Ahogy az óriási csarnokba beléptek csak a sok szobor keltette fel a figyelmüket, amik ovális alakban sorakoztak fel egymás mellett körbe véve az egész termet. Sétálgattak, de persze csak óvatosan! Csapdák is lehetnek, megvizsgálták a szobrokat azok elrendezését, de nem sok idejük volt a bámészkodásra, hiszen vissza kellett térniük a kapuhoz időben!
- Itt nincs semmi! –jelentette ki Niel.
- De biztos van, kell hogy legyen itt valami! –erősködött a lány.
- Az meglehet, hogy volt de nem lehet hogy csak egy emlékmű ez az egész?
- Nem tudom. –mondta a lány szomorúan.
Telepedett rá az egész társaságra a bizonytalanság, úgy látszik találtak valamit, de fogalmuk sincsen hogy pontosan mit.
- Megfigyeltétek már a szobrokat? –kérdezte Whayana.
- Igen megnéztem őket. A tűz idomításához kapcsolódó mozdulatokat ábrázolnak a szobrok. –válaszolta Nick- Crystal, nem szeretnéd velem eltáncolni őket?
- Hogy mi? De hát hiszen nem is tudok a tűzzel bánni, nem tudom, hogy ennek lenne-e értelme! –mormogta a lány.
- Te akartál eljönni ide, és meg is találtad amit kerestél! Ha már itt vagyunk gyere legalább próbáljuk meg! –erősködött Nickolas.
- Jólvan legyen, próbáljuk meg. –válaszolt a lány.
A szobrok mindkét oldalán ugyanolyan mozdulat sorokat ábrázoltak a szobrok, a férfi és a lány egy-egy szobor elé állt, felvették a kezdő állást. A többiek a csarnok bejáratánál nézték, hogy vajon történik-e majd valami. Crystal és Nickolas bele kezdtek a táncba, amit ügyesen is csinált a lány, pedig még sohasem csinált ilyesmit. A férfinak nem volt nehéz hiszen ő már nagyon régóta ismeri a mozdulatokat hiszen ő is képes bánni a tűz erejével. Már nem volt hátra sok mozdulat és legvégén a csarnokban voltak már amikor a legvégső mozdulat volt már csak hátra, mikor meglépték azt is. Fellélegeztek, hiszen nem volt könnyű egy mutatvány. Körülnéztek de nem történt semmi, nem értették a dolgot, de úgy voltak vele legalább megpróbálták. Elindultak kifelé, vissza a többiekhez. De mikor felnéztek a bejáratra nem látták őket, azt hitték biztosan csak kimentek. Mikor odaérkeztek a bejárathoz egészen megdöbbentek! Egy csapat törzsiruhás harcos vette őket körül, a barátaikat elfogták és csak arra vártak, hogy kijöjjenek a barlangból. Crystal fenyegetve érezte magát dühös volt és már majdnem kőzáport intézett volna az idegenek ellen. De a férfi visszafogta.
- Ne csináld! Ne rontsunk a helyzeten! –magyarázta a férfi.
- De elfogták őket, csinálnunk kell valamit!
- Ez itt az ő világuk nem pedig a miénk, tartsuk be a szabályaikat.
Ekkorra az egyik férfi az idegenek közül kilépett és megszólította őket.
- Kik lenni ti, és mit akarni itt?
- Mi a kapun jöttünk át, a Földről érkeztünk, békével. Nem akarunk bajt.
- Évszázadok óta nem járni itt idegen előttetek. De viszont kötelességem titeket elvinnem innen a nagy főnökhöz, ő majd meg mondja rólatok az igazat.
- Nekünk nincs időnk ilyesmire! –felelte a lány, és ezzel a mozdulattal egy szélvihart indított az idegenek felé.
- Crystal! Meg mondtam, hogy erre most nincs szükség. –fogta meg a lány kezeit.
- De hát vissza kell hogy érjük!
