14. rész

Nem várta meg amíg George hazaér, kimászott az ablakon és Becca-t felhívva rohant hozzájuk. A szokásos utcasarkon találkoztak.
- Istenem Lana, mi a bajhh? -rohant oda, kapkodta a levegőt.
- Becca segítened kell, óriási bajban vagyok!
- Miért mi történt? -nézett rá aggódva.
- Ne itt! Menjünk hozzátok, siessünk!
Karon fogta a lányt és sebesen a házukhoz rohantak. Szülei nem voltak otthon, dolgoztak így szerencsére csak ketten tartózkodtak a házban.
- Na mondd már mi van! -sűrgette.
- George meg akar ölni és azt hiszem éppen most fogja Molly szüleit eltenni lábalól! Segítenünk kell rajtuk!
- Mi!? De hogy...mi van most...?
- Hívd fel a zsarukat és mondd meg nekik, hogy sebesen menjenek ki Molly-ékhoz!
- Oké!
Rohant is a telefonért és azonnal tárcsázta a 911-et. Addig Lana felkereste Mr. Jang-ot, hogy segítsen rajta, kért egy találkozót. A férfi hamar visszaírt neki és megbeszélték, hogy elmegy Rebecca lakására, ahol most ők is vannak. A lány egyhamar visszatért a telefonálásból és hevesen bólogatva jelezte, hogy sikerült a terv. Lana elmondta, hogy odahívta James-t hozzájuk mert a segítségét kérte. Kb húsz perc múlva a tanáruk meg is érkezett. Lana nyitott ajtót.
- Jónapot! Elnézést, hogy iderángattam.
- Semmi baj. Mi a baj Lana, mért kérted, hogy segítsek?
- Mert nagy bajban vagyok! Meg akarnak ölni.
- Hogy!? Ki és miért?
- Az apám. Vagyis az ál apám és a nője.
- Várj ezt most nem értem! Mi az, hogy ál apa? Mostoha apád van?
- Nem! Dehogy. Az a két ember akit a szüleimnek hittem igazából nem azok! Fogalmam sincs kik ők. Annyit tudok, hogy valamiért elvették az emlékeim, az életem és valahogy blokkolják az agyam, hogy ne tudjak visszaemlékezni ki is vagyok. Egy megbízást teljesítenek valami John-nak.
- Huh... Ez nem semmi... Kezdem magam egy akció filmben érezni.
- Ja én sem akartam elhinni, gondolhatja...
- Na és én miben tudnék segíteni? Ha tényleg meg akarnak ölni akkor nem a rendőröknek kéne szólnod inkább?
- Nem! Addig nem lehet amíg ki nem derítem kik ezek! Ha arra képesek amit velem megtettek akkor tuti nem két kis piti bűnözőről beszélünk, és általában a profiknak vannak beépített emberei a zsaruknál és más helyeken is. Legalább is a filmekben így van.
- Na és akkor kiben tudok segíteni?
- Hát először is kéne egy hely ahol meghúzhatom magam. Itt tuti keresni fognak, hiszen ismerik Becca-t. Olyan hely kell ahol nem találnak rám! Másodszor kéne nekem egy megbízható személy, akiről tudni lehet, hogy nem korrupt és nem lefizethető! Egy magánnyomozó vagy egy FBI-os vagy bárki akiben meg lehet bízni!
- Asszem nekem van egy ismerősöm aki régen a különleges osztálynál dolgozott, ma már magánkopó. Szerintem ő segíthet.
- Megbízható? Nem árul el?
- Nem. Ő jó ember és régi haverom, én kezeskedem érte.
- Oké akkor hívja fel! -el is ment telefonálni- Becca te pedig kérlek tartsd a szád! Ne áruld el, hogy itt voltam már csak a saját érdekedben sem!
- Ez alap! Eszem ágában sincs beárulni, barátok vagyunk!
- Kérlek szedj össze néhány holmit amit tudsz nélkülözni egy ideig. Nem mehetek vissza a cuccaimért!
- Kérned sem kell. Pár perc és itt vagyok! -rohant fel a szobájába.
- Szerencséd volt, sikerült elérnem Samuel-t, ma este nyolcra eljön hozzám ott beszélhettek. -tért vissza a konyhából.
- Magánál? -csodálkozott.
- Igen. Ott a legbiztonságosabb, hiszen a szüleid vagyis az álszüleid sosem gondolnák azt, hogy nálam vagy!
- Ez igaz. Akkor nyolcra odamegyek.
- Addig hova akarsz menni?
- Ömm nem tudom. Majd meghúzom magam valahol.
- Figyelj Lana, ha nem veszed tolakodásnak akkor amíg ez a...bonyolult ügy meg nem oldódik elbújhatsz nálam. Nagy a házam, és ott a vendégház is a kert végében.
- Nem akarok zavarni. Biztos a felesége rossz néven venné ha beállítana velem.
