Az ajtó halk kattanó szerű hanggal nyílt ki, s a rajta beosonó alakok lábujjhegyen közlekedve közelítették meg alvó, gyanútlan áldozatukat. Összenézve intettek egymásnak majd egyszerre rugaszkodva el a földtől, egyenesen ráugrottak az ágyban alvó egyénre. Aki sikoltva riadt fel álmából s a betolakodók amint meglátták, hogy nem is a kiszemelt áldozatuk fekszik az ágyban, szintén felordítottak.
- Óh hogy a jó Isten fosson nyakon titeket! Mi a francot műveltek ti!? -ordított rájuk a lány.
- MinJi? -kérdezik egyszerre.
- Te meg mit keresel Taehyung ágyában? -állt fel Jimin, legelsőként magáhoztérve a sokkból- És hol van Tae?
- Az én ágyamban. -feleli.
- Mivan? -képedt el Jin is.
- Most én vagyok az egyetlen aki nem érti ezt a helyzetet? -néz körül a társaságon Hoseok, mire mind ingatják fejüket.
- Nem kell túlkombinálni srácok. -dörzsöli meg szemeit- Tae este bejött a szobámba és kidőlt az ágyon. Én meg átjöttem ide, hogy legyen hol aludnom. -magyarázta el a helyzetet- Egyébként ti mindig így ébresztitek egymást?
- Nem. De ma különleges nap van. -feleli Jin.
- Igen? Na, miért?
- Mert ma van a napja annak, hogy Taehyung átvette a céget és immáron hetedik éve ő a főnök. -meséli lelkesen Hoseok.
- Így van, és a mai aféle ünnepnap nálunk. Így ismét sokat kell a konyhában robotolnom. -sóhajtsa bánatos arccal Jin az aznapi teendőit.
- Szívesen segítek neked Jin.
- Tényleg megtennéd MinJi?
- Persze. Csak előbb átöltözöm. -kelt ki az ágyból.
A fiúkkal a sarkában kimentek a főnök szobájából és a lépcsőnél kettéváltak. NaRa saját szobája felé igyekezett míg a fiúk a dolgukra. Próbálta minél halkabban kinyitni az ajtót, ha Tae esetleg aludna még akkor ne keltse fel. Tuti azért is leszedné a fejét. Belépve meglepve látta, hogy az ágya üres, ahogy a szoba is. Taehyung nincs ott. Bár az ágyat úgy hagyta ahogy volt, teljesen bevetetlenül. Mondjuk mit várt? Hogy majd jófiú módjára rendet tesz magaután? A buta gondolatára felnevetett magában. Szekrényéhez lépett és kutakodni kezdett egy olyan ruha után amit nem sajnálna ha koszos vagy étel darabkás lenne. Egy egyszerű szürke póló és sötétszürke melegítő nadrágra esett választása. Igyekezett minél hamarabb kész lenni, hogy több dologban segíthessen Jinnek a konyhában. Így a szekrény előtt kezdte el ledobálni pizsomának használt ruhadarabjait. Mikor a pólót készült átvenni egyszeriben kivágódott a fürdőszoba ajtó és egy teljesen friss, vizes hajú Taehyung lépett ki rajta. NaRa abban a pillanatban sikoltott fel és csukta magára a szekrény ajtót, nehogy a férfi meglássa. Tae szintúgy meglepődött ahogy ott találta a lányt és hiányos öltözéke miatt enyhén elszégyelte magát. Persze próbált magabiztosságot árasztani, főleg mert tudta a lány már meglátta.
NaRa amilyen gyorsan csak tudta átvette a falap mögött a pólóját és háttal a férfinak nyitotta újra ki az ajtót. Hogy ne lásson semmit úgy maradt, akár egy kőszobor. Szinte magán érezte a férfi tekintetét, égette hátán az egész bőrét, de nem mert megfordulni. Taenek tetszett ahogy a lány zavarban van miatta, így az ablakhoz sétált, hogy kinyitva azt friss levegővel árassza el a szobát. Mivel az ablak oldalt volt NaRa akaratlanul is félre biccentette a fejét és meglátta a férfit ahogy ott áll az óriási ablak mellett, egy szál törölközőben ami derekára volt csavarva. Szíve eszeveszett kalapálásba kezdett és a levegőt úgy szedte, mintha legalább is asztmarohama lenne.
- Sokáig tervezel még ott állni? -intézte lányhoz szavait. Ám ezúttal cseppet sem volt fölényes vagy gúnyos a hangja.
