Szinte azonnal követett engem és leült velem szembe a székre. Keresztbe tette lábait és arra várt magyarázzam meg miért mondtam azt amit. De nem voltam képes megszólalni, túl cikisnek tartottam a helyzetet.
- Én sem vagyok jobb nála, nehogy azt hidd! -szólalt meg végül ő.
Kérdőn néztem rá, nem értettem miért mond ilyeneket! Hiszen azért kettejükközt óriási a különbség!
- Mért mondod ezt?
- Mert ismerem magam. Maya nem olyan régen ismersz engem, csupán a felszínt láttad belőlem. Azt amit látni akartál! Nem vagyok az aminek te elképzelsz.
- Én nem képzelek el rólad semmit! Csupán jó embernek tartalak. Mindig kedves és figyelmes vagy másokkal és őszinte is, nagyobb részt. -tettem hozzá- Vagy ezt csak megjátszod? -néztem rá kérdőn.
- Nem, én nem vagyok az a megjátszós fajta! De ez csupán a felszín egy kis darabja, nem ez vagyok!
- Akkor ki vagy?
- Hát... -erősen elgondolkozott- Igazság szerint én sem tudom... De most mennem kell, rajtam van a sor a járőrözésben. -kérdőn néztem rá, az meg mi?- Farkasos dolog. -hozzátette mert látta mennyire gyagyán nézek.
Lekísértem majd egy gyors szia után el is tűnt. Kicsit fura lett így a végére, biztos voltam abban, hogy miattam rohant el ilyen gyorsan. Kár volt megszólalnom! Mért nem tudom befogni azt a nagy pofámat? Szomorúan mentem vissza a házba ahol anya termett előttem a semmiből, megijesztve engem. Mikor kisebb sokkom elmúlt követtem őt a konyhába. Figyeltem ahogy készíti szokásos gyümölcsös teáját, közben leültem a pulthoz. Elnézve arcát elég gondterhelt volt. Kb most én is így nézhettem ki.
- Kérsz? -térített vissza mély önsajnálatomból, ingattam fejem nemet jelezve- Az a fiú már el is ment?
- Igen, dolga akadt. Miért?
- Maya, tudom kicsit furán fog hangzani amit mondok, de nem szeretném ha továbbra is találkoznátok!
Ledöbbentem. Mi!? Mi ez a hirtelen pártfordulat? Nem tudtam mire vélni ezt a kérését! Pedig Noah nem is mondott semmi rosszat vagy bántót se neki se apának, végig tisztelettudó volt!
- Miért?
- Mert nem szeretném ha egy ilyen srác a közeledben legyeskedne!
- Legyeskedne? Noah nem is „legyeskedik" csak barátok vagyunk anya!
- Akkor sem szeretnélek meglátni vele mégegyszer! Ne hozd ide és az egyetemen is kerüld! -hangja szigorú lett, már-már parancsoló, sosem hallottam még így beszélni!
- De miért? Mondott valami rosszat vagy megbántott titeket? -kezdtem kissé ingerült lenni, értelmes választ akartam hallani!
- Nem, semmi ilyesmi nem történt! Csupán nincs rád jó hatással és idősebb is tőled! De nem fogok magyarázkodni, nem találkozhatsz vele és kész! Punktum!
A pultra csapta a már üres bögréjét és idegesen ment fel a hálóba. Én meg ott maradtam teljesen elhűlve anya idegen viselkedésétől és szokatlan hangnemétől. Sosem viselkedett még így! Soha nem parancsolt rám semmiért, nem tiltott meg semmit... Mi üthetett belé?
Felmentem szobámba és cicámat közrefogva feküdtem be paplanom alá és összegörnyedve próbáltam ésszerű magyarázatot keresni minderre. Nem aludtam semmit!
Másnap hulla fáradtan indultam el az egyetemre, szerencsére csak 9-től voltak óráim, így begyalogoltam a városba. Jól esett a hideg levegőn sétálni, legalább kiszellőztettem a fejem. Folyton csak kattogott az agyam, szinte megállás nélkül. Bár fáradt voltam mégis úgy járt az agyam, mintha friss és üde lenne.
Beérve azonnal Samhez mentem, muszáj volt, kellett egy épeszű ember társasága! Kérdés nélkül szorítottam magamhoz, aki ledöbbent cselekedetem miatt, de visszaölelt. Fájt mindenem, kezdtem úgy érezni, mintha kicsúszna alólam a talaj.