- Lehet. De ahhoz előbb lennie kéne feleségemnek. Egyedül élek, nem zavarnál senkit.
- Tényleg? -ezt inkább magától kérdezte mint tőle, azt hitte tényleg van felesége de még ha az nem is legalább egy barátnője- Akkor...nem baj ha ott leszek?
- Dehogy! Hiszen akkor nem ajánlanám fel. Szeretnék segíteni ahogyan csak tudok!
- Köszönöm!
- Na itt vannak a cuccok! Remélem elég lesz? -tért vissza Becca egy utazótáskányi ruhával.
- Elég? Minek szedtél össze ennyit? Nem a világvégéig akarok bújkálni!
- Nem baj! Egy lánynak mindig legyen sok rucija!
- Köszönöm Becca, nagyon hálás vagyok! -ölelte át barátnőjét.
- Szívesen, ez a legkevesebb. Most mi lesz?
- Hát... Egy ideig el kell tűnnöm! Nem tudhatják hol vagyok és ki kell derítenem kik ők és mit akarnak tőlem! Kérlek vigyázz magadra Rebecca és bármi van Mr. Jang-on keresztül elérsz!
- Te is vigyázz nagyon Lana! Nem szeretném ha egy karcolás is lenne rajtad!
- Megígérem! Kössz mégegyszer mindent! Szia!
Elbúcsúztak és sietve hagyták el a házat. Alaposan körbenézve szálltak be a férfi autójába és hosszasan kocsikázva, kerülő utakat téve -nehogy kövessék őket- mentek James lakására. Ahogy azt korábban megmondta tényleg óriási háza volt. Lana-nak a szája is tátva maradt a látványtól. Belépve egy tágas nappali fogadta, a bútorok különböző színekben díszítették fel a környezetet. Vajszínű falak, szürke kanapé, piros kislámpák és bogárfekete tv. A konyhát tengerkék színű bútor ékesítette, beépített sütővel és mosogatóval. Ez a ház egyáltalán nem tükrözi azt, hogy egy tanár lakik benne, sokkal inkább egy filmsztárt vagy egy sikeres vállalkozót képzelne oda az ember.
Felkísérte a lányt az egyik vendégszobába és meghagyta neki, hogy nyugodtan maradjon ott nem kell a hátsó „kis" lakban kivonulnia. Miután kicsit berendezkedett és összeszedte gondolatait lement a nappaliba, hogy ott várja meg amíg az a nyomozó megérkezik. Amint leért a lépcsőn észre vette, hogy James a konyhában tevékenykedik, gondolta besegít.
- Segíthetek Mr. Jang? -ajánlotta fel kedvesen.
- Ha szeretnél. De kérlek itt ne hívj Mr. Jang-nak.
- Akkor hogy hívjam?
- Hát a keresztnevemen! Tegezz csak nyugodtan, itt nem kellenek azok a formalitások mint a suliban.
- Rendben. Ahogy akarja vagyis akarod.
Elkezdte felvágni a zöldségeket és a szalonnát közben egyfolytában azon agyalt, hogy vajon sikerült-e Molly szüleit megmenteni. Vajon időben odaértek-e a zsaruk vagy túl későn szóltak!? Aztán azon aggódott, hogy mi lesz ha ez a nyomozó, aki eljön hozzájuk, nem fog kideríteni semmit? Vagy valakinek feltűnik, hogy azután a John után nyomoz és leadják neki a drótot!? Aggodalma kiült arcára amit a férfi jól láthatóan észre is vett. Odalépett a lányhoz és magafelé fordította, hogy szemben legyenek egymással.
- Lana, kérlek ne emészd magad annyira! Rendbe fog minden jönni, hidd el!
- Ja könnyű azt mondani... Na és mi van ha nem? Annyi minden félremehet! -nem bírta tovább, kiborult- Ez annyira nehéz! Az egyik percben Lana Thompson vagyok egy balesetet szenvedett 19 éves lány, a másikban meg kiderül, hogy ez az egész csak illúzió, egy kitalált dolog! Lehet nem is Lana a nevem! Azt sem tudom ki vagyok... -könnyei záporozva hűtötték felhevült arcát.
Kezeibe temette nedves arcát, legszívesebben eltűnt volna a világ elől is. James gondolkodás nélkül húzta magához a lányt és szorosan átölelve vígasztalta őt. Akinek szűnni nem akart keserves zokogása. Álltak ott egy darabig s mikor megnyugodott elengedte őt. Adott neki zsebkendőt és amíg rendbe szedte magát befejezte az elkezdett ételt. A megbeszélt időre Samuel is megérkezett. Bevezették a nappaliba és a lány mindent elmondott neki. Miután mindent megbeszéltek a nyomozó távozott és megígérte, hogy minél gyorsabban megpróbálja kideríteni kik azok akik eljátszották a szüleit, miért és ezzel mi a céljuk.
A lány bízva abban, hogy a férfi sikerrel jár, reménnyel telve aludt el.