- Bocsánat. Én nem tudtam, hogy... Azt hittem már nem vagy itt és... -dadogta- Csak át akartam öltözni, hogy segítsek Jinnek. De már megyek is. -hadarta el, majd nekiiramodott.
- MinJi várj egy percet!
Keze már a kilincsen volt ám neve hallatán megtorpant. Szíve kihagyott egy ütemet, pedig nem is a saját nevén szólította. Nagyot nyelve fordult meg de nem mert felnézni, a padlót bámulta.
- Köszönöm.
Ledöbbent. Álla a faburkolatot súrolta sőt még száját is eltátotta. Meglepődöttségében felnézett rá és ezúttal az sem tántorította vissza, hogy felsőtestét nem fedte semmi. A szó amit kimondott sokkal nagyobb fontossággal bírt, mint ruházata hiánya. Jól hallotta volna amit hallani vélt? Taehyung most épp neki mond köszönetet? Neki?
- Mit? -érdeklődte félve talán messzire megy a kérdéssel.
- Hogy összehoztad azt az üzletet. Bár sejtésed sincs róla, de nagyon sokat segítettél.
Pislogott párat, kellett pár perc amíg eljutott tudatáig, hogy a nagy és kegyetlen V most éppen neki hálálkodik. Neki, egy olyan lánynak, akit az első pillanattól kezdve ki nem állhat. Egy teljesen fura, megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajta és szája automatikusan görbült felfelé.
- Örülök, hogy segíthettem. De most megyek elfogyasztom azt a villásreggelit ha már sikerült megélnem. -bökte oda emlékeztetőül.
A férfi arca fájdalmas fintorba torzult és elfordultva a lánytól a kinti tájat kezdte el bámulni. NaRa tudta ezt az apró megjegyzést meg kellett volna tartania, de annyira kikívánkozott belsőjéből, hogy hiába próbálta elnyomni magában, kicsúszott. De valamiért úgy érezte megkönnyebbült, hogy ezt a „fejéhez vághatta”. Tudja csak meg, hogy haragszik rá!
Leérve a konyhába Jin már nagyban az aznapi ebédet főzte miközben Hoseokkal és YoonGival vitázott amiért eleszik az összes hozzávalót az orra elől. Akik persze jól szórakoztak az idősebb mérges arckifejezésén. NaRa az egész délelőttöt a konyhában töltötte Jinnel és néha Jimin is besegített nekik. Jól elvoltak, beszélgettek és Jin is elmesélte neki hogyan került be a B.T.S.-be amiről megtudta, hogy Beyond The Scene-t jelent. Mikor már a desszerteket készítették megjelent NamJoon is és Hobival karöltve lopkodták a csokoládét amiért Jin nem győzött ordítozni velük. A lány jót szórakozott a fiúk bolondos viselkedésén és elképedve látta, hogy valójában ők nem is annyira szörnyűek mint ahogyan azt képzelte. Bár furcsa ez a kettősség. Egyik percben félelmetes, kegyetlen maffia tagok a másikban pedig folyton nevető és egymást heccelő gyerekesen viselkedő férfiak. Ilyen lenne a maffia? Kifelé kegyetlen belül pedig valahol azért baráti és családias? Vagy csak azért ilyenek mert régóta ismerik egymást?
Kusza gondolatai és az egymást váltogató kérdései lekötötték figyelmét. Olyannyira, hogy nem vette észre a felé repülő végzetes tárgyat. De mikor megfordult már késő volt. Az egész felolvasztott csokoládé az arcán landolt. Felsikoltott mire minden eddig szaladgáló bandatag megdermedt. Döbbenten és sajnáló tekintettel figyelték szegény pórult járt lányt. Jin volt aki először segítségére sietett.
- Jesszusom MinJi, jól vagy!? -elélépve próbált minél több csokit eltávolítani arcáról- Nem megmondtam, hogy ne játszatok az étellel ti idióták!? -fordult feléjük, hangja dühös volt bár jól hallható volt az a bizonyos nevetést visszatartó köhögcsélés is.
- Ne haragudj MinJi! -hajolt át a pulton Hoseok is- Namot akartam eltalálni. Itt basztat azzal a rohadt brokkolival, tudja mennyire ki nem állhatom azt az álnövényt, erre folyton az orrom alá nyomja. Ne haragudj!
- Nem haragszom. -fordult felé- Csak váratlanul ért, ennyi.