- Jesszus Maya mi történt!? -fogta meg karjaimat.
- Ne haragudj, csak szükségem volt egy baráti ölelésre. -biggyesztettem le ajkaim.
- Mondd már mi van bazdmeg, megijesztesz! -rángatott meg.
- Az a baj én se tudom mi van Sam! -vallottam be kétségbe esetten- Annyi minden megváltozott és én meg totálisan lemaradtam!
- Te most Jamesről beszélsz?
- Nem! Vagyis részben, de nem! -zagyváltam össze vissza.
Elrángatott az udvarról egyenesen fel az emeletre ami üresen tátongott, csak ketten voltunk.
- Na most már mondhatod!
- Az van, hogy tegnap eljött hozzánk Noah. Tök jól elvoltunk meg minden... -csuklott el hangom.
- Csak nem lefeküdtél vele? -tágultak ki pupillái.
- Mi!? Nem dehogy! Nem! Csak beszélgettünk. Aztán mikor hazament anya rámparancsolt, hogy többet ne találkozzak vele és ne merjem mégegyszer hazavinni!
- Hogy?
Furcsálta ő is anyám viselkedését, hiszen ismerte már ő is annyira, hogy tudja ilyet soha sem tett azelőtt. Olyannyira meg volt lepődve, mint én tegnap. Álla a padlón ért földet és szemöldöke felkúszott a homloka tetejére.
- Te érted ezt!?
- Hát nem...! Miért kért anyud ilyet? Hiszen sosem tiltott meg semmit!
- Szerinted én tudom? Csak lestem, mint egy barom állat mikor ezt közölte velem. Köpni nyelni nem tudtam! -háborodtam fel- Megérteném ha Noah tényleg bunkó lett volna vagy visszaszól vagy valami, de semmi ilyesmi nem történt sőt hasonló se! -magyaráztam heves kézrántásokkal- Nem értem mi ütött anyába! Amúgyis elég fura mostanában de ez...! Nem értem!
- Szerintem ha hazamentél beszéld ezt meg vele. Lehet ahogy aludt rá egyet másképp látja! -rántott vállat.
- Mindenképp beszélek vele! Nem parancsolhat rám ilyet, főleg így, hogy meg se magyarázza az okát!
Miután kicsit kilelkiztem magam Samel, mentünk órára. Furamód Kia ma nem jött be, de nem is bántam amúgyis haragszom rá! Elárult engem Jamesnek és Noahnak is! Plusz eltitkolta, hogy ő is mesefigura! Annyi harag volt bennem, annyi düh, hogy képes lettem volna felrobbanni! Haragudtam mindenre és mindenkire! Kiarara amiért kiadott, Jamesre amiért a hátammögött másokat faggat rólam, anyára mert ismeretlen okból megtiltja, hogy találkozzak a barátommal, sőt még magamra is amiért folyton ilyen helyzetekbe keveredem! Szinte már unalmas, hogy mindig történik valami! Bár lenne végre egy nyugodt napom!
A lyukas órában gondoltam megkeresem a könyvtárat, hiszen még úgysem volt lehetőségem találkozni vele. Bár lehet inkább csak az emberek elől menekültem. Még mindig megvolt a táskámban az a kis térkép amit még a nyári beszoktatáson adtak, hogy ne tévedjünk el a hatalmas épületben. Így követve az azon leírtakat a negyediken kötöttem ki. Szerencsére jól olvastam le a kis kincsestérképet így amelyik ajtó előtt megálltam az volt ráírva, hogy Könyvtár, szuper! Végre egy kis örömérzet ezen a borzalmas napon! Bekopogtam hátha van bent valaki, de nem jött válasz. Így benyitottam és egy óriási, könyvekkel teli helyiség tárult szemeim elé. Elég modern hely volt, az eddigi könyvtárakhoz képest. Voltak ott számítógépek, tabletek a tokukban és ilyen okospanel, ami eligazít mit hol találok abban az óriási helyiségben. Biztos nem 1-2 dollárba került ez! Megnyitottam az alkalmazást és ujjaim, mintha saját életet élnének, úgy írták be azt, hogy Indiánok ősi legendái. Hamar kidobta melyik soron hányas polcon találom az ehhez hasonló könyveket. Elindultam és nézegettem a hatalmas fából készült szekrénysorokat melyiken milyen szám áll. Mikor megtaláltam a keresett sort kutatni kezdtem rajta. Sok érdekes könyv volt ott, de hamar megakadt a szemem egy nagy vastag bordó könyvön amin arany színű írások voltak. A kis létrára állva emeltem le a legfelső polcról és leülve az egyik asztalhoz elkezdtem olvasni. Elég érdekes volt, le se bírtam venni a szemem a betűkről. Majd mikor kissé megemeltem a könyvet egy régi újság egy darabja hullott ki belőle. Felvettem a földről és megakadt a szemem a címén.
