A hosszú úton hazafelé, Nickolas és Crystal alig szóltak egymáshoz, csak a kerekek gördülési zaját, a levegő surlódását a szélvédőn lehetett hallani. Nem volt köztük harag, csak Nick mérges volt a helyzet miatt. Csendben voltak, a férfi leginkább azért, hogy nehogy olyat mondjon amivel a lányt megbántaná. Crystal pedig még mindig a történtek hatása alatt állt. Nick fejében az járt vajon mit kellene tenniük, hova kellene menniük, vagy bújkáljanak-e egytalán? Hiszen ezzel csak mégjobban gyanúsak lennének. De akkor most mit tegyen, visszamenjenek a new yorki házukba? A lány még mindig arról a bizonyos csókról gondolkodott, amit nem tudott még mindig feldolgozni. Viszont ott volt a másik dolog is, Monica és Riley akik utána nyomoztak egész végig. Akik miatt most ott kellett hagynia mindent és fogalma sincs, hogy Nickolas egyáltalán hova akarja ezek után vinni őt.
- Min gondolkodsz annyira? -törte meg a csendet a férfi az autóban.
- Semmin, csak ez az egész... Mért pont velünk történik mind ez!?
- Mert mások vagyunk! Olyanok, mint két földön kívüli álruhában.
- Hát... Ha jobban belegondolok azok is vagyunk, idegenek. –mosolyogták el magukat.– Most hova megyünk?
- Nem tudom, valahova még magam se tudom.
- Gondolom, ezek után már nem mehetek vissza az iskolába igaz?
- Az lenne a legjobb. De lehet azzal csak még gyanúsabban lennénk, nem tudom... Ez most rajtad múlik!
- Rajtam? –nézett fel a férfira meglepődve.
- Igen rajtad.
- Hű ez új! Te ilyet is tudsz?
- Itt az ideje, hogy te is meghozd a saját nehéz döntéseid! Hiszen ebben most te vagy benne nyakik, igyekezz belőle kikeveredni! Vedd ezt egy leckének!
- Hmm hát kössz... Nem tudom mit is kellene csinálni. Talán tényleg jobb lenne el menni... De abban is igazad van, hogy az túl gyanús lenne. Hiszen ha menekülünk akkor csak beismerjük, hogy titkolni valónk van! Viszont mi lesz ha Riley addig-addig nyomoz utánnam, hogy egyszer tényleg talál valamit? Akkor tuti feldob annak a nyomozó nőnek, akiről azt se tudjuk, hogy kicsoda és mi akar!
- Hát semmi jót azt tudom! De átgondoltam a helyzet, amíg itt hallgattunk és arra jutottam, hogy mi lenne ha maradnánk?
- Tényleg? Oh... Tele vagy meglepetéssel. És ha maradunk akkor hogyan tovább?
- Először is ki kell derítenünk ki ez a nyomozó és mit akar tulajdonképpen!
- És ezt hogy tervezed?
- Tudod van néhány barátom itt, nem messze. Nem akartam szólni róla nehogy felkavarjon.
- Mért kavarna fel?
- Mert ők is Spellworld-ből valóak.
- Micsoda? Na és hogy kerülnek ide?
- Tudod minden világban, dimenzióban ahol vannak emberek, állatok vagy bármilyen életforma van közülünk néhány tündér, akik elmennek ezekre a bolygókra, hogy őrizzék azt. És felderítés szempontjából! A nagyapád mindig is tudta, hogy nem csak mi létezünk az egész világon, így építtetett egy kaput a világok közti utazásra. Először csak felderítés szempontjából mentek el a küldöttek a kijelölt helyekre, de az egyre több információ miatt megparancsolták nekik, hogy éljenek ott, sajátítsák el a kultúrát, hagyományokat, ez az alapja a mai Spellworld törvényeinek. Ez szállt apádra és majd egy nap rád is fog! Mindehol élnek közülünk tündérek, itt is, így tudunk segítséget kérni.