Közben elhessegette magamellől Jint és a másik kezébe egy marék lisztet fogott, mint aki mosakodni akar menni, megkerülte a konyhapultot és megállva Hobi mögött tenyere tartalmát mind a fejére szórta. Hangosan felnevetve lépett egyet hátra a döbbent fiútól.
- Véletlen volt. Ugye nincs hari? -kacsintott rá, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Ezért megfizetsz!
Nevetve nekirontott ám a lány elszaladt előle, ki teljesen a hátsókertig. Az összes fiú csatlakozott hozzájuk, YoonGi is, ami óriási meglepetés volt nem csak a lány de a többiek számára is. Hobi még a bent megragadott porcukorral akarta leszórni a lányt, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a slagot és megnyitva a szelepet telibe locsolta a ledöbbent fiút.
- Koszos voltál. Ugye megérted? -zárta el a vizet.
Mindannyian nevettek majd 1-1 másik locsolócsövet megragadva elkezdték eláztatni egymást. Az összes őr aki a birtokot felügyelte, járőröztek vagy váltásból tértek vissza, a gyermekiesen játszó fejeseket figyelték, ahogy hangosan nevetve baromkodnak a lánnyal. A nagy hangzavarra Taehyung is kiment a házból. Megállva a medence előtt elképedve nézett végig a játszadozó társaságon. Féloldalas mosoly jelent meg arcán, amit nem igazán értett miért, s ha most látná valaki valószínűleg az a személy sem értené miért mosolyog a jeleneten. NamJoon volt az első aki észrevette őt majd jelzett a többieknek, hogy hagyják abba. Miután mind letették kezükből a slagot odabattyogtak főnökükhöz.
- Látom jól szórakoztok? -tette karba kezeit.
- Csak lazítottunk egy kicsit. -vont vállat Jimin- Ez a nap amúgyis szervezetmentes nem?
- És ez azt jelenti, hogy itt kell bohóckodni, mint az óvodások? -vonta fel egyik szemöldökét.
- A fiúk csak szórakoztak. -lépett elő NaRa is a háttérből- Miért ne lehetne egy ilyen napjuk is? -vonta kérdőre a férfit, amin mindannyian ledöbbentek.
- Mert már nem gyerekek tudod kiscsibe? -hajolt közelebb hozzá, hogy szemébe mondhassa.
- Csak mert valaki lazít kicsit akkor az már egyenlő azzal, hogy gyerek? Hát ha így gondolkodsz nem csoda, hogy így be vagy fásulva.
Erre mind húúzni kezdtek és felhördültek amiért NaRa meg merte neki mondani a magáét. Tae sem hitt füleinek.
- Na V most jól beszóltak neked baszod! -csapkodta meg hátát YoonGi.
- Mit mondtál? -indult meg a lány felé.
Szemei szikrákat szórtak, léptei halálosan lassúak voltak. NaRa hátrálni kezdett, megrémisztette a férfi beteg tekintete. Taehyung kivette kezéből a locsolócsövet és folytatta sarokba szorítását, mindaddig amíg a lány háta a ház falának nem ütközött.
- Mit is mondtál az előbb? Nem értettem tisztán! -mutatta fülét.
NaRa nagyot nyelt és összeszedve minden bátorságát kimondta újra azokat a szavakat.
- Azt, hogy egy befásult öregember vagy. -mondta egyenesen szemeibe.
Tae biccentett egy aprót, elismerve a lány bátorságát amiért ezt így a szemébe merte mondani. Megragadva a csövet arcához emelte és ellépve tőle megnyitotta a szelepet telibe locsolva a lány egész arcát. Ki úgy meglepődött e tetten, hogy csak elkerekedett szemekkel bámult magaelé majd az ugyanolyan döbbent fiúkra a háttérben. Köhögve párat próbálta kiköpni az összes vizet ami szájába is jutott és szemeit törölgette a tisztánlátás érdekében. Taehyung diadalittas mosollyal meredt a lányra.
- Na még mindig egy befásult öregembernek tartasz?
- Nem. Egy őrült öregembernek. -felelte nevetve majd elszaladt előle, egyenesen Jin hátamögé.
- Vízcsata! -ordított fel YoonGi.
