Mióta beszélgettem Jungkook-al a múltamról folyton csak azon agyalok amit mondott. Fogalmam sincs mihez kezdjek! Talán meg kéne fogadnom a tanácsát és megpróbálni újra? Nem tudom. Hirtelen egy kéz lebegett előttem, megijedtem. Akkor eszméltem fel, hogy épp órán ülök és az előttem ülő Tae próbál visszatéríteni a valóságba.
- Mi! Mi az? -ráztam meg fejem- Mit mondtál? Nem figyeltem.
- Azt vettem észre. -nevetett- Min gondolkozol annyira?
- Áh semmi érdekes. Mit kérdeztél?
- Azt, hogy mit csinálsz a jövőhéten?
- Húh még nem tudom. Miért?
- Csak mert Valentinnap lesz és gondoltam elvinnélek egy romantikus helyre.
- Oh, öm... Még nem tudom. A szüleim elvileg utazni akarnak a nagyihoz és mennem kell nekem is.
- Nemár! Nem maradhatnál?
- Nem. Muszáj mennem.
- És mikor mentek?
- Pénteken és vasárnap jövünk haza, hogy tudjak jönni suliba.
- Kár...
- Ne haragudj! Tudom, hogy csak kedves akartál lenni és hidd el nem akartam elrontani a kedved, de nekem muszáj mennem. Meg kell értened!
- Megértem. Csak nem értem, hogy mért pont Valentinnapon kell elmenned!? -fordult előre durcásan.
- Mert 14-én született a nagymamám és most lesz a 80-ik születés napja.
- Értem. Akkor majd máskor bepótoljuk. -mosolyodott el.
- Akkor nincs harag?
- Nincs! -fogta meg a kezem bíztatásként.
Miután kicsengettek rohantunk az öltözőbe, hogy testnevelés órára át tudjunk öltözni. Rövidített óráink voltak mert a tanárok egy kisebb ünnepséget szerveztek Mr. Chang-nek mert az 50. szülinapja volt. Persze mi is felköszöntöttük őt reggel, délután pedig majd a kollégái.
Így mivel már kezdett némileg enyhülni a levegő elmentünk sétálni a lányokkal. Kizárólag csak mi lányok, a fiúkat hátrahagytuk. Beültünk egy cukrászdába sütire és egy forrócsokira.
- Hm de jó ez a süti! -nyammogott két falat között Ana, amin persze csak jót mulattunk.
- Mondd csak Li terveztek valamit Taehyung-al Valentinnapra? -nézett rám He.
- Nem. El kell utaznunk a nagyihoz a szüleimmel. Tudod, hogy neki akkor van a szülinapja!?
- Uh tényleg, el is felejtettem bocsi! Gondolom nem örült mikor megmondtad?
- Hát nem, de nem nagyon tud semmit tenni ellene. Max visszautazik az időben és késlelteti a dédim szülését. -nevettem.
- Ez nagy volt! -köpte ki forrócsokiját Ana.
- Na és te ShinHe? Mit csináltok Jimin-el?
- Hát az az igazság... -magához rántott minket, annyira hogy majdnem leestem a székről- Arra a napra terveztem, hogy megtesszük.
- Mármint...azt? -néztem rá kerek szemekkel.
- Igen. Ideje már, hiszen már majdnem három hónapja járunk együtt. Csoda, hogy eddig is ilyen türelmes volt velem.
- Mért lenne az? Hiszen a barátnője vagy! Te döntöd el mikor adod oda magad, nem ő dönti el! -háborodtam fel.
- Jó de akkor is. Más pasi nem várna ennyit hanem repülne inkább másik nőre.
- Az a pasi meg se érdemelne téged! Sőt az nem is igazán nevezném igazi férfinak!
- Na és mi a helyzet veled és Tae-vel?
- Hogy érted?
- Ti már ágyba bújtatok?
- Dehogy is! -ültem vissza a székemre- Korai lenne még! Hiszen mióta vagyunk együtt, két hónap? Még annyi sem.
- Igaz. De nektek is ideje lenne már lassan...
- ShinHe! Majd azt én eldöntöm köszi. Nem beszélhetnénk másról?
- Okés, mit szóltok ahhoz, hogy Mr. Chang már 50 éves!? Tökre hihetetlen.
Mivel eltereltük a témát így már egész jól elszórakoztunk a délután folyamán. Este a szüleimmel megbeszéltük az utazás részleteit. Hétvégén elmentünk vásárolni és ajándékot nézni a nagyinak. A hatalmas bevásárlóközpontban a legnagyobb meglepetésemre összefutottam Jungkook-al és az apjával. Épp a zöldséges részlegnél álltak.
- Szia Kook! -álltam meg mellette.
- Szia Li! Hát te? -meglepte, hogy ott lát.
- Jöttem a szüleimmel ajándékot nézni. Te?
- Ma apás hétvége van és igyekszik kompenzálni.
- Értem.
Mióta Jungkook szülei elváltak azóta felosztva van az apjával és az anyjával. Úgy látszik ő most az apjának jutott.
- Lien, merre vagy!? -hallottam meg anyám aggódó hangját.
