Pár órával korábban
Amint Jeon nyomozó elhagyta a nyaraló környékét telefonja csörögni kezdett.
~ Haló?
~ Én vagyok az Tae, ne a központba gyere, változott a terv. A parancsnokkal megyünk oda, küldöm a koordinátákat, arra a helyre gyere te is!
~ Elmondanád mi a fene folyik itt!? Kezd egyre idegesítőbb lenni!
~ Ott majd mindent megtudsz! Siess!
Amint véget ért a hívás jött is az üzenet a koordinátákat tartalmazva, amiket beütve gps-ébe hamar megmutatta a helyes utat. Kb fél óra alatt a város egy igazán kieső részén, egy kikötő stégjén találta magát. A faháznak, amiben a csónakokat tárolják, nyitva volt az ajtaja gondolta ott várnak rá a többiek. Azért a biztonság kedvéért előhúzta fegyverét és óvatosan ment be.
- Minek az a pisztoly Jeon ügynök? -hallotta meg főnöke mély hangját.
- Oh, elnézést Mr. Turman, csak a megszokás. Megtudhatom végre miért itt kell találkoznunk és nem a központba kell mennem hétre?
- Mert ott nem biztonságos! Kim ügynök sikeresen kiderítette, hogy hol tartják fogva Yoongi társukat.
- Tényleg? Na és hol? -kérdezte lelkesen.
- Mexicoban.
- Micsoda!? De hogy került oda?
- Úgy tűnik Morino főhadiszállása Mexicoban vagy legalább is annak környékén van.
- Na és ez már 100% hogy ott van?
- Igen. -szólalt meg Taehyung is- Jin hyung az életét kockáztatta ezért az infóért! -hangja szomorú volt.
- Ugye nem azt akarod mondani hogy...?
- Nyugodjon meg fiam, a barátja él, de kórházban van. Kapott egy súlyos lövést, de az orvosaink mindent megtesznek érte!
- De nem fog meghalni ugye!? -bűntudat kerítette hatalmába.
- Reméljük, hogy nem! A hírek szerint stabil az állapota, most mást nem tehetünk mint várunk és folytatjuk a munkánkat, már csak az ő kedvéért is!
- Szuper... Most már tényleg el kell kapnunk azt a szemétládát! -csapta össze tenyerét a legfiatalabb- Uram kérem engedje meg, hogy elutazzak Mexicoba! Megtalálom Morinot ígérem!
- Elhiszem, hogy képes lenne megtalálni, de nem mehet oda egyedül! Ezt verje ki a fejéből!
- Na de parancsnok, végre tudjuk, hogy hol bújkál tényleg hagyjuk veszni ezt a lehetőséget!? -kérdezte hitetlenül.
- Attól mert tudjuk a lehetséges tartózkodási helyét az nem azt jelenti, hogy fejvesztve fogunk és lerohanunk egy jóval nagyobb számú bandát! Ez öngyilkosság fiam! Van más lehetőség is.
- Igen? És mi?
- Az, hogy idecsaljuk Diegot!
- Na és mivel? Van valami terve erre?
- Ami azt illeti igen. De ehhez szükségünk van Aliyah Smithre is!
- Hogy? -kerekedtek el szemei- Mit akar tenni uram?
- Nos tudjuk azt, hogy a cég miatt ölte meg a lány apját, mivel tervei vannak az ügynökséggel. De addig nem tehet semmit amíg papíron nem szerepel, mint tulajdonos. Ezzel fogjuk lépre csalni, de ehhez szükségünk van a kisasszonyra.
- Ez nem veszélyes egy civilnek parancsnok?
- De igen. Beszélünk vele és ha beleegyezik a belevágunk. Ő fogja eldönteni segít-e nekünk vagy sem!
