Teltek a napok és beköszöntött a tél is. Bár nem a szívem csücske, de mégis valahogy most ezt is szépnek láttam. A havas táj, a szépen kivilágított kirakatok és a fák is minden gyönyörű volt!
Az egyetemen ülve éppen azt beszéltük Kiaraval és Samel, hogy mit kéne majd a szünetben csinálni. Bár addig még volt kb három hét.
- Mi lenne ha elmennénk valami klassz helyre? -vetette fel az ötletét Sam.
- Az jó lenne, de hova?
- Hát, figyeljetek... mi a fal... vagyis a haverokkal tervezünk egy hatalmas téli bandázást a szüleim síparkjában. Nem tudom akartok-e jönni, de ha igen rákérdek befértek-e hozzánk és ha igen akkor jöhettek velünk!? -ecsetelte ötletét Kia.
Persze én azonnal sejtettem, hogy ez is ilyen farkasos kiruccanás lenne, hiszen az ő haverjai csak a falka tagjai, meg persze mi Samel, bár ki tudja... Nem tudom jó ötlet-e egy embert a farkasok közé bevinni? Oké, hogy tabu az emberre támadni meg ilyesmi de azért aggódtam.
- Az de fasza lenne! -pattant fel drága barátnőm- Úgyis tök rég voltam már távol ettől a porfészektől! Légyszi intézd már úgy, hogy beférjünk! -rángatta Kia karját.
- Mindent megteszek ígérem!
Mire a kis eszmecserénk lefolyt a csengő megszólalt így beszélgetésünk félbe szakadt. A folyosón elbúcsúzva mentünk be a 12-es terembe. A már megszokott helyünkre ülve vontam kérdőre Kiat miért jött elő ezzel az ötlettel.
- Síelés? -húztam fel szemöldököm.
- Ja. Kb minden évbe elmegyünk a srácokkal. Tök jó buli!
- Az lehet. Nektek! De én és Sam... Jó ötlet ez? Hiszen ő ember én meg... fogalmam sincs mi vagyok!
- Nyugi nem lesz semmi baj! Máskor is jöttek velünk civilek. És többnyire nem volt baj.
- Többnyire? -hm ezek aztán jó esélyek...
- Hát egyszer asszem Lonach kikezdett Lory egyik ember barátnőjével és úgy alakult, hogy terhes lett. De mielőtt megtudtuk volna a dolgot a lány belehalt a magzat vadságába. -na itt nyeltem egyet.
- Hogy mi!?
- Tudod(?) mert ő ember! Nem bírta a szervezete a mi génünket. Kb ugyanaz, mint a harapás. Nagyon kevés az olyan aki kibírja a szenvedést, de abból, mint tudod is vérfarkas lesz. Rebeca is így járt volna.
- Az szép...! Nem akarom, hogy Sam a falka közelébe menjen! Nem kockáztathatok! -jelentettem ki.
- Szerintem nem lenne gond. Lonach már nincs velünk, kb két éve, azóta mióta ez megtörtént. Torontoban él, elvonulva a világ elől.
- Akkor sem szeretném a barátomat veszélybe sodorni!
- Megértelek. Na és te? Te nem akarsz jönni? Legalább kicsit összeismerkednél a srácokkal, mielőtt belépnél a falkába.
- Nálatok ez valami beütés vagy mi? Honnan veszitek, hogy én be fogok vagy egyáltalán be akarok lépni!?
- Ja... Hát én ezt nem tudtam Ka... vagyis James nem mondta. Bár sok mindent nem közöl velünk. -mondta kissé szomorkás hangon.
- Miért?
- Mert ő az Alfa! Nem kötelessége nekünk beszámolni a dolgairól. -vont vállat.
- Értem.
Beszélgetésünk végére megérkezett a tanárnőnk így elkezdtük a matek órát. Bár kissé nehezen koncentráltam, zavart Kia fura hangneme James viselkedési formája miatt. Talán megint lenne valami amit nekem nem mondanak el? Vagy csak zavarja a dolog, hogy nincs beavatva egyes döntésekbe, dolgokba?