„Eltűnt a tudós, aki az óriás farkasok után kutatott"
Fura! Folyton ezt ismételte egy hang a fejemben. Olvasni kezdtem.
- Dr. Amatt Rowling biológus és természet kutató, aki megannyi elismerést és díjat tudhat magáénak, a napokban eltűnt Canadaban, Toronto városától nem messze. Rengeteg kutatása óriási áttörést jelentett a mai tudománynak. Az asszisztense szerint az utóbbi időben megszállottja volt egy szerinte ismeretlen faj, afféle óriás farkasoknak. Ezért is utazott abba az államba, hogy bizonyítékot szerezzen létezésükre. Legutóbbi cikkét most nyilvánosságra hozzuk, amin eltűnése előtt dolgozott.-
Hosszú volt a kutatási anyagának leírása és minden egyes sorral egyre jobban beleéltem magam az olvasottakba. Nagyon izgalmas volt, mintha tényleg igaz lenne amiket ír. Egy tudóstól azért mégis csak furcsa ilyesmiket olvasni. Kb azt írta le benne, hogy egy ideig követte az embernél is nagyobb, óriás farkasokat és az ott léte alatt egy indián törzs látta őt vendégül és az egyedüli törzstag aki tudott angolul, ő mesélt neki a legendáikról, mítoszaikról, amik őt csak megerősítették abban, hogy nem őrült és tényleg látta az óriási farkasokat, amikről kiderült valójában emberek. Bár a cikkben azt olvastam, hogy a professzort elkönyvelték elmebetegnek, mert családja korábban meghalt egy súlyos autóbalesetben és a szakemberek szerint beleőrült az elvesztésükbe. Mivel azután kezdett el azokról a „kitalált lényekről" írni, cikkezni és kutatni. Ahogy olvastam tovább megakadt a szemem egy igen csak érdekes dolgon. Fő Alfa! Hm... érdekes.
*Egy ősi legenda úgy tartsa, hogy létezik egy Alfa aki uralkodik mindenfelett, kinek hatalma felülmúlja bármely Alfahím erejét! Aki erejét a legősibb indiántörzs kiválasztott alakváltóinak köszönheti, akik egy hónapon át imádkozva, áldozat bemutatással és ősi mágikus rituálékkal kérték meg Istenüket, hogy legjobb harcosukat, Akelat ajándékozza meg földöntúli hatalommal, erővel és vezetői képességgel, hogy meg tudja védeni törzsüket a rájuk leselkedő ellenséges erők miatt! Így Akela lett az alfák Alfája aki erejét kihasználva védte meg szeretett törzsét és törvényeket hozva megtiltotta az emberek rituálés meggyilkolását, meghagyta, hogy ezentúl a farkasok védői lesznek az emberekenek és a náluk gyengébb teremtményeknek! Az ő leszármazottjai jogosultak egyedül az Isteni hatalom és a többi falka uralására, irányítására! Ezt csakis az a családtag kaphatja meg, akit az Alfa kijelöl és harapásával átadja hatalmát.*
- A professzor legutolsó feljegyzései szerint az 1960-as években helyi tudósok feljegyeztek egy szokatlan méretű farkast, akit követve azt állították látták ember alakot ölteni. (volt csatolva egy kép is) Dr. Amatt Rowling követte a szerinte abnormálisan óriási farkasokat, hirtelen eltűnt és hiába keresték sosem találták meg, ahogy a holttestét sem, mintha soha nem is járt volna Canadaban.-
Óriási kérdőjelek jelentek meg előttem. Talán tényleg vannak más farkasok is és az a tudós meglátta őket és ezért tűnt el? Megölték volna? Lehet... Biztos azért mert fel akarta fedni őket. De mit keres ez a régi újságcikk ebben a könyvben? Hiszen megjelenése szerint 1972-es. Hogy maradhatott fent ilyen sokáig? Ráadásul egy egyetem könyvtárában? Furcsa!