- Itt vagyok!
- Ő meg ki? -nézett a mellettem álló fiúra.
- Az osztály társam és a haverom Jeon Jeong Guk.
- Nagyon örvendek fiatal ember! -nyújtotta a kezét.
- Én is asszonyom! -kezet fogott vele, közben mélyen meghajolt.
- Gyere, már apád vár minket!
- Megyek! Majd találkozunk. Szia!
- Szia Li! Viszlát hölgyem! -köszönt el kedvesen.
- Aranyos fiú! -súgta oda anya.
- Igen az.
Visszanéztem rá és elmosolyodtam mikor láttam még mindig minket néz. S talán túlzott lelkesedéssel válaszoltam anyának mert azonnal rámförmedt.
- Ugye tudod, hogy csak az iskola végezte után lehet a párod!?
- Na de anya! Ő nem a párom csak barátok vagyunk, ennyi! Talán már barátkozni is tilos?
- Nem. Csak általában az efféle barátságokból lesznek a nagy szerelmek a végén pedig az annál nagyobb csalódások.
- Anya, kérlek! Fejezd ezt be, mi csak haverok vagyunk ennyi! Ne láss ebbe többen annál mit ami!
- Oké-oké. Te tudod.
Beálltunk a sorba és kifizettük az összeszedett holmikat.
Következő héten mindenki nagy lázban égett a szerelmesek napja miatt. Nagyon készülődtek az emberek, a boltok és kb az összes vállalkozás. Tae egy kicsit el volt szomorodva amiért lemondtam a közös programot de különösebben nem viselte meg. Ami azért kicsit bántott.
Éppen úgy adódott, hogy lett egy lyukas óránk mert Chang úrnak megszületett az unokája és rohannia kellett a kórházba. Ezért kimentünk az udvarra és ott voltunk, hogy ne zavarjuk a bent zajló tanítást. Szerencsére már nem voltak annyira hidegek, eltűntek a mínuszok így én is jobban elviseltem a telet. Odamentem a fiúkhoz akik nagyon elmélyülten beszélgettek valamin.
- Sziasztok! -köszöntem kedvesen.
- Hali! Gyere ülj el! -csúszott odébb Kook a padon.
- Mi jót csináltok?
- Csak beszélgetünk. Mondd csak anyukád nagyon leszedte a fejed?
- Nem. Meglepő de nem szólt semmit.
- Miről van szó? -nézett meglepetten Tae.
- Csak találkoztam az anyjával hétvégén és nem akartam, hogy baj legyen belőle.
- Tényleg? -kérdezte ezt inkább tőlem.
- Igen, összefutottunk. De nem volt belőle baj.
- Áh szóval őt bemutatod a szüleidnek engem viszont eltitkolsz!
Rontott nekem dühösen és mérgesen felpattanva sietve távozott tőlünk.
- Taehyung, ne már ne csináld ezt! -kiabáltam utánna de hiába, úgy tett mint aki nem hall- Hát neki mi baja?
- Tőlem kérdezed? Honnan tudjam? -vont vállat nemtörődöm módon.
- Történt valami amiről tudnom kéne?
- Ezt kérdezd tőle! Én nem mondok semmit. -tiltakozott kezeit felemelve.
- Tudtam, hogy van valami. -csaptam a térdemre.
Felálltam, hogy megtudjam mi folyik itt. Nem vártam arra, hogy Jungkook mondjon valamit mert tudtam, nem fog. Ezért odasiettem a durcás Taehyung-hoz.
- Elmondod mi bajod? -álltam meg előtte.
- Semmi.
- Aha semmi mi? Akkor miért vagy durcás? Mondd már mi van! Haragszol rám?
- Nem rád...
- Jeong Guk-ra?
- Is de inkább erre a helyzetre.
- Milyen helyzetre?
- Hát ami kettőnkközt, kettőtök és mi hármunk között folyik.
- Miért mi van most velünk? Nem értelek!
- Tudod...sokszor úgy érzem, hogy akármennyire is igyekszem nem vagyok elég jó neked, de amikor Jungkook-al vagy azonnal felszabadulsz és csak nevettek. Őt bemutatod a szüleidnek, engem nem és az ilyen dolgok... Kezdem azt hinni, hogy inkább őt szereted mintsem engem.
- Először is egyáltalán nem mutattam be őt senkinek! Épp a szüleimmel voltam ajándékot nézni a nagyinak amikor összefutottunk a központban. Épp akkor jött oda anyu és megmondtam ki ő, ennyi. Másodszor pedig téged szeretlek, te vagy a párom! Azért mert vele éppen akkor nevetek amikor ránk nézel arról nem tehetek! Tudod... az az igazság, hogy bennem van egyfajta megfelelési kényszer a párom iránt, nehogy bármi rosszat mondjak vagy tegyek. Talán ezért érezheted azt, hogy veled kissé feszült vagyok, de ez csak azért van mert izgulok nehogy valami olyat mondjak vagy tegyek amiért megutálnál.
- De ez butaság!
