14. Rész

A hét gyorsan telt és egy újabb megbízást kapva, ismét a hétvégét a srácok mellett kell töltenem. Mások bizonyára repesnének az örömtől és sikoltoznának, de én nem, nem tudok! Úgy terveztem, hogy ezalkalommal az egész hétvégét csak lustálkodással töltöm, de végül nem így alakult. Mindegy, legalább kapok pénzt érte.
A suliban kb mindenki a közelgő fellépésről beszélgetett. Egy sportesemény megnyitói lesznek a fiúk. A helyi stadionban, a Seoul World Cup-ban, fognak előadni három dalt, ami persze rengeteg felkészüléssel, próbával és egyeztetéssel jár. Ami roppant megkönnyítené a munkám ha nem az utolsó percben tudnék meg mindent! De Sihyuk csak tegnap este szólt, hogy ismét az én dolgom lesz lebonyolítani ezt az egész dolgot. Hát nem rendes? Csupán egy napom van mindenre, ami azt jelenti, hogy ismét késő estig kell talpon lennem, ráadásul a kávézóba se tudok bemenni. SoHee ki fog nyírni miatta! Nem is hiszem el, hogy eddig el bírt engem viselni! Ha más ennyit hiányozna és csak a „bocsi de nem tudok menni ezért és ezért" szöveggel jönne állandóan már rég kirúgták volna! Nem tudom Hee mért ilyen elnéző velem? Nem létezik, hogy egy ember ennyire jófej legyen! Gondolataimból Soyang térített vissza az ebédlőben.
- Mi? Mi az? -ráztam meg fejem.
- Azt kérdeztem mért nem eszel!? Figyelsz te rám?
- Bocsi, csak elgondolkodtam.
- Vettem észre. Min agyalsz annyira? Vagy mondjam azt, hogy kin? -húzta fel szemöldökét.
- Soyang! -szóltam rá erélyesen.
Mióta elmeséltem neki, hogy BoGum milyen kedvesen eljátszott Yona-val és milyen aranyosak voltak együtt, azóta nem hagy békén vele! Folyton csak vele húz és már kezd egyre idegesítőbb lenni! Mintha bármi közöm lenne ahhoz a férfihoz.
- De azért írhattál volna egy üzit, hogy ott van! Megígérted, hogy bemutatsz neki! -nyafogott.
- Bocs, hogy a munka közepette elfelejtettem neked sms-t írni! -jegyeztem meg cinikusan.
- Hát a „tündérkével" való játszást nem nevezném munkának! -ismételte el az én hangnemen.
- Ugye tudod, hogy most nagyon gyerekes vagy? -mosolyogtam.
- Aha, tudom. De ezért szeretsz nem? -dőlt nekem, amitől egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Mi ez a jókedv lányok? -huppant le Jimin barátnőm mellé.
Természetesen Jungkook mellettem foglalt helyet, hát ki más mellett? Tae pedig közvetlen mellette. Hát nem aranyosak? Ja, nem!
- Semmi, csak beszélgettünk. Mi újság? Hallom felléptek a hétvégén? -olyan könnyedén elbeszélgettek, mintha mi ott se lennénk.
- Igen. Mi fogjuk megnyitni az egyik foci döntőt, hát nem klassz!? Már alig várom! -annyira belefeledkeztek egymásba, hogy szinte rólunk tudomást se vettek, az igen!
- Te is jössz Nara? -kérdezte tőlem Kook.
- Igenhh. -sóhajtottam.
- Azért ennyire ne lelkesedj! -jegyezte meg Tae cinikusan.
- Bocs, csak azt terveztem, hogy hétvégén kicsit lazítok, de ez ismét elmarad...
- Mikor pihented ki magad utoljára? -nézett rám.
- Nem tudom Jungkook. -vontam vállat- Mikor mentek a próbaterembe? -igyekeztem témát váltani.
- Húh... Asszem négyre van megbeszélve. Jimin, mikor megyünk próbára? -kérdezte a fiútól, de az meg sem hallotta tovább folytatta a társalgást barátnőmmel- Jim! -szólt rá hangosabban.
- Mi az? -néztek felénk egyszerre.
- Hánytól lesz a próba? -kérdezték egyszerre Tae-vel.
- Négykor. De ezt ti is tudjátok! Már megint nem figyeltetek oda NamJoon-ra mi? -húzta féloldalas mosolyra száját.
A két fiú csak elnézett egymásmellett. Istenem, mint két óvodás! Oviról jut eszembe, Yona! Érte is el kell mennem. Még szerencse, hogy pont útba esik a céghez, így nem fogok elkésni. Amúgyis háromig van tanítás és egy óra innen a cég, feltéve ha jó a forgalom.
