A hét gyorsan telt, már amennyire gyorsnak lehet nevezni. Ahogy közeledett a szombat egyre inkább ment el a hangulatom még az élettől is! Semmi kedvem nem volt Jamesel találkozni és eljátszani, hogy mennyire szipi-szupi hangulatban vagyok és hallgatni ahogy épp fényezi magát. Mert biztosra veszem bedob egy két alfás önfényezős dumát, néhány farkasos cuccot aztán kérdez tőlem vagy kettőt és szia, ennyi. Bár lehet ezt csak a szar kedvem miatt túlreagálom, de tényleg abszolút semmi hangulatom nem volt semmihez!
Az óra végét jelző csengő, akárcsak egy angyali énekszólam úgy hatott lelkemre! Alig vártam már, hogy véget érjen ez a borzasztó nap! Mióta anya túlesett a kis beavatkozáson olyan... nem is tudom milyen kedvemben vagyok. Néha kezdem azt érezni helyette nekem vannak hangulatingadozásaim! Fáradt voltam, kimerült, egyhangú. Nem értettem miért... Talán az a sok kérdőjel a fejemben vagy a megválaszolatlan kérdéseim tömkelege miatt! De kezdtem egyre inkább a tenger fenekén érezni magam.
Mikor haladtam az ebédlő felé telefonom pittyegése felrázta kongó tudatom. Kivettem zsebemből és megnéztem ki írt. Harry volt az. Rámentem a kis zöld ikonra és már fel is dobta az üzijét.
Harry:
* Szia Baby! Tali ma suli után?*
Én:
* Nem is tudom... Nincs túl sok kedvem...*
Harry:
*Majd én felvidítalak! Gyere a szokásos helyünkre! Híreim vannak!*
Én:
*Milyen hírek?*
Harry:
*Majd megtudod! Légy ott. Puszi!*
Nem értettem mire ez a nagy titkolózás, de tényleg fontos lehet ha neten keresztül nem akar beavatni. Végre ennek köszönhetően egy kicsit felvidultam és némi lelkesedés szorult belém. Vártam, hogy a kávézóban lehessek és megtudhassam mi az az egetrengető titok. Kicsengetve matekról végre indulhattam a megbeszélt helyre. Hideg volt, fújt a szél de nem zavart. Jól esett ez a hűs levegő felforrósodott belsőmnek. A kávézóhoz érve már kintről megláttam hol ül drága barátom, mivel az óriási üvegablakon belátni szinte az egész helyet. Benyitottam az ajtón és a kis csengő szólalt fel szokásos aranyos hangján. Odacammogtam Harryhez aki jókedvűen eszegette a már félig megevett sütijét.
- Nekem nem is kértél!? -huppantam le vele szemben, igyekeztem jókedvűnek tűnni.
- De, de épp azt eszem. -nézett kiskutya szemekkel, a kis falánk!
- Remek mondhatom! Na mesélj mi az az őrülten nagy titok amit nem lehetett facebookon megbeszélni?
- Egyből a közepébe? -csapta össze tenyereit- Ezt már szeretem! Képzeld -hajolt közelebb, automatikusan így tettem én is, bár nem tudom miért- asszem belezúgtam egy csajba. -súgta fülembe.
- Na nemár! -pattantam fel, kissé nagyobb hévvel, mint kellett volna, mivel minden szem rámszegeződött, kissé kipirosodva ültem vissza székembe- Mesélj, ki az!?
- Hannahnak hívják, ő is a művészetire jár, komoly zenét tanul.
- Hogy ismerkedtetek meg? Részleteket de azonnal! -sürgettem.
- Hát az egyik táncórám után még bent maradtam gyakorolni a lépéseket. Egyszer csak beállított ő. Totál lesokkolt, de komolyan! Olyan szép volt, sugárzó meg olyan minden szuper érted? Na szóval, odajött megkérdezni én vagyok-e az oktató. De mondtam, hogy nem én is ott tanulok erre elképedt, azt hitte tanár vagyok. Elmesélte szeretne megtanulni táncolni de csak hobbi szinten, mert a szülei sosem engednék neki, hogy komolyan foglalkozzon a tánccal. Így megkérdeztem akar-e velem tanulni, amiért tudod mennyire klassz táncos vagyok(?) és azt mondta igen. -mesélte teljesen beleélve magát, szinte én is fellelkesültem sztorijára- Azóta néha suli után vagy előtte együtt gyakorlunk a próbateremben.
- És ez mikor is volt?
- Nem tom' kb egy hónapja.
- Hogy mi van!? És csak most avatsz be te szemét!? Hogy lehetsz ilyen? -tettem a sértődöttet.
- Bocsi Maya, de nem tudtam hogy fogadod majd. Tudod éppen akkor voltunk összeveszve, nem igazán beszéltünk és én nem...
