- Az honnan van!? -kaptam ki kezéből.
- A fürdőben találtam. Véletlen felborítottam a szemetest és ez volt benne! Miért nem mondtad el, hogy terhes vagy!?
- Talán mert nem vagyok? -hangom kissé gúnyos lett- Kiara ez nem az enyém! Nem vagyok terhes! Mindig is azellen voltam, hogy az ilyesmi megtörténjen! Szerinted minek a francnak van a fogamzásgátló!? -kérdeztem irónikusan.
- Bocsi ne haragudj, csak azt hittem... Sajnálom! -halkult el- Már megint előbb pofáztam, mint gondolkoztam...
- Kezdelek megszokni... De most sűrgősen beszédem van valakivel! Kérlek most menj el Kia! -elindult a lépcső felé de visszahúztam- Ne arra! Ott a terasz, légyszi arra menj!
- Oh oké. -megállt a tolóajtónál- Remélem azért nem okoztam nagy kellemetlenséget?
- Még azt nem tudom. -zártam le.
Ő csak biccentett majd becsukva ajtómat eltűnt a rengetegben. A düh ismét átjárta mindenem és éreztem, hogy az elvileg bennem lévő farkas egyre frusztráltabb lesz. Mintha fel-alá járkálna belsőmben. Elindultam anya keresésére! A szobájában nem volt és a fürdőben se, így a konyhába mentem le. Próbáltam lenyugtatni magam, ne ordítva vonjam kérdőre. A terhességi tesztet szorongatva álltam meg a konyhapult előtt. Összeszedve gondolataim igyekeztem normális emberi módon megtudni mi a fene folyik itt.
- Anya? -szólítottam meg, erre ő rámemelte tekintetét- Ez mi!? -emeltem meg kezemben lévő tárgyat.
Szemei kitágultak, tudta lebukott. Szinte hallottam ahogy a szívverése felgyorsul. Lassan sétált oda hozzám és elvette a kezemből, majd megvizsgálta.
- Maya te... Terhes vagy? -hogy mi a rohadt ráktorta van!?
- Én!? -emeltem meg hangom- Az nem az enyém és ezt te is pontosan jól tudod! -kiabáltam- Miért fogod rám?
- Én nem vagyok terhes kislányom és ne emeld fel a hangod velem szemben!
- Nem? Miért tagadod? Tudom jól, hogy a tiéd! Apa tud róla? -csak hallgatott, ekkor kezdett leesni a dolog- Nem akarod megtartani ugye? -meglepődtem amiért ennyire vissza tudtam fogni magam.
Bedobta a kukába a tesztet és egy aprót bólintva visszafordult a főzőlaphoz folytatva korábbi tevékenységét. Na ez az a dolog ami mégjobban idegesített! Miért csinálja ezt? Bár már korábban is foglalkoztatott a dolog, hogy mért nem vállaltak soha gyereket Davidel, de most, hogy tudom ezt a farkasos dolgot világossá vált a válasz! David ember és szerintem nem lehet egy embertől gyereke egy farkasvérűnek. Vagy legalább is ez a legésszerűbb magyarázat, már ha lehet ezt egyáltalán ésszerűnek nevezni...
- David nem tud róla ugye? -sétáltam oda hozzá.
- Nem. -felelte halkan- És szeretném ha ez így maradna!
- De miért? -reméltem végre beavat a „nagy titokba" amit amúgy már tudok- Tényleg, mért nem volt soha közös gyereketek?
- Mert nekünk elég vagy te! -hm komoly lerázós szöveg, nemde?
- Jaj már anya! David nem az igazi apám és szerintem szeretne egy olyan gyereket aki tőle van! Miért nem tartod meg? -próbáltam kihúzni belőle.
- Mert nem lehet és kész! -csapott a pultra, majd újra el akart tűnni a kérdéseim elől, de ezúttal nem hagyhattam.
- Azért mert farkas vagy!? -megtorpant- David pedig nem? -lassan megfordult és óriásira tágult szemekkel tett meg pár lépést felém.
- Te meg honnan...?
- Hogy honnan tudom? Szerintem te azt pontosan tudod honnan! Ezért is tiltottad el tőlem Noaht nem? Mert érezted rajta, hogy ő is farkas! -elhallgatott- Így volt!? -kiabáltam.
- Igen. Ezért.... Nem értem azt a fiút, mi jogon avatott be téged ebbe!? -háborodott fel- Nem lett volna szabad és joga sem volt hozzá!