- Akkor majd szóljatok a többieknek is, hogy a próba fel lesz véve, így ha lehet ne nagyon bohóckodjátok el! Főleg ti ne! -mutattam rájuk.
- Hogy mi? Kikérem magamnak! -háborodott fel drámaiasan Tae- Mi nem szoktunk bohóckodni!
- Ja nem nem. Csak elbaromkodjátok az egészet. De ma profizmust kérek, ott találkozunk. Sziasztok!
Felálltam és indultam órára. Yang-ot otthagytam, had beszélgessen Jimin-el, úgy tűnik egész jól kijönnek.
Az emeltre érve csak az üres folyosó fogadott. Sehol senki. Lépteim csak úgy visszhangzanak a nagy térben. A teremhez érve megálltam és elővéve telefonom írtam egy üzenetet SoHee-nek, hogy ma nem tudok menni a BH miatt. Értette a célzást és szerencsére nem tolt le. Csak megkért, hogy vasárnap ugorjak be legalább egy órára mert neki elintézni valója lenne. Megígértem, hogy ott leszek. Aztán befejezve a chat-elést böngészgettem a közösségi oldalakon. VLive amit inkább a fiúk használnak, így tanulmányoznom kell kicsit, hogy tisztában legyek azzal milyen felvételt is kell csinálnom a próbáról. Wevers-ön is vizsgálódtam, aztán Twitter és Istagram végül pedig a Facebook. Bár oda inkább csak rajongók töltenek fel videókat, de azokból is lehet informálódni. Annyira belemerültem a felokosításomba, hogy észre se vettem amikor valaki feljött és előttem állt meg. Kikapta kezemből a telefont és nézegetni kezdte. Felnéztem és mondanom sem kell ki volt az! Ami fura volt, hogy egymaga állt előttem.
- ShinAh, add vissza! -nyújtottam kezem.
- Mért adnám? Nézzük! -bújt bele a képernyőbe- Nahát nahát, kiket látnak szemeim!? Csak nem a Bangtan videóit nézed?
- És ha igen?
- Ja semmi, csak furcsa. Azt hittem nem vagy oda értünk?
- Nem is! Na add már vissza! -szóltam rá erélyesebben.
- Hallgass! Igaz az, hogy te vetted fel a legutóbbi fellépésüket?
- Igen. Miért?
- Azt hittem apa csak viccelt. Hogy mert rádbízni egy ilyen fontos feladatot!? -háborodott fel.
- Mondjuk úgy, hogy megbízik bennem!? -tudtam, hogy ez nem igaz, de nem hagyhattam, hogy rájöjjön még én sem tudom erre a kérdésre a választ- ShinAh mit akarsz? Tényleg azért jöttél ide, hogy elvedd a telefonom és számonkérj? -annyira elegem volt már ebből!
- Vigyél el engem is a holnapi fellépésre! -na ez meglepett.
- Tudtommal neked arra jegyed van? Hiszen bemehetsz bármilyen koncertre!
- Jaj tudom én nem is úgy gondoltam! Hanem hátra magaddal, ahol a fiúk vannak!
- Mi? Miért?
- Hogy ott lehessek velük! Nem egyértelmű? -tette karba kezeit- Mongchangi! -jegyezte meg halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy halljam.
- Találkozhatsz velük, hiszen már nem is egyszer találkoztatok! Apád elintézi.
- De én nem első akarok lenni egy rajongói találkozón, meg nem egy party-n akarok velük egy teremben lenni, hanem bemenni az öltözőbe vagy a próbaterembe és nézni, várni őket!
- Te teljesen hülye vagy!? Biztos, hogy nem! Nem fogsz bekavarni a munkámba, nem fogom leégetni magam miattad, felejtsd el!
- Rendben, ahogy akarod. De ne feledd, tudok én gonosz is lenni! -jött közelebb és a fülembe súgta.
- Ah, ne mondd, tényleg? -kérdeztem irónikusan.
- Fogalmad nincs arról, milyen az amikor gonosz vagyok valakivel! Amit eddig átéltél az semmi! -mondta majd távozott a folyosó másik végén lévő lépcsőn.
Szuper! Már csak ez hiányzott. Ez a lány... Valami elképesztő. Megkeseríti az életem és még elvárná, hogy vigyem be a kulisszák mögé! Hát van bőr a képén, az biztos! Fejemet ingatva mentem be a terembe és ültem le felettébb jókedvű barátnőm mellé. Legalább neki nincsenek ilyen gondjai...
Suli után rohantam az óvodába onnan pedig a buszmegállóba. Sietnem kell, hogy időben odaérjek. Azért hugomat felkészítve arra, hogy mi vár rá elbeszélgettem vele a buszon.
- Figyelj csak Yona! -rámnézett- Most nem a kávézóba megyünk.
