16. Rész

Karácsony van! Huh de utálom ezt az ünnepet... Semmi kedvem itt bohóckodni, apáékkal és a vendégekkel. Most tényleg el kell játszanom, hogy milyen happy vagyok és milyen tutikirály ez az ünnep? Nemár...! De úgy látszik muszáj lesz, meg amúgy se akarom kihúzni apánál a gyufát! Örülök ha nem utált meg végleg a kis „akcióm" miatt. Így igyekszem a legelfogadhatóbb oldalam elővenni és mosolyogni egésznap, mint egy idióta. Már reggel neki álltam megcsinálni a kajákat és a sütit amit kb húsz perc alatt el fognak pusztítani és amiből megint nem fogok tudni enni. Hogy miért? Nos, mert én leszek egyben a szakács, a takarítónő és persze a pincér is. Mire mindennel végezni fogok semmi sem marad, úgy ahogy tavaly sem. Na mindegy...elég lesz az amit főzés közben összecsipegetek. Ja tisztára mint egy madár! Najó ez béna vicc volt...
Mire apa hazaért az utolsó munkanapjáról kb mindennel végeztem. Süti a sütőben, a csirke megtöltve utolsó perceit tölti a másik sütőben, a levest pedig éppen akkor vettem le a tűzről mikor belépett az ajtón. Azért nem semmi vagyok!
- Ó milyen jó illatok vannak! -simított végig gyomrán, a kis éhenkórász!
- Ugye? Tudom. De még egy kis idő kell, légyszi ne egyél meg semmit!
- Nem is akartam. -ja persze persze- Pont jókor értem haza nem? Még van időnk feldíszíteni a fát és kicsit felrázni a házat.
- Felrázni? -ez meglepett- Hogy érted ezt?
- Tudod? Egy kis életet vinni a házba!
- Mármint mindent fel akarsz díszíteni, mint egy idióta karácsonyi filmben? -reméltem, hogy nem igen lesz a válasz.
- Pontosan! Hidd el jó lesz! Lehozom a padlásról a díszeket! Mindjárt jövök.
- A-ha...
Hú ha! Na ebbe meg mi ütött? Még akkor sem volt oda ennyire ezért a pénzhajhász ünnepért, amikor anya még élt. Már biztosra vettem, hogy van valakije! Talán meg is hívta hozzánk? Ezért ez a túlzott izgatottság? Hát elég nagy az esélye. De, legalább annyi jó dolog van benne, hogy már nem olyan szomorú és búvalbaszott mint régebben, plusz ha eljön ide végre én is megismerhetem.
Fél hat körül kb végeztünk mindennel, jól el is fáradtam! Pont időben lettünk kész mert elkezdtek szálingózni a vendégek. Először Haris bácsi jött meg. Akkor jutott az eszembe, hogy a múltkori óta nem is beszéltünk egymással. Hm, ez azért érdekes... Egész jól elbeszélgettek egymással apával, gondoltam én addig megterítek. Ismét szólt a csengő és Jeremy jött be a mennyasszonyával, aztán July néni a férje és két gyereke, végül Victoria uncsitesóm és a mostani pasija, valami Jack. Mindenki leült a helyére és mondhatni szépen, csendben megvacsoráztunk. Aztán következett az ajándékozás és még én a „gyerekekkel" voltam a „felnőttek" elbeszélgettek a nappaliban. Bár igaz én voltam a legidősebb, Tori-t leszámítva ő két évvel idősebb tőlem. July nénikém ikrei 18 évesek voltak, de mondanom sem kell, tiszta dedó! Már kezdtem azt érezni, hogy visszamentem az óvodába. Úgy lelkesedtek és viháncoltak kb mindenen, mint az idióta tini lányok. Tori-val össze is néztünk és csak nevettünk rajtuk. Még ő akivel kb normális emberi módon ellehetett dumálgatni. Nem sokkal később Jeremy jött ki a konyhába és kért, hogy menjek vele mert szeretne mondani valamit. Fura volt ez hirtelen... Vajon mit akarhat? Kíváncsiságom hajtott előre és persze a lábaim is, így követettem őt a szobámig. Becsukta az ajtót és kért, hogy ne legyünk hangosak, nem szeretné ha hallaná bárki amit mondani akar. Na! Ez kezd egyre érdekesebb lenni.
- Baj van Jeremy? -ültem le ágyamra.
- Nem vagyis nem tudom...
- Mondd meg! Látom valami nagyon nyomja a lelked!
- Igen, csak... Olyan fura lenne ezt veled megbeszélni... Csak jó lenne egy lány véleményét is kikérni, Haris-t is megkérdeztem már de ő mégis csak a legjobb haverom és biztos vagyok abban, hogy elfogult ha rólam van szó és mi is elég régóta barátok vagyunk...
- Héhéhé! Nyugi. Mondd mivan és meglátjuk tudok-e segíteni!
- Köszi. Asszem Melody megcsal! -bökte ki egyben az egészet, mintha épp kihányt volna valamit.
- Micsoda!? -leesett az állam a feltételezése miatt- Honnan veszed ezt?
- Hát egy ideje elég furcsán viselkedik.
- Bővebben?
- Öm...egyre többet jár el otthonról, sokszor éjszakába nyúlóan ér haza, ha telefonál és megkérdem ki az vagy azt mondja, hogy senki vagy azt, hogy valamelyik barátnője. A múltkor pedig azt hazudta, hogy el kell utaznia az anyjához mert beteg, de nem is ott volt!
