15. Rész

A pánik egyre kezdett úrrá lenni rajtam, főleg mert sehol sem láttam a hugomat. Egyáltalán hol a fenében vagyok!? A kérdésemre talán az éppen nyíló ajtó ad választ, amin egy fekete mackónadrágos, fehér pólós, kócos hajú Jungkook lépett be. Mi folyik itt?
- Hát felkeltél? -jött be.
- Hol vagyok!?
- Nálam. -na ez lesokkolt- Vagyis nálunk, a srácokkal.
- Yona?
- Tae-vel és Jin-el játszik a konyhában.
- Miért hoztál ide!? -förmedtem rá.
- Én haza vittelek de annyira aludtál, hogy hiába keltettelek nem ébredtél fel. Csengettem a kapun de senki sem jött ki, egy árva lámpa se égett. Mit kellett volna tennem? Otthagyni téged és Yona-t a hidegben a járdán ülve? -hadonászott kezeivel.
Engem pedig annyira lesúlytott a bűntudat, hogy hirtelen megszólalni sem tudtam, csak csendben ültem az ágy szélén. Tényleg rettentően ki lehettem fáradva ha nem keltem fel arra, hogy valaki ébresztget... Már megbántam ahogy így neki estem szegény fiúnak.
- Sajnálom... -szólaltam meg hosszú percek után.
- Kérsz reggelit? A fiúk már biztosan készen vannak és a hugod is segített, szóval mindenképp meg kell kóstolnod!
- Most abban a házban vagyunk ahol együtt laktok a srácokkal?
- Igen, ez a mi kis dormunk. -mosolygott.
- Jesszus! De itt minden be van kamerázva! Mi van ha meglátnak engem? Jézusom ezért engem kinyírnak! -kezdtem pánikba esni.
- Héhéj, nyugi! -fogott le- Most nincs forgatás, ilyenkor nem vesz minket senki. -mosolya továbbra is arcán pihent.
- Huhh, akkor jóhh... -sóhajtottam.
- Gyere, már mindenki vár!
- Csak egy perc.
Bólintott aztán becsukva magamögött az ajtót, kiment. Én pedig megkönnyebbülten huppantam vissza az ágyra. Hatalmas kő esett le a szívemről az imént, már kezdtem szívrohamot kapni amiatt, hogy talán felvettek a kamerák és a tv-ben leszek, mint a nagy sztár szeretője! Bármit csak ezt ne! Nem szeretném ha emiatt kezdenének el rólam hülyeségeket pletykálni és kitalálciókat terjeszteni! Plusz a fiúk karrierjének sem tenne jót. Sihyuk szerint ha a rajongók azt hiszik, hogy ők szinglik akkor egyre több a bevétel. Ugyanis, mint azt már párszor kifejtettem, sokan abban a tévhitben élnek, hogy lehet hozzájuk bármilyen közük. Ha miattam ugrana ez az „álomkép" és a rengeteg bevétel, a nagy Bang család tuti kinyírna! Nem hiányzik ez nekem.
Erőt véve magamon sétáltam le a lépcsőn az óriási házban. Aki ismeri és követi a fiúkat, tudja miről beszélek, aki nem az járjon utánna! A konyhába érve Yona azonnal észre vett és a nyakamba ugrott. Mosollyal arcán ölelt át. Istenem de szeretem ezt a kislányt!
- Képzelt Tae azt mondta, hogy nagyon finom rántottát csináltam! -mesélte lelkesen.
- Igen? Na akkor had lám! -mentem oda és nem zavartatva magam elvettem egy villát és belekóstoltam a kajába- Ümmm, ez tényleg jó! Ügyes vagy nagyon.
- Hogy vagy Nara? -kérdezte Jin, aki a szalonnákat sütötte.
- Jól köszi. A többiek?
- Még biztos alszanak. Hiába mondtam, hogy 9-re mindenki keljen fel, mintha falnak beszélnék. -panaszkodott miközben a kajára figyelt.
- Mi! Már kilenc óra!? -kerestem telefonom.
- Már lassan fél tíz lesz.
- De 11-re kell a stadionba érni! Azonnal fel kell őket ébreszteni!
- Intézem! -pattant fel Kook és előszedett egy fazekat és egy fakanalat majd elviharzott, Tae nevetve követte.
- Hát ez meg? -néztem értetlenül.
- Majd ő ébresztőt csinál. Addig egyél, tessék! -szedett nekem egy tányérra.
- Köszönöm!