- Akkor?
- Apu cégéhez megyünk, hogy segítsek a fiúknak. Tudod holnap fellépnek és ma gyakorolniuk kell a táncokat.
- Akkor bemutatsz nekik? -hangja lelkes lett.
- Persze, hisz megígértem nem? -mosolyodtam rá.
- De jó! -ugrándozott örömében.
Mikor már majdnem megérkeztünk a céghez az eddig vidám kislány arca egyre komorabbá vált. Leszállva a járműről kérdőre vontam, hogy mi ez, hiszen eddig annyira boldog volt.
- Yona, nézz rám! -guggoltam le hozzá- Mi a baj édesem?
- Mi van ha nem tetszem nekik? -biggyesztette le ajkait, Istenem ez a gyerek!
- Jaj de kis butus vagy, már hogyne tetszenél nekik!? Hiszen nagyon aranyos és szép kislány vagy, plusz kedves és okos is. Kinek ne tetszene ez a tündéri kis pofi?
- Akkor jó, menjünk! -húzott magával.
Örültem neki, hogy újra az a mindig vidám, mosolygós lányka lett, mint aki eddig volt! Beérve Yongdal fogadott minket asszisztensével és jól megölelgetett bennünket, de inkább Yona-t. Ritkán hozom ide, így valahányszor meglátja hugomat azonnal elárasztja rengeteg szeretettel és annál is több édességgel. Így ez most sem volt másképp. Miután letudtuk a büfézgetést siettünk a próbaterembe, ahol a stáb tagok lázasan készülődtek.
- Na és a srácok? -néztem Yongdal-ra.
- Mindjárt jönnek.
- Ez az! Igen, kezdjük el!
- Nemár Yoongi, az a lábam volt! -már messziről hallottam a hangjukat, tudtam idetartanak.
Pár pillanattal később beléptek a terembe és köszönve mindenkinek beálltak a kamera elé. 
- Kezdhetjük a forgatást? -kérdezte a producer.
- Persze! -állt középre a leader.
- Állj, várj! -kiabált fel V- Ki ez a kis tündéri lány? -mutatott a mellettem álló megszeppent lányra.
- Ő a kishugom, Yona!
- De aranyos!
- Kis cuki!
- Áhhwnn!
Egyszerre rohantak oda és mindannyian jól megölelgették őt és felemelgették. Yona-nak nagyon tetszett ez a sok figyelem és az is, ahogy mindenki aranyosnak találta. Taehyung és Jungkook voltak leginkább oda érte. Bár ha jól tudom Tae-nek is van egy kishuga, így ez nem meglepő. Kicsivel később a producer rájuk szólt és gyorsan beálltak a kezdőpozícióba. Felcsendültek az első dallamok és elkezdték a táncot. Egész jól csinálták, ezt nem tagadom. Jól táncolnak! A dalok követték egymást és mikor már huszadjára játszották le ugyanazt a három dalt, gondoltuk mára elég. Yongdal intett, hogy fejezzék be és a fiúk elköszönve rajongóiktól estek le a padlóra. Ki voltak mindannyian fáradva, mondjuk ez nem is csoda, hiszen már este 9 felé jár az idő. Közel öt órája csak próbálnak. Vittem nekik vizet és üdítőt.
- Jók voltatok srácok, klassz volt a bejelentkezés! Most menjetek haza, pihenjetek és holnap 11-re legyetek a stadionban!
- Igen is értettük parancsnok! -pattant fel Hoseok- Gyertek srácok, hallottátok(?) menjünk haza aludni! -tapsolt, hogy keljenek fel.
- Jó jó megyünk már. -tápászkodott fel Yoongi, őt pedig követték a többiek.
- Szia Nara, kössz mindent! -tette vállamra kezét NamJoon.
- Ugyan, nincs mit. Pihenjétek ki magatokat!
Elköszöntem tőlük és miután kivánszorogtak a teremből elkezdtem pakolni. Yona az egyik sarokban lévő székben aludt, nem akartam felkelteni, így amennyire csak tudtam csendben tettem mindent el a helyére. Pár perccel később ajtó nyitódást hallottam. Felkaptam a fejem és legnagyobb meglepetésemre Jungkook állt az ajtóban.
- Te mit keresel itt? Otthon kéne lenned és pihenni holnapra! -vontam kérdőre.
- Ez igaz rád is! Mért vagy még mindig itt?
- Mint látod, pakolok! Valakinek ezt is meg kell csinálnia.
- De miért te csinálod?
- Mert ez a munkám. Mit csinálsz itt Jeong Guk?
- Volt egy olyan érzésem, hogy még itt leszel, gondoltam besegítek.
- Kössz, de boldogulok!