- Jaj ugyanmár anya! Fejezd ezt be! -ordítottam le- Még neked áll feljebb? Beszarok! Először is nem avatott be, egy véletlen miatt átváltozott előttem és kénytelen volt elmondani mi a szitu. Másodszor pedig inkább nekem kéne felháborodnom amiért TE nem mondtad el nekem, mi is vagyok igazából! Egy idegentől kell megtudnom, hogy egy mesebeli lény vagyok!? -keltem ki magamból, tudtam újra nem vagyok ura a tetteimnek- Miért titkoltad el ezt anya!? Miért!?
- Nem... Nem mondhattam el... Kár volt mindezt megtudnod! -fogta bögréjét és a falhoz vágta, kicsit megijedtem még sosem láttam ilyennek- Belőled nem lehet egy szörnyeteg, nem engedem!
- Milyen szörnyetegről beszélsz? Azért annak nem mondanám magam!
- Sajnálom kicsim! Ne haragudj, hogy nem én voltam aki bevezetett a farkasok világába, de értsd meg nem tehettem! Az apád... -elcsuklott hangja.
- Mivan Davidel?
- Nem Davidről beszélek! Hanem az igazi apádról... -ledöbbentem- Tudod azért nem meséltem soha róla, mert ő egy szörnyeteg! Egy gyilkos! És nem szeretném ha olyanná válnál, mint ő!
- Már mért válnék olyanná? Az rajtunk áll kik akarunk lenni!
- Ez ennél azért bonyolultabb Maya!
- Akkor mondd el, avass be de kérlek ne hagyj ilyen kétségekközt anya! Most már tudni akarom az igazat!
- Még nem jött el az ideje! De ígérem mindent el fogok mondani. -ragadta meg karom- Ígérem! -nézett szemembe, tudtam igazat mond- Most elintézem ezt a baba dolgot aztán beszélünk. Megkérhetlek, hogy ne szólj erről Davidnek? -láttam a kétségbeesést szemeiben.
- Nem szólok, nyugi. Gondolom nem ez az első eset...? -egy aprót bólintott, sejtettem.
- Köszönöm kicsim! -ölelt át- Ígérem mindent elmondok amit tudnod kell!
Mire befejeztük a mély társalgást apa is hazaért. Úgy tettünk, mintha minden oké lenne, bár számomra elég nehéz volt eljátszani a happyt. Úgy éreztem most aztán benne vagyok a slamasztikában. Annyi kérdőjel volt a fejemben és egyre jobban érdekelt ki lehet az igazi apám! Miért tartja anyám egy szörnyetegnek? Vajon mi történhetett? De jó lenne válaszokat kapni! De egyre nagyobb sötétség és kétely van csak bennem.
Másnap az egyetemre csak tízre kellett bemenni, így megbeszéltük Samel és Kiaval, hogy beülünk valahova. A belvárosban volt egy kis kávézó ahova gyakran jártunk mikor még gimisek voltunk és a szünetekben is. Így szinte már a törzshelyünk volt. A rendelésünkre várva beszélgetéssel ütöttük el az időt.
- Mesélj, mi baj van Maya? -bökött meg Sam.
- Áh, hosszú és amúgy se szabad elmondanom... Meg kedvem sincs róla beszélni, inkább vidítsatok fel csajok, nem akarok bedepizni! -temettem arcom kezeimbe.
- Beszéltél már Jamesel? -klassz, egy újabb remek téma, kössz Kia!
- Nem. Majd hétvégén találkoznuk.
- Te, nem lesz baj abból ha egy oktatóval kezdesz el kavarni? -aggodalmaskodott Sam.
- Jézusom Sam! Nem fogok vele „kavarni" csak beszélgetni fogunk! Sőt még az se biztos, hogy elmegyek...
- Mi miért? -kérdezték szinkronba, hogy ezeknél mekkora már az együttértés!
- Mert nem vagyok olyan idegállapotba, hogy képes legyek normális módon beszélgetni vele! -világosítottam fel őket.
- Látom nagyon nyomja valami a lelked? Mondd már el mi a franc van! -rántott rajtam egyet drága szőkeségem.
- Nem lehet Sam, megígértem, hogy hallgatok!
- Kinek? Jamesnek vagy Noahnak?
- Dehogy! Nem, ehhez nekik semmi közük!
- Akkor? Mondjad már!
- Nem lehet! Bocs csajok, de inkább megyek, majd az egyetemen találkozunk!
Elrohantam. Már nem bírtam tovább ott maradni, a levegő már túl fullasztó volt. Tudtam ha még maradok vagy öt percet kikotyogom mi is az ami kibaszottul felemészt és akkor Sam ott helyben kapott volna szívinfarktust. Nem kockáztathattam!
