A széf előtt állva NaRa megdermedve bámulja az apró panelt ahol a nyitókódot kell beütni. Megtegye? Kivegye a neki szánt iratokat? Ha így is tesz mihez kezd velük? Ő nem akar cégtulajdonos lenni, nem szeretne szürke üzletasszonyként megöregedni, plusz abszolút fogalma sincs arról hogyan kell egy vállalatot elvezetni. De mégis... ennyivel tartozik szüleinek! Főleg anyjának aki az utolsó perceiben is csak rá tudott gondolni és arra, hogy minél jobb és biztosabb jövőt alakíthasson ki számára. Így hát nagyot sóhajtva ütötte be a hat számjegyű kódot s a széf egy kis sípolás után kinyílt. Az apró helyiségben egy barna boríték volt, alatta egy fekete doboz és egy kisebb zsák szerű dísztárgy. Kiemelve onnan mindent elrejtette azokat táskája mélyére majd elköszönve a kint álló őrtől kisietett a bankból. Megtorpanva a járda kellős közepén eszébe jutott miben is egyezett meg saját magával. Amint sikerül megszereznie a dokumentumokat eltűnik, otthagyja a B.T.S. bunkóit. Elindult az ellenkező irányba ám lelkiismerete megállította. Eszébe jutott a Jiminnel folytatott beszélgetése és akaratlanul is megsajnálta a fiút. Ő volt vele mikor eljöttek és ha most egyszerűen lelépne az a bunkó Taehyung biztosan őt venné felelősségre.
— Kérlek érj vissza! Nem akarom, hogy Taehyung engem basztasson.
Visszhangoztak gondolataiban a fiú utolsó szavai hozzá. Visszamenjen? Mi lesz ha úgy dönt marad? Semmi sem fog változni, senki sem fogja emberszámba venni, Jiminen kívül. A helyes döntés az lenne ha most fogná magát és jó messzire lelépne innen! De akkor miért esik ez olyan nehezére?
Eközben a szállodában, Taehyung idegesen fel-alá járkálva szobája kellős közepén éppen barátai idegére megy. Vérnyomása az egekben, szeretné ha a mai este sikeres lenne és MinJi végrehajtaná rábízott feladatát. Sok múlik ezen, amiről talán még legfőbb bizalmasai sem tudnak. Pedig ha tisztában lennének a ránehezedő nyomás terhéről, a folytonos megfelelési kényszeréről és az őt körbeölelő emberek tiszteletének megtartásáról, másképp vélekednének viselkedéséről. De ezekről nem beszélhet! Nem mutathatja, hogy mennyire gyenge, mennyire sebezhető! Hiszen ő az alvilág ura, aki rettenthetetlen, legyőzhetetlen és mindenre elszánt vezető! Hogy nézne ki ha elkezdene nyavajogni helyzete miatt? Körberöhögnék és elveszítené minden embere hűségét és tiszteletét.
- Állj már le ember! Már szédülök tőled! -nyomogatta meg orrnyergét Hoseok.
- Akkor nézz másfele! Ez lenyugtat.
- Ne! Komolyan? -ironizált- Hát nem úgy nézel ki, mint aki halálosan nyugodt.
- Befoghatod!
- Nem értelek. -szólalt meg Jin is- Tulajdonképpen te most miért is vagy ilyen ideges?
- Csak azt akarom, hogy a mai akciót sikerrel zárjuk! Esküszöm ha az a kis ribanc elszúr valamit, kinyírom! -dörzsölte össze tenyerét.
- MinJinek hívják és nem ribanc!
Szólalt fel az éppen megérkező Jimin. Erősebben csapta be az ajtót, hogy kifejezze nem tetszését barátja ismételten bunkó hangnemére.
- Pont leszarom hogy hívják! A lényeg, hogy tegye a dolgát. -rántott vállat- Apropó neked kéne őrizned. Hol van? -nézett rá mérgesen.
- A városban. -felelte, hangjában teljes nyugalommal.
Erre nem csak Taehyung de a többiek is ledöbbentek. Persze mind más okból. Taehyung azért mert hagyta egyedül elmenni avagy magára hagyta odakint, míg a srácok azért mert mindezt halálos nyugalommal közölte idegbajos főnökükkel.
