Másnap a megbízott nyomozó jelentkezett James-nél, miszerint sikerült kiderítenie valamit. Megbeszélték, hogy munka után elmegy hozzá és ott mindent részletesen elmondhat.
Amint vége lett a tanításnak a férfi azonnal az autójába pattant és padlóig nyomta a gázt. Hamar hazaért és elújságolta a hírt Lana-nak, hogy Samuel már úton van hozzájuk. A lány örült, hogy a nyomozónak ilyen hamar sikerült valamit kiderítenie. Kb fél órával később csengettek az ajtón. James nyitotta ki és egy baráti kézfogással üdvözölte régi haverját. A konyhába vezette ahol megkínálta egy pohár narancslével, miután elfogyasztották az érkezett vendég a táskájából elővett néhány papírt és a pultra tette.
- Nos, tudom egyenlőre nem sok de ezeket sikerült kiderítenem.
Lana elvette a papírokat és alaposan áttanulmányozta. Akadt néhány fotó is de nem tudta hová tegye a képeken látható személyeket.
- Na és mi köze ezeknek a cikkeknek George-hoz és Sylvia-hoz?
- Úgy, hogy akik ezen a fotón szerepelnek azok ők! -tolta elé az egyiket.
- Mi? De hisz nem is hasonlítanak! És ki az a lány?
- Egy régebbi áldozatuk. Úgy tűnik nem te vagy az egyetlen akit rájuk bíztak. Sok egyéb és ehhez hasonló ügyben voltak gyanúsítottak, de mivel sosem volt ellenük bizonyíték így ejtették a vádakat és lezárták az ügyet. Csak azért volt nehéz rábukkannom erre mert minden feladatnál más nevet használtak. De az igazi nevük George Harrison és Sylvia Banett.
- Na és mi lett a korábbi lányokkal?
- Hát... -hangja elcsuklott.
- Meghaltak ugye? -sejtette, hogy ezért nem fejezi be a mondatot.
- A többségük. -vallotta be.
Lecsukta szemeit, tudta jól a választ de mégis hallani más. Igyekezte visszafolytani könnyeit és lenyelni haragját. Majd pár perc után újra képesnek érezte magát arra, hogy kommunikáljon.
- Na és a többiek? Velük mi történt?
- Hát akikről sikerült információt szereznem, a nagy részük börtönben ül különféle bűncselekmények miatt, mások pedig nevelőszülőknél és van akit köröz az FBI.
- Miért? -nézett kíváncsian.
- Az informátorom szerint tagjai a legkeresettebb bűnszervezeteknek.
- Vagyis afféle maffia tagok?
- Igen, mondhatjuk így is.
- Na és hol volt az utolsó ügy ahol felmerült a nevük?
- New Orleans-ban, de az csak egy lopási kísérlet volt, így nem is tartottam fontosnak.
- New Orleans...?
Felállt a székről és lassú léptekkel járkált fel s alá, olyan ismerős neki ez a város név, nem tudta miért de erős szorító érzés nehezedett a mellkasára.
- Minden rendben Lana? -ment oda James a lányhoz.
- Igen, csak... Nem is tudom, de mintha már jártam volna New Orleans-ban. Legalább is a neve ismerős.
- Igen mert egy amerikai város!
- Jaj nem azért! Ennyire azért nem vagyok hülye, tudom, hogy amerikai város!
- Bocs csak oldani akartam a feszültséget.
- Mr. Jackson kérem nézzen utánna, hogy mielőtt feltűntem itt milyen események történtek New Orleans-ban! Minden fontos, még egy ócska nyalóka lopás is!
- Na és mért pont ott kutakodjak? Hiszen San Francisco-ban vagyunk!
- Tudom! De úgy érzem, hogy én voltam ott. Nem tudom miért, egyszerűen érzem!
- Rendben, akkor utánna nézek a dolgoknak. Hamarosan jelentkezem. -indult el kifelé.
- Nagyon köszönöm! Tényleg, nagyon hálás vagyok önnek!
- Ugyan, hiszen ez a dolgom. Akkor amint van valami jelentkezem. -intézte már ezt barátjának.
- Rendben, várjuk. Kössz Sam mindent!
- Ugyan, ez természetes. Sziasztok!
Elbúcsúztak majd sietve távozott a házból. James visszament a lányhoz, aki a nappali kanapéján kuporgott és próbált rájönni miért hasított belé a felismerés amint meghallotta azt a város nevet. Csendben leült mellé és nézte a lány gondterhelt arcát. Szeretett volna segíteni neki de fogalma sem volt hogyan. Szerette volna ha könnyíthet a terhén, de nem tudta hogyan csinálja.
