Alig pár centire egymástól Tae ellökte magát az asztaltól és visszasétált a bejárathoz. Kezeit zsebre dugta. A lány egy félig megkönnyebbült félig csalódott sóhajt engedett ki ajkain.
- Sajnálom. -szólalt meg neki háttal.
- Mit?
- Ez most komoly? -fordult felé.
- Igen az! -felelte halál komolyan- Szeretném tudni pontosan mit is sajnálsz annyira? Hogy az elejétől kezdve egy aljas besúgóként kezelsz vagy azt, hogy nem nyírtál ki?
- Nem elég, hogy idejöttem bocsánatot kérni még részletezzem is mit bántam meg annyira? Kicsit sokat követelsz nem gondolod? -dőlt neki az egyik vasoszlopnak, egyik lábát felemelve rá.
- Egyáltalán nem! Szeretnék tisztában lenni azzal, hogy most pontosan melyik rész is az amelyikért úgy érzed bocsánatot kell kérned!
- Mindenért! -emelte meg hangját- Mindenért, rendben? Most boldog vagy?
- Repesek. Nem látod? -mutatott végig magán, enyhe iróniával hangjában.
- Elveted a súlykot.
- Hát bocs ha nem kezdek el tapsikolni örömömben. De félek, hogy holnap újra egy pisztoly csövével fogok farkasszemet nézni.
- Nem foglak bántani. -lökte el magát a fémrúdtól- Mondtam, a csapattagja vagy.
- Nem félsz, hogy beárullak a zsaruknál? -tette karba kezeit, apró mosollyal arcán.
- Tudod jól mi jár az árulóknak! Mára fejezd be a tombolást, holnap akcióra mész Hoseokékkal! -közölte egyszerűen, mintha ez olyan magátólérthetődő lenne.
- Milyen akció? És ki mondta, hogy én menni akarok?
- Nincs választásod! A fiúk reggel mindent elmondanak. Légy fél hétre a hátsókapuknál.
Elköszönés nélkül hagyta ott a lányt aki mérgesen dobbantva lábával trappolt be a házba. Már megint ezt csinálja! Fölényeskedik, parancsolgat, anélkül, hogy megkérdezné mit szeretne a másik! Tipikus góré szerep.
Reggel a nap felkelő első sugaraira NaRa már a hátsó részben várakozott a fiúkra. Hamarosan Hoseok jelent meg a kapuknál majd csatlakozott hozzájuk NamJoon és YoonGi is. Agust mindegyikük kezébe egy apró, rendőrök által is használt fegyvert nyomott, majd beszálltak az egyik fekete furgonba ami a garázsban sorakozott a többi mellett. Elhagyva Daegut meg sem álltak Gwangju-ig, ahol egy óriási reklámügynökség előtt álltak meg.
- Miért is vagyunk itt? -kérdezte NaRa az autóban ülve.
- Ez a cég a bevételeink egyik legjövedelmezőbb forrása. -tájékoztatta kedvesen Hoseok.
- És késnek a perkálással, a fizetési határidő rég lejárt. -dörzsölte össze tenyereit Agust, egy ördögi vigyor kíséretében- Azaz ma végre gyilkolunk!
- Tényleg? -pillantott ijedten a mellette ülő Hoseokra.
- Nem! YoonGi állj le, nem nyírunk ki senkit! -szólt rá a fiúra aki csak szemforgatva szállt ki a furgonból- Gyere, kövess minket és meglátod ilyenkor mi a teendő.
Bólintva követte a már ebben jócskán tapasztalt férfiakat. Alig értek be az épület recepciójához az ott álló fiatal lány szinte reszketve nyúlt a telefonért.
- Asszem' nem kell bemutatkoznom kiscsibe! -támaszkodott fel a pultra Agust- Szólj csak de azon nyomban a főnöködnek, hogy megérkeztek a behajtók!
- Igenis, máris.
Kapott azonnal a vonalas hívóért majd bejelentve a „hivatalos behajtókat” azonnal bebocsátást nyertek a legfelső emeletre. Az igazgatói irodába mindenféle kopogás nélkül rontottak be, mire az asztalnál ülő férfi halálra rémülve gurult hátrébb székével.
- Óh. Maguk azok? Nahát milyen rég találkoztunk uraim. -hangja nyájas volt, hízelgő.
- Ugye tudja miért vagyunk itt Lee!? -csapott az asztalra YoonGi.
- Öm... azt hiszem... Talán mert késik a megbeszélt utalás? -kérdezte félve.
- Nahát, nézzétek, és tudja! -ironizált a fiú- Ha tisztában van a fizetési határidővel, miért nincs még a pénz a számlánkon, hah!? -ordított rá, majd pillanatok alatt rántotta elő fegyverét.