Eltettem a cikket táskám legmélyére, hiszen úgyse kell senkinek, ha igen nem itt lenne! Nem fog hiányozni senkinek.
Mire visszaértem az óra már elkezdődött de szerencsére James nem írt be hiányzónak. Az óra vége felé megkért maradjak bent csengő után mert beszélni akar velem. A többiek összenéztek azt gondolták biztos bajban vagyok amiért késtem vagy tíz percet, de én pontosan tudtam mit akar. Hiszen azóta nem beszéltem vele mióta elrohantam a házukból. Miután megszólalt a csengő szinte mindenki egy emberként pattant fel és rohant ki a teremből. Én a helyemen maradtam. Vártam mit akar szenvedésem egyik alanya.
- Hogy vagy Maya? Régóta nem beszéltünk. Sikerült kicsit összeszedni magad?
- Fogjuk rá. -vontam meg vállam- Tudom megígértem, hogy kereslek majd, de kellett egy kis időt adnom magamnak! Plusz közben zajlik is az élet...
- Miért, történt valami?
- Áh nem fontos. Figyelj, kérdeznék valamit! -rámnézett egy „mondd csak nyugodtan" tekintettel- Mi jogon faggatod Kiat rólam!? -vontam kérdőre, kissé meglepte kérdésem, biztos nem számított erre.
- Én... Öm... Honnan...?
- Hogy honnan tudom? Nos nekem is megvannak a kapcsolataim! Amúgy meg szerintem egyszer elmondtam már, hogy az eféle sunyi viselkedést kicsit se bírom! Miért kellett ilyet csinálni? Ha annyira tudni akarsz valamit rólam mért nem kérdezel meg!? Ne a barátaimat faggasd!
- Nagyon sajnálom! Nem akartam kellemetlenséget okozni! Hidd el nem akartam faggatózni, csak azt szerettem volna tudni, hogy mi az amit szeretsz és miként tudlak úgy megismerni, hogy ne legyek számodra túl nyomulós. Kiara mégis csak jobban ismer mint én.
- És ez kinek a hibája? Senki nem mondta, hogy ne ismerj meg!
- De hogy ültem volna le veled beszélgetni ha kerültél!? Plusz aggódtam, hogy netalán félsz tőlem amiért... tudod!
- Ahj...! -ingattam fejem- Nem félek tőled és senki mástól se! Kiaratól se félek, pedig ő is farkas! -csak nézett, hogy honnan tudom- Ja és igen kerültelek, de te sem voltál azon, hogy ez ne így legyen! Ha odajöttél volna biztos nem küldelek el, ahogy Noaht se! -hupsz, elszóltam magam.
- Mi? Ti mikor beszéltetek? -hangja kissé komor lett.
- Tegnap. De nem mindegy? Akkor beszélek vele amikor akarok! Tudod mit? Szerintem hagyjuk ezt... -mutattam kettőnkre- Nekünk ez az „ismerjük meg egymást" dolog nem megy! És ami nem megy azt ne erőltessük! -elindultam de visszahúzott.
- Ne, kérlek ne csináld ezt velem! Sajnálom! Kiarat is, meg minden mást is! Ígérem többet nem faggatom a barátaid és igyekszem nem önzőnek lenni!
- Ezt már hallottam! -doboltam lábbammal.
- Igen, akkor is komolyan gondoltam és most is! Találkoznál velem a hétvégén? Beszélgethetnénk.
- Hát... nem is tudom...
- Kérlek! Ígérem jófiú leszek! -vágott egy olyan aranyos pofát, hogy muszáj voltam mosolyogni, akár egy kiskutya, habár az is nem?
- Hm, najó de ez az utolsó, hogy belemegyek ebbe! Több esély nincs! -emeltem fel mutatóujjam biztosításként.
- Persze és köszönöm! -olyan hirtelen rántott magához, hogy nekiestem mellkasának, totál ledöbbentem.
Kellett pár másodperc, hogy magamhoz térjek és felfogjam mi is történik. Jellegzetes illata, amit már tudok, hogy farkasa áraszt, lágyan kúszott szaglószervembe, kellemes bizsergést hagyva magaután. Esküszöm még libabőrös is lettem. El sem hiszem mennyire hatással van rám! Belemosolyogtam nyakába, mert kb addig érek fel, ő egy fejjel magasabb nálam. Sötétkék szemei halványodtak, kiemelve hófehér bőrét, fekete haja klassz összehatást nyújtott. Nem tagadom, iszonyat jó pasi! Csak a személyisége...