Mentem már egy ideje, bár fogalmam se volt hova, csupán követtem a lábaim. Amik egy igen csak ismerős folyóhoz vittek. Hisz ez a határ! Ilyen sokat gyalogoltam volna? Észre se vettem! Leültem a folyó mellé és néztem ahogy a jéghideg vízben feltűnik itt-ott egy kisebb halacska. Éreztem ahogy ez az eddig kicsinek hitt titok egyre csak nő-nő és egy nap majd túlnő rajtam! Kevés vagyok már én ehhez...
Mélységes önsajnálatomból egy ismerős illat térített vissza. Hm, vanília és menta, finom keverék! Oldalra pillantva megláttam a „kis" Vadászomat aki farkas képében közeledett felém, de amint letelepedett mellém már ember alakban ült.
- Szia Noah! -köszöntem, próbáltam kedves lenni, nehogy kiszúrja, hogy amúgy totál nulla kedvem van.
- Szia Maya! Hát te!? -hangja kissé meglepett volt, bár nem csoda reggel 9-kor itt ülök a határnál.
- Csak kellett egy kis nyugi. Na és te, hogy hogy itt?
- Ma nem kell bemennem az egyetemre így bevállaltam a szokásos járőrözést.
- Mire jó ez a járőrözés? Mit kerestek ilyenkor?
- Hát úgy konkrétan semmit. Csak ellenőrizzük a terepet, nincs-e valami fenyegetés a közelben.
- Mármint olyan, mint a múltkor?
- Igen például. De vérfarkason kívül lehetnek más veszélyek is, pl idegen falkabeli is aki a területre pályázik vagy épp a mi falkánk tagjaira. -világosított fel.
- Hú, ez kissé összetettebb, mint gondoltam.
- Hát nem egyszerű a mi életünk se Maya, hiába tűnik annak. -bökött vállba sajátjával- Egyébként mesteri téma elterelés! -kacsintott.
Kicsit meglepett, hogy ilyen simán átlátott rajtam! Mi ő valami gondolatolvasó? Bár lehetnek szuperképességei nem?
- Elmondod mi a baj? -szólalt meg pár perc csend után.
- Hosszú... Meg amúgyis mennem kell az egyetemre.
- Elvigyelek?
- Nem kössz, visszasétálok. Jót fog tenni! Majd még beszélünk. Szia Noah!
Csak biccentett majd átváltozva elillant a fákközt. Szuper sikerült elüldöznöm... Klassz vagyok...! Bár talán jobb is így, jobb ha nem tud semmiről! Hiszen most is találkoztunk és senki sem tud róla.
Beérve a terembe Kiara azzal támadott le hova rohantam és mi történt tegnap. Rákérdezett, hogy anyáé volt-e a teszt és mit mondott rá. Bár félve avattam be, nem akartam, hogy ezt is kikotyogja Jamesnek vagy Noahnak. De mivel ott volt és ő találta meg a tesztet nem hazudhattam neki. Ő is egyetértett abban, hogy anya nem tarthatja meg a babát mert annak súlyos következményei lesznek, David ember léte miatt. Kb ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezne a baba, mint egy harapott vérfarkas. Szuper esélyek nemde? Akkor ezekszerint nekem is csak olyas valakitől lehet majd gyerekem, aki farkas, akárcsak én! Nem szuper? Ja, nem! Ekkora baromságokat de komolyan! Mért pont így lett ez kitalálva?
A nap további része mondhatni eseménytelenül telt, szerencsére. Hazaérve ismételten az üres ház fogadott. David dolgozni van, anya pedig mindenbizonnyal a kórházban. Azért szörnyű, hogy mindezt így kell megtudnom! Ki tudja hány gyereket vetetett már el? Plusz ha tudja, hogy nem lehet gyerekük mért nem védekezik? Hiszen én is szedtem a bogyóim amíg Harryvel összefeküdtem! Eszem ágába se volt tizenévesen teherbe esni! Bár ezt ő tudja... Én már hiába szólok bele, eddig sem használt...
A szobámban ülve a leckémet próbáltam megcsinálni de annyira foglalkoztatott a tudat, hogy vajon ki lehet az apám, hogy folyton csak erre tudtam gondolni! Így inkább újra a neten kezdtem el kutatni azután a tudós után aki Canadaban eltűnt. Kíváncsi voltam miket tanulmányozott és milyen kutatásai voltak. Ha már úgyse bírok a házira koncentrálni, legalább ebből kiokosítom magam!