Mire mind felkaptak 1-1 sárgaszínű csövet és egymást kezdték el spriccelni. A nagy játszás közepette NaRat a rátámadó Hoseok és Jimin a medencéhez kergette, és úgy próbálták minél többször eltalálni. A lány igyekezett visszavágni ám a kettő az egy ellen arány nem volt túl jó felállás. Pláne, hogy oldalról váratlanul feltűnt Taehyung is aki teljes erőből belökte a lányt a mély, kicsempézett medencébe. NaRa kapálózva kezdett el kiabálni.
- Nem tudok úszni! Segítsetek! -kiabálta majd abban a pillanatban alá is merült.
Tae egy pillanatot sem vesztegetve ugrott be utánna. A víz pár pillanatig zavaros volt az ugrás miatt de amint kitisztult a látótér rögtön a lányért úszott. Megragadva derekánál fogva a felszínre húzta. Amint felértek óriásit lélegzett és nem győzött köhögni levegőhiánya miatt. Tae elhúzta őt a lépcsőig, majd átadva őt a többieknek kimászott a medencéből, otthagyva mindenkit.
NaRa köhögve párat figyelte a távozó fiú alakját és fogalma sem volt mi az oka a hirtelen távozásának. Jimin és Hoseok segítették fel a földről majd bevezették a házba. Elküldték, hogy sűrgősen öltözzön át s szobájába vonulva meglepve látta, hogy az ágya makulátlan állapotban van, bevetve, tiszta huzattal. Ezt Taehyung tette volna? Esélyesebb az, hogy megbízott vele valakit.
Sóhajtva emelt ki egy ruha szettet szekrényéből és a fürdőbe vonulva megszárítkozott. A nap további részét a szobájában töltötte. Tudta ez a nap csak a B.T.S.-é és neki egyáltalán semmi köze a lent folyó dolgokhoz. Bár bízott abban, hogy az ételek amiket készített ízleni fognak a többieknek. A szobában lévő polcról leemelt egy könyvet és olvasni kezdte.
Hetet ütött az óra mikor kopogtak szobája ajtaján. Kíváncsian kapta fel fejét a hangra, hiszen még sosem fordult elő, hogy kopogtatott volna valaki. Egy szabad után kinyílt az elválasztó és amint meglátta látogatóját a kezében tartott könyv az ágyon landolt. A férfi magabiztos léptekkel sétált el a szoba közepéig ahol zsebre dugott kézzel állt meg. NaRa akaratlanul is végignézett rajta és be kellett látnia akármennyire is kegyetlen, bunkó vagy ellenszenves számára, a stílusa az elképesztő. Barna zakót viselt hozzáillő nadrággal és fehér inggel, aminek felső gombjai nem voltak begombolva. Karján márkás óra díszelgett, cipőjéről szintén lerítt, hogy nem egy olcsó darab. Viszontlátása beléfolytotta az összes szót, bár nem akarta ő kezdeni a beszélgetést. Kíváncsi volt vajon mit akarhat. Csendben figyelte a férfit, aki egy teljesen új, megmagyarázhatatlan kisugárzást árasztott magából.
- Miért vagy itt? -szólalt meg hosszas némaság után Tae.
- Miért, hol kéne lennem? -kérdezett vissza kíváncsian. Tényleg nem értette mire akart ezzel célozni.
- Hát lent a többiekkel.
- Ja. -esett le neki a dolog- Hát ez a ti napotok és én nem tartozom közétek. Ezt sokszor a tudtomra adtad. -jegyezte meg halkan. Fránya valódi énje!- Ezért úgy gondoltam jobb ha itt maradok. Nem akarok gondot. -rántott vállat majd könyvéért nyúlt.
- Már a csapattagja vagy MinJi. Nyugodtan lejöhetsz.
- Oh. Hát kössz ezt a hatalmas megtiszteltetést, de nincs kedvem hozzá. Majd talán máskor. -jegyezte meg cinikusan, hangja csak úgy csöpögött a gúnytól.
- Ezt nem hiszem el! -csapott combjára, enyhén dühös hangon- Most meg mégis mi a franc bajod van?
- Nekem? Nekem aztán semmi. -állt fel- Csak tudod ezek a kis... -mutatott végig rajta- beteges hangulatingadozásaid kezdenek az agyamra menni. Az egyik percben folyton azzal fenyegetsz, hogy megölsz és a fejemhez vágod mennyire nem tartozom ide és irritálónak találsz, a másikban meg már hülyéskedsz velem, normális vagy és a csapattagja vagyok. -vágta hozzá dühösen- Hát bocs ha nem rohanok fejvesztve vacsizni veled és a többiekkel, de perpillanat nem tudom eldönteni hogyan is kéne viselkednem vagy mit kéne mondanom a közeledben! Nehogy egy óvatlan mondattal vagy szóval megsértsem őfelségét! -hadonászott idegesen- Hogy aztán újra előkapd a cuki kis pisztolyod és a fejemnek szegezve ismét a halálommal fenyegess! De ugye azért nincs hari?