Miután megígértem, hogy ott leszek szombaton tízre hazaindultam. Sam eldobott egy darabon de megkértem ne a házunknál álljon meg, hanem előrébb. Elköszönve tőle sétálva tettem meg a rövidke utat ajtónkig. Belépve azon rögtön megcsapta orrom a gyümölcsös tea illata, a konyhába mentem de az üres volt. Töltöttem magamnak is egy bögrével és kortyolgatva indultam el szobámba. Mikor a nappaliba értem csengetett valaki. Ki lehet az? Én nem várok senkit az biztos. Letettem bögrémet és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitva egy ismerős vörös lobonc és a hozzátartozó test állt előttem.
- Te mit keresel itt? -kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Bemehetek? Szeretnék beszélni veled. -lehajtott fejjel beszélt.
Megszánva őt beengedtem és felsétáltunk a szobámba. Levettem felsőmet és pulcsim is, nem akartam megsülni a fűtött házban, úgy ültem le az ágyra. Kíváncsian tekintettem vendégemre, hogy végre megszólaljon.
- Ne haragudj Maya! -szólalt meg végre- Nem akartam elmondani a Harrys dolgot Ka... vagyis Jamesnek. Véletlen csúszott ki a számon!
- Véletlen? Hogy mondhattad el azt amit bizalmasan mondtam el neked!? -emeltem meg hangom, de nem annyira, hogy anya is hallja.
- Nagyon sajnálom! -hangja rekedtes volt, mintha sírását akarná visszafolytani- Csak annyira jó benyomást akartam kelteni Jamesben, hogy gondolkodás nélkül pofáztam. Szokásosan megint nem tudtam befogni amikor be kellett volna...! -csapdosta fejét, lefogtam kezét, azért ezt nekem is rossz volt látni- Egy idióta vagyok!
- Igen az! -értettem egyet- De ez van ha idiótákkal ismerkedik az ember. -mosolyodtam el.
Rámnézett, szemei könnyesek voltak. Szinte már a keserves zokogás és a hisztiroham szélén állt. Eldöntöttem megbocsájtok neki, hiszen végtére is csak jót akart, hiába így sült el. Plusz már én is megbántam amiért Harryt kihasználva ápolgattam a saját kis lelkemet. Talán ezért is zavart annyira, hogy megtudták mi volt köztünk, szégyeltem magam miatta!
- Most ezt nem értem. -szipogta.
- Nem haragszom rád, de ez volt az utolsó, hogy megbocsájtottam! -nyomatékosítottam.
- Oké, rendben, megígérem többé nem csinálok ekkora faszságot! Köszönöm! -ugrott nyakamba, majdnem tanyáztam egyet- Annyira köszi! Sosem békültem volna ki magammal ha emiatt már nem leszünk soha barátok!
- Pedig megérdemelnéd! Tudod mennyire nem szeretem az ilyesmit!
- Tudom és ne haragudj! Kimehetek a mosdóba? Kicsit helyre raknám magam.
- Persze. A második ajtó lesz az!
- Köszi! -felpattant és kisietett szobámból.
Örültem, hogy meg tudtuk ezt beszélni! Sosem szerettem senkivel haragban lenni, se ezt a gyerekes nem szólok hozzád dolgot! Én az a fajta ember vagyok aki megbeszéli a másikkal a problémákat és bármikor megmondom ha valami nem tetszik! Sosem voltam olyan aki eltitkolna valamit, legyen az vélemény, ellenszenv vagy épp tetszés nyílvánítás. Kimondom ami a szívemet nyomja!
Gondolataimból Kia térített vissza aki az ajtófélfának támaszkodva elég ijesztő tekintettel nézett rám. Mint aki kísértetet látott vagy én Noaht először átváltozni. Kb. Kezében szorongatott valamit de mivel összezárta tenyerét nem tudtam kivenni mi az! Lassan lépkedett közelebb és éreztem rajta, hogy ideges. Legalább is nekem is ilyen illatom van ha mérges vagyok. Mi lelhette?
- Mi van Kia?
- Mikor akartad ezt elmondani!? -hangja csalódott és szomorú volt.
Elémnyújtotta kezét és öklét kinyitva végre szememelé tárult mit is szorongat. Ledöbbentem! Azt hittem menten elájulok! Még a szívem is kihagyott egy ütemet! Mi a fasz!?
- Te terhes vagy!?