- Hűha... Asszem ez túl sok infó egyszerre! Erről azért szólhattál volna, mégis csak én vagyok a hercegnő, jogom van ilyesmiről tudni!
- Igen jogod az van csak erről még nem tudhattál volna. Különben is ezt apádnak kellett volna elmondania. De ne veszekedjünk kérlek, nem ennek van itt az ideje! Elmegyünk hozzájuk és segítséget kérünk! Biztos el lesznek ragadtatva ha maga Crystal hercegnő fog segítséget kérni tőlük!
- Haha nagyon vicces!
- Nem viccnek szántam! Tényleg, sokat lendít a dolgon, hogy te is ott leszel!
- Akkor taposs a gázra, érjünk oda minél hamarabb!
Pennsylvania kanyargós útjait járták, a lány komor szomorúságát lelkesedés váltotta fel, hogy újra láthatja a népe pár tagját és segítségükkel akár le is szerelhetik azt az ádáz nyomozó nőt. Amikor közeledtek céljuk végállomásához egy földútra kanyarodtak ki az autóval, mentek még egy darabon, de utána megálltak és gyalog folytatták az utat. Ahogy az erdőben sétáltak csörgött a lábuk alatt az avar, minden felé őzek szaladgáltak és madarak csicseregtek. A magas fák sűrű lombkoronája között tűzött át a délutáni napfény.
- Hová megyünk Nick? Biztos erre kell menni? El fogunk tévedni! –aggodalmaskodott.
- Nem, nem tévedtünk el, pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell.
- Tényleg? Én mindenhol csak fákat látok.
- Ne csak a szemeddel láss, hanem érezd is a körülötted lévő világot!
Ekkor a lánynak leesett mire is céloz, tudta itt használnia kell erejét. Helyeslően bólintva dobbantott egyet a lábával, aminek hatására egy kis megremegett a föld, de nem csak a föld, remegtek a fák, a lombjaik, az avar a földön egy kicsit meg hullámzott. Crystal a föld remegéséből érezte merre kell tovább menniük.
- Na? Érzed már?
- Igen igazad volt, éreztem őket. Tudom már merre kell tovább mennünk! Erre! -rohant be a rengetegbe, a férfi utánna.
Ahogy közeledtek a céljukhoz nem volt más hátra csak egy sűrűn benőtt bokros rész, amin nehezen de sikerült túl jutniuk. Megpillantottak egy barlangot, ami egy hegy sziklás oldalába vezetett, és ahogy jobban megnézték látták, hogy négy ismeretlen alak vár rájuk. Elindultak egymás felé és félúton találkoztak, mikor egymáshoz értek a négy idegen térdre vetette magát és lehajtott fejjel üdvözölték a hercegnőt. Amit Crystal csak szótlanul nézett, hiszen nem ismerte őket és otthon sem így üdvözlik őt. Ehhez a térden álláshoz nem volt hozzászokva. Bár hiúságát leplezve, mosollyal díjazta a fogadtatást. Ezután Nickolas is személyesen üdvözölte a barátait és bemutatta őket a lánynak.
- Hercegnő, ők itt a királyi toronyőrök, Ezriel, Niel, Whayana és Hamon. A te védelmed érdekében jöttek át ők is azon a napon és rejtőztek el itt.
- Szolgálatodra állunk hercegnő! –felelték párhuzamosan mind a négyen.
- Mikor térünk vissza? Bosszút kell állnunk a királyért! –állt fel Whayana és nézett egyenesen a lány szemébe.
Crystal nem tudod mit mondani erre, hirtelen nem is tudta mit válaszoljon.
- Whayana! Ennek még nem jött el az ideje. –felelte Nick védelmezően.
- Akkor mikor fog kedves Nickolas? Már hónapok teltek el azóta hogy eljöttünk, mégis mikor fogunk visszamenni és visszafoglalni azt ami a miénk!?
- Nyugodj le! Ne csináld megint a cirkuszt! –próbálta csitítani Hamon.