- Honnan tudod?
- Felhívtam őt! Melody-t akartam de sosem vette fel így az anyját hívtam, mivel azt mondta ott lesz de nem. Plusz rákérdeztem hogy van, múlik-e a betegsége de azt se tudta miről beszélek! Érted? Neked ez nem gyanús!?
- De...eléggé... -bólintottam együttérzően- Na és van tipped kivel csalhat meg?
- Nincs! Még ez a megcsalásos hipotézisem se 100% és ezért nem akarok vagy inkább nem merek rákérdezni! Mert ha nem is igaz akkor tuti leszedné a fejem amiért ilyesmit gondolok róla!
- Benne van a pakliban! Ahogy az is, hogy mindez igaz! Szerintem inkább kérdezz rá mintsem bizonytalanságban élj! Ha még erről is van szó derüljön ki akkor inkább most, mint amikor már késő!
- Igazad van! Kössz Meds, hogy meghallgattál! -nézett hálás tekintettel, várj honnan ismeri ezt a becenevem?
- Hogy szólítottál az előbb? Meds? Honnan ismered ezt a becenevem?
- Óh tényleg...! El is felejtettem, tessék! -vett ki zakója zsebéből egy kis dobozkát és átnyújtotta.
- Mi ez?
- Ajándék.
- Nem mondod bazdki? Rájöttem. De mi van benne?
- Nem tudom, Matthew-é!
- Mi!? -na erre aztán nem számítottam- És mért volt nálad?
- Megkért, hogy adjam oda neked.
- És mikor kért meg erre?
- Tegnap a suliban. 
- Na és honnan tudta, hogy ismersz engem? Mármint tudod hogy értem.
- Kicsit elbeszélgettünk.
- Mikor?
- Amikor bejárt hozzád a kórházba és mivel én is ott voltam meg kellett magyaráznom, hogy nem azért mert a szeretőm lennél.
- Várj, állj! Matt bejárt hozzám a kórházba? -bólintott- Milyen gyakran?
- Huhh hát azt nem tudom pontosan, nem tudtam mindig bemenni de amikor ott voltam ő mindig ott ült az ágyad mellett. De erről apád vagy Haris jobban tudna nyilatkozni, ők el se mozdultak mellőled.
- Apa nem is említette... -ezt inkább magamnak jegyeztem meg.
- Hát pedig így volt. Na gyere menjünk vissza, már biztos keresnek minket! -húzott magával.
- Okés.
- Héj -állított meg az ajtóban- amiről itt szó volt azt ne említsd senkinek, rendben?
- Dehogyis, számon lakat! -úgy tettem mint aki tényleg lezárja száját és eldobtam a képzeletbeli kulcsot.
- Köszi, sokat jelent!
Visszamentünk a többiekhez és még azt a hátra lévő pár órát végig szenvedtem. Mikor mindenki hazament összetakarítottam. Nanáhogy én! Ki más nemde? Kb olyan 11 körül estem be az ágyamba hulla fáradtan. Ahogy oldalra fordítottam a fejem megpillantottam az asztalomon a kis dobozkát amit Jeremy adott át. Kezembe vettem és azon tanakodtam, hogy kinyissam-e vagy ne! De kíváncsiságom felülkerekedett, így kibontottam. Egy nyaklánc volt benne M&M felirattal. Ugye ez nem Matthew és Miranda akar lenni? Óh istenem...ilyen gagyi szarságot! Még jó, hogy nem személyesen adta át, tuti hozzávágtam volna!
Áh várjunk még papír is van benne bakker. Egy üzenet, beszarok! Na lássuk!
§ Kedves Miranda! Tudom hallani sem akarsz rólam és meg is értelek. De kérlek legalább egyszer az életben adj esélyt arra, hogy beszélhessek veled! Talán nem hiszed el (mért is tennéd?) de ugyanolyan fontos vagy nekem, mint régen, talán most mégjobban... Igen tudom, neked ezek csak üres szavak! Így arra kérlek adj esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy nem a levegőbe beszélek és nem kamuzok! Csak öt percet kérek, egy pillanattal sem többet, csak ötöt! Legyen ez az én karácsonyi (vagy ha addig nem találkozunk/beszélünk akkor új évi) ajándékom tőled! KÉRLEK! Szeretettel: Matthew! Ui: Boldog karácsonyt! §
Na szép! Erre most mit kéne reagálnom? Meglepett, ez nem kérdés. Hogy váratlan volt-e? Nos, ezt nem mondanám... Mégis ezt sosem néztem ki belőle. Úgy tűnik mintha tényleg összeszedte volna magát...! De hihetek neki? Adjak esélyt ennek a beszélgetésnek? Nem tudom... Igazság szerint félek...nem is kicsit! Plusz nem akarom felesleges illúziókba kergetni magam, mert ha ismét csalódás lenne a vége nem akarok megint akkorát esni! Lehet azt már nem élném túl, és ezt nem affél tinilányos hisztiként mondom! Ez így van! Aki csalódott már igazán nagyot, ráadásul olyanban akiért bármit megtett volna de tényleg a világon bármit, az tudja miről beszélek! Nem tehetek mást csak átgondolom. Mérlegelek és mire újra suliba kell mennem remélem, hogy sikerül döntésre jutnom! Csak ne bánjak meg semmit, újra...!