JungKook szemszöge:
A kis minikoncert után a dormba érve azonnal a szobámba vonultam. Nem volt kedvem semmihez és senkihez! Bár jól sikerült a mai fellépés és szuper volt a rajongókat látni és hallani, de mégis a szomorúság az ami körbe ölel és nem az öröm! És hogy mi a kiváltó oka? Talán meglepő vagy mégsem, de Nara! Azt hittem a közöttünk lévő jéghegy kezd megolvadni és elővehetjük a régi barátságunkat! Erre ma ez történt... De miért váltott át hirtelen újra erre a rideg, távolságtartó módra? Hiszen reggel még olyan vidám volt és tök jól elbeszélgetett velünk! Talán Jin-ék mondtak neki valamit? Áhh kizárt, ők nem is olyanok! Nagyon kedves emberek és a barátaim, szinte már a testvéreim sosem lennének képesek bárkit is bántani! De akkor mi történt? Nem értem. Én csináltam valamit? Biztos az volt a baj, hogy idehoztam őt! Nem kellett volna... Talán ha többször csengetek vagy ha bekiabálok a kapun akkor kijött volna valaki abból az óriási házból! Biztos én rontottam el valamit... Zavarosan kavargó gondolataimból az ajtó nyitódása hozott vissza. Jimin és Taehyung jöttek be sebesen.
- Mi van Kookie, mi ez a fancsali kép? -préselte össze arcom Jimin.
- Hagyj már... -löktem el kezeit.
- Mi bajod van? -nézett rám Tae.
- Semmi. Miért jöttetek?
- NamJoon szólt, hogy várnak minket a cégnél.
- Minek?
- Nem tudom, gondolom megint valami megbeszélés vagy elsorolják, hogy milyen klasszak vagyunk! -nevetett Jim, bár most nem tudtam vele nevetni.
- Nara is ott lesz? -talán ezt egy kicsivel több lelkesedéssel mondtam, mert azonnal nekem estek és elkezdtek párnával püfölni.
- Jaj a mi kis maknae-nk szerelmes! Juhú!
- Kookie és Nara! -énekelgette Tae.
- Nemár srácok! -temettem kezeimbe tüzelő arcom.
- Jólvan már ne szégyeld, nem kell ennyire zavarba jönnöd!
- Nem jöttem zavarba csak ti mindent félreértetek! Nem vagyok szerelmes, csak megkérdeztem ott lesz-e! Most ebben mi olyan nagyszám?
- Ja, semmi. -vette elő huncutabbik mosolyát Jim, Istenem...- De szerintem nem lesz ott mivel zártkörű esemény lesz. De nekünk ott kell lenni, szóval igyekezz!
Kivonultak a szobámból én pedig gyorsan lezuhanyoztam. Nem akartam menni, de nem hagyhattam cserben a többieket! Hiszen itt nem csak rólam szól minden, nem lehet úgy ahogy én akarom! Ez egy csapat, egy nagy család, itt együtt döntünk és minden döntést jól megfontolunk! A srácok kedvéért mosolyt erőltetten arcomra és úgy mentünk be a céghez. A kis „ceremónia" után alig vártam, hogy hazaérjünk! Totálisan le voltam merülve, pedig ha úgy vesszük ma semmit sem csináltunk! Asszem már agyilag vagyok lemerülve. A hétvége további részét az ágyban fekve töltöttem. Bár a srácok néha bejöttek zaklatni, és valami videót is csináltunk, de nagyrészt egyedül voltam. Hétfő reggel a fürdőmben készülődtem mikor észrevettem, hogy egy idegen fésű hever a padlón. Rózsaszínű volt, fogókáján gyöngyökkel. Na ez vagy Nara-é vagy a hugáé! Hogy maradt ez itt? Biztos a nagy sietségben felejtette el. Vissza kell adnom! Hiszen ezt kívánja a kötelesség nem? Ez legalább egy kiinduló pont egy beszélgetéshez! Becsúsztattam táskámba és indultam a suliba, Jimin-el és Taehyung-al oldalamon. A hatalmas épület előtt már alig bírtam bemenni a parkolóba, úgy körülvették a kocsimat a rajongóink. Mért jó ez nekik nem értem? Folyton dudálnom kell nehogy elüssek valakit! Ez a híres élet kezd egyre nehezebb lenni... Pár perc szenvedés után végre sikerült leparkolnom és kiszállva a kocsiból szememmel Nara-t kezdtem el kémlelni. De még nem láttam sehol. Nem sokkal később egy fekete Audi gurult be a kapun, amiből Soyang és Nara szállt ki. Na végre! Láttam ahogy felénk néz, de amint észrevette, hogy figyelem, elkapta tekintetét és sietve az épületbe rohant, barátnőjét magaután húzva. Miért menekül előlem? Ennyire megbántottam volna? Nem értem. De, hogy kérdéseimre választ kapjak utánnuk eredtem. A lenti folyosón nem találtam őket így az emeletre mentem. A termünk előtt álltak. Közeledve feléjük, láttam ahogy Nara el akar menni de Soyang karon ragadva őt, visszatartotta. Köszi Yang!