- Sajnálom! Utalni akartam. Csak elcsúsztak az ehavi megrendelések és a projektek is megkavarodtak. Tudják új embereket vettem fel a gyártási osztályra és teljesen összekutyultak mindent. Tudják hogy van ez nem? -nevetett fel kínosan.
- Nem! -lépett elő Hoseok is, aki tőle egészen szokatlan, igazán félelmetes stílust aggatott magára- Rohadtul nem érdekel minket, hogy mikor és kiket vesz fel! Az a maga dolga. Viszont van egy megállapodásunk és egy aláírt szerződésünk, fixen megállapított határidővel! Amiről tudja mi fog történni ha nem tartja be? -simított állára fegyverével.
- Igen tudom, higyje el tisztában vagyok vele mit tesznek velem ha nem fizetek. De értsék meg, nem tudtuk megcsinálni a munkákat, nincs elég pénzem odaadni az egész összeget.
- Nos, ha így állunk... -pattant le az asztalról Hobi- Látja ott azt a lányt? -biccent NaRa felé, mire a rémült férfi csak bólintott- Nos ő a legújabb igazán vérprofi bérgyilkosunk! Kiválóan ért az emberek fájdalmas és gyötrelmekkel teli kínzásához. Ugye nem szeretné ha kettesben hagynám vele?
NaRa felnevetett magában a felvetett képtelenségen. Méghogy ő kegyetlen bérgyilkos!? Honnan jött ez Hoseoknak? Mégcsak gonosznak sem néz ki!
- Ne kérem ne, fizetek esküszöm. Holnapra összeszedem a hiányzó összeget! -könyörgött.
- Egy nap! -állt fel YoonGi is- Vagy újra eljön magához Hannibal!
Fenyegetően hagyták el az irodát, szorosan közre fogva a lányt. NaRa alig bírta visszafolytani kitörni készülő nevetését. Méghogy bérgyilkos...! Ekkora baromságot!
A kocsiban ülve a fiúk nagyot röhögtek az idősebb férfi halálra rémült arcán és a reakcióján amint meglátta őket. A lány is velük nevetett.
- Mekkora arcot vágott basszus! -csapkodta térdét Hoseok, már-már fulldokolva.
- És az a szöveg! „Ugye nem szeretné ha kettesben hagynám vele?” -utánnozta Nam YoonGi hangját.
- Apropó, Hannibal? -pillantott rá a lány.
- Most miért? Az egy tökre menő név. -rántott vállat.
A birtokra érve jelentés tettek Taehyungnak az akcióról, elmesélték Agust frappáns beszólásait és a lányra aggatott új „becenevét”. Újra végig röhögték az egészet, Jiminnel és Jinnel kibővülve.
A sötétség már rég leszállt Daegu városára, de NaRa egyáltalán nem tudta álomra hajtani fejét. Bár a reggeli kis akción még nevetett, de mi lesz akkor ha a pasas holnap sem akar fizetni? Tényleg el kell játszania, hogy ő egy elvektől mentes, kegyetlen gyilkológép? Hogy lesz erre képes?
Másnap ismételten Gwangju felé tartottak, ám ezúttal Jimin is velük tartott. A kocsiban ülve átvették a tervet, miszerint ha ma sem lesz a pénz a kezükben akkor bizony NaRan lesz a sor, hogy cselekedjen. Kapott is egy fegyvert és egy tőrt, foglalkozása bizonyításának érdekében. A lány folyton azon izgult, mi lesz ha tényleg használnia kell azokat a tárgyakat? Hiszen ő nem bűnöző, nem tud bántani egy ártatlan embert!
A minapi vállalathoz érve már mindenféle bejelentés nélkül mentek fel a legfelső szintre. Berontva az óriási téglavörös ajtón, fegyverüket előrántva támadták le a fickót, aki ezúttal nem volt egyedül. Az ajtó mellett két igazán nagyra nőtt férfi állt, kezükben fegyverrel és asztala mellett is hasonló adottságokkal rendelkező két kopasz, tetovált pasas állt, támadásra készen.
- Ez meg mit jelentsen? -ordította el magát Agust.
- Csupán egy kis biztosíték az új partnereimtől. -mosolygott a férfi, ki minap még a gatyájába vizelt a félelemtől.
- Milyen új partner? Miről beszél maga!? -lépett elő Hoseok.
- Úgy döntöttem nem felel meg nekem a maguk... úgymond kis rendszere. Úgyhogy felbontom a szerződésünket! De, hogy lássák milyen tisztességes fél vagyok, tessék! -dobott egy barna borítékot a földre, egyenesen a fiúk lába elé- Az utolsó részlet amivel tartoztam. Innentől kezdve semmi közünk egymáshoz! Most pedig ha megbocsájtanak(?) dolgom van. Majd az urak kikísérik önöket!