Otthagyva a teljesen padlót fogott férfit kiviharzott a házból. Meg sem állt a gyakorlótérig, ahol megannyi órát eltöltöttek YoonGival. Szemei megteltek könnyekkel, pedig a düh égette belülről. Nem értette miért is nedves most az arca, holott nem is szomorú. Mérges, rohadtul mérges Taehyungra és az idióta viselkedésére! Miért nem tud normális lenni? Miért nem lehet olyan, mint a mai délelőtt folyamán? Miért kell gonosznak és kegyetlennek lennie? És ez miért okoz neki ekkora fájdalmat?
Megragadva egy JP Enterprises AR15-ös gépfegyvert lövöldözni kezdett. Minden felgyülemlett dühét és fájdalmát a felállított bábukon adta ki. Bántotta a tudat, hogy hiába bizonyított már olyan sokat még mindig egy szánalmas kis spicliként kezelik, növekvő bűntudata pedig egyre jobban törte darabokra lelkét amiért még mindig nem sikerült apja gyilkosának nyomára bukkanni. Mi lesz ha soha nem talál rá? Nem ragadhat örökre ezen a helyen! Tennie kell valamit! De mit? Hogyan szabadulhatna démonaitól? Mi lenne a megoldás számára?
Mikor újra akarta tölteni fegyvere kifogyott tárát, megpillantott egy alakot a sötétben aki egyenesen felé tartott. Hangosan sóhajtva és szemforgatva fogadta a kellemetlen személyt. Mintha ott sem lenne, folytatta félbehagyott tevékenységét. Pár kilőtt töltény után Taehyung megelégelve a dolgot, hogy a lány nem rá figyel, egyszerűen odament hozzá és nemes egyszerűséggel kikapta kezéből a fegyvert.
- Add vissza! -kapott a pisztoly után de elhajította azt- Most jobb? -tette karba kezeit.
- Jobb, képzeld. -vágta vissza gúnyosan- Nem zavar, hogy itt vagyok és éppen mondani akarok valamit, miközben te meg itt lövöldözöl azzal a kibaszott gépfegyverrel?
- Most, hogy mondod... -simított végig képzeletbeli szakállán- Kurvára nem! Megölhetsz az sem érdekel, de nem fogok beszélni veled! Nem érdekel mit akarsz mondani! Ez így elég világos volt? -kiabált vissza ugyanabban a hangnemben.
Taehyung nem mondott semmit, megindult a lány felé és addig-addig ment amíg teljesen neki nem szorította a mögötte elterülő fegyveres asztalnak. A lány dereka megfeszült a fémlap szélétől, Tae karjait szorosan a lány mellett megtámasztotta, elzárva előle az összes menekülésiutat. NaRa szíve expressz sebességre váltott, levegője tüdejébe szorult és teljesen zavarba jött a fiú túlzott közelségétől. Aki ajkait enyhén szétnyitotta, hogy kidugva rajta nyelvét benedvesítse azokat. A lány tekintete akaratlanul is a csillogó ajkakra vándorolt, melyek akár egy érett cseresznye olyan pirosak voltak. Nagyot nyelt és kusza gondolatok ködösítették be tudatát. Megrémisztette a benne feltörő kínzó vágy azután, hogy a kegyetlen, talpig bunkó férfi ajkait ha egy másodpercig is, de a sajátjain tudhassa. De miért akarja hogy megcsókolja? Megőrült volna? Lehet az ott töltött idő teljesen az agyára ment és elpattant nála valami. A ránehezedő nyomás és a sok stressz következtében elvesztette a józan eszét és ítélőképességét! Igen csakis ez lehet a magyarázat! Különben mi másért akarná annyira, hogy azok a cseresznye ajkak az övéire tapadjanak? Csakis azért mert agylágyulást kapott!
Taehyung mintha csak a lány gondolataiba látna, elmosolyodott majd nekipréselve a fémasztalnak csigalassúsággal kezdett előrehajolni, egyenesen NaRa ajkai felé.
16. Rész
2022-08-17
Hozzászólások (0)