Ebédidőben gondoltam megkeresem Noaht, hiszen úgyis már elég rég beszéltünk. Az osztálytársaitól kérdeztem meg hol van, mert hiába kerestem bárhol, nem találtam. Végül a hátsóudvar legeslegeldugottabb részében találtam rá. Cigizett. Hát ilyet is tud?
- Nem is tudtam, hogy cigizel? -vontam kérdőre, kissé megrezzent hangomra, megijedt volna?
- Néha szoktam. Mit keresel itt? -emelte rám tekintetét.
- Nem nyílvánvaló? Téged kereslek! Miért bújkálsz? -próbáltam vidám lenni, mosolyogtam de elég búskomor volt, mi lelhette?
- Nem akarom, hogy a dékán elkapjon... -vont vállat.
- Mi bajod van?
- Semmi. -hangja kissé durva volt, az az érzésem támadt mintha nem akarná, hogy ott legyek.
- Ja azt látom! -jegyeztem meg cinikusan- Balhéztál Jamesel?
- Nem! Honnan veszed ezt?
- Mert általában csak akkor szoktál ennyite búvalbaszott lenni!
- Csak rossz napom van, ennyi! De mit érdekel az téged!?
Hogy mi van!? Na itt már tudtam, hogy valami nem stimmel! Sosem beszélt még velem ilyen durván és ilyen hangnemben! Talán mégis csak összeveszett Jamesel? Remélem nem mondott rólam valami olyat ami nem is igaz! Mert egy ideje van egy sejtésem, hogy ez a nagy rivalizálás talán miattam van köztük...!? Bár szeretném azt hinni, hogy mindez nem igaz! Mondjuk nem is tartom magam olyan nagy számnak, hogy két fiú harcoljon értem, főleg nem olyan srácok, mint ők ketten!
- Mondjuk azért mert a barátom vagy!? -vágtam hozzá ugyanolyan stílusban- Nem tudom mi a rohadás bajod van, de jó lenne ha nem beszélnél így velem! Tudtommal semmi rosszat nem mondtam neked, hogy ilyen hangnemet használj! -elindultam de muszáj voltam mégegy mondat erejéig visszafordulni- Ja és amúgy ha James mond neked valamit rólam akkor mielőtt elhinnéd gyere oda és kérdezd meg mi is a kurva igazság!
Miután kiordítottam magam visszamentem az épületbe, ezúttal James keresésére indultam. Tudtam, hogy csakis ő mondhatott neki valamit hiszen nem viselkedne így, főleg nem velem!
Az oktatóknak kialakított irodában találtam rá és kihívattam egy idióta kis indok miatt, majd elcipeltem egy üres terembe. Megvártam amíg bezárja az ajtót és akkor kezdtem bele a számonkérésbe!
- Mi az Maya mi a baj? -indult el felém de felemelve kezem megállítottam, jobb ha most nem közeledik felém!
- Mit mondtál Noahnak rólam, hm!? -legszívesebben kiabáltam volna de tudtam itt nem szabad.
- Semmit! Mit mondtam volna? De nem értem... miért kérded most ezt?
- Mert nemrég beszéltem vele és elég szépen kiosztott.
- És ez azt jelenti, hogy én mondtam neki valamit? -háborodott fel, ami kissé meglepett, még neki áll feljebb?- Arra nem gondoltál, hogy egyszerűen rossz napja van?
- Rossz napja? Hm, milyen érdekes, ő is épp pont ezt mondta. -simítottam végig államon, mintha szakállam lenne- James nem akarlak vádolni semmivel, tényleg. De mióta volt az a kis... afférunk a faháznál tökre másképp viselkedtek mindketten! Nem tudom mi folyik a háttérben és azt se, hogy köztetek, de ha mindez miattam van akkor nagyon gyorsan hagyjátok ezt abba mert kurvára nem szeretem az ilyesmit!