- Hogy mi a jó büdös francot mondtál!? Te hagytad elmenni azt az idióta kislányt!? -ordítozva kelt ki magából- És ha lelép? Vagy rosszabb, beköp minket a zsaruknál!? Tud rólunk mindent te idióta! Hogy lehetsz ekkora balfasz!?
- Elég legyen! -ordított vissza ő is- Fogd be Taehyung! Hogy beszélsz velem, ha!? Már megint kezded elvetni a súlykot és rohadtul átlépted azt a kibaszott határt! Miért nekem kell folyton őriznem szegény lányt? Amúgyis minek egyáltalán figyeltetni? Ha meg akart volna lépni vagy leadni a drótot a zsaruknak már rég megtette volna nem gondolod!? Kezd nagyon elegem lenni belőled Tae! Ismét azt akarod, hogy széthulljon a B.T.S.!? Emlékszel mit tettél JeongGukal? Na dereng már valami?
A fiú nagyokat pislogva hallgatta ahogy a mindig nyugodt és csendes Jimin így kikelt önmagából. Az említett nevére szinte a másodperc tört része alatt ugrottak be emlékei, hogy mik történtek velük régen, a múltban. Szemeit égették sós cseppjei, melyeket csak nagy erőfeszítések árán tudott visszatartani. A bent ülők mind lélegzetvisszafolytva figyelték az eseményeket, nagyon kíváncsiak voltak a végkifejlettre.
- Sajnálom. -lehelte halkan.
- Mit mondtál? Nem értettem kristálytisztán. -húzta meg enyhén fülét, hogy újra kimondja azt az bizonyos egy szót.
- Sajnálom Jimin! Én csak... -túrt bele hajába- Túl sok forog kockán, túl sok... Ti ezt nem értitek, nem tudtok semmit! -emelte meg hangját, majd az ablakhoz sétált.
- Akkor mondd el! -ment ő is közelebb- Tae, mi vagyunk azok, a barátaid! -mutatott magukra- Tudod jól, hogy nekünk bármit elmondhatsz? Egy csapat vagyunk.
- Ja, Chimi jól mondja egy csapat vagyunk. -csatlakoztak a többiek is- Kivel lennél őszinte ha nem velünk, a családoddal?
- Mi itt vagyunk neked Taehyung. Nem vagy egyedül!
Összeölelkeztek s néhányan elmorzsoltak 1-1 könnycseppet, persze a legnagyobb titokban, hiszen a keményfiúk sosem sírnak.
- Ne haragudj Jimin, nem akartam úgy beszélni veled, csak tényleg ez az üzlet most nagyon fontos. Sok múlik a lányon, és fura egy olyasvalakire bízni a legnagyobb felelősséget akiben abszolút nem bízom.
- Megértelek Tae, de hidd el MinJi nem olyan lány, benne megbízhatsz.
- És ha most, hogy otthagytad, lelép vagy beköp a zsaruknál? Mindennek lőttek.
- Megmondtam már, hogy nem vagyok spicli!
Az ismerős hangra mind az ajtó felé kapták fejüket és mindannyian ledöbbenve nézték a küszöbön álldogáló lányt. Tűzpiros ruhája alig ért combjáig, haja egyenletes hullámokban lógott hátára s arcát a szokásosnál némivel erősebb smink díszítette. Szinte hallani lehetett ahogy a szobában lévő összes férfi álla a padlón koppan, s nem mindnek azért mert ott látják a lányt. Magassarkúja csak úgy kopogott a faburkolaton ahogy beljebb sétált, azért ne a folyosón álldogáljon.
- Indulhatunk?
Kezeit keresztezte mellkasa előtt, amitől mellei enyhén kidomborodtak. Az eddig nyugodtan ülő társaság egyként pattant fel.
- Ö... Én most megyek ellenőrzöm az embereket. Aha... -indult el NamJoon az ajtó felé, aminek neki is ütközött annyira bámulta a lányt.
- Én meg ellenőrzöm az... izéket. -csatlakozott Hoseok is.
Ő annyira ledöbbent a lány kinézetén, hogy felesett a kanapé előtti kisasztalban és egyenesen a fotelba zuhant bele. Egy gyors elnézést után szó szerint kiszaladt a szobából. Jin is kioldalgott, ám ő nem szólt semmit csak Taenek biccentve elhagyta a helyszínt. Végül YoonGi állt fel, de őt úgy tűnt egyáltalán nem hatotta meg a lány új külsője, szokásos laza stílusában vette kifelé az irányt.