- Tudom, de ez egy rögeszme nálam, nem tehetek róla! Hidd el próbálom leküzdeni de nem olyan egyszerű, mint ahogy az látszik. De viszont az, hogy azt gondolod rólam, hogy képes lennélek téged becsapni megcsalni és Jungkook-al hát... mindent csak ezt nem vártam tőled! De azért kössz igazán jól esett!
Elrohantam tőle. Nem bírtam tovább ottmaradni és hallgatni ahogy gyanúsítgat. Hogy én és Kook? Viccnek is rossz! Plusz sosem tennék ilyet! Hiszen ő a legjobb barátja és nekem is egy jó barátom, sosem kockáztatnám sem a kapcsolatom sem a barátságom egy futókaland miatt. Hiszen Jeong Guk-ról köztudott, hogy falja a lányokat és soha egyik mellett sem bírt ki egy hetet sem. Barátnak jó ez nem kétség, de mint párkapcsolati társ hát... inkább nem mondok semmit.
Ahogy felrohantam a terembe megpróbáltam lenyugodni. Kb 10-15 perccel később lépteket hallottam a folyosóról. Gondoltam Tae az, biztos bocsánatot akar kérni, de semmi kedvem nem volt a magyarázkodását hallgatni. Így mikor az ajtó elől hallottam a lépteket előre kiabáltam mielőtt beléphetett volna.
- Hagyj békén Taehyung! Nem akarok veled beszélni!
- Én vagyok az. -hallottam meg egy halk, lágyabb hangot odanéztem és Kook állt ott.
- Oh, csak te vagy? Gyere be!
- Elmondta neked is a hülyeségeit? -huppant le mellém.
- El. El tudod te ezt hinni!? Nem hiszem el hogy lehet ilyen!? Nem értem...
- Én is meglepődtem mikor elémállt azzal, hogy én hajtok rád. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak, hiszen a legjobb haverom mégis ilyenekkel vádol meg...
- Ja, ez annyira nem jellemző rá. Nem tudom mi üthetett belé! Hiszen hogy gondolhatja, hogy te meg én? -mutattam kettőnkre.
- Fogalmam sincs. Biztos megőrült. Sosem kellenél nekem! -na ez kissé fájt.
- Kössz. Ezekszerint elég selejtes vagyok... -tettem a sértődöttet.
- Jaj nem úgy értem, meg ne haragudj már te is! Tudod jól, hogy klassz lánynak tartalak okos vagy meg minden, csak V a pasid és sosem kezdenék ki veled, nem akarom hogy a barátságunk gallyra menjen.
- Igen én is tudom és mondtam is neki. Mondtam, hogy fontosabb vagy te is és ő is annál, hogy a kavarások miatt tönkre menjen a nehezen felépített barátság ami köztünk van. De hiába...
- Tényleg fontos vagyok neked? -vágott egy önelégült arcot közben fülig ért a szája.
- Na kopj le! -dobtam neki a füzetem.
- Igen? Így állunk? Na megállj!
Meg akart csikizni de felugrottam és elkezdtünk kergetőcskézni a teremben. A végén csak elkapott, letepert és addig csiklandozott amíg a könnyeim folytak a nevetéstől. Majd megkegyelmezett rajtam és segített felállni.
- Jobb már a kedved? -ült mellém a padra.
- Igen, egy kicsit. Kössz! -dőltem a vállára- Te mindig tudod hogy deríts jobb kedvre.
- Igyekszem. Bár igaz én vagyok a legfiatalabb mégis néha úgy érzem, hogy a srácok közül én vagyok az egyedüli felnőtt.
- Tudod az érettség nem kortól függ. Itt van jó példának Taehyung, már elmúlt húsz mégis gyerekként viselkedik. -ingattam fejem.
- Csak féltékeny. Szeret téged és félt.
- Ugyan már! Ez már beteg dolog. A saját barátjával hoz össze gondolatban! Hát mit gondol ő rólam? Ez már nem szeretet hanem magához láncolás! Akkor ennyi erővel se Jin-nel se a többiekkel ne beszéljek aki szingli mert akkor már megcsalom vele? Ez akkora baromság! Néha nem igazán értem miért is jöttem vele össze...
- Ezt hogy érted?
- Sehogy. Hagyjuk nem is akarok róla beszélni. Nem akarok ezen agyalni hiszen holnap utazunk a nagyihoz, nem szeretném elrontani az ünneplést a negatív hangulatommal.
- Elvigyelek délután korizni? A múltkor is jó móka volt és élvezted!
- Áh ne, inkább ne. Nem szeretném ha Taehyung újra veszekedne velem.
- Megértem. De ha meggondolod magad én ott leszek.
- Kössz az ajánlatot de nem élnék vele.
Megfogtam a táskám és indultunk a kémia terembe, nem akartam elkésni így siettettem Jungkook-ot aki nem győzött utánnam loholni.
Igyekeztem lenyugtatni magam de Tae puszta látványa feldühített. Erősen elgondolkoztam azon, hogy véget vetek ennek. Talán jobb lenne mindenkinek...
15. rész - A vita
2021-08-03
Hozzászólások (0)