- Igen vissza, de itt nem kellene hogy lakjon senki, tudomásunk szerint lakatlan ez a bolygó, tőlük megtudhatunk valamit azzal kapcsolatban amiért idejöttünk.
- Jólvan legyen. –felelte a lány.
De ezt nem nézték tétlenül az idegenek, megkötözték őket és azonnal útnak indultak velük a pusztába. Az út folyamán csak a kietlen kopár síkságot lehetett látni és a vörös égboltot. Ahogy teltek a kilométerek egy falu vagy város látképét vélték felfedezni a távolban. Nem tudták hogy most ennek örüljenek vagy ne. Ahogy közelebb értek látták hogy ez nem is csak egy falu, hanem egy város. Sok ember nézett vissza rájuk kíváncsisággal. Egyszer csak egy nagy kőből épült ház elé értek. Nem sokkal később egy nagy alak lépett ki és megszólította őket.
- Üdvözletem! Érezzétek magatokat itthon a mi kis városunkban, nem sok turista fordul meg nálunk.
- Pedig nekem úgy tűnik, mintha rabok lennénk. –felelte Whayana.
- Az istenért, engedjétek el őket! Nem vagyunk mi barbárok!
- De-de, nagy főnők. A lány! A lány egy varázsló! –felete az egyik katona.
- Na és szerinted önszántából fogadták el magukat és engedte, hogy idehozd te féleszű? Elengedni őket! -azonnal kioldozták a köteleket.
- Köszönjük! –válaszolta Nick.
- Ugyan nem tesz semmit! Gyertek fáradjatok beljebb!
A férfi be tessékelte őket az épületbe ami nem volt valami komfortos volt egy asztal egy pár ülő alkalmatosság de semmi extra. Megkínálta őket vízzel, amit természetesen el is fogadtak, nem csak tiszteletből, de már órák óta nem ittak semmit.
- Most, hogy már túl vagyunk a nehezén, had mutatkozzak be. Az én nevem Kaid. Én vagyok ennek a kis közösségnek a törzsfőnőke. Egy kisebb fajta földrengést éreztünk, így ki küldtem a harcosaimat, hogy nézzenek körül. Sajnálom, hogy végül ilyen faragatlanok voltak.
- Elfogadjuk a bocsánatkérést. –tette össze a kezét Nick- Az én nevem Nickolas, a lány Crystal, Neil, Whayana és Hamon. –mutogatott körbe.
- Na és mi járatban vagytok erre felé? Gondolom nem csak véletlenül hullottatok alá az égből?
- Nem tényleg nem.
- Egy régi történet miatt kerültünk ide. –felelte a lány.
- Na és mi volna az a történet? Hmm?
- Hát a legenda szerint, ez volt az a hely ahol az első spellworldi király megszerezte a negyedik elem, azaz a tűz irányításához szükséges tudást. –magyarázta Crystal.
- Nem itt szerezte meg a képességeit.
- Ezt mégis hogy érti? –szólalt fel Whayana.
- Úgy, hogy ismerjük mi is ezt a történetet, az őseink már évezredek óta itt éltek és őrizték az örök lángot, és vele együtt a bölcsességet is. Amit Kronon király itt tanult nem az elemi erő volt, csak itt lelt rá a bölcsességre.
- És mi volt az igazi bölcsesség? –kérdezte a lány kíváncsian.
- Az én őseim csak őrizték eme titkot. Így nem tudom nektek megmondani, ha akarnám se.
- Találtunk egy afféle csarnokot egy hegy belsejében. Ott támadtak ránk. –magyarázta a lány.
- Ez igaz? –nézett Kaid a kis társaságra- Éppen most akartam megemlíteni azt részt, hogy évtizedek óta elzárja a bejáratát egy sziklaomlás.
- Hát már nem. –jegyezte meg Whayana.
- Hmm, ez érdekes. Hogy sikerült megtalálnotok a szentélyt?