- Nyugi már, csak vicceltem! Jesszus mi lett veled? Nem érted a viccet? -bökdöstem meg halántékát, nevetve ellökte kezemet.
Ezután tök jól elbeszélgettünk Hannahról és beavatott mikor is történt meg és hogyan amikor belezúgott. Barátomat hallgatva jó érzéssel töltött el, hogy rátalált a szerelem és bíztam abban ez a dolog a lány részéről is kölcsönös! Bár sosem voltam szerelmes Harrybe de azt bizton állíthatom, remek ember és bármely lány hálát adhat az égnek ha kifog egy olyan srácot, mint az én legjobb barátom! Már kezdett besötétedni mire abba tudta hagyni az áradozást. Hazavitt és megköszönve a fuvart és, hogy jobb kedvre derített bementem.
Az ágyamban feküdve a másnapon agyaltam, féltem mi lesz. Megannyi forgatókönyv lejátszódott a fejemben és igazából egyik sem végződött happy endel! Bár azt sem értettem miért is gondolok folyton rosszra mikor James nem is rossz ember! Igaz van egy stílusa de eddig tényleg nem adott okot arra, hogy ilyen hajmeresztő dolgokon gondolkozzak! Csak remélni tudom, hogy jó fog elsülni a dolog!
Másnap kilencig az ágyban feküdtem és próbáltam vidámabbra venni a formát, bár nem egészen sikerült. Kikészített ruháimat magamraöltöttem és elindultam a megbeszélt helyre. Hamarabb értem a faházhoz, mint tíz óra de James már ott volt. Beengedett és meglepő de forrócsokival várt. Hm, nem rossz kezdés! Leültünk a nappaliban, egymással szemben. Mint mindig most is remekül festett! Fekete haj, kék szem, lezser öltözet. Egy sima farmer nadrágot viselt ami szerintem rohadt jól állt neki és egy fehér-kék kissé testhez simuló pólót, amin igen csak kirajzolódtak izmai! Szerintem ezt direkt csinálta! Merem állítani iszonyat jól néz ki! Plusz az a jellegzetes illat...! Kezdtem úgy érezni korábbi rossz kedvem kezd eltűnni. Mindez miatta lenne? Nem hiszem el!
- Hahó! -ingatta kezét szemem előtt, én meg riadtan összerezzentem, talán ennyire elbambultam volna?
- Hm? Szóltál?
- Igen. -nevetett- Azt kérdeztem mit nézel annyira!?
- Ja...! Semmit csak... A tetkóid -biccentettem karjára- szépek! Jelentésük is van vagy csak úgy találomra csináltattad?
- Nem! Mind fontos jelentéssel bír! Ez pl -mutatott egy szem formájúra- a kötelező tetoválásom, ami minden farkasnak megvan!
- Tényleg? Mindenkinek?
- Igen! Ez afféle... hát nem is tudom minek nevezzem. Talán rituálé, miszerint megkapod, amint megvolt az első átváltozás.
- Akkor nekem is majd csináltatnom kell egy ilyet? -kérdeztem kissé ijedten.
- Igen. -nevetett fel- Nyugi nem fáj!
- Kössz de inkább kihagyom! -emeltem fel tenyerem- Na és az? -pillantottam egy ilyen három csík szerű akármire.
- Ez? Nos, ez az Alfaságom jelképezi. Ezek már nem kötelezőek, de mégis úgy éreztem nem vagyok teljes enélkül.
- Melyik a legfontosabb számodra?
- Hát... -erősen elgondolkodott- Nem is tudom. Mind egyformán fontos nekem, nem tudnék egyet kiemelni közülük, hiszen az összes tesz azzá aki vagyok! Megmutatják a személyiségem.
- Értem.
Tök jól elbeszélgettünk ami eléggé meglepett. Annyira elrepült az idő, hogy azt se vettem észre amikor besötétedett. Kellemesen csalódtam ebben a napban és Jamesben is! Nem gondoltam volna, hogy tud ilyen is lenni! Talán ez a remek külső mégis csak egy klassz belsőt takarna?
- Te Maya! -csak egy hm-mel tudattam, hogy hallgatom- Elmondod nekem mi bánt annyira? És ne mondd, hogy semmi mert tudom ez nem igaz!
Meglepődtem ugyan de szerintem lerítt rólam, hogy valami nem oké. Szerintem ha tükörbe néznék valószínű én is ugyanezt kérdezném magamtól.
- Nem mondhatom el, sajnálom. Megígértem.
- De tudok benne segíteni?
- Nem asszem nem. Ebben nem tudsz, családi ügy. -intettem le.
- Remélem azért semmi komoly? Nem szeretnélek szomorúnak látni! -na most a bensőm elnyomott egy ohwnt.