- Nemár Yang mért csinálod ezt? -hallottam meg Nara mérgesnek tűnő hangját, biztosra vettem, hogy miattam akart elrohanni.
- Sziasztok! -köszöntem kedvesen.
- Szia Jungkook! -mosolygott Soyang, a mellette álló lány meg sem szólalt, sőt próbálta kerülni tekintetem.
- Ha nem haragszol meg, magunkra tudnál hagyni néhány percre? -fordultam a szerényen mosolygó lány felé.
- Persze, már itt sem vagyok.
- Ne Yang, ne hagyj itt! -ragadta karon, ő odafordult hozzá és valamit a fülébe súgva elment tőlünk.
Láttam Nara-n, hogy legszívesebben felpofozta volna barátját amiért így itthagyta velem. Karba tett kézzel állt előttem, cipőit bámulta. Elővettem táskám mélyéről a kis rózsaszín fésűt és odanyújtottam.
- Tessék! -felnézett- Ezt ott maradt nálam.
- Kössz. Yona már kereste. -bökte oda félfogról.
- Megbántottalak valamivel? -nem akartam így direktben rákérdezni de már nagyon érdekelt a válasz.
Lehunyta szemeit, mintha azon gondolkodna mit mondjon. Aprón beharapva alsó ajkát sóhajtott egyet majd újra kinyitva szemeit rámnézett.
- Nem. -el akart menni, de visszarángattam.
- Nara nemár, mért csinálod ezt? Mért lettél ilyen?
- Mindig is ilyen voltam!
Nara szemszöge:
(kicsivel korábban)
Ez a hétvége sem olyan volt, mint amilyennek terveztem... Több szempontból sem! Tegnap SoHee-t helyettesítettem a kávézóban, ami kicsit elterelte a figyelmem de mégsem teljesen. És, hogy ebben mi a legrosszabb? Az, hogy fogalmam sincs miért érint ez engem ilyen rosszul!? Már tényleg nem értem magamat! Kezdene elmenni az eszem? Gondolataimból hangos dudaszó hozott vissza. Oldalra pillantva láttam meg azt az ismerős autót ami nem másé, mint az én drága barátnőmé! Intett, hogy szálljak be és bólintva huppantam be mellé az anyósülésre.
- Hű de egy lélekölő képet vágsz! -hm, tipikus Yang.
- Kössz én is imádlak!
- Mi a baj?
- Semmi.
- Aha na ki vele! Engem nem versz át, ismerlek! Miért vagy ennyire magadalatt? Sihyuk megint?
- Nem. Ezúttal nem.
- Akkor? Csak nem Jungkook csinált valamit? Ha igen, halál fia! -szorította ökölbe kezét, ezért szeretem őt annyira, bármikor számíthatok rá!
- Nem, nem ő volt.
- Akkor? Mondd már!
- NamJoon. -rámnézett egy utánnozhatatlan tekintettel, majdnem elnevettem magam.
- Mit csinált?