- Én nyugodjak le? Azt nem értem, hogy ti hogy tudtok nyugodtak lenni ebben a helyzetben, hiszen a saját otthonaitokból űztek ki titeket? Ez nem zavarja egyikőtöket sem!? Azóta is bujkálunk, mint a bűnözők! -kiabált a többiekkel- Na és te, te mit csináltál hercegnő az elmúlt hónapokban, ha szabad megkérdeznem? -fordult a lány felé.
- Nem beszélhetsz így a hercegnővel Whayana! Nem tartozik neked magyarázattal! –kontrázott rá Nickolas.
- Ne, elég legyen! –szólalt fel a lány- Hagyjátok abba a veszekedést! Hogy mit csináltam? -fordult a dühödt lány felé- Ha annyira tudni akarod az igazságot tessék, iskolába jártam New York-ban, tanultam mint bármely normális velem egykorú lány. Ott húztuk meg magunkat, nehogy Tristan vagy valamelyik csatlósa ránk találjon.
- Iskolába járt! Halljátok ezt? Iskolába járt! Hmm ez igen. A hercegnő trónfosztás közepette beiratkozik egy iskolába és vígan éli az életét, ezt nevezem! -tapsolt gúnyosan- Nick gondolom ez a te ötleted volt, neked szokásod mindig homokba dugni a fejed. Szép dologra neveled a trónörököst mondhatom!
- Most már tényleg hagyjátok abba, ez nem segít senkinek! –szólalt meg Niel.
- Úgy van, ezzel csak rontotok a helyzeten. –helyeselt Ezriel.
Whayana csak megrázta a fejét és elsietett onnan, vissza a barlangba. Crystalt meglepte a lány heves fogadtatása, ami bántó volt, de ha jobban belegondolt igaz is! Túl sok ideig lapult, ideje befejezni a bújkálást és visszaszerezni azt ami az övé. De előbb az itteni helyzetet kell megoldaniuk valahogy. Ebben kérték az őrök segítségét. Niel szerencsére fedősztoriként az FBI-nál dolgozik, ami pont kapóra jön nekik, hogy lenyomozhassák Monica kilétét. Hamar el is indult a központba, hogy minél hamarabb eredményeket közölhessen a hercegnőnek. Ezriel megmutatta a szállásukat és ételt vitt nekik. Amíg a lány elvonult a fürdős részbe addig Nick, Ezriel és Hamon arról beszélgettek, hogy mi a helyzet odahaza Spellworld-ben. Bár ritkán jártak haza, de mindegy egyes látogatásnál egyre rosszabn volt a helyzet és tudomást szereztek róla, hogy pár titkos kémet küldött Tristan a lány nyomába, hogy minden áron vigyék vissza a palotába. Szüksége van az erejére mielőtt bekövetkezne a teljes betöltekezés, ami 20 éves korában történik meg. Elmondták Nick-nek, hogy sokáig üldözték a kémeket, de mindig meglógtak és nem tudják, hogy most hol bújkálnak. A férfi számára aggasztó volt a hír, nem volt sejtése róla, hogy ilyen súlyos a helyzet. Nem gondolta volna, hogy eljutnak erre a bolygóra és pont New York-ba. Közben a lányt nem hagyta nyugodni a Whayana-val való első találkozása, így gondolta megpróbálkozik a beszélgetéssel vele. Felment a kilátótoronyba ahová a lány elvonult.
- Szia! Zavarlak? -ment oda hozzá.
- Ha azt mondom igen, elmész?
- Nem, nem valószínű. Beszélhetnénk?
- Miről? Ha a mai dologról van szó, nem fogok bocsánatot kérni az igazam miatt!
- Ezt nem is kértem volna! Igazad volt mindenben! Bár abban nem, hogy csak egésznap lógattam a lábam! Nagyon sokat tanultam, az itteni emberek rengeteg mindent tanulnak, sokszor egész bonyolult dolgokat.