Nem akart rábólintani hiszen azért ez mégis csak kockázatos lépés lenne a lány számára, hiszen ő csupán egy civil ember, egyáltalán nincs kiképezve, hibázhat bármikor. De mivel úgy tűnt ez az egyetlen esély arra, hogy sikerüljön elkapni végre Morinot és bandáját, rábólintott a tervre. Ahogy átbeszélték a lehetséges lebuktatást, Jungkook telefonja csörögni kezdett.
~ Mondd Jim, de gyors légy épp nagyon...
~ Lia eltűnt! -vágott bele mondatába, mire ledöbbent.
~ Hogy érted azt, hogy eltűnt?
~ Úgy ahogy hallottad. Nincs itt!
~ Biztos ez? Hiszen bekapcsoltam a riasztót is. Észre vettük volna ha betörnek nem?
~ De Kook, egyáltalán nem törtek be! A riasztó jó, de nem számoltál az egy perces időzítővel. Ellenőrizted, hogy Lia bent van-e akkor is mikor a riasztó bekapcsolt?
~ Hát... Amint beütöttem a kódot el is jöttem. Honnan kellett volna tudnom az időzítőről Jimin? De biztos nincs a nyaralóban? Lehet csak lement a pincébe vagy mit tudom én.
~ Ne nézz már ennyire ostobának! Néztem mindenhol! Ha csak nem sikerült láthatatlanná lennie akkor tuti biztos, hogy lelépett!
~ A francba! Ki tudja hol lehet? -mérgelődött a készülékbe, miközben Tae kérdezgette tátogva, hogy mi a baj- A lány felszívódott! -világosította fel.
~ Figyelj Jungkook, szerintem bármit csinálsz most hagyd abba és gyere ide! Meg kell keresnünk, még nem lehet olyan messze! Sosem lehet tudni, hogy Diego emberei nem-e figyelik!
~ Oké, az lesz a legjobb! Fél óra és ott vagyok!
Azonnal bontotta a hívást és kifelé menet tájékoztatta főnökét a kapott rossz hírről. Taehyung is vele tartott és padlógázzal siettek a nyaraló felé. Amint odaértek Jimin már az ajtóban várta őket, kezében egy fehér papírlappal. Gyorsan kipattantak a kocsiból és társukhoz siettek.
- Srácok, asszem tudom hol van. -adta át a levelet.
- A francba! Hát ezért... -esett le neki a dolog- Már értem miért akart lerázni annyira!
- Beavatnál minket is a kis eszmecserédbe? -bökdöste a szőke hajú.
- Ma reggel mikor el akartam indulni a központba akkor hívott fel Jimin, hogy nem tud időben jönni ezért úgy gondoltam megvárom. Aztán Aliyah annyira erősködött, hogy menjek, nem lesz baj meg hasonlók, hogy el is indultam. Már értem miért akarta annyira, hogy lelépjek! Srácok azonnal át kell mennünk New Orleansba! Tae hívd fel a parancsnokot, küldjön erősítést!
Beszállva járművükbe azonnal a város felé vették az irányt és amilyen gyorsan csak tudtak úgy repesztettek. Beérve a belvárosba Jeong Guk telefonja csörögni kezdett. A képernyőre tekintve a lány neve jelent meg a kijelzőn.
~ Aliyah? Hol a fenében vagy? Tudod te hogy mekkora...?
~ Nem Lia vagyok. -szólalt meg a vékony hang a vonal túlsó végén- Sofi vagyok a huga. Te vagy Jeon nyomozó?
~ Igen én. De hogy kerül hozzád a telefonja?
~ Ideadta, hogy hívjalak fel.
~ Megtudod mondani hol van most a nővéred?
~ Igen. Apu cégjénél egy gonosz bácsival. Bántani akarja őt. Azt mondta nekem, hogy hívjalak fel téged és mondjam meg, hogy nagyon siess, apu irodájába. -hangja alig volt érthető a sírástól.
~ Nagyon ügyes vagy. Te hol vagy?
~ Egy taxiban. Lia megmondta a néninek hova vigyen, én nem tudom hova megyünk.
~ Ne aggódj nem lesz semmi baj! A telefonban megtudod keresni a névjegyzékeket?