Alig ettem bele mikor hangos csörömpölésre lettem figyelmes amihez kiabálás is társult. Akkor ezt értette ébresztő alatt? Hm, kreatív. Nem sokkal később a banda hiányzó tagjai botladoztak elő szobáikból és leszidva Kook-ot jöttek le a konyhába. Meglepődtek amikor megláttak minket, nem is tudtam hirtelen mit is mondjak. Köszöntek nekem majd mindannyian szedtek maguknak a reggeliből és falatozni kezdték.
- Mit keresel itt Nara? -nézett rám Jimin.
- Idehoztam mert elaludt a kocsimba. Baj? -állt meg mellette Jeong Guk.
- Dehogy csak kérdeztem, nyugi!
- Ne haragudjatok srácok de nekem haza kell mennem. Át kell öltöznöm a fellépés előtt és Yona-t is haza kell vinnem... -kezdtem magyarázkodásba és szedelőzködtem.
- Elviszlek! -legnagyobb meglepetésemre nem Kook ajánlotta fel hanem NamJoon, de úgy látszik nem csak engem lepett meg hanem mindenki mást is, mivel egyszerre néztek rá.
- Köszönöm, de nem szükséges. Majd buszozunk.
- Ugyan, hagyd! Úgyis útba esik, el kell intéznem pár dolgot.
Meg se várta válaszom, elvonult szobájába és pár perccel később felöltözve állt meg előttem. Elköszöntem a többiektől és elindultunk. A kocsiban ülve nem mertem megszólalni, bár nem igazán értem miért... De mégis olyan érzést váltott ki belőlem, hogy én vagyok a hibás valamiért. Kellemetlen volt a helyzet, hiszen Jeong Guk nem szólt NamJoon-nak, hogy elvisz engem a dormba, pedig úgy tudom mindent megbeszélnek a vezetőjükkel és az ő engedélyével csinálhatnak bármit. Remélem azért Kook nem fog szorulni a kis húzása miatt!? Az út kicsivel több, mint a felénél a sofőr felémfordult és komoly tekintettel nézett rám. Kezdtem megijedni!
- Mondd csak Nara, mi van közted és Jungkook között?
Na ez nem kicsit lepett meg! Ha éppen ittam volna most az összes ital a szélvédőn landolt volna. Ilyen kérdéseket...
- Semmi! Mi lenne?
- Nem tudom, épp ezért kérdem. Tudod, nem igazán ismerlek téged és őszintén szólva aggódom, hogy egy idegen lány lepzsel a kis maknae-nk mellett!
- Nem vagyok neki idegen és különben sem lepzselek körülötte! Tegnap is ő vitt el hozzátok, nem én kértem rá! -kezdtem egyre inkább idegesebb és frusztráltabb lenni.
- Tudom, hogy ő hozott el. Épp ezért is aggódom! Túl sok figyelmet szentel rád.
- Nem értelek NamJoon, most ezzel mit akarsz mondani?
- Azt, hogy kérlek tartsd magad távol Jungkook-tól! Nem szeretném ha egy buta kis románc keresztbe tenne a karrierjének, így a miénknek is! Ugye megérted?
- Igen meg. De eddig sem kerestem a társaságát, sőt elkerültem! Az meg hogy románc, hát... Soha! Tudod nem bukom a kis sztárocskákra! Csak Sihyuk miatt csinálom ezt, mert megkért rá! Eddig azt sem tudtam kik vagytok, sőt most sem tudom. És őszintén szólva nem is szeretném!
Kinyitottam az ajtót, nem érdekelt, hogy még megy az autó. Gyorsan lefékezve állt meg az út közepén. Kiszedtem Yona-t a hátsóülésről és a hátralévő utat gyalog tettem meg. Inkább, mint még egy perc ezzel a bunkóval abban a kocsiban! Hogy lehet valaki ilyen? Méghogy én tartsam magam távol Jungkook-tól!? Chh... Ő vagyis ők azok akik állandóan velem és Soyang-al lógnak! Ezt inkább nekik kéne megtiltani nem nekem! Egy biztos a mai lesz az utolsó, hogy velük dolgozom! Soha többet! Mégha Sihyuk megis haragszik rám és örökre a pincébe küld vagy akár a hátsókertbe, de akkor sem fogok tovább velük lenni!
Hazaérve letettem Yona-t a szobában had aludjon majd egy gyors zuhany után a szekrényemben kutattam a ruháim közt. Kopogtak az ajtómon és meg se várva válaszom lépett be rajta Mr. Bang.