- Nem! Nem miattad van Maya vagyis nem csak... Ez bonyolult! -vakarta tarkóját.
- Elmondod mi folyik itt vagy derítsem én ki?
Nem szólalt meg, csak állt némán, mintha csak megkövült volna. Tudtam sokkal súlyosabb dolog lapulhat a dolog mögött, hiszen elég nagy a titkolózás.
Nem kérleltem tovább hiszen tudtam felesleges lenne, úgyse mond semmit! Kimellőzve sebesen hagytam el a termet és siettem a következő órámra. Szemeimmel azonnal Kiat kezdtem el keresni, hogy kikérdezzem. Neki csak tudnia kell mi folyik a két fiú közt, hiszen gyakorlatilag együtt élnek! Csak hallott némi szösszenetett 1-2 beszélgetésből!?
- Kiara? -böktem oldalba ő csak egy hm-mel tudatta figyel rám- Tudod miért feszkózik James és Noah?
Rámnézett, szemei kikerekedtek, szavai elálltak. Innen tudtam tud valamit! Heves szívverése, kitágult pupillái és meglepett arckifejezése mindent elárult.
- Nem tudom. -elfordult, nem nézett a szemembe, tudtam hazudni akar.
- Kia, ne hazudj nekem! Tudom, hogy tudod! Kivele vagy nem leszek a barátod tovább!
- Ne zsarolj ezzel mindig Maya! Nem mondhatom el, az alfa kinyírna... -hangja halk volt, félelemmel teli.
- Nyugi, tőlem nem fogja megtudni, hogy te mondtad el! -tettem szívemre a kezem.
- Hogyne tudná meg! -horkant fel- Rögtön leesne neki, hogy én árultam el, hogy Noahnak lehet te fogsz kiválasztódni mert odavan érted és emiatt totál összevesztek egy pár napja... -rácsapott szájára amint leesett neki, hogy pont most árulta el mi történt, én meg mondhatni majdnem helyben elájultam- Már megint előbb pofáztam, mint gondolkoztam ugye?
- Igen. De nyugi, nem szólok róla! Megígérem! -tettem vállára kezemet bíztatásként, ő hálásan nézett rám bár azért ott lapultak szemeiben a félelem apró szikrái.
Az óra további része csendben telt, bár nem azért mert annyira figyelni akartam, hanem inkább mert totál lesokkolt amit Kia elkotyogott nekem. Hát akkor ezért volt Noah olyan bunkó ma velem...! De mért nem mondta el? Bár volt egy olyan sejtésem, hogy csakis James miatt. Biztos ez az alfás dolog kavart be náluk. Hiszen általában az alfahím kap meg minden nőstényt a falkából, övé az egész hárem. Legalább is a Nat Geo-n ezt láttam. Uhh basszus! Ezekután hogy is kéne viselkednem? Ugyanúgy vagy máshogy? Fogalmam sincs egyáltalán hogyan is kéne viszonyulnom hozzá. Ő is most már velem akar lenni, mint James! Vagy nem? Nem tudom ilyenkor mi a teendő! Rossz ez a tudatlanság! De nem állíthatok oda, hogy „de mondjátok el most akkor mi legyen!" mert nem akarom elárulni Kiat sem! De a tudat, hogy Noah talán szeret engem... Egyszerre érzek fájdalmat, örömöt és bűntudatot. Kellemetlenül érzem magam miatta, hiszen folyton neki panaszkodtam James miatt és még azt is mondtam bár James olyan lenne, mint ő! Plusz ott van bennem az is, hogy Noah sem közömbös számomra, bár nála nem olyan erős a vonzódásom de kétségkívül tetszik nekem! Muszáj valahogy rávennem a őket, hogy ők árulják el mi a szitu! Bár szerintem ez nem lesz könnyű feladat!