~ Igen. Miért?
~ Remek! Lesz benne egy olyan hívófél, hogy JM azt hívd fel, ő egy barátom. Érted fog menni és elvisz egy biztonságos helyre, rendben?
~ Oké. -szipogott.
~ Én pedig elmegyek a nővéredért.
~ Ugye megmented őt? Nem akarom, hogy meghaljon úgy mint apuci!
~ Ne aggódj nem fog baja esni, megmentem ígérem!
~ Köszönöm! -újra keserves sírásba kezdett.
~ Most pedig tedd le a telefont és hívd fel azt akit mondtam rendben?
~ Oké szia!
Mégtöbb gázt adva meg sem álltak Taevel a cégig, ahol nem várva az erősítésre behatoltak az épületbe. Siettek fel a legfelső emeletre, majd berontva az irodába látták, hogy azt asztalnál ülő férfi épp egy pisztolyt szegez a lányra. Jeong Guk egy percet sem vesztegetve rántotta elő fegyverét és egyenesen szíven lőtte az önelégülten mosolygó férfit. Aki azonnal a padlóra esett. Az emberei egy pillanatra lefagytak ám hamar magukhoz tértek és lőni kezdtek a két férfira és a lányra is. Akit kirántott az irodából és egy asztalt felborítva mögé bújtak, a feléjük száguldó lövedékek elől. Tae a szemközti fal mögé húzódott fedezékbe.
- Neked elmentek otthonról!? -ripakodott rá a lányra- Hogy jutott eszedbe minden szó nélkül lelépni!?
- Mért ha szóltam volna elengedsz?
- Persze, hogy nem! Ez életveszélyes Lia! -beceneve hallatán elmosolyodott a lány.
- Tisztában vagyok vele. De meg kellett tennem! Sofi... -csuklott el hangja- Ugye jól van? Nem esett baja?
- Ne aggódj, Jimin elment érte.
- Örülök.
- Te Kook -kiáltott társa- igazán segíthetnél kezd kifogyni a munícióm!
- Egy pillanat! Hol a fenében van már az erősítés!? -mérgelődött.
- Voltunk már ilyen szorult helyzetben nem? -kukucskált ki a fal mögül- Tudod mit kell tenni!
Csak bólintott majd lenyomva szorosan a földhöz a lányt a közeli poroltó készüléket kezdte el lőni, ami pár lövés után felrobbant kiárasztva magából hófehér tartalmát. Megbénítva az egyre gyarapodó ellenfelet, kisurrantak a hátsó lépcsőkhöz. Rohantak lefelé nyomukban Morino embereivel, akik közben megállás nélkül lőttek rájuk. Az egyik szürke ajtón berontva a 14. emeleten találták magukat. Taehyung adóvevője recsegni kezdett majd beleszólt egy emberük miszerint megérkezett az erősítés. Hamar leadták nekik a drótot hova kell menniük, majd a főlépcsőn találkoztak is velük. Az előre nyomuló kommandós ruhába öltözött férfiak, egytől egyig lecsaptak a maffia tagjaira. Párat likvidálniuk kellett, de néhányukat elkapták. Taehyung és Jeong Guk visszamentek a nyaralóba ahol Jimin várta őket, a kiszabadított kislánnyal. Amint meglátta nővérét sírva szalad hozzá, aki könnyes szemekkel rogyott térdre a havas járdán. Szorosan karjaiba zárta hugát és együtt örültek a viszontlátásnak. Sofi meglátva a két fiút aki kiszállt a kocsiból odament hozzájuk.
- Te vagy akivel beszéltem?
- Igen én. -guggolt le hozzá.
- Köszönöm, hogy megmentetted Lia életét! -ölelte át, a férfi meglepődött a kislány tettén, de egyik kezével átkarolta ő is.
- Szívesen tettem! -egy pillanatra ránézett a Liara, aki kettejüket bámulta.