- Hé Lana! -bökte meg a térdét.
- Igen? -tekintetét a mellette ülő férfira emelte.
- Tudom elég kétségbeejtő ez a helyzet és igazságszerint fogalmam sincs min mehetsz most keresztül, de szeretném ha nem emésztenéd fel magad ennyire! Tudom könnyebb mondani, mint megtenni de kérlek ne aggódj annyira, ez előbb-utóbb az egészséged rovására megy!
- Igen tudom. De ha ez az ügy nem fordul jó irányba akkor nem lesz egészség amit meg kéne őriznem. Ha ez most nem sikerül, egy idő után úgyis rámtalálnak és akkor tuti kinyírnak! -mondta teljes komolysággal.
- Az nem történhet meg! -felelte kissé nagyobb hévvel, mint gondolta, még ő is meglepődött saját magán- Úgy értem ha Sam segít és ha csak egy kisebb dolgot is kederít akkor már beavatja a rendőröket. Ők úgy is megvédenek! -tette vállára a kezét- És, ha kell én is...
- Köszönöm!
Minden bátorságát összeszedve megölelte a férfit, akit meglepett a lány hirtelen tette de örömmel fogadta őt karjaiba és ölelte vissza. Így maradtak egy darabig s mikor Lana magáhoztért elhúzódott James-től. Zavarában felpattant és ideiglenes szobájába vonult.
Másnap korán kikelt az ágyból ha már aludni nem tudott. Gondolta csinál egy jó erős kávét, ne legyen olyan mint a mosott szar. Leült az egyik székbe és elmerengett észre sem vette amikor a kávé lefőtt csak arra lett figyelmes, hogy az egész kifut a főzőlapra és kellemetlen szagú füst ontja el a konyhát. Azonnal felpattant és lekapta a régi fajta kávéfőzőt a tüzes lapról, de ahogy az át volt melegedve az égető érzéstől kiesett a kezéből a kis tárgy és a maradék fekete lé a karjára ömlött. Fájdalmában egy hatalmasat sikoltott amire James riadtan rohant le szobájából.
- Mi az mi a baj? -rontott be a konyhába.
- Azt a rohadt... Nagyon fáj! -mutatta égő, hólyagzó karját.
- Jézusom! Mit csináltál? -vizsgálta meg.
- Csak kávét főztem és egy pillanatra nem figyeltem oda... Istenem nagyon fáj! -nem törődve semmivel sírta el magát a kíntól.
- Várj egy percet felveszek valamit és beviszlek a kórházba!
Válaszra sem várva rohant vissza szobájába, hogy felvegye ruháit, ne alsónadrágban menjen a kórhába. Még félreértenék. Odaérve Lana nem akart kiszállni az autóból.
- Most mi van?
- Mi lesz ha valaki felismer és elárulja, hogy itt vagyok?
- Nyugi, van egy ismerősöm itt. Azért hoztalak ide!
- Neked mindenhol van ismerősöd?
- Nem, nem mindehol. De történetesen a nővérem férje itt dolgozik azért is vagyunk itt!
- Oh értem.
- Akkor? Hajlandó vagy végre kiszállni?
- Persze.
Kiszálltak és bementek a hatalmas kórházba. Amint beértek azonnal megcsapta orrukat az a tipikus kórház illat, amit a fertőtlenítő és tisztító szerek okoznak. Beszálltak a liftbe és a hármas számú gombot benyomva már emelkedtek is a magasba. Hamar felértek és kiszállva a kissé szűkös helyiségből a 208-as vizsgáló felé vették az irányt. Ültek néhányan a váróban de James nem várva kopogott be az ajtón. Az asszisztens nyitott ajtót akinek megmondva nevét kérte, hogy szóljon Dr. Mayers-nek. Pár perccel később kijött az említett személy és meglátva a férfit behívta őket a lánnyal. Akinek azonnal ellátta súlyosnak látszó sérülését. Levette a karjáról a korábban rátekert vizes törölközőt és neki látott a helyreállításnak. Lana-nak nagyon fájt a tevékenység, az érzéstelenítő sem használt. Fájdalmában elájult. James megijedt de sógora lecsitította, hogy jobb is így legalább kevésbé érzi a lány. Kb egy órába telt amíg rendbe hozta leégett karját, jól bekötözte és befeketették az egyik kórterembe. Fél óra kellett amíg végre magához tért, addig James el sem hagyta a helyet. A lány körbe nézett a szobában, hogy hol is lehet de amint észre vette a férfit megnyugodott.
