Crystal és a barátai remekül érezték magukat a táborban, még a munkák ellenére is. Szerették csinálni, legalább is Crystal nagyon! Ahogy megígérte tanárának nem keveredett semmilyen veszekedésbe Riley-val. Sőt próbálta jó útra téríteni, ahogy arra a szavát is adta. Mindent úgy alakított, hogy amit csinált azt a lány is lássa. A felügyelők megkedvelték Rose-t, nagyon kedves volt a vendégekkel, a gyerekekkel és jól dolgozott. Szerintük minden főnök álma egy ilyen alkalmazott.
Szinte már kezdte elfelejteni a Riley-val valós incidensét és a buszon történteket, mikor egy újabb SMS-t kapott. Benne egy fényképpel róla és Mr. Shims-el amikor beszélgetnek az irodájában. Fogalma sem volt ki küldhette neki, se név se telefonszám, semmi. Csak egy írás benne annyival, hogy „Tudok mindent, láttalak, figyellek!" és fogalma sem volt ez mit is akarna jelenteni. Mi az amit tudna? Mit kéne látnia egyáltalán? Azt, hogy beszélget az oktatójával? Abban mi olyan nagyszám? Minden diák beszélget vele, mégis csak ő kap ilyen üzeneteket! Lehet valaki azt hiszi, hogy ők együtt vannak? Vagy elakarja hitetni, hogy ez így van? De miért és miért?
Egyet biztosan tudott, ezt nem hagyhatta! Mivel remekül dolgoztak megkapták a sokak számára az életet, azaz a wifi jelszót. Berohant a lakhelyükre szerencsére nem voltak ott a lányok, így felhívhatta Nickolas-t, akinek elmondta a történteket és azt is milyen üzeneteket kap. Mondta neki küldje el email-ben a kapott sms-eket majd ő kideríti ki küldözi neki. De meghagyta, hogy amíg ez nincs meg kerülje el messziről Scott-ot. Ne adjon újabb támadási felületet a rossz akarójának. A lány így is tett. Kerülni kezdte, ha együtt is mentek valahova minél messzebb ment tőle. Úgy tűnt ez bejött mert nem kapott több fenyegető üzit, sem fényképeket.
Közben elmentek egy rendezvényre ahol ételt osztottak a rászorulóknak és Sarah is elkísérte őket. Mivel ez egy igen csak fontos esemény volt a város számára is, jobbnak látta ha felügyeli a dolgokat. De szerencsére minden gond nélkül zajlott. Szokásos módon csapatokban voltak de csak hármasával, így a három barátnő együtt volt. Talán ezt mondhatták eddig az egyik legjobb napjuknak. Carry volt az aki merte az ételt a hatalmas üstökből, Mary csomagolta és Rose adta oda az embereknek, mivel szerintük köztük ő legrendesebb. Ahogy zajlott a dolog közben szólt a zene, bandák léptek fel, mindenki jól érezte magát, sok adomány gyűlt és még a tv is közvetítette.
Crystal néha oda-odapillantott a tanároknak kialakított sátor felé, ahol Scott állt. De nem az volt a fura, hogy néha odapillant, hanem amikor akárhányszor arranézett, a férfi mindig őt bámulta. Amit észre véve elkapta tekintetét. Nem tudta miért de eléggé szomorú volt azóta, hogy kerüli őt. Bár nem sokat beszélgettek de az a kevés is hiányzott neki. Próbálta rossz kedvét leplezni de nem igazán sikerült. Barátai is látták komor arcát, de hiába kérdezték nem mondott semmit. Este értek vissza a táborba, ahol egy kiadós vacsora várta őket tele finomsággal, az aznap nyújtott remek teljesítményük miatt. Estére sikerült a lánynak némileg összeszednie magát és újra nevetett barátaival. Ám ez a jókedv másnap délelőtt hamar elszállt, amikor is egy nem várt idegen érkezett meg a táborukba.