- Hát komolynak komoly, de megoldható. De azért kössz!
- Tudom az elején rosszul indítottam, de szeretném ha tudnád, hogy rám számíthatsz bármiben még akkor is ha nem akarsz a Párom lenni!
- Köszönöm James, sokat jelent! -átölelt- Elmeséled nekem hogy is van ez a pár választásos dolog? Érdekelne miként is folyik ez.
- Huh hát, öm... Ezzel megfogtál! -felnevetett, kissé zavarba jött, ettől(?) ez most komoly?- Nos ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy első látásra történik a Kiválasztás. Nem tudom hogy miért, de amint a farkasunk találkozik a nekiszánt farkasával megtörténik a Kiválasztás és azután nem akarunk mást csak a Párunkkal lenni, megvédeni és egy idő után utódokat persze. -na itt nyeltem egyet, utód?
- Na és mondjuk ha ez a kiszemelt személy nem akar a párod lenni akkor mi van? Lesz más?
- Nem, ilyen nincs mégegy. Egy farkas életében egyszer van Kiválasztás! Ha netalán a kiválasztott... mondjuk úgy „alany" mégsem szeretne az adott személy párja lenni akkor az a farkas örökre pár nélkül marad és folytatja életét, egyedül. Minden marad a régi, leszámítva a kínzó ürességet, a hiány érzetet és a magányt.
- Áh értem már akkor ez olyan, mint a bevésődés nem?
- A mi? -nézett értetlenül.
- Bevésődés. Egy filmből van! Mikor Jacobnak bevésődik Bella lánya és mindenáron vele akar lenni, megvédeni, vigyázni rá, szeretni stb. Hát... Hívhattátok volna így is, tök praktikus lenne!
- Hát nekünk jó volt évszázadokon át a Kiválasztás is.
- Hmm... Nem is tudom az olyan gépies, nem igazán emberi. Mint amikor kiválasztják melyik gépet selejtezzék le, tök hervasztó!
- Maya! -szólt rám, amin csak nevettünk egyet.
- Nos, akkor ezekszerint neked én vésődtem be ugye?
- Igen, te.
- Akkor ez azt jelenti, hogy a farkasod kiválasztott? -bólintott- Na és ha én nem akarok veled lenni? Ha nem akarok a párod lenni?
- Maya ez nem erőszak! Én csak elmondtam, hogy a sorsunk az, hogy együtt legyünk, de nem kötelező! Bár én örülnék neki! -mosolygott.
- De várjunk! Mivel én még nem változtam át... ez azt jelenti, hogy nálam is lesz ez a bevésődés dolog nem?
- Jesszus kérlek, ne hívd így! -tette kezét homlokára, hm míly drámaias!- Amúgy igen, lesz.
- Mikor?
- Azt nem tudom. De látni fogjuk, mert a szemed elkezd majd vörösen izzani és csak a Kiválasztottad illatát fogod érezni semmi mást és a belső késztetést, hogy azonnal odamenj ahol ő van.
- Na és ha az nem te leszel? -láttam mennyire meglepte kérdésem.
- Ez előfordulhat. Hát akkor kénytelen leszek belenyugodni, mivel nem parancsolhatunk a farkasunk akaratának! Ha a tiéd nem az enyémet válassza akkor... -elhallgatott.
- Képes lennél elfogadni, hogy mással legyek?
- Ha szükséges, akkor igen. A sors előrébb való az akaratnál!
- Rendben. Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Most már haza kell mennem. -álltam fel.
Láttam mennyire meglepi, hogy veszem a cipőm és a kabátom. Mire számított, hogy majd maradok? Na akkor ezt benézte! Szemét vagyok mi? Ja tudom!
- Köszönöm, hogy beavattál ezekbe a farkasos dolgokba! -álltam meg az ajtóban.
- Szívesen tettem. Remélem azért nem ijesztettelek el annyira?
- Ugyan! Nem vagyok az az ijedős fajta! Ennél azért korábban kell kelni ahhoz, hogy engem megijessz!
- Örülök! És remélem sikerül megoldani azt a családi gondot! -ölelt át, hm lassan már kezdem megszokni.
- Én is remélem...
Mikor elváltunk egymástól nem teljesen engedett el, még alkaromat fogta. Belenéztem kék íriszeibe és szinte azonnal elvesztem bennük. Hogy tud valaki ennyire rohadtul jól kinézni!? Ez már bűncselekmény bazdki! Tudtam ismét megbámulom, de egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Féloldalasan elmosolyodott és megláttam szája szélén azt a tipikus huncut rángást ami azt jelezte mennyire élvezi, hogy én bámulom őt. Totál zavarba jöttem, sőt biztosra veszem el is pirosodhattam mert kinevetett, majd hirtelen lehajolt hozzám és apró csókot hintett számra. Amitől csak mégjobban zavarba jöttem. Fogalmam sincs mi üthetett belém! Úgy viselkedtem, mint egy idióta tini lány aki az első csókját kapja egy fiútól. Szégyen! Hogy süllyedhettem idáig!?
