Másnap reggel Lana miután felébredt nekiállt reggelit készíteni. Közben folyton az a gondolat nyugtalanította, hogy mi lesz ha Dr. Mayers-nek sikerül mindent elemeznie és összehoznia az ellenszert!? Mi lesz ha már túl későn kapja meg az ellenanyagot? Mi van ha sosem kapja vissza régi életét? És ez a mi van ha kb száz vagy annál is több variációban hozott össze rosszabbnál rosszabb végkifejlettet. Miután végzett a szalonnás rántottával leült a pulthoz enni, de inkább csak tologatta ide-oda az étel darabokat. Azt sem vette észre amikor James lejött a szobájából.
- Hahó! -a lány felriadt mikor hirtelen egy kéz lengetőzött előtte.
- Mi van? -nézett körbe.
- Azt kérdeztem mikor keltél fel! Nem hallottad?
- Nem. Nem figyeltem, bocsánat! -sütötte le szemeit- Amúgy kb húsz perce.
- Minden oké? -kérdezte közben szedett magának a rántottából.
- Ja...
- Hát ez nem volt valami bíztató! -nyammogott két falat közt- Mi a baj?
- Semmi csak... Tudod eszembe jutott, hogy ha sikerül is Dr. Mayers-nek az ellenszert összehoznia mi van ha már késő lesz mikor megkapom?
- Szerintem ezen nem kell aggódnod! Minden rendben lesz. Nekem viszont mennem kell dolgozni!
Elrohant, hogy felvegye munkahelyi öltözékét. Kb tíz perccel később már készen is állt az iskolára.
- Szia Lana, munka után találkozunk!
Sietségében észre sem vette, hogy egy homlok puszival búcsúzott el a lánytól. Aki megdöbbenten állt a nappali kellős közepén.
Az iskolában ebédszünetben James magához hívatta Rebecca-t. Aki szinte azonnal rohant a terembe, bízva abban, hogy valamit megtudhat barátnőjéről. Kopogtatott az ajtón s miután bebocsátást kapott bement.
- Jónapot Mr. Jang hívatott? -ment oda.
- Igen. Ülj le Rebecca. -így is tett.
- Lana-ról van szó? Ugye nincs baja? -kérdezte aggódva.
- Nem nincs, szerencsére a kis égéses akciója után nem sodorja veszélybe magát.
- Huh akkor jó. De akkor mi a baj?
- Szeretném ha ma eljönnél hozzá! Kicsit beszélgetni, lelkizni ahogy ti mondjátok. Úgy érzem jót tenne neki a társaságod és ha beszélnétek.
- Ki van mi? Megviseli nagyon a dolog?
- Eléggé. Jó lenne ha kicsit feldobnád!
- Persze, bármikor. De hogy menjek el magához? Azt sem tudom hol lakik.
- Várj meg suli után a parkolóban. De ne lásson senki!
- Oké majd elbújok. Akkor ott, viszlát! -sietett órára.
Az órák gyorsabban teltek a szokásosnál és a megbeszéltek szerint Becca és James találkoztak a parkolóban. Miután megbizonyosodtak arról, hogy nincs már ott senki beszálltak a férfi autójába. Sebesen elhagyták az iskola területét és kb fél óra alatt haza is értek. Miután beléptek a házba James elkiáltotta magát miszerint hazaért. Lana lassú léptekkel, unottan jött ki szobájából. Amikor megpillantotta rég nem látott barátnőjét azonnal mosoly jelent meg arcán, nem akart hinni szemének. Azonnal egymás karjaiba ugrottak és megölelték egymást.
- Hogy kerülsz te ide!? -kérdezte fülig érő mosollyal.
- Mr. Jang érdeme, ő hozott el.
- Köszönöm James! -ölelte át- Sokat jelent!
- Ugyan ez felesleges, szívesen hoztam el a barátnődet. Én most fel is szívodok, nem szeretnék zavarni, beszélgessetek csak! Nekem úgy is van bőven munkám. Sok volt ma a dolgozat, így lesz mit javítanom.
