hyung-ját.
- Mi volt ez srácok? -kérdeztem a többiektől.
- Nem tudom, mi is arra értünk ide, hogy ez megy. Kb fél órája csak veszekedtek. -közölte Hoseok.
- Jin? Neked tudnod kell mi volt hiszen te is vitatkoztál! -fordultam felé.
- Én nem vitatkoztam, sőt ellenkezőleg, próbáltam őket csitítani, kibékíteni de nem sok sikerrel, mint azt látod. -mutatott az ajtó felé.
- Jó de mitől robbant ki ez a vita? -kérdezte a már ideges Tae, ő sosem szerette ha vita van a csapatban.
- Szerintem erről kérdezzétek NamJoon-t! Megyek beszélek vele, aztán beküldöm hozzátok is!
Jin szemszöge:
Mi lett itt mostanában a srácokkal? Megkergültek volna? Nem értek már semmit! De nincs időm gondolkodni, meg kell keresnem RM-et! Hol lehet? Hosszas keresgélés után a leghátsó, szinte elhagyatott próbateremben találtam rá, ahol a válogatókat szokták tartani, gyakornokok részére. A padlón ült és mintha sírt volna? Ilyet se láttam még. Odamentem és leültem mellé. Vállára téve kezem próbáltam segíteni, megnyugtatni de viszont haragudtam is rá, nem volt szép amit tett.
- Bele se kezdj! -rántotta le kezem.
- Ugye tudod, hogy most nagyon megbántottad Jimin-t?
Nem kaptam választ. Csendben felállt és dühösen felborította a sarokban pihenő széket, ami darabokban hullott a földre.
- Azt hiszed nem tudom!? -fakadt ki belőle- Tudom! De nem tehettem mást.
- Hogyne tehettél volna! Miért kellett ezt tenned, ráadásul a hátamögött? Tudod jól mennyire megkedvelte azt a lányt! -mentem oda hozzá.
- Tudom és épp ez a baj! Te is tudod Jin, hogy napról napra egyre híresebbek leszünk, több a rajongónk és egyre nagyobb a felelősségünk! Főleg nekem, én vagyok a leader, nekem kell gondoskodni a banda jóhíréről és sérthetetlenségéről!
- De ne úgy akard sikerre vinni a bandát, hogy közben szétszakítod a csapatot! Hiszen mi már nem csupán egy fiú banda vagyunk, hanem egy család! Tiszteljük, szeretjük egymást, barátok vagyunk... Nem teheted meg, hogy az egyik testvéred boldogságának útjába állsz!
Láttam a szemeiben megbúvó könnyeket, amik ellen nagyon küzdött. Tudtam, megbántottam őt, de muszáj volt a szemébe mondanom az igazat, hiszen ez egy afféle kötelesség is részemről, mégis csak én volnék itt a legidősebb. Felelősséggel tartozom értük, és szembesítenem kell őket azzal ha valamit nem jól csinálnak, végülis ez egy nagy tesó dolga nem? NamJoon a földre rogyott és arcát kezeibe temette.
- Sajnálom... -felelte elhaló hangon.
- Ezt ne nekem mondd, nem nekem tartozol bocsánat kéréssel!
- Igazad van. Bocsánatot kell kérnem Jimin-től és Jungkook-tól is.
- Tőle miért?
- Mert én voltam az aki úgymond ráparancsolt Nara-ra, hogy hagyja őt békén. -vallotta be félve, én meg már majdnem felpofoztam.
Hogy lehet ilyen? Nem is értettem mi ütött belé! Csak néztem kerek szemekkel. Fel sem tudtam fogni ami történt.
- Ez igaz? -kérdeztem meglepve.
- Igen.
- Oh, akkor már értem miért olyan letört mostanában Kook. Szerintem menj és gyorsan hozz helyre mindent, mert így elveszíted a barátaid!
- Igazad van, helyre kell hoznom! Kössz Jin, köszönöm, hogy észhez térítesz! -ölelt meg.
- Szívesen! De örülnék ha nem kéne ilyemit csinálnom.
- Oké vettem a célzást.
Bólintott majd rohanva hagyta el a helyiséget. Nagyon remélem, hogy nincs túl késő ehhez a bocsánat kéréshez! Ha erről hamarabb tudtam volna... De Jungkook is olyan makacs! Hiába kérdeztem kb százszor arról mi a baja, sosem árulta el, letudta azzal, hogy fáradt. Néha rosszabbak mint a gyerekek! Ingatva fejem én is visszasétáltam a többiekhez.
Jungkook szemszöge:
Hol vannak már ilyen sokáig? Több, mint fél óra eltelt amikor Jin NamJoon keresésére indult. Hol lehetnek? Mikor már indultam volna én is megkeresni őket, nyílt az ajtó és leader-ünk lépett be rajta. Na végre!
- Minden rendben? Jin hol van? -állt fel J-Hope.
- Nem sokára jön ő is. De előbb beszélnem kell veled Kook! -állt meg előttem, hangja rettentő komoly volt.
- Miről?
- Gyere üljünk le.
Karon ragadva húzott el a székekig és vonakodva ugyan de leültem az egyikre. Sosem láttam még őt ennyire komolynak és szomorúnak egyben. Vajon mi lelhette?
- Elmondom min vesztünk össze Jimin-el! -bár rámnézett de ez mindegyikünknek szólt- Tudjátok, elkövettem egy nagy butaságot.