Megfogtam az egyik kamerát ami a földön volt és a helyére akartam tenni, de amint felegyenesedtem annyira megszédültem, hogy majdnem visszazuhantam a földre. Kook utánnam kapott és megtartva engem ültetett le az asztalra.
- Méghogy boldogulsz! -förmedt rám- Nézz magadra Nara, hiszen alig állsz a lábadon! -kiabált.
- Ccsshhh! Felébreszted Yona-t! -csitítottam le.
- Maradj itt majd én elpakolok!
- Ne, nem kell jól vagyok... -álltam volna föl de visszatolt a helyemre.
- Azt mondtam majd én!
Nem akartam vele veszekedni, így hallgatva rá ülve maradtam, addig ő elpakolt. Annyira más volt most! Nem is tudom igazán megfogalmazni... Ez a viselkedés, az a tekintélyt parancsoló nézés és hangnem... Már-már felnőttes. Meg kell hagyni sokat változott. Bár nem sokra emlékszem gyerekkoromból, de arra igen, hogy amikor megismertük egymást egy nagyon félénk és csúnyácska fiú volt. Istenem ha a sok rajongó hallana... Kitépnék az összes hajszálamat! Viccet félretéve, ismertem őt még a csúnyácska korából is, ahhoz képest rengeteget változott! Felnőtt lett. Bár ez a félénkség dolog még ma is megvan, legalább is a nézett videókból ez jött le. Elég könnyű őt zavarba hozni és ha lányokról van szó, mindig eltereli a témát vagy mást csinál szándékosan. Talán félne tőlük? De a fontosabb kérdés, hogy mért is gondolkozom én ezen? Huh, tényleg jól ki lehetek fáradva, ha ilyesmiken jár az agyam! Pihennem kell, méghozzá jó sokat! Gondolataimból a visszatérő fiú hozott vissza.
- Jól vagy? -nézett rám, hangja mintha aggódó lenne.
- Persze. Mondtam, hogy jól vagyok!
- Aha hát hogyne! Na induljunk! -állt mellém.
- Hova is? -nem értettem.
- Hát haza! Szerinted hagyom, hogy egyedül hazamenj azzal a kislánnyal ilyenkor!? Ráadásul hulla fáradtan?
- Haza tudok egyedül is menni Jeong Guk, nem kell aggódnod értem. -álltam fel és elindultam Yona-ért, vagyis indultam volna de egy kéz visszahúzott.
- Miért csinálod ezt?
- Mit?
- Miért löksz el magadtól? Hiszen csak segíteni akarok! Mért baj az ha haza akarlak vinni titeket?
Hangja mély volt de mégis olyan hangnemet használt, hogy az már szívettépő, direkt így mondta csakhogy én érezzem rosszul magam miatta! Szemében, nos nem is tudom... mintha valami megbúvó fájdalmat látnék, bár lehet ezt is csak a fáradtság láttatja velem. Erőt vettem magamon és lenyelve büszkeségem beleegyeztem akaratába.
- Jólvan, legyen. Hozom Yona-t.
Odamentem az édesen alvó lányhoz és karomba véve elindultam a kijárat felé. Az ajtóban Kook elvette őt tőlem és a parkolóig karján hozta a hugomat. Ahogy cipelte őt, ahogy néztem őket, be kellett vallanom, hogy jól állt neki ez a szerep. Ha egyszer vége lesz ennek a sztárosdinak és úgy dönt, hogy megállapodik biztos vagyok benne, hogy jó apuka fog válni belőle! És talán jó férj is. Na jó ez a fáradtság teljesen kifordít önmagamból! Hahó Nara! Térj magadhoz kislány! Hagyd ezt abba! Amíg gondolatban lepofozgattam magam megérkeztünk Jungkook autójáig. Hátulra beültette Yona-t s miután rögzítette a biztonságiövet kinyitotta nekem az első ajtót. Beszálltam és én is bekötöttem magam, ő is hasonlóképp tett. A gázra taposva elindultunk. Az ablakon kifelé bámulva néztem az elsuhanó fényeket. Minden olyan gyors volt, akár egy tüzijáték, volt nincs. Éreztem ahogy szemhéjaim egyre nehezebbek és csak csukódnak össze. Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, az álom erősen úrrá lett rajtam.
Reggel arra ébredtem, hogy a nap erősen a szemembe tűz. Takarómat a fejemre húzva a párnák közé nyomtam fejem és egy kisebb morgással jeleztem, hogy nincs ínyemre a dolog. Ekkor hirtelen átfutott az agyamon egy gondolat. Hogy süthet a szemembe a nap mikor a szobámban nem is arra felé néz az ablak, ahol felkel a nap? Gyorsan ledobtam a párnákat és felültem. Körbenéztem és megbizonyosodtam arról, hogy ez nem az én szobám! Hol a fenében vagyok!?