- Na asszem' nekem kell összeszednem ezt a két szerencsétlent. -elindult, de lefékezett NaRa mellett- Klassz ruci végre nem úgy festesz, mint egy halottasház vezetője. Csak legközelebb figyelmeztesd a fiúkat ha ilyeneket veszel fel! -rákacsintott majd kifelé vette az irányt- Uh Jesszus most biztos a retyón vannak és kiverik maguknak, vagy rosszabb egymásnak.
Még elkapták utolsó mondatát amin nem tudtak nem elmosolyodni. Csupán Jimin és Taehyung maradtak bent, ám úgy tűnt egyikük sem akar igazán szóba állni vele. Végül a szőkeség ment oda hozzá.
- Nahát MinJi igazán jól nézel ki. Nem is értem miért panaszkodtál erre a ruhára? Nagyon jól áll. -dícsérte meg kedvesen.
- Kössz Jimin, igazából nem rossz ez csak túl rövid. Na de mindegy is. Mikor indulunk Taehyung? -kérdezte a fiútól, aki pislogott párat mintha most tért volna magához.
- Amint a srácok elkészültek. -NaRa bólintott majd elindult Jiminnel oldalán, ám egy hang maradásra bírta- Maradj csak egy pillanatra!
Az parancsoló hangra ismét összerezzent és megtorpanva visszafordult a férfi felé. Jimin egy nyugit elsuttogott neki majd magukra hagyva őket távozott a szobából. Taehyung lassú léptekkel közelítette meg a lányt, kinek pulzusa egyre nagyobb lett ahogy szűnt közöttük a távolság. Alig fél méternyire előtte Tae elfordult és az italospulthoz ment, hogy töltsön magának egy italt. NaRa egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki ajkai közül.
- Ugye tudod mit kell tenned?
- Igen. Reja minden elmondott. -felelte magabiztosan.
- Azt nagyon remélem! Nagyon sok múlik azon, hogy ma hogyan teljesítesz.
- Igyekezni fogok.
- Ajánlom is! Mert ha a ma esti akció nem sikerül akkor biztosra veheted, hogy nem éled meg a holnapi villásreggelidet! Világos?
- Persze. -indult el kifelé, de az ajtóban megtorpant, gondolatai nem hagyták nyugodni- Tudod Taehyung, akkor is mindent megtennék a siker érdekében ha nem fenyegetnél percenként azzal, hogy megölsz! Attól nem lesz kisebb a nyomás rajtam ha még azért is aggódnom kell mikor rántasz elő egy pisztolyt és lősz fejbe. Jiminnek igaza van, túl sokszor elveted a súlykot! -nem érdekelte az sem ha most elszólta magát miszerint kihallgatta korábbi beszélgetésüket, muszáj volt kiadnia mindezt magából.
Ezúttal ő volt az aki nem várta meg, hogy a férfi válaszoljon vagy bármit is reagáljon a hangnemre amit megengedett magának vele szemben. Egyszerűen otthagyta őt, eddig ki nem mondott véleményével együtt. Hagy főjjön csak a saját levében! Ígyis úgyis utálja és meg akarja ölni, nos legalább most már okot is adott rá. NaRa tudta meg fogja bánni amiért így beszélt Taehyungal, de már nem bírta tovább elnyomni valódi énjét, aki nem szereti ha így beszélnek vele! Megbűntetik? Ismét bezárják? Esetleg verést kap? Már szarik rá! Túl sok. Túl sok ideje zárja magába igazi valóját, túl régóta viseli el a bántást és túlságosan sok sértést nyelt már le ahhoz, hogy most végre beteljen a pohár! Most is csak azért jött vissza, hogy ne Jimin legyen felelős a szökéséért. Hogy ne ő igya meg a levét annak amit nem is ő követne el. De egy biztos! Amint vége ennek az akciónak és felhajtja Taehyungnak azt a szállítmányozós pasast, örökre elválnak útjaik. Hiszen itt úgysem tud meg semmit apja gyilkosáról és ő nem azért jött vissza Koreába, hogy egy mocskos maffia tagja legyen!