- Hol voltál egész éjszaka!? -förmedt rám.
- Soyang-éknál aludtam. Sokáig tartott a próba és nem akartam éjszaka zavarni azzal, hogy felébresztem, így Yang-nál aludtunk.
- Többet ilyen elő ne forduljon, megértetted!? -emelte kezeit és hatalmas csattanással ért tenyere az arcomhoz, égett a pofon helye, de nem szóltam, nem sírtam.
- Igen, értettem! Elnézést kérek. -hajtottam le fejem.
- Igyekezz és fél 11-re érj oda, világos!?
- Igen uram, világos! -elindult kifelé de utánna szóltam- Mr. Bang egy szóra. -megállt és felém fordult- Nem akarom önt megsérteni, de szeretném ha nem kéne többet együtt dolgoznom a Bangtan-nal! Nem kaphatnék más munkát vagy egy másik bandát esetleg? Bármit csak őket ne!
- Miért, mit tettek?
- Semmit. Csak úgy gondolom, hogy mivel ők a cég legsikeresebb együttese, nem vetne jófényt rájuk ha együtt látnának engem velük! Inkább kapjanak férfi segítőt, mint engem.
- Majd elgondolkodom rajta. De most igyekezz!
Csak bólintottam majd kihalásztam a szekrényemből a számomra megfelelő darabokat és siettem a stadionhoz. Odaérve már egy jókora tömeg várakozott a bejáratok előtt. Én a stáb bejárón mentem, megkeresve Yongdal-t egyeztettünk a fellépésről. A fiúk is hamar megérkeztek és az öltözőbe vonultak, hogy felvegyék a kijelölt ruháikat. 11-et ütött az óra és felcsendültek az első dallamok. Hamar letelt az a három dalnyi idő, s miután még kicsit szórakoztatták a közönséget levonultak a pályáról. Így a foci döntő elkezdődhetett.
Én a stábbal pakoltam el a holmikat mikor valaki megérintette a vállam. Megfordulva láttam, hogy talpig feketében, izzadt homlokkal, mosollyal arcán Jungkook dől neki lezseren az asztalnak. Mintha ott se lenne folytattam a pakolást.
- Na? Jók voltunk?
- Biztos. -vontam vállat, hangom elég rideg volt.
- Mért vagy ilyen morci?
- Nem vagyok az! Jungkook hagynál dolgozni? Nincs neked valami dolgod? Lányok szédítése, autogramm osztás, közös képek.
- Most mért vagy ilyen ellenséges velem? Valami rosszat tettem?
- Nem csak... -éppen készülni akartam megmondani mi történt, mikor megláttam NamJoon-t, amint épp minket figyel és elég gyilkos pillantásokat vet felém- Hagyj engem békén Kook! Légyszi maradjon meg a suliban elkezdett dolog jó? Én erre te meg arra. Szia!
Megfogtam a kamerát és egyszerűen elsétáltam. Miután végeztem mindennel, hazamentem. Otthon az üres ház fogadott, egyedül a házvezető nő volt otthon Yona-val. Jól megpuszilgattam őt majd elvonultam a ház csendesebb sarkába, egy üres szobába ahol a bútorok a felújítás miatt le voltak takarva. Az ablakhoz sétáltam és csak bámultam kifelé. Éreztem ahogy a rosszkedv és a szomorúság úrrá lesz rajtam. Csak nem értettem, miért? Tudtam azt, hogy megbántottam őt és azt is, hogy fogalma sincs miért viselkedtem úgy ahogy, de talán jobb is így... Talán így lesz a legjobb mindenkinek! Egyáltalán nem akarom, hogy miattam legyen feszültség a bandában vagy miattam veszekedjenek! Talán még ki is tennék őt a csapatból, csak azért mert beszélgetek vele... Inkább nem! Hiszen eddig sem haltam bele, hogy nem beszélünk és ezután se fogok! Bár azért érdekelne, hogy Jimin-nek megtiltja-e NamJoon, hogy Soyang-al flörtölgessen...? Bár nem akarok neki rosszat, hiszen a barátom, de akkor őt is hagyják békén ne csak engem! Kár volt belekeverednem ebbe! De majd túl leszek rajta, hiszen miért is szomorkodom? Semmi sem történt, nem is bírom a bandát és a Kook-al való barátságom is már hosszú évek óta megszűnt! Így kár magamat hergelni és hibáztatni bármiért is. Ugyanúgy lesz, mint eddig, akár két idegen.