- Ó te szegény mindjárt megsajnállak!
- Nem kell sajnálnod, nem azért mondtam. Figyelj csak, mért utálsz engem ennyire? Nem is ismersz!
- Nem téged utállak, hanem ezt a helyzetet! Már hónapok óta itt rohadunk ezen a szar helyen! Van egy kamu munkánk amit mellesleg rühellek és semmit sem tehetünk az otthoni helyzet miatt! Eközben te csak az iskolapadban lógattad a lábad! Engem ez idegesít!
- Megértelek! De nehogy azt hidd, hogy nekem könnyű volt! Mert nem! Sőt most sem az! Sosem telik el nap úgy, hogy ne jutna eszembe az anyám vagy az apám, ahogyan megölik! Valahányszor ez eszembe jut a gyomrom görcsbe rándul és legszívesebben szétrobbantanám az erőmmel az egész bolygót, de nem tehetem!
- Na és mért nem mentél vissza?
- Mert Nick szerint meg kell várnunk a betöltekezésemet. Azt, hogy teljes legyen az erőm.
- Mért hány képességgel bírsz már?
- Három már megvan. Csak a tüzet nem uralom még. Bár a levegőt sem nagyon, csak nemrég jelentkezett nálam és nem igazán volt hol gyakorolnom! Így ha akarnék se tudnék Tritan-nal szembe szállni.
- Szóval egy gyakorló hely kell...? Hmm... Asszem tudok egyet!
- Tényleg? Hol?
- Egy másik dimenzióban van, egy olyan helyen ahol csak állatok élnek. Se ember se gondok.
- Szuper, akkor menjünk oda!
- Nem tudok! Itt Erziel kezeli a transzportálót. Egyedül ő és Nickolas vannak felhatalmazva arra, hogy megnyithassák.
- Ez nem gond! Meggyőzöm Nick-et, hogy használhassuk. Így eltudunk menni oda!
- Sok sikert!
Otthagyta a lányt aki megörült annak, hogy Whayana mégsem gyűlöli őt annyira. Sőt már-már kedvesnek mondható volt. Nagyon remélte, hogy sikerül meggyőznie a fiúkat arról, hogy járjanak át oda és gyakorolhasson. Szerette volna minél hamarabb tökéletesre fejleszteni tudását és végre szembeszállni Tristan-nal. Megmenteni anyját, népét, a birodalmát és visszaszerezni az őt megillető helyet, vagyis a trónt.
Lesietett a tárgyalóba, vagyis remélte, hogy azt úgy nevezik ahol először voltak. De a fiúk sehol sem voltak, Hamon elárulta, hogy elmentek valahová és csak későn érnek vissza. A lány kezdeti lelkesedése alábbhagyott, letörve ült le az asztalhoz. Az ablakból nézte a lenyugvó napot, s közben Scott-ra gondolt. Ahogy otthagyta minden szó nélkül és talán már nem is láthatja többet. Az ablakkal szemben volt egy hatalmas fa, arról eszébe jutott ahogy a férfi megcsókolta és az is, hogy milyen furcsa dolog történt közben, azaz áram szerű sokkolás igen csak érdekes volt számára. Lehunyta szemét és elképzelte újra az eseményeket, lágyan elmosolyodott. Rájött, hogy mennyire hiányzik neki a tanára és kíváncsi lett, vajon ő is annyira hiányzik-e neki. Talán ha átlagos lenne, ha itt élne és ha nem lett volna a tanára, talán még lehetett is volna köztük valami. Valami komoly, valami különleges. De így...esély sincs rá. Sajnos be kellett látnia, hogy nem tehet mást mint elfelejti. Őt is, az iskolát is és a barátait is. Ekkor eszébe jutott Mary és Carry, hogy milyen jól összebarátkoztak és milyen fontosak lettek neki. Már őket sem láthatja soha többet. Elszomorodott és könnyeit törölgetve vonult el a szobájába.
15. rész
2021-01-19
Hozzászólások (0)