- Hát... Gyakorlatilag rámparancsolt, hogy szálljak le Jungkook-ról és ne álljak vele szóba.
Elhalkult, biztos lesokkolta amit hall. Megértem, hiszen még én sem nagyon fogtam fel a történteket.
- De miért? -szólalt meg miután elmúltak kezdő sokkjai.
- Nem tudom. Szerinte nem vetne jófényt rájuk ha engem vele látnának.
- Ekkora hülyeséget! Hiszen ti nem is jártok! Vagy lemaradtam valamiről? -vette elő tipikus huncut mosolyát.
- Soyang! Ne is viccelj ezzel! Én sem tudom miért jött ezzel nekem! De nem is érdekel! Hiszen eddig sem foglalkoztam velük, ezután se fogok! -csaptam combomra.
- De akkor mért vagy ennyire magadalatt?
Hmm... Na ez jó kérdés, jó lenne tudni a választ. Bár tudnám!
- Őszintén? Fogalmam sincs! Biztos kezdek megőrülni!
- Vagy teljesen más dolog van a háttérben! -mosolygott rám ördögien, ebből a reakcióból tudtam mire céloz.
- Kim Soyang, azonnal fejezd be a rémmesék gyártását!
- Én nem gyártok semmit, csak mondtam... -vállat vont közben végig nevetett.
Inkább nem kezdtem el magyarázkodni, úgyse tudom meggyőzni! Ha egyszer ő a fejébe vesz valamit... A suliba érve a szokásos jelenet fogadott, idióta rajongók, öntelt sztárocskák! Kiszállva a kocsiból akaratlanul is feléjük pillantottam, és amint tekintetem találkozott Jungkook-éval azonnal karon ragadtam Yang-ot és berohantunk az épületbe. A teremig meg sem álltam.
- Jólvan már, felértünkhh... -lihegett barátnőm.
Megálltunk és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. De örömöm hamar elszállt mikor a folyosó végén megláttam Kook-ot közeledni. El akartam tűnni, elmenni onnan de barátnőm nem hagyott. Karon ragadott és visszarántott.
- Nemár Yang, mért csinálod ezt!? -szóltam rá, szerintem ezt ő is hallotta.
- Sziasztok! -köszönt mosolyogva.
- Szia Jungkook! -viszonozta gesztusát.
- Ha nem haragszol meg, magunkra tudnál hagyni néhány percre? -nézett Yang-ra aki mosollyal arcán indult el.
De karon ragadtam. Nem akartam, hogy itthagyjon vele.
- Ne Yang, ne hagyj itt! -közelebb lépett hozzám.
- Beszélned kell vele, te is tudod! -súgta fülembe, majd sietősen távozott.
Elmormoltam magamban egy kiadós káromkodást, majd kerülve tekintetét inkább fekete cipőimet bámultam.
- Tessék! Ezt ott maradt nálam. -nyújtotta át hugom kedvenc fésűjét.
- Kössz. Yona már kereste. -igyekeztem minél ridegebb lenni.
- Megbántottalak valamivel? -szakadt ki belőle.
Meglepett a kérdés de nem annyira, mint ahogyan azt mondta. Az a kétségbeesett hang és az a tekintet... Szeretne válaszokat kapni tőlem, de mivel én is azokra várok, így nem nagyon tudok neki mit mondani. Bárcsak tudnám mi folyik itt!
- Nem!
Böktem oda majd el akartam rohanni de megragadta karomat és visszatartott.
- Nara nemár, mért csinálod ezt? Mért lettél ilyen? -szemei elárultak mindent, nem is bírtam beléjük nézni.
- Mindig is ilyen voltam!
- Ez nem igaz! Az utóbbi időben mintha megtört volna a fal amit közénk húztál... Valami történt, ismerlek, tudom!
- Nem ismersz! -rántottam ki karom szorításából- Fogalmad sincs ki vagyok!
- Akkor mondd el, mesélj magadról!
- Hagyjuk... Jungkook értsd meg én nem vagyok a rajongótok és a barátotok sem! Nem is akarok az lenni!