- Jesszus Nam megijesztesz! Mi történt? -ült le mellénk Yoongi is.
- Jimin azért haragudott meg rám, mert eltiltottam őt Soyang-tól. -ledöbbentünk, de nem kicsit- Egy haveromat elküldtem a lányhoz azzal az üzenettel, hogy szálljon le róla.
- Akkor ezért kerülte őt a suliban... -kaptam észhez.
- Igen, ezért... De mást is elkövettem... -sütötte le szemeit, és nem tudom mért de egy nyomasztó érzés kezdett uralmába hajtani- Kook, sajnálom de miattam vesztél össze Nara-val. Mivel megkértem rá, hogy hagyjon békén.
- Hogy mi van!!?? -pattantam fel- Hogy mit tettél!? -kiabáltam.
- Sajnálom!
- Miért? Mért csináltad ezt!?
- A banda érdekében! Láttam, hogy kezdtek egyre közelebb kerülni egymáshoz és nem hagyhattam, hogy bármi legyen köztetek!
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted...! Ne haragudj, hogy most tiszteletlen leszek, de semmi közöd az életemhez és ahhoz sem, hogy kiket engedek közel és kiket nem! -indultam el, de az ajtóban visszafordultam- De csakhogy megnyugtassalak Nara csak a barátom! Vagyis régen azok voltunk... Azért voltam boldog mert azt hittem végre megtörik köztünk az évek óta tartó jég és újra barátok lehetünk, mint régen! De neked hála erre már esély sincs. Kössz szépen Nam, kössz...!
Elrohantam. Nem érdekelt hova csak minél messzebb akartam most tőlük lenni! Hazavezettem, egyenesen a szüleimhez. Most nem tudnék a dormban lenni és egy légtérben tartózkodni vele! Kell egy kis idő, hogy lenyugodjak és átgondoljak mindent! Anyámék boldogan fogadtak és örültek annak, hogy ott vagyok. De nem akartam bunkó lenni se anyámmal sem apámmal így megkértem őket, hogy pár napig ne zavarjanak. Ha úgy érzem kész leszek, akkor elmesélek nekik mindent. Szerencsére nagyon jófej és megértő szüleim vannak, így eleget téve kérésemnek nem zaklattak.
Pár nappal később mikor már úgy éreztem készen állok a normális kommunikálásra visszamentem Seoul-ba. Hasonlóképp Jimin se ment be sem a suliba sem pedig a dormban nem volt. Ő a saját kis lakásában lakott, amit azért vett magának, hogy nyugodtan dolgozhasson a dalain. Kb egyszerre érkeztünk meg a fiúkkal közös házba ahol már Tae, Yoongi és Hoseok nagyon vártak minket. Jin és Nam sehol sem voltak. Bár ezt annyira nem bánom! Átbeszéltünk mindent és arra jutottunk, hogy bár a múltat nem tudjuk meg nem történtté tenni, de a jövőn változtathatunk. Így abban maradtunk, hogy segítenek nekem is és Jim-nek is „visszaszerezni" a lányokat.
A suliba érve a rajongók azonnal körbe kaptak minket és arról faggattak hol voltunk közel egy hétig. Mivel nem tartozunk magyarázattal senkinek, letudtuk azzal, hogy dolgunk volt. Átverekedve magunkat a tömegen, mentünk fel az emeletre. Ahol lesúlytó látvány fogadott. Az éppen ájultan összeeső Nara-t három lány körbeveszi és gúnyosan kinevetik. Mikor észrevettek minket elrohantak. Utánuk eredtünk és én Nara mellett maradtam. Láttam mennyire megverték. Mindenhol zúzódások voltak rajta, szájából ömlött a vér. Szörnyű látvány volt! Azonnal előkaptam a telefonom és tárcsáztam a mentőket, akik hamar kiértek a sulihoz. A fiúknak meghagytam, hogy vigyék be a lányokat az igazgatóhoz és mondjanak el mindent, én Nara-val tartottam a kórházba. Odaérve hamar a vizsgálóba vitték és ellátták. Egy kórterembe fektették be megfigyelésre és kapott infúziót is, az erős fájdalmak miatt. Ha visszamegyek esküszöm alaposan elbeszélgetek ShinAh-val és az idióta barátaival, arra mérget vehet!
Kb egy órával később a fiúk is bejöttek és megvárták velem amíg szegény lány magához tér. Kezdett sötétedni mikor Nara nyitogatta szemeit. Örültünk neki, legalább is én nagyon! Azonnal szóltunk az orvosnak aki jött is megvizsgálni. Kicsit kába volt még, hirtelen azt se tudta hol van és miért. Mikor meglátott minket eléggé elképedt. Bizonyára meglephette jelenlétünk, főleg az enyém, miután úgy váltunk el... Ha tudtam volna, hogy NamJoon miatt lett ilyen... Remélem még nincs késő helyre hozni!
Leültem hozzá az ágyra és keze után nyúltam de elhúzta azt. Bár nem csodálkozom, valószínű a helyében én is ezt tenném. Tae és Jimin kimentek, otthagyva minket. Nara csak nézte a sebesen távozó fiúkat, szemeiből tisztán kiolvasható volt az a „nem értem" kifejezés ami sokáig az enyémben is ott volt.