- Crystal-nak köszönhetjük! Ahogy a katonája is mondta, ő egy varázsló, bár mi inkább erőhordozónak hívjuk. Tudja ő Spellworld jogos trónörököse, de puccsot hajtottak végre a király ellen, és most bujkálnunk kell amíg a hercegnő nem térhet vissza. Képes már a három elemet irányítani, csak a még tűzzel nem sikerült azonosulnia. –felelt Nick.
- Hmm, ha tudtam volna reggel, hogy ilyen előkelő népek fognak megfordulni szerény hajlékomban, ma lehet tiszta ruhát veszek fel. –nevette el magát- Szóval hogy is kerültetek ide? A kapun keresztül? –kérdezte.
- Igen azon keresztül. –felelte Niel.
- Ugye tudjátok, hogy nem lehet erről a feléről megnyitni? Mert megsérült.
- Igen tudjuk. –sóhajtották egyszerre– De van egy emberünk aki a Földről időről időre kinyissa, bár kiestünk a megbeszélt időből, de biztos próbálkozni fog. –felelte a lány.
- Tudsz nekünk segíteni megtalálni ezt a tudást, hogy Crystal meg tudja tanulni az utolsó elemet? –kérdezte Nickolas.
- Hát ismerjük a rituálé lépéseit, de nem tudjuk utána mi történik a nagy csarnokban amit sikerült újra felfedeznetek. El kell járni a sárkány táncot, az öröklánggal. De ehhez két ember kell, egy mester és a tanítványa. Egyedül nem lehet. És sajnos én egy másik tűzidomárt se ismerek. –felelte Kaid.
- Csodával határos módon, én vagyok a mestere a lánynak. És tűzidomár is vagyok. Csak nem igazán vagyok képes uralni még. De igyekszem.
- És honnan tudod, hogy egyáltalán képes vagy rá? –kérdezte Kaid a lánytól.
- Hát eddig hármat képes voltam irányítani és ez eddig senkinek se sikerült. Akkor miért ne tudhatnám a tüzet is? –felelte a lány.
- Ha tudnád mind a négyet, az óriási hatalommal ruházna fel, de azt hiszem van valami, amivel tudnánk segíteni, hogy kiderítsük képes vagy-e rá.
- Tényleg? És hogy? –kérdezte vissza Crystal.
- De ha nem sikerül, bele is halhatsz. –mondta Kaid.
Csönd telepedett a társaságra, fel se fogták hirtelen a próba következményét.
- Vállalom a következményeket! –állt fel a lány- Ki kell derítenünk, hogy megtudom-e tenni vagy sem!
- Akkor hát legyen. Megyek előkészítem hozzá a dolgokat. Gyertek utánam. Vissza kell mennünk a szent csarnokhoz. –mondta nekik Kaid.
- Biztos vagy ebben Crystal? Három elem is elég lehet. –aggodalmaskodott Nick.
- Tudni akarom Nick. Nem azért, hogy én legyek az aki először az összessel bánik. Hanem a népem miatt.
- Rendben, vigyázunk rád. –felelte neki.
Kimentek a házból követték Kaid-et. Összeszedett pár embert akivel visszaindultak oda ahol elfogták őket. Az út vissza is forró kalandnak bizonyult és fárasztónak. Crystal és Nick beszélgettek, próbálta oktatni a lányt hogyan is érezhetne rá jobban az erő uralására.
- Nick, kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérdezz csak.
- Én miért nem láttalak még sohasem az erődet használni?
- Nem szoktam. Szeretem tartogatni nehéz időkre. A tűznek elképesztően erős ereje van, nem csak használni kell tudni, hanem uralni is, bírni a határtalan erejével!
- Értem. Remélem én képes leszek rá...
- Az leszel, csak koncentrálj!
- Tényleg csak ilyen egyszerű lenne? Emlékszem mikor azok a szemetek megölték az apámat, akkor sem használtad a képességeid. Szóval szerintem ennél az erőtartogatás dolognál több van a dologban. És szeretném ha elmondanád az okát!