- Segítsek?
- Ne! Nem kell. Ti most beszélgessetek vagy dumáljatok, tudom is én mit szokás ilyenkor... Na sziasztok!
Fogta táskáját és el is tűnt a hatalmas barna ajtó mögött. Lana vállat vont és leültek Becca-val a konyhában, hogy átbeszéljenek mindent amit eddig nem tudtak. A trécselés hosszasan elnyúlt, már nyolc órát is elütötte az óra.
- Akkor végül is Molly és a szülei túlélték ugye?
- Igen. Hála neked!
- Hát azért ezt nem mondanám... Végtére is miattam kerültek kórházba.
- Ez nem igaz! -szólt rá mérgesen- Az a baj, hogy rossz szemszögből nézed a dolgokat!
- Miért hogyan kéne néznem?
- Hát végül is neked köszönhetik, hogy nem a temetőben feküdnek hullaként, hanem kisebb sérülésekkel a kórházban.
- Ja amiről én tehetek! Ha nem lennék most nem feküdnének ott...
- Jaj Lana... -ingatta fejét- Hova lett az én jófej mindig vidám barátnőm?
- Hát...asszem ő sosem létezett. Csak kitalált volt ahogy én magam is...
- Kéne neked valaki aki felvidít! -mosolygott sejtelmesen és hangszíne világossá tette mire gondol.
- Becca! -szólt rá zavartan- Ne már!
- Most mért? Köztudott, hogy remek feszültség oldó és jótékony hatású stressz ellen! És...elnézve téged -nézett rajta végig, mintha vizsgálgatná- rádfér egy kis stressz oldás! -nevetett.
- Istenem Becca... -nem tudta hogy takargassa arcát, annyira zavarban volt.
- Jólvan már ne játszd itt a prűd kislányt! Most mi van abban? Felnőttek vagyunk nem!?
- De, de akkor is. Meg amúgy nem gondolod, hogy, ahhoz egy pasi is kéne?
- Ö... Lana, hiszen ott van fent egy pasi és egyáltalán nem a rosszabbik fajtából való! -mutatott az emelet felé.
- Te normális vagy!? Hiszen ő a tanárom! Plusz idősebb is tőlem.
- Na és, mi van akkor? Hiszen gyakorlatilag vele élsz, egy házban laktok és suliba se jársz szóval hivatalosan nem a tanárod! És nem gondolnám, hogy annyival idősebb lenne tőled de ha mégis akkor mi van (?) legalább van tapasztalata!
- Istenem Becca...te javíthatatlan vagy! -ingatta fejét.
- Most mért!? -háborodott fel játékosan- Most mondd meg őszintén, sosem gondoltál úgy Mr. Jang-ra mint egy jó pasira!?
- Hát nem!
- Jajj jólvan már! Ezzel etesd azt akinek tíz anyja van! Hagyjuk már... Lana, nekem elmondhatod! Tudod jól nem árullak el!
- Tudom, de akkor sincs mit elmondanom. Én még sosem gondoltam bele abba, hogy James jó pasi-e vagy sem. Igazság szerint időm se volt rá. Tudod lekötötte az időmet, hogy megtudjam ki a fene is vagyok én!
- Akkor épp itt az ideje szünetet tartani és lazítani! Úgy is van aki ezt majd kideríti!
- Honnan...?
- A tanárúr mondta el, hogy van valami nyomozó aki segít nektek. Na akkor?
- Mit akkor?
- Ahj istenem! -csapott homlokára- Próbálkozol Mr. Jang-nál?
- Nem! Nem fogok próbálkozni nála, nem vagyok olyan!
- Hát te tényleg gyógyíthatatlan eset vagy! -adta elő magát színpadiasan- Akkor úgy látszik nekem kell intézkednem. Tanárúr! -kiáltotta el magát.
- Ne már! -fogta be a száját.
A férfi ijedten jött le az emeletről, azt hitte Lana ismét megsérült. De a látvány nem erről árulkodott. Arra ért le, hogy Lana erőszakosan fogja le Becca-t és tartja kezét a szájához.
- Igen mi a baj?
- Lana-nak üműmm... -takarta el fecsegőjét.
- Mi van?
- Semmi! -vágta rá a lány sebesen.
- Ne csináljátok ezt! Miért hívtatok le?
- Semmi. Csak Becca kicsit be van indulva, de semmiség. Menj csak vissza nyugodtan, ígérem nem fogunk zavarni!
Becca erősen integetett, hogy ne menjen el és jelezte, hogy szeretne mondani valamit de Lana miatt nem tud megszólalni.
- Lana engedd el! Látom mondani akar valamit.
- Semmi nem fontos!
- Lana! -szólt rá mérgesen.
Megijedt a hangsúlytól. Ismét ugyanazt az erőteljes, visszautasítást nem tűrő hangot ütötte meg, mint amikor összevesztek. Nem akart ismét vitába bonyolódni, így inkább eleresztette a lányt. Gondolta majd kimagyarázza valahogy ha Becca valami ízléstelen dolgot mond majd neki.
- Na most már mondhatod, mit akartál Rebecca?
- Csak annyit akartam kérdezni, hogy maga hány éves?
- 32 de hogy jön ez ide?
- És maga szerint Lana jó csaj?
- Becca! -szólt rá barátjára.
- Ezt hogy érted Rebecca?
- Jaj hát tudja? Hogy Lana szép lány-e, jó-e az alakja, formásak-e az idomai?
- Istenem Becca... -a lány nem tudta hogy takargassa magát szégyenében.
- Ne haragudj Rebecca de ezt nem veled fogom megvitatni! Különben sincs időm az efféle butaságokra! Amúgy is késő van, ideje menned! Gyere elviszlek!
Mindkét lány megdöbbent a férfi visszautasító viselkedésén. Elbúcsúztak egymástól majd James hazavitte Rebecca-t. Addig Lana a szégyentől megalázva vonult el a fürdőszobába. Miután lezuhanyzott pizsomáját felhúzva bújt bele meleg ágyába. Felhúzott lábakkal ült amiket kezeivel átkarolt, állát térdére helyezte. Roppanttul kínosan érezte magát, megalázottan és enyhén csalódottan. Fogalma sem volt miért de bántotta a tudat amiért ilyen reakciót váltott ki a férfiból a barátnője. De mit is képzelt? Hogy elkezd majd „áradozni" róla? Hogy majd dícsérni kezdi? Gondolatban adott magának egy nagy pofont és keserűen felnevetett.
Nem sokkal később James hazaért. A lány gyorsan elfeküdt az ágyon és úgy tett, mint aki alszik. Hallotta ahogy felfelé tart a lépcsőn majd halk nyikorgással nyitotta ki az ajtót. Ő meg sem mozdult. Nem tudott a férfi szemébe nézni és semmi kedve nem volt egy újabb fejmosáshoz, elég volt neki Becca akciója.
- Lana! Fent vagy? -suttogta halkan, ő meg sem szólalt.
Azt hitte sikerült átvernie és kiment a szobából, de nem így volt. Lépteket hallott ami egyre közeledett felé, pár pillanattal később pedig érezte ahogy az ágy a jobb oldalán megsüllyed. Szíve gyors ritmusra váltott és igyekezett minél jobban összeszorítani szemeit. Nem akarta hallani, hogy mennyire szégyenteljesen viselkedtek barátnőjével, anélkül is eléggé kínosan érzi magát. Az nap már nem tudott még több megrázkódtatást elviselni.
- Tudom, hogy nem alszol! -hallotta meg a férfi hangját magamellől, ami ezúttal teljesen más volt, ebben a hangnemben még sosem hallotta beszélni- Lana, mondanom kell valamit!
18. rész
2021-09-03
Hozzászólások (0)