17. Rész

Újra a suliban! Szuper! És ezt most lelkesen mondtam. Utáltam már otthon lenni! Végre valahára kimozdulhattam! Hümm ismét az az utánozhatatlan iskola illat! A tanulás és a kétségbe esés édes illata, hmm! A folyosón észre vett Skyler, akit azóta nem láttam, hogy hazaengedtek a kórházból. Azonnal a nyakamba ugrott, majdnem tanyáztam egy óriásit.
- Szállj már le te bolod lány! -löktem le magamról.
- Juj bocsi! De olyan jó újra itt látni téged!
- Ja ha már lusta voltál eljönni meglátogatni ugye? -mondtam tettetett sértődöttséggel.
- Tudom tudom... Nem mentem át, ne haragudj! De sok volt a tanulni valóm, évvégi zh-k, szóbeli felelések. Sokszor éjszaka is tanultam. -biggyesztette le ajkait, milyen kis aranyos így.
- Tudom, húzós volt. Nyugi csak húztalak!
- Huhh... -láttam mennyire megkönnyebbült, hogy nem haragszom rá- De jó, hogy ezt mondod azt hittem a butaságom miatt már nem leszünk barátok!
- Nyugi, no para! Különben is a tanulás nem hülyeség! Még ha egy pasi miatt kerültél volna...na az megbocsájthatatlan bűn lett volna!
- Soha! Egy idióta pasi sosem állhat közénk! -karolt át.
- Na és egy okos? -nevettem.
- Jaj te! -boxolt bele vállamba- Mi ez a nyakadban?
- Semmi! -elcsaptam kezét mielőtt kihúzta volna pulcsim alól a láncomat.
Ne ne! Senki ne gondoljon semmit! Egyáltalán nem azért tettem fel, csupán tetszik a lánc és a medál is szép, ennyi! Felmentünk a terembe és miután Jeremy azaz Mr. Howard újra üdvözölt az osztályban elkezdtük az órát. Persze mindenki kíváncsi volt a részletekre, de nem árultam el mindent, hiszen azért mégsem tartozik rájuk. Fura mód amíg meséltem nem szakított félbe az az idióta Tommy sem a mellette ülő Matthew sem. Sőt olyan volt, nem is tudom...mintha érdeklődve hallgatta volna amit mondok. Na ilyen se volt még! Fura!
Szünetben azt a hírt kaptuk, hogy a testnevelés óránk elmarad mert a tanárunknak sürgősen el kellett mennie valahova. Szuper! Gyűlölöm úgyis azt az órát. Bár kicsit unalmas lesz egyedül, de majdcsak elleszek valahogy. Úgyis meg kell írnom egy beadandót törire, így gondoltam nekiállok annak, hiszen kb két hete lejárt a határidő, csak a tanárnőnk a körülményekre való tekintettel adott haladékot. Nagyjából már nekikezdtem de szinte sehol sem tartok, így fogtam a cuccaim és elindultam a könyvtárba. Ott csak találok valami használhatót a feladathoz nem!? Keresgéltem már egy ideje mikor megpillantottam azt a könyvet amire pont szükségem van. Levettem és elindultam egy asztalhoz, hogy elkezdhessem végre a házimat. De amint megfordultam nekiütköztem valakinek, minden ami a kezembe volt szép nagy csattanással ért földet. Na szuper...!
- Nem tudsz vigyázni!? -kérdeztem mérgesen és anélkül, hogy megnéztem volna ki az leguggoltam összeszedni az elejtett holmikat.
- Bocsi ne haragudj, nem volt szándékos! -ez a hang olyan ismerős...felnéztem és megpillantottam Matt mosolygó arcát, na már csak ez hiányzott!
- Te mit keresel itt?
- Mért talán tilos a könyvtárba jönni?
- Ja nem, csak nem igazán arról vagy híres, hogy folyton a könytárban lógsz!
Elslisszoltam mellette és a legtávolabbi asztalhoz ültem. Reménykedve abban, hogy nem akarja folytatni a beszélgetést. Kinyitottam a könyvet és bújni kezdtem.
- Akkor miről vagyok híres? -sejtettem, hogy nem úszom meg.