Elhajolt tőlem de nem sokat, csupán pár centit. Szemeit az enyémbe mélyesztette és arra várt most én lépjek. Ja, de mit is kéne? Most lökjem el? Vagy húzzam vissza magamhoz és csókoljam most meg én? Egyáltalán mit is akarok? Gondolkozni se tudtam! Annyira elvesztem szemeiben, hogy ha most valaki megkérdezné mennyi 1+1 tuti nem tudnám a választ! A szívem úgy vert akár egy eszeveszett csörgő óra, levegő után kapkodtam, fogalmam sincs mi ütött belém! Aprót nyeltem és próbáltam kinyögni valamit de nem tudtam, egy hang se jött ki számon. James megszánva szerencsétlen faszkalap énem, cselekedett helyettem. Újra lehajolt hozzám, ám ezúttal sokkal hosszabb és mélyebb csókot nyomott számra. Hogy ne tűnjek annyira balfasznak visszacsókoltam és nyakánál összekulcsolva kezeim húztam fel magam hozzá. Törpilla vagyok hozzáképest! Bele is mosolygott csókunkba, szerintem még élvezi is amiért ilyen kicsi vagyok!
Fordítva helyzetünkön teljesen nekiszorított a falnak, ezzel elzárva minden menekülési utam. Egyik kezét elemelte a hatalmas farönkről, ami a derekamon landolt, másikkal tartotta magát. Pár perccel később zihálva váltunk el egymástól, mintha csak egy maratont futottunk volna le. Homlokát az enyémnek nyomta és végignyalt alsó ajkán. Uh anyám, hogy ez mennyire szexi!
- Nem akarsz maradni? -hm, milyen hamar a lényegre tért basszus, nem teketóriázik a gyerek!
- Nem lehet! Nem szeretném ezt elsietni! -toltam el magamtól- Remélem nem baj?
- Persze megértem. Sőt már ennek is nagyon örülök! -megjelent kis pajzán vigyora, ami talán még ennél szexibbé tette- Remélem nem voltam túl... heves?
- Nem, nyugi. De most már tényleg mennem kell! Majd még beszélünk!
Gyorsan kitértem előle és elszaladtam. Nem tudom miért tettem, de lábaim maguktól indultak el. Lehet ezzel a csókkal most mindent elrontottam? Hiszen szinte még nem is ismerjük egymást és már így rámászok... De nem tehetek róla, rettentően vonzódom hozzá! Biztosra állíthatom, hogy rohadtul tetszik nekem és ez a mai kedves viselkedése csak lökött a dolgon! És az is biztos, hogy ez a vonzódás dolog nem a farkasomtól jön, hanem tőlem mivel még nálam ez a bevésődés izé még meg se történt! Bár ha most ennyire tetszik nekem és nyilván a mai viselkedésem után vele is szeretnék lenni, szerintem ha meglesz ez a megválasztás vagy mi, tuti a farkasom is őt szemeli ki! Hiszen már most letaglóz az illata, elveszek a szemeiben és ha ez mind nem elég piszok jó teste van és annál is jobban csókol! Eskü ha nem lenne bennem büszkeség és tartás gond nélkül maradtam volna és ébredtem volna az ágyában! De mégse tehetem meg, hogy az első kis találkán -mert ugye ezt randinak se lehet nevezni- rögtön ágyba bújok vele! Pedig leszívesebben... Sszzz! Na jó, le kell állítanom magam! Kezd elmenni a maradék kis józan eszem!
Most anyára kell koncentrálnom és a dolgainkra! Először meg kell tudnom ki az apám! Tudnom kell mi az amit anya ennyi éven át eltitkolt és a miértjét is! Nem lehetek addig Jamesel amíg ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak! Plusz ha netán valami sötét dolog derülne ki nem szeretném ha James és a falkája bajba keveredne vagy csak bármi rosszat halljanak rólam! Anyám szerint apám egy szörnyeteg, bár nem tudom miért! De ha ez igaz és ugye akkor ő is farkas, mert akkor én se lennék, előbb-utóbb úgyis találkozni fogunk. De az is lehet, hogy nem! Hiszen majdnem húsz éven keresztül nem keresett, miért pont most szánná rá magát? Plusz ha annyira rossz ember lehet börtönben van... Nem tudom! De minél hamarabb meg kell ismernem az igazságot, hogy normálisan, nyugodt körülményekközt tudjak élni és anya is! Mert abban biztos vagyok, hogy csak is miattam tartotta mindezt titokban!