Mindenki nézte ahogy a nő kiszáll a fényesen csillogó, fekete autóból. Ahogy kilépett olyan más volt, mintha egy playboy magazinból lépett volna ki, igazán csinos volt az a nő. Kellőképpen magas, jó az alakja és hátközépig érő vörös már-már piros haja tette egésszé ezt az összképet. A nyomozó nő látványa felkavart Crystal napirendjét. Folyton az a kérdés járt a fejében, hogy ő hogyan került oda!? Oldalra nézett és látta ahogy Mr. Shims, rossz kedve tárgya, sebesen tart a nő felé, aki meglátva a férfit gyorsabbra vette lépteit. Nyakába ugrott és lábait a férfi dereka köré fonta. Rövidnadrágja nem takart túl sokat, szinte majdnem mindene kint volt, aminek a srácok roppantul örültek. Pólója felcsúszott ahogy letette őt a földre és kilátszott napbarnította hasa, ami szintén a már végzős fiúk örömének kedvezett. A kis...jelenetük után elvonultak a férfi szállására. Rose nem bírta tovább nézni ezt az egészet és inkább elment a közeli kis folyóhoz, amúgy is szabadnapjuk volt. Csak ült ott a parton és nézte a szinte gyémántként csillogó folyót, ahogy áthalad a kis szoroson, ami nem messze volt tőle. Vízében apró halak úszkáltak, a felszínen pedig szitakötők és pillangók repkedtek, igen csak idilli látvány volt. Az anyjára gondolt, hogy mennyire tetszene neki ez a hely, biztosan el lenne ragadtatva a látképtől. Felnézett az égre, ahol egy madár szállt magason, bízott abban, hogy apja látja őt és figyeli, segíti minden léptét.
- Hogy hogy egyedül? -szólalt meg egy hang a háttérből, megfordult és meglepetten látta meg ki az.
- Áhh szia Sarah! Megijesztettél!
- Bocsi nem állt szándékomban! Miért ülsz itt egyedül? Baj van?
- Áhh nem nincs semmi. Csak néha jó egy kicsit elszakadni mindentől és egyedül lenni.
- Na ezt abszolút meg tudom érteni! Néha olyan kiborítóak szoktak lenni az emberek! Ezért is lettem vadőr!
- Vadőr? Én azt hittem erdész vagy!
- Hát az is! Ez egy elég összetett munka! Én ügyelek itt arra, hogy minden rendben legyen, hogy az állatok békében élhessenek és ne legyen illegális fakitermelés.
- Annyira irigyellek Sarah, remek munkád van!
- Na és te? Te mi szeretnél lenni ha elvégezted az iskolát?
- Hát.... Az az igazság, hogy nem tudom. Ezen még nem igazán gondolkodtam. Tudod úgy volt, hogy átveszem apámtól a... a vállalkozását, de meghalt.
- Óh őszinte részvétem!
- Köszönöm!
- Na és most, hogy ő már nincs akkor nem veszed át tőle a cégét?
- Nem nem tehetem.
- Miért?
- Mert az apámat megölték, és aki megölte ő vett el mindent ami valaha kedves volt apámnak, nekem, anyámnak és a népnek. Mármint az alkalmazottaknak.
- Értem. Rettentően sajnálom! De remélem a rendőrség letartóztatta?
- Nem. Ez bonyolult... De inkább hagyjuk is! Biztos van jobb dolgod, mint egy 19 éves kis csaj nyavajgását hallgatni!
- Ugyan, ne beszélj így! De mennem kell, nem miattad ne értsd félre, csak egy vadőrnek sosincs pihenés!
- Persze menj csak. Köszi a beszélgetést!
- Máskor is szívesen! Szia!
Elköszönt és el is tűnt a kvadjával a rengetegben. Crystal úgy vélte eleget ült már a folyó parton így visszament a lányokhoz, akik épp egy párnacsatás, egész estés pizsomapartit szerveztek. Gondolta ő is beszáll, addig sem gondol a múltra. A barátai szívesen fogadták és csaptak egy klassz estét.
A következő pár nap jól telt, dolgoztak, szórakoztak. A nyomozó nő jelenléte csak frusztrálta Crystalt és egyre jobban érdekelte, hogy mért van ott. Hiszen szó sem volt arról, hogy idejönne vagy hozhat bárki kísérőt. Nem tudott aludni ezért gondolta elmegy Sarah-hoz, hogy megtudja a kérdésére a választ. Hiszen mégis csak ő a szervező az ilyesmiről tudnia kell. Éppen a másik kunyhó előtt ment el mikor egy furcsa dologra lett figyelmes. Riley halkan osonva ment el a szállásukról, be az erdőbe. Ami több szempontból is gyanús volt. Az első az, hogy hajnali 6 óra, olyankor sohasem kelne fel a másik pedig az erdőbe ment, amit ahogy csak tudott elkerült. Hajtotta a kíváncsiság, hogy mi folyik a háttérben ezért követte őt, halkan nehogy észre vegye.