Intve az ott álldogáló pasasoknak, azok megindultak a kikosarazott vendégek felé. Távozásra kényszerítve a társaságot. NaRa nem értette mi folyik most ott, de látta, hogy a srácok szinte felrobbannak a dühtől. Bár nem ért az alvilági ügyekhez de azt sikerült leszűrnie, hogy valószínűleg éppen most vesztettek el egy nagyon jól fizető ügyfelet.
A lépcsőn haladtak lefelé mikor Jimin egyszercsak megragadta kezét és egy óvatlan pillanatban berántotta az egyik ajtó mögé. Majd szinte abban a másodpercben NamJoonék tüzelni kezdtek az őket kísérő testőrökre. Heves tűzharc tört ki a lépcsőházban. Pár perc után a riasztó is megszólalt. Jimin elrángatva a lányt a másik épületszárny felé vette az irányt.
- Jimin várj már! Most mi folyik itt? -kiabált hozzá futás közben, de a fiú válaszra sem méltatta- Jimin! -rántotta ki kezét az erős szorításból- Áruld el mi történt az előbb! Kik voltak ezek?
- Seventeenesek.
- Kik? -pillantott rá kérdőn.
- Rivális banda. Eddig kispontok voltak, de egyre inkább kezdik kinőni a területüket és pechünkre, pont a miénkre fáj a foguk! -mesélte dühvel hangjában.
- Taehyung tud erről?
- Még mi sem tudtunk róla. -beszélgetés közben folyton hátranézett nem-e követi őket valaki- Ki kell jutnunk innen, hogy értesíteni tudjam Taehyungot.
A lépcsőn haladva egy csapat menekülő ember közé vegyültek, nehogy felismerjék őket az arra járó rivális banda tagjai. Alig két szinttel lejebb NaRa megragadva Jimin karját megállásra bírta.
- Mi lesz a többiekkel? -kérdezte aggódva.
- Megoldják! Most az első, hogy kijussunk és figyelmeztessem Taet.
- Nem! -torpant meg újra- Vissza kell menned és segítened nekik! Jimin, hárman vannak, nem bírják egyedül. Kérlek segíts rajtuk! -ragadta meg karját.
- De mi lesz Taevel?
- Add ide a telefonod, majd felhívom én! -nyújtotta kezét.
Jimin elgondolkozva az ötleten, némi vacilálás után átnyújtotta a lánynak mobilját. Majd előkapva fegyverét visszafelé vette az irányt.
- Keresd a V betűt a névjegyzékekben és a jelszó RUN! -kiabálta vissza.
Bólintva, hogy felfogta elszaladt egy félreeső helyre, hogy tárcsázni tudja V számát. Kicsöngött és a vonal túlsó végén meghallotta azt a hangot amit sosem szeretett hallani, ám most mégis megkönnyebbüléssel töltötte el.
~ RUN! -kiabálta a készülékbe.
~ MinJi? Te vagy az?
~ Igen én.
~ Miért hívsz Chim telóján és honnan tudod a kódot? Mi a franc van!? -kérdezte egyre idegesebben.
~ Ő mondta meg. V baj van! Segítened kell! Itt vagyunk Gwangjuban, a cégnél, és megtámadtak minket! Jim vagyis Chim szerint valamilyen Seventeenes banda. -hadarta el kétségbeesve.
~ Hol vannak a többiek?
~ A lépcsőházban lövöldöznek egymásra. Odaküldtem Chimet is, hogy segítsen a fiúknak.
~ Jó. Szólok az ottani embereimnek, és én is elindultam. -a háttér zajokból úgy tűnt tényleg beszállt egy autóba- Tartsatok ki, hamarosan megy az erősítés!
Válaszolni sem tudott mert V bontotta a hívást. Valószínűleg a helyi embereit akarja mozgósítani. NaRa megbújva egy irodai asztal mögött karjaival ölelte körbe lábait. Hallotta ahogy a lövések egyre közelebbről szólnak és egyre inkább gyötörte a bűntudat. Miért is bújkál? Hiszen segítenie kéne a barátainak! Vagyis a... Mik is ők valójában? Barátok lennének? Talán. De hogy lehetnének barátok ha nem is ismerik őt igazából? Még a valódi nevét sem tudják. Hogy nevezhetné magát a nagy B.T.S. tagok barátjának?
Ha így ha úgy akkor sem ülhet tétlenül és várhatja meg ölbe tett kézzel amíg megölik a srácokat! Hiszen sosem voltak vele gonoszak, talán csak YoonGi, de még ő sem érdemel halált, főleg nem ilyet! Mérgesen a földre csapott majd megelégelve gyávaságát visszaindult a másik szárnyba. A lépcsőházba kiérve megragadott egy földre ejtett fegyvert, majd miután megbizonyosodott róla, hogy töltve van elindult a tűzharc irányába.
Tudta bár nem nagy segítséget jelent, de ért a fegyverekhez és ha csupán néhány embert tud leszedni már azzal is csökkenti az esélyét, hogy megölhetik a barátait.