- Nem is kértem, hogy légy az! De akkor miért voltál velem kedves, mért beszéltünk?
- Sihyuk miatt! Ő kért rá. Plusz idősebb vagy tőlem, a tisztesség megköveteli az idősebbel való fegyelmet.
- Ennyi? Emiatt?
- Igen, emiatt. Sőt te voltál az aki folyton a haverjaival a nyomunkban jártak Soyang-al! Nem kértelek rá, sőt többször a tudtodra adtam, hogy nem vagyok vevő erre! -kiabáltam.
- Igen az elején, de aztán már te is örültél ha ott vagyunk! -emelte fel hangját- És ne gyere azzal, hogy megjátszottad magad!
- Soha nem játszom meg magam!
- Akkor azt mivel magyarázod? Ugyanúgy elvoltál velünk ahogy a barátnőd!
- Miatta! Soyang miatt. Megígértette velem, hogy nem rángatom el őt Tae közeléből. Bár mostmár inkább Jimin közeléből. -tettem hozzá halkan.
- Akkor semmi sem volt igaz abból, hogy kedvelsz minket?
- Szerintem sosem mondtam, hogy kedvelnélek titeket.
- Rendben. Bocs, hogy a terhedre voltam, vagyis voltunk! Többet nem fordul elő!
Elviharzott mellettem és sebesen elhagyta a folyosót. Én pedig erősen lehunytam szemeim de még így is sikerült utat törniük könnyeimnek. Úgy rogyam le a földre, mintha eltörtek volna lábaim. Sírásom zokogásba váltott át és fogalmam sincs miért is reagálok ilyen hevesen. Csak azt tudom, hogy minden amit mondtam hazugság volt, és még soha nem fájt úgy egyetlen hazugságom sem, mint ez!
Elrohantam. Nem bírtam ott maradni. Egésznap az utcákat jártam. Csak járt az agyam, folyton visszapörgettem az eseményeket és egyre inkább az jött ki eredményül, hogy igen csak megkedveltem a három fiút, Taehyung-ot, Jimin-t és igen Jungkook-ot is. Bár őt sosem utáltam. Tényleg rendes srácok, ahogy arról megannyit áradozott Yang, bár Kook régen is rendes volt. És ahogy kezdtem megismerni a többieket, őket is megkedveltem főleg Jin-t, kicsit mintha a bátyám lenne. De ez elmondható a mindig viccelődő Hoseok-ról is és a mindig komolynak tűnő Yoongi-ról is. NamJoon... Na ő tényleg nagyon komoly és határozott. Tudja mit akar és addig hajtja amíg el nem éri a célt. Ezt be is bizonyította. Ha úgy vesszük azért ez lenyűgöző! Hiszen a bandáért képes bármire, átgázol bármin csak annak a hat fiúnak minden jó legyen! Ha nem velem történt volna mindez, még csodálnám is érte. De így... Nem tudok másként tekinteni rá csak arra a személyre aki mélyen megbántott engem és aki az ellenséget látja bennem! Pedig nem vagyok az, mégha annak is tűnök!
Bár régóta nem tartjuk a kapcsolatot Jeong Guk-al, de én a mai napig régi barátként tekintek rá, mégha nem mindig is érzem ezt. Ő nem az ellenségem, sosem volt, még a hírnév ellenére sem. Csak sok minden történt velem, és egy éppen sztárrá váló barát már nem fért bele az életembe! Talán ha ezt elmondom neki, beavatom a miértekbe lehet nincs ez... De már kár ezen agyalni. Hiszen a mi lett volna ha, a legfeleslegesebb kérdés a világon és értelme sincs!
Viszont nem hagyhatom, hogy ez magával sodorjon, hiszen már nem csak én vagyok ebben, hanem Yona is. Miatta nem omolhatok össze, nem tarthatok ott ahol régen! Újra össze kell szednem magam és úgy tenni, mintha senki sem számítana és senki sem tudna nekem ártani! Talán színészi iskolába kéne járnom... Abban Oscar díjas vagyok!