Elég messze mentek, egy sziklás helységhez ahol még egy barlang is volt. Megállt ő pedig elbújt egy fa mögött, nem akarta, hogy megpillantsa. A távolból lépteket hallott, kikukkantott a fa mögül és meglátta a léptekhez tartozó testet. Nem hitt a szemének, még a száját is eltátotta.
- Hát eljöttél!?
- Hisz hívott nem? De muszáj volt ilyen korán? Ilyenkor még a medvék is alszanak!
- Örülj neki, addig sem esznek meg. Inkább a nyavajgás helyett mesélj, hogy mennek a dolgok?
- Hát... Eddig mindig a tervek szerint alakul. Rose messzire kerüli Scott-ot.
- Hé, neked csak Mr. Shims.
- Ohh istenem... -forgatta meg szemeit- Akkor Mr. Shims-et. Nekem nem kell a pasija! Nem az esetem...
- Nyugi nekem sem, ő csak a mi kis aduászunk amit felhasználunk!
- Akkor nem is szereti?
- Nem.
- Akkor mért van vele?
- Már bocs kislány de nem veled fogom megbeszélni a magán életem!
- Jólvan na csak kérdeztem... -ingatta fejét.
- Hagyjuk is, a képekkel mi van?
- Biztonságos helyen vannak. A telóról pedig el vannak tűntetve.
- És a telefon?
- Itt van! -vette elő a zsebéből.
- Remek! Maradhat nálad, ezt úgy sem tudják bemérni. Ha adódik egy újabb helyzet akkor azonnal fotózd le és értesíts ezen!
- Mért eddig maga szerint mit csináltam? Na és az én részem?
- Mindent a maga idejében! Még nincs bizonyítékod, addig nem kapod meg! Ha megvan a fotó vagy a videó a lányról, hogy „varázsol" akkor minden a tiéd!
- Meglesz ne aggódjon! Tudom jól, hogy ő csinálta azt a nagy vihart és a moziban is ő volt az aki elbánt a rablókkal! Tudom! Addig nem nyugszom amíg meg nincs a bizonyíték!
- Remek! Ha megvan értesíts és lebuktatjuk!
- Igen így lesz. Megörökítem a kis fotómat és kicsinálom azt a kis ribit de örökre! -dörzsölte össze kezeit- Az én videóm lesz a sztár! -nevetett fel.
- Aha sok sikert. Én most visszamegyek nehogy Scott észre vegye, hogy nem vagyok ott. Azt javaslom te is indulj vissza!
Elváltak és mindketten visszaindultak a táborba. Crystal nem hitt a fülének. Hát ő volt az aki azokat az üzeneteket küldte, ő fenyegette meg és még a nyomozó is benne van!? Bár ezt valahol mindig is sejtette, csak nem merte bevallani magának. Megijedt, hogy mi lesz vele, hiszen rég volt már az az incidens a buszmegállóban mégis Riley mai napig csak azt a napot emlegeti. Azt hitte megbeszélték a dolgot, de gondolhatta volna, hogy csak le akarja rázni őt. Most mi tévő legyen? Muszáj beszélnie Nick-el. Visszasietett a telefonjáért és felhívta a férfit. Akinek elmondott mindent, azt is amit kihallgatott. Meghagyta neki, hogy ne csináljon semmit amíg oda nem ér érte. Már akkor el is indult a lányért.
Crystal reggelizni sem ment, nem tudott úgy tenni mintha nem tudna semmit, nem tudott úgy Riley vagy Monica szemébe nézni, hogy ne árulná el magát. Eltelt néhány óra de még Nick mindig nem ért oda, kezdett aggódni érte, hogy talán történt vele valami. A lányok segítettek neki összecsomagolni a holmijait, bár nem örültek, hogy elmegy. Az igazat nem mondhatta el, csupán annyit hazudott nekik, hogy nagyon beteg a nagymamája és meg fog halni így szeretne vele lenni utