Eltelt pár nap mire Owen beletörődött a dologba. Kai-nak nem tudtam elmondani, pedig még a szakdogáját is rólam írja, de egyszerűen nem voltam képes elmondani neki... Bár egyszerűbb lenne ez az egész! De kicsit sem az!
Már lassan vége a nyárnak, ez az utolsó hónap. Kár, mert imádom ezt az évszakot, olyan jó meleg van ilyenkor, de egyszer mindennek vége kell hogy legyen. Néhány napja eléggé rátapadtam a laptopomra, minél több új sorozatot látni akarok mielőtt már többé nem nézhetem őket. Nem tehetek róla, abszolút függő vagyok! De ez még mindig jobb, mint a drog. Ezek a koreaiak tudnak valamit! Bár tudom ez csak film és nagy része kitalált, de akkor is! A színészi játék, a csodás dalok és gyönyörű helyszínek magával ragadnak! Még ha nem is tetszik egy film vagy sorozat, akkor is végig nézem maga a látvány miatt.
Egyik nap gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni, kihasználom a jó időt amíg lehet. Egy közeli kis parkba mentem, olyan nyugis kis hely, szeretek itt lenni! Ahogy hallgattam a zenéimet egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Haló?
- Szia Kai vagyok! Zavarhatlak egy kicsit?
- Nem zavarsz, mondd csak! Baj van?
- Dehogy! Épp ellenkezőleg, nagyszerű hírem van!
- Micsoda? -hallottam milyen lelkes, így én is örülni kezdtem.
- Képzeld, a vezetőség úgy döntött, hogy elküld egy szakmai tovább képzésre, hogy a szakvizsgám előtt jobban képben legyek másféle orvoslásokkal is!
- Na ez szuper! És hova mész?
- Seoul-ba megyek.
- Ohh. Hát ez...nagyszerű! -ledöbbentem, oda én is szeretnék elmenni mielőtt...- Na és mikor indulsz?
- A hétvégén repülünk!
- Többen mentek? Kivel mész?
- Arra gondoltam, hogy veled. Persze ha van kedved hozzá!?
- Mi!? -teljesen lefagytam, megszólalni se tudtam.
- Hahó Tris, itt vagy?
- Igen, csak ez... Mért pont én?
- Hát mondta a vezetőség, hogy vihetek magammal egy kísérőt, hogy ne legyek annyira egyedül és tudom te mennyire szeretnél elmenni oda. Így te jutottál legelőször eszembe.
- Istenem Kai, nem is tudom mit mondjak...?
- Azt, hogy de szuper vagy, már is repülök csomagolni! -hallottam hangján, hogy viccesen gúnyolódik.
- Haha! Köszönöm Kai, hidd el ez nagyon sokat jelent nekem!
- Ugyan, semmiség! Csak készülj el szombatig! Reggel korán érted megyek, el kell érni a 8 órási gépet!
- Rendben, kész leszek és kössz mégegyszer!
- Ne hálálkodj már, különben megharagszok! -szólt rám parancsolóan.
- Oké, bocsi.
- Most leteszem jöttek hozzám, akkor szombaton. Szia! -le is tette.
Annyira örültem ennek az utazásnak! Ez a hír kellett, hogy újra némi élet szálljon belém. Már nem is éreztem magam annyira betegnek. El is kezdtem csomagolni, nem bírtam tétlen lenni! Bár csak két nap volt szombatig, mégis rettentő türelmetlen voltam. A nagy pakolás közepette észre se vettem, hogy a bátyám bejött a szobámba.
- Miért pakolsz?
- Ohh, Owen a frászt hozod rám!
- Kérdeztem valamit! -szólt mérgesen.
- Elutazom.
- Hova és miért!?
- Seoul-ba megyek Kai-al. Egy tovább képzésre megy és megkért, hogy kísérjem el.
- Te teljesen megőrültél!? -rontott nekem.
- Miért?
- Most akarsz utazgatni mikor ilyen beteg vagy!?
- Mért mikor tegyem!? Amikor már meghaltam? Jah mondjuk már akkor könnyebb, mert szellemként bárhova elrepkedhetek...
- Nem szó sem lehet róla!
- Azt nem te döntöd el!
- Dehogynem! Neked ebbe semmi beleszólásod!
- Már hogyne lenne!? Hisz ez az én életem, az én betegségem és az én testem! Felnőtt nő vagyok! Nem szabhatod meg mikor hova megyek!
- A bátyád vagyok, azaz idősebb tőled! Muszáj vagyok vigyázni rád és felelősségteljes döntéseket hozni, ha már te nem tudsz!
- Mivan? Felelősség... Beszarok! Owen, haldoklom! Akármit csinálok akár én akár te akkor is meg fogok halni! Ne várd el, hogy itthon a négy fal között ülve várjam meg amíg utolér a vég! Így is úgy is végem lesz, ha elutazom ha nem! Tudod jól, hogy ez az álmom mégis megfosztanál tőle, hogy megvalósítsam!
- Nem, erről szó sincs csak...
- Csak mi? Figyelj, mindig is azért gürcöltem, hogy legyen egy saját kis kuckóm és, hogy el tudjak utazni Koreába, erre most a lehetőség az ajtón kopogtat te pedig kegyetlenül bevágnád azt az ajtót! Na és miért!? Mert félsz, hogy az út alatt netalán meghalok te pedig nem leszel ott! Hidd el tudom jól. De nem kell aggódnod! Nem vagyok rosszul, még. Épp ezért szeretnék most elmenni amíg még erősnek érzem magam hozzá, ha már legyengültem utánna biztos nem lennék képes utazgatni. De viszont addig...mennem kell értsd meg! És ha igazán szeretsz nem fosztasz meg ettől! -fogtam magam és sírva elrohantam a házból.
Megértem őt is, neki is van igaza ez tény, de be kell látnia, hogy nem várhatom itthon ölbetett kézzel a halált. Akkor is eljön ha egésznap a szobámban gubbasztok, akkor nem mindegy? Így legalább valóra válhatna az álmom, valami jó is történne velem nem csak a sok szarság! Remélem képes lesz ezt felfogni és megért engem! Nem akarom, hogy amíg élek haragudjon rám. De ha ez az ára, hogy elmenjek, bevállalom! Fülemben a fülhallgatómmal róttam a köröket a városban. Zenéim váltották egymást, hol vidám, hol szomorú dal következett. Épp arra a dalra váltott ami a legkedvesebb sorozatomban szólt, a Korona hercegében. Ez volt az első film sori amit megnéztem, azóta vagyok rabja a koreai sorozatoknak, kultúrának. Szeretem az ételeiket is, párat megcsináltam amik nem is sikerültek olyan vészesen, bár szerintem az eredeti sokkal jobb! Hirtelen hangos dudaszó riasztott meg és megállt mellettem egy metál fekete autó. Leparkolt és lehúzta az ablakot.
- Szia idegen, hát te?
- Szia doktor bácsi! Mi járatban erre?
- Megyek haza, letelt a műszakom. Elvigyelek?
- Kössz, de nem szeretnék még haza menni.
- De már késő van!
- Annyira nincs. Meg nagy lány vagyok már, tudok vigyázni magamra! -mondtam határozottan.
- Rendben nagy lány, ahogy gondolod. Na és nincs kedved enni valamit?
- Ez látod már jobban hangzik!
- Akkor szállj be és indulunk!
Beszálltam, ő egy hatalmas mosollyal fogadott, de én is csak vigyorogni tudtam. Ha most látnám magam kívülről tuti bemosnék egyet magamnak! Szégyen! Elindultunk és nem sokkal később a házához értünk.
- Azt hittem vacsizni viszel!?
- Igen, de nem mondtam, hogy étterembe!
Mondta felemelt ujjal, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk a házba, lepakolt átöltözött otthoni viseletbe, majd neki állt főzőcskézni. Olyan profin csinálta, hogy akár a séfek is megirigyelhetnék, lehet pályát tévesztett. Egyszerűen lehengerlő volt őt nézni, olyan otthonosan mozgott a konyhában! Ebből is látszik, hogy ő ázsiai! Azért a legtöbb pasi utál főzni és nem is tud, vagy egyszerűen csak lusta! Inkább rendelnek étteremből vagy eszik a gyors kajákat, ami amúgy nem lenne baj 1-2 alkalommal, de folyton azt enni nagyon egészségtelen! Azért van a világon annyi elhízott ember is! Egyszerűen nem törődnek magukkal, inkább beletőrődnek abba, hogy ők ilyenek mintsem tennének ellene! De hát én beszélek... Persze ez nem csak a kövérségre és az egészségtelen étkezésre vonatkozik!
- Hahó! -lengette kezét a szemem előtt.
- Mi, miaz? -tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál el ennyire? Már vagy harmadjára szóltam neked!
- Óh bocsi nem hallottam.
- Azt vettem észre! Min agyaltál annyira?
- Csak, hogy mennyire jól csinálod! Meg, hogy sok pasi a konyha szó hallatán a világból is kimenekül! Ezért is vagyok oda az ázsiai pasikért! -uhh ezt most tényleg kimondtam!? o-ó!
- Hát azért nálunk is van aki nem szeret főzni, de ez a kultúránkból adódik! Hiszen kötelességünk a családról gondoskodni! Pl ha beteg az asszony attól ugyanúgy éhes a gyerek és enni kell neki adni.
- Persze ez természetes, vagyis itt csak lenne. Hmm alig várom már, hogy elutazzunk! Mindent tudni akarok a koreai szokásokról, kultúráról, mindenről! Bár azért nagyjából képben vagyok, de az mégse az igazi ha nem látja szemtől szemben az ember!
- Ne aggódj már csak egy nap és indulunk.
- Igen, már nagyon várom!
- Hát ez nem volt túl meggyőző! Valami gond van? -nem akartam de hangomból visszatükröződött a szomorúságom.
- Nem, nincs. Csak...
- Mégis csak van valami! Mondd el, utánna jobb lesz!
- Csak annyi, hogy Owen nem szeretné ha elmennék! Kicsit összevesztünk miatta.
- Oh, sajnálom! Nem tudtam, hogy őt ez ennyire zavarja! Figyelj ha úgy van akkor inkább maradj itt, nem szeretném ha miattam lennétek haragban! Hiszen mégis csak testvérek vagytok!
- Ne! Vagyis nem lesz baj! Nekem mindenképp mennem kell és ezt ő is meg fogja érteni, csak még egy kis idő kell neki. Na persze ha nem szeretnéd ha mennék, akkor...
- Ugyan már ne butáskodj! Persze, hogy szeretném! Akkor meg sem kérlek, hogy gyere!
- Örülök. Bár már ott tartanánk!
Közben készen lett a kaja és leültünk vacsizni. Tök klassz lett, egyszerűen mennyei! Mondom én, hogy pályát tévesztett! Miután megettünk mindent és segítettem az elpakolásban, indultam haza.
- Kössz a vendéglátást! Nagyszerű volt a kaja, szuper séf vagy! -álltam meg az ajtóban.
- Szívesen máskor is! Mondd csak elvigyelek?
- Nem kell köszi. Legalább később érek haza. Hátha addig Owen is elalszik! Semmi kedvem megint veszekedni vele... -mondtam lehangoltan.
- Hát figyelj... Ha szeretnél és nem veszed tolakodásnak, akkor itt is aludhatsz! Van szoba bőven, válassz ki egyet és aludhatsz ott.
- Tényleg itt maradhatnék?
- Persze! Szívesen látlak.
- Akkor köszönöm és elfogadom az ajánlatot!
- Hozok lepedőt a takaróra és a párnákra, egy pillanat.
Felmentem az emeletre és kiválasztottam egy szobát. Gyönyörű ez a ház, egyszerűen elképesztő! Bár nekem is telt volna ilyesmire, de hát nem így hozta az élet...
- Tessék a huzatok! -nyújtotta át.
- Oh köszi! -én leültem és elkezdtem beágyazni.
- A fürdő ott van jobbra, ha akarsz menj csak te először nekem még meg kell csinálni néhány papír munkát.
- Rendben, köszi. Mindjárt csak beágyazom.
Bár háttal voltam neki tudtam, hogy néz engem, éreztem tekintetének perzselését a hátamon. Majd fogta magát és lement. Én elmentem fürödni. Siettem nem akartam órákig bent lenni, ahogy otthon hiszen mégis csak vendégségben vagyok. Miután kész lettem, egy huncut kis gondolat futott át az agyamon, mi lenne ha...?
Felvettem a köntöst amit odaadott nekem, majd csak úgy simán kimentem a fürdőből. A nappaliba igyekeztem ahol ő is épp valami roppant fontosat csinál. Leültem mellé, de mintha észre se venne, totál belebújt a laptopjába.
- Kai! -kopogtattam meg a vállát.
- Hm? -motyogott.
- Tudsz nekem adni egy fogkefét? Az enyém otthon van! Tudod nem számoltam azzal reggel, hogy ma itt alszom.
- Persze, van néhány a tükör alatti... -rámnézett és teljesen lefagyott, gondolom megdöbbent, hogy csak egy köntös van rajtam.
- Na hol van? -én meg csak kérdezgettem tovább.
- A szekrényben.
- A tükör alatt?
- Igen. Aha a tükör... -motyogta, már csak az hiányzott, hogy eltátsa a száját.
- Oké köszi.
Kimentem és megmostam a fogam, majd az ideiglenes szobámba mentem. Felvettem a ruháim, de fázni kezdtem így visszavettem a köntöst, az olyan jó meleg és pihepuha! Nem sokkal később bejött ő is. Amint meglátta, hogy még mindig a köntösben vagyok elfordult.
- Az égszerelmére Tris, nem vennél fel valamit!?
- Dehát van rajtam!
- Én ruhára értettem.
- De ruha van rajtam! Nézd!
- Ne-ne-nem köszi!
- Kai, fordulj már meg! -nehezen de lassú léptekkel megfordult, de szemeit eltakarta- Nyisd ki nyugodtan!
- Áhh nem kell, jó nekem így. -nem bírtam tovább, odamentem éa megfogtam a kezeit és leemeltem az arcáról.
- Hahó, nyugi nem vagyok meztelen! Nyisd ki a szemed! -lassan de kinyitotta őket és amikor látta, hogy igazat mondok fújtatott egyet.
- Mi az, ennyire undorodsz a női test látványától?
- Dehogy, sőt! De akkor sem szeretnélek ruha nélkül látni! Mármint de, mármint nem! Vagyis... -zagyvált össze-vissza.
- Nyugi, értelek nem kell magyarázkodni! -simogattam meg karját.
- Bocs, csak ez...hát... Kicsit felkavart.
- Semmi baj. Sőt én kérek elnézést, hogy zavarba hoztalak. Csak...olyan vicces voltál! -nevettem el magam.
- Óhh... Szóval ez egy gonosz tréfa akart lenni!? Aha!
Egyszer csak közeledni kezdett felém, annyira ijesztő volt hirtelen, hogy hátrálni kezdtem. De beleütköztem a falba, ő pedig a kezeit rátéve elzárta a menekülési útjaimat. Az arca egyre közelebb volt az enyémhez, a szívem meg úgy vert mint akinek ki akart ugrani. Már csak alig pár centi választotta el ajkainkat amikor felnevetett.
- Visszakaptad!
Nevetve kiment a szobából, engem ott hagyott. Totál lesúlytott a dolog, azt hittem végre megteszi... de csak viccelt!? Ez tényleg gonosz volt tőle! Igaza volt, nagyon szemét dolog volt amit vele tettem, de a karma visszaüt, én is jól pofára estem. Bár tudom csak vicc volt és afféle bosszú, mégis valahol mélyen rosszul esett ez a dolog. De nem vehetem ezt ennyire véresen komolyan, hiszen ez csak egy tréfa volt, mégha gonoszul is jött ki. El kell fogadnom, hogy ő nem úgy tekint rám, ahogy én rá! Be kell érjem a barátságával, ami számomra nagyon is sokat jelent! Az is, hogy rögtön rám gondolt mikor ez az utazás adódott, más ezt nem nagyon tenné meg egy barátjáért se. Sőt inkább letagadná, de ő nem ezt tette, inkább kijátszotta a főnökeinél, hogy egy sima kis senkit magával vihessen. Már várom az utazást, remélem minden rendben lesz és elég erős leszek ahhoz, hogy végig csináljam! Eldöntöttem magamban, hogy ez lesz életem legszebb utazása!
18. rész
2021-03-11
Hozzászólások (0)