Felnéztem és mielőtt válaszoltam volna szemügyre vettem őt. Most olyan másnak tűnik... Fekete lett a haja és lezseren nekitámaszkodott az asztalomnak, jól állt ez neki, kár tagani. De mindez nem számított!
- Most erre kajak válaszoljak? Szerintem tudod te magadtól is! -igyekeztem minél lazább és hűvösebb lenni.
- Bocsika de nekem nincs rosszfiús hírem, az Tommy! -ezt olyan hanglejtéssel mondta, hogy nem sokon múlt nehogy elnevessem magam.
- Mindegy... Sokáig akarsz még itt lenni? Szeretnék tanulni! -emeltem fel a vastag könyvet, hogy vegye a lapot.
- Megkaptad az ajándékot?
- Amit Jeremy-vel küldettél el?
- Igen azt!
- Meg.
- És tetszett? -kérdezte lelkesen.
- Passz. Odaadtam egy segély szervezetnek! -vontam vállat.
- Oh... Tényleg?
- Jah! -bólintottam- És egyébként örülnék ha nem használnád futárszolgálatként Jeremy-t!
- Bocsánat, nem akartalak megbántani...
- Na akkor ennyi... -nem tudtam befejezni a mondandómat mert félbeszakítottak.
- Matt gyere gyorsan baj van! -rontott be az ajtón Jimmy.
- Mi a baj? -kérdezte aggódva.
- Tommy összeverekedett néhány sráccal! Nem lehet őket szétválasztani! Segíts!
- Megyek már is! Bocs Meds most mennem kell!
- Ja, nem érdekel!
Mondtam a már távolban futó fiúnak. Chh... Úgy tudtam, hogy nem változtak semmit! Csak duma volt minden, tudtam! Tommy verekszik, hm míly meglepő! Ja várj, mégsem! Mióta bunkó Brad és faszfej Travis nem járnak ide Tommy vette át mindkét srác szerepét. Ugye milyen bájos ez az örökség? Bár nevezhetjük akár ökörségnek is, ez találóbb rá.
Várjunk csak! Ez jó kis anyag lenne a filmemhez amivel azóta nem haladok, hogy volt az a balhé az étteremben. Gyorsan fogtam a kamerám amit végre megkaptam Jeremy-től és utánuk siettem. Nagy volt kint a tömeg de átverekedtem rajtuk magam és minden apró kis részletet felvettem. Apám mekkora durranás lesz ebből! Már alig várom!
Az egyik lány, asszem 10-es lehet, ott sírt az egyik padon és barinői vígasztalták. Tommy meg két srác pedig csúnyán összeverekedtek. Biztos az egyik fiú csaja és a drága nőcsábászunk összeszedte őt egy éjszakára és kitudódott. Hát ez van ha olyan lányokkal kezd akinek pasija van! Bár a csaj se lehet különb ha első szóra ugrik minden jött-mentnek! Ők tudják... Felvettem mindent! Ahogy Tommy szarrá veri azt a két fiút, azt ahogy Matt és Jimmy próbálja őt róluk leszedni és azt is ahogy elráncigatják onnan, hogy fejezze be a bunyót. Hm milyen eredeti ugye? És mint bármely suliban, naná hogy a végére érkeznek meg az ügyeletes tanárok. Felvettem abból is néhány képkockát ahogy a tanár leszidja Tommy-t és a haverjait. Ez afféle bónusz lesz rajta. Mikor elült minden gyorsan lecsuktam a kamerám és eloldalogtam.
Készültem a kövi órára ami angol, mert röpdogát írunk belőle. A teremben csak nevettem azon ami az udvaron történt. Bár ha jobban belegondolok hálás is lehetek Tommy-nak, hiszen ha nincs ez a bunyó akkor talán esélyt adtam volna Matt-nek arra a beszélgetésre, de így már szó sem lehet róla! A duma, hogy így megváltoztak meg úgy megjavultak, mind kamu volt! Tudtam, mindig is tudtam! Egy percig sem hittem el hiszen egy ember nem tud megváltozni! Legalább is így nem! És ahogy a kis egobarom bebizonyította, nem is tudnak! Egyszerűen ők olyan lények, hogy képtelenek a változásra! Ez van...
Utolsó óráról kincsengetve alig vártam, hogy hazamehessek. Bár a vezetéstől el vagyok tiltva és a kocsim is tropa szóval marad a busz. Bár még mindig jobb, mint gyalogolni! Minél gyorsabban el akartam hagyni a suli területét és a kapuban azt hittem sikerül is megúsznom, hogy ma már bárkivel is beszéljek, de úgy tűnik korán örültem. Ugyanis a parkolóban, a kocsija mellett álló „mindig jóképű" (ezt nem én mondom) Adam leszólított.
- Miranda! -jesszusom!
- Mi az?
- Elvigyelek? -mutatott kocsijára, bár csábító volt az ajánlat, hiszen hideg van és nem nagyon kedvem a fagyban sétálni plusz a kedvenc kocsim mellett áll, de mégis inkább a nem felé hajlottam.
- Kössz de nem kell!
- Ugyan már, ne kéresd magad! Hideg van, ne gyalogolj annyit! -hirtelen észrevettem ahogy a „nagymenők" jönnek kifelé, egyfajta...nem is tudom megfogalmazni milyen érzés lett úrrá rajtam.
- Nincs messze a buszmegálló! Annyit csak kibírok. -odasétáltam hozzá, egyrészt azért, hogy ne ordibáljunk folyton egymásnak, másrészt viszont érdekes volt ahogy Matt kíváncsian figyelt minket.
- Tudom de nem szeretném ha megfáznál. Elég vékonyan öltöztél. -igazította meg kabátom, akaratlanul is Matt irányába tekintettem és láttam ahogy még mindig minket néz.
- Tudod mit? Ha ennyire el akarsz vinni akkor jólvan! Vigyél haza a szuper kocsimmal! -kacsintottam rá, bár nem igazán tudom miért.
- Áh szóval ez a te kocsid? -kérdezte miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Ki másé lenne? Hiszen én adtam kölcsön, nem emlékszel? -nevettem gyatra viccemen.
- Óh tényleg hogy mehetett ki a fejemből, nem is értem!
Drámaiasan a fejére csapott majd beszállt a sofőr oldalra. Kicsit előrébb dőltem, hogy lássam a mellettünk parkoló kocsinál még mindig ott állnak-e a fiúk, s mikor megbizonyosodtam róla, hogy az egész idióta beszélgetésünknek a fültanúi voltak, mintha jókedv töltött volna el. Nem tudom... Bár azt sem igazán értem miért viselkedtem így...! Elég hülyén is éreztem magam! Most kajakra olyan voltam mintha féltékennyé akarnék tenni valakit. Na nemár! Most tényleg azt tettem amire gondolok? Bazdki...! Hogy süllyedhettem ennyire mélyre? Legszívesebben most elsüllyedtem volna szégyenemben!
- Akkor hazafelé? -nézett rám Adam, kissé megijedtem ahogy hozzámszólt, totál másfelé koncentráltam.
- Aha, csak is arra!
Elindultunk. Imádtam ahogy felbőg ez a kocsi, maga a gyönyör! Ha egyszer híres rendező leszek az lesz az első, hogy veszek egy ilyen autót és ebben fogok aludni is! Na jó azt azért nem, de minden mást ebben fogok csinálni, majd a kocsimból fogok dolgozni! Haha! A házunk előtt megköszöntem a fuvart és bementem a házba. Apa még nem volt otthon, így kénytelen voltam megcsinálni a vacsit. Mikor végeztem elvonultam a szobámba és megírtam a leckém. Ahogy a füzetem felé hajoltam kiugrott a pólóm alól a nyaklánc. Hátranyúltam és kikapcsoltam. Tenyerembe fektettem és egy utolsó pillantás után jó mélyre elzártam a fiókomba. Ott sokkal jobb helye lesz, mint a nyakamban. Kár volt feltennem! De szerencsére senki se látta meg! Majd odaadom valakinek... Tori-nak vagy Sky-nak vagy tudom is én! A lényeg, hogy soha többé nem szeretném látni!