- Szia! Hát felkeltél? -ült oda hozzá.
- Szia! Mi történt?
- Elájultál. Most pedig itt vagyunk egy kórteremben.
- Asszem emlékszem. Fájt nagyon a karom...aztán elsötétült minden.
- Igen. Kevin szerint túl erős volt a fájdalom azért ájultál el és nem akart felkelteni, hogy ne szenvedj annyira.
- Ez kedves tőle. Na és mikor mehetek haza? Vagyis vissza...hozzád.
- Még ma ne aggódj! Szólok Kevin-nek, hogy magadhoz tértél aztán ő majd intézkedik.
- Köszönöm!
Sietett, hogy szóljon a doktornak aki a hír hallatán bement a lányhoz, hogy megvizsgálja s amint megbizonyosodott arról, hogy elég erős ahhoz, hogy hazamenjen kiállította neki a zárójelentését. Boldogan hagyta el a hatalmas építményt és egy jó nagyot beleszippantva a hűs de friss levegőbe szállt be a kint parkoló fekete kocsiba. James hamar hazahajtott és segített kiszállni Lana-nak. Kinyitotta az ajtót és magaelé engedte. Felkísérte őt a szobájába és igyekezett mindent helyette megcsinálni, ami kezdte egyre inkább zavarni a lányt. Nem tetszését hamar szóvá is tette.
- Figyelj, nem bénultam le sőt el sem tört a karom, megtudom ezeket csinálni! -szólt rá mérgesen.
- Igen tudom csak szeretnék segíteni.
- De nem kell! Egyedül is menni fog, nem vagyok béna!
- Jólvan. Bocsánat, hogy meg akarom könnyíteni a helyzeted! Ne haragudj... -hangja irónával volt tele.
- Jaj ugyan már ne játszd a sértődöttet, nagyon nem áll jól! Tudod mire értettem nem kell a dráma!
- Hagyjuk jó? Inkább megyek felhívom az iskolát és kimagyarázom mért is nem mentem be! -jól érthetően utalt a lány balesetére.
- Óh persze fogd csak rám! Senki sem mondta, hogy vigyél be a kórházba és arra sem kértelek, hogy maradj ott! A saját döntésed volt. -kiabált vele.
- Igen az enyém! Mert én már csak ilyen rendes vagyok másokkal, amire szemmel láthatóan mindig ráfázok! -csapott combjára.
- Jaj ne gyere nekem ezzel az álszent dumával! Senki nem mondta, hogy segíts rajtam! Ha jól emlékszem magadtól ajánlottad fel? De mindegyis én voltam a hülye, hogy elfogadtam. Bocs, hogy a terhedre voltam! -elkezdte kidobálni a kapott cuccait a szekrényből.
- Te meg mit csinálsz?
- Mért minek tűnik? Pakolok.
- Minek?
- Mert elmegyek. Nem akarod a terhedre lenni, isten ments, hogy miattam kirúgjanak!
- Lana ne csináld ezt! Tudod jól, hogy nem úgy értettem... -ki akarta venni a kezéből a ruhákat de elkapta azt.
- Mindegy. Akkor sem maradok tovább! Majd egyedül megoldom ezt a helyzetet!
- Fejezd ezt be! -kiáltott rá, amitől még ő is megijedt- Hagyd ezt abba! Most elmegyek telefonálni mire visszajövök ajánlom, hogy azok a ruhák a szekrényben legyenek!
Válaszra sem várva rohant ki a szobából. A lány csak elhűlve nézett magaelé, el sem hitte amit látott. Még sosem látta ennyire mérgesnek de ugyanakkor határozottnak a férfit. De eldöntötte, hogy mondjon bármit ő akkor sem marad ott tovább! Már csak azért sem mert nem akarja őt veszélybe sodorni, plusz ez a veszekedés sem épp a maradás mellett bíztatja. Így az utasítás ellenére összeszedte ruháit és kimászott az ablakon. Bár fájós, bekötözött kezével nehéz volt lemászni a teraszról de kitartásának hála sikerült neki. Gondolta keres egy elhagyatott kis motelt ahol megszállhat amíg kitalálja hogyan is tovább. Neki vágott hát az eső áztatta, ködös útnak reménykedve abban, hogy egyedül is sikerül megmentenie magát.
15. rész
2021-08-29
Hozzászólások (0)