Sofi visszaszaladt hozzá és még néhány perc örömködés után mindannyian bementek a házba. Lia és huga elvonultak szobájukba és estig ki sem jöttek onnan, már azért sem mert nem akarták zavarni a nyomozók és a központ közötti egyeztetéseket. Aliyah elaltatta hugát s miután meggyőződött róla, hogy alszik otthagyva őt lement a konyhába némi kajáért. Az ott maradt fiú telefonon beszélgetett barátjával, hangjából ítélve Jimin volt az. A lány érkezésére felkapta fejét.
- Mi az? -kérdezte a lány az egyre zavarba ejtőbb tekintet látván.
- Ugye tudod, hogy csak azért nem lettél totál leszúrva mert melletted volt a hugod? -tette karba kezeit.
- Ja sejtettem. De megkímélhetsz tőle -emelte fel kezét tiltakozóan- tudom mit mondanál! Te egy idióta vagy, egy meggondolatlan elkényesztetett liba, aki arra sem képes, hogy józan ésszel gondolkodjon csak megy a saját feje után! -utánozta őt férfias hangon- Kössz, de erre nincs szükségem.
- Ö... Nem, nem ezt akartam mondani.
El akart menni mellette de kijelentése kíváncsivá tette, így visszafordult és leült vele szemben a székre. Intett kezével, hogy akkor fejtse ki bővebben mire is célzott ezzel.
- Igen abban igazad volt, hogy meggondolatlan vagy és általában a saját fejed után mész, de! Igaz veszélyes volt, de ezúttal helyesen döntöttél! -a lány szemei elkerekedtek, nem hitt a fülének- Bár a parancsnok szerint és a többiek is kész öngyilkossági kísérletnek tartották ezt a kis magánakciódat és... talán még valahol igazuk is van, de szerintem nagy bátorságra vall, hogy képes voltál ezt tenni! -elképedve hallgatta a férfi szinte már dícséretnek hangzó szavait- Elismerésem amiért meg tudtad csinálni és sikeresen kimentetted onnan a hugodat, megmentve ezzel az életét! Gratulálok! -veregette vállon.
- Köszönöm! -nyögte ki teljesen piros árnyalatba burkolózva- Mi lett a bunkó nyomozóval? -nézett rá kérdőn.
- Óh ő még itt van ne aggódj! -mutatott magára- Csupán őszinte vagyok és elismerem mások bátorságát! De azért ne bízd el magad! -vetett felé egy féloldalas mosolyt, majd megkerülve a pultot eltűnt az emeleten.
A lány csak nézte a távolodó férfit, majd az üres teret amit maga után hagyott. Ezeket most tényleg ő mondta volna neki vagy csak álmodik? Még most sem volt képes hinni a saját füleinek! Olyan képtelenség, hogy a mindig bunkó és zord férfi ezúttal kedves legyen vele! Mi történhetett? És az a mosoly... Igazság szerint még sosem látta mosolyogni, mindig fancsali képet vágott vagy pókerarccal virított egész nap, kivéve a barátaival de azok a mosolyok nekik szóltak nem neki, de most...! Kifejezetten rá villantotta mosolyát, másra nem is tehette volna hiszen rajtuk kívül nincs ott senki. Lassan a teraszajtóhoz sétált és kinézve rajta a csillagoktól fényes égboltot kezdte el tanulmányozni. Nem értette miért de szíve hevesen vert, bár nem nézett tükörbe pontosan tudta arca piroslik és tenyere úgy izzad, mintha csak lángolna. Fogalma sem volt mi válthatta ki ezeket a tőle szokatlan reakciókat, csak azt tudta végre boldog amiatt, hogy Jeong Guk végre kedves volt vele és nem alázta földig egyetlen szóval. Annak pedig kifejezetten örült, hogy ő is részesülhetett abból az őszinte mosolyból, amivel eddig csakis kizárólag a barátait illette meg. Úgy érezte végre megtört a jég kettőjük közt s talán ezután már nem lesz vele olyan kegyetlen, mint eddig!