- Ez egy hosszú történet Crystal.
- A mi utunk pedig méghosszabb! Kérlek mondd el, lehet ez segíthet rajtam! –magyarázta a lány.
- Jólvan elmesélem. Hú... Szóval még mikor diák voltam a palotában más ember voltam. A nagyapám volt a király. Bennem dúlt a büszkeség és az erő, a legjobb akartam lenni mire átvehetem majd apámtól a trónt.
- Te is trónörökös voltál? De hogy? Ezt nem mesélte soha se senki! Erről miért nem hallottam soha? –vágott a szavába a lány.
- De valami balul sült el. A nagyapám meghalt és két királyiház volt egyaránt jogosult a trónra. De ez a fejetlenség jó ok volt arra, hogy banditák meg támadhassák Spellworld külső birtokait. A sereg kisváratva fel is állt és útnak indult. Mindkét herceg a csatába indult a betolakodók ellen, de csak az egyikük tért vissza.
- Sajnálom… -felelte a lány.
- Az apád lett végül így a király, mert a tanács szerint én alkalmatlan lettem volna rá. Így kisemmiztek mindenemből. Nagyon sokáig teli voltam haraggal és dühvel, alig bírtam ki, hogy ne égessek fel minden. Egészen addig míg megnem születtél. Az apád megkért, hogy tanítsalak mert jó tanár voltam. Ezután minden haragom elszállt és többé nehezen voltam képes használni az erőm. A haragom nélkül képtelen vagyok rá.
- Tényleg nagyon sajnálom, Nickolas. Ezt nem tudtam.
- Ami történt megtörtént nem kell bolygatni a múltat.
- Gondolod, hogy én is ezért nem képtelen rá, mert nincs bennem elég harag?
- Normális esetben ennek nem kéne hogy köze legyen hozzá. De a tűz pusztító, a tűz öl, és mindent hamuvá változtat. Így a használói is hasonlóképpen használják. Ezért kellene megtaláljuk ezt az ősi tudást.
- De a tűz nem csak pusztítani tud! Meleget ad ha fázol, tombol benned ha valami olyat csinálsz amit szeretsz. Emlékszem mennyire lángolt bennem amikor a színpadon álltam, majd szétfeszített! -mesélte lelkesen.
- Hát... Igen ezt így is fel lehet fogni...
Mielőtt folytathatta volna, az út végére értek és visszaérkeztek a nagy csarnok elé. Ahol előkészítették a rituáléhoz szükséges dolgokat. Kaid elmagyarázta a lánynak, ahhoz hogy folytassák, ki kell állnia egy egyszerű próbát, hogy uralma alá hajthassa a lángokat. Több irányból lángcsóvát fognak felé engedni és elkell őket oszlassa. A lány megszeppent hiszen csúnyán meg is éghet és nem tudta képes lesz-e rá. Nickolas próbálta lebeszélni róla de nem lehetett. A próba elkezdődött, a lány beállt a körbe a csarnok közepén, és a körülötte álló emberek egy gyúlékony gáz segítségével lángokat irányítottak a lány felé. Igyekezte legyőzni őket, elterelni, de nem sikerült a földre kuporodott. A hajába is belekapott és egyre forróbb volt a helyzete. Nagyon aggódtak érte Nick és a többiek
Nem tudták mi fog történni, a férfi le is akarta állítani őket de visszatartották. Crystal még mindig állta a sarat, de nem sokáig a ruhája a meggyulladás előtt állt, még egy könny is kicsordult a szeméből. Ekkor eszébe jutott a sok rossz dolog ami eddig történt vele, az apja halála, a barátaitól való elszakadás, és aggodalma édesanyjának. Ekkor a lángok szétcsaptak körülötte, és az egész csarnok mennyezetét befedték. Olyan erősen lángolt mindent, hogy a helyből is láng nyelvek szaladtak ki. A lány felállt és egy lángörvény közepében állt, a többiek csak nézték az eseményeket védve magukat. Crystal ahogy lehiggadt, úgy a lángok is visszavettek az erősségükből és végül kialudtak. A lány csak döbbent tekintettel nézett maga elé és szinte sírva rohant oda a többiekhez, átölelve a barátját, Nicket.
- Láttátok, meg csináltam!?
- Igen meg, mégis képes vagy uralni a tüzet. –felelte Whayana.
- Biztos akarod folytatni? Végrehajtani a rituálét, hiszen majdnem halálra égtél? –kérdezte tőle Nick.
- Igen muszáj! A népem már vár. Tudni akarom azt a titkot!
Kaid és az emberei egy félkörbe álltak a bejáratnál és dobokon kezdtek el játszani, ezzel is eleget téve a rituálénak. A lány és a férfi, az öröktűzből vettek át egy kis darabot, ami a kezük között tartottak életben. Ismételten a szobrok elé álltak és elkezdték azt a táncot amit már egyszer sikerült eljárniuk. Csak most már a lány nem volt olyan mozgékony, mint először de kitartásával sikerült legyőznie fáradalmait és be tudta tökéletesen fejezni a mozdulatait. Mikor végeztek kürtök szólaltak meg, a férfi és a lány az utolsó lépést befejezve álltak a szobrok előtt mozdulatlanul várva, hogy mi történik. A föld elkezdett remegni, hallottak valamit, valami morajlást, a mennyezeten tátongott egy lyuk, amiből elkezdtek pici kődarabok kipotyogni, mintha csak valami ki akarna belőle jönni. Egy sárkány volt ami végig mászott a mennyezeten és beugorva a helység közepébe, elvágta menekülési útjukat a többiek felé. A sárkány egy lángbuborékot fújt a terem köré, hogy senki se láthasson be, se ki. Így Kaid és a többiek is kirohantak a szabadba. A sárkány kíváncsian vizslatta az idegeneket, de nem tett semmit. Crystal a kis pici lángal a kezében térdre borult a fenséges állat előtt, amit ez után Nickolas is meg tett. A sárkány a kezükben lévő lángot felerősítette és olyan csodálatos erővel éget, amilyet életükben nem láttak, egyikőjük sem. Olyan hihetetlen színekben pompázott utánna minden, ami szó szerint megigézte őket. Egy érzés lett rajtuk úrrá, teli lettek energiával, élettel. Ekkor a sárkány csodával határos módon megszólalt.
- Látjátok? A láng, amit a kezetekben tartotok csak egy apró szem mégis hatalmas ereje van és rajtatok múlik hogy ölnek vagy teremtenek! A tűz uralása nem egyenlő a puszítással. A tűz élet és energia. Olyanok mint ti magatok legbelül. Égjenek soká lángjaitok! –felelte búcsúzásképp, és visszarepült a mennyezetbe, mintha ott se lett volna.
A férfi és a lány teljesen el volt képedve. Valami újat éreztek valami egészen új tudás birtokába kerültek mindketten. A barátaik visszarohantak hozzájuk, hogy meg nézzék jól vannak-e, mi történt velük. De megnyugtatták őket hogy semmi ok az aggodalomra. A lány örömében színesebbnél színesebb lángokat eregetett, ami mindenkit elvarázsolt. Kaid marasztalni akarta őket hogy maradjanak még egy kicsit. Hiszen csoda ami történt és ezt meg kell ünnepelniük. De nem maradhattak. Viszont megígérték, hogy visszajönnek még, és ha Crystal vissza veszi azt ami az övé, megjavíttatja a kaput, hogy ne legyenek elvágva mindentől. Visszaindultak a varázskapu felé és remélték, hogy barátjuk Ezriel ki fogja nyitni.
17. rész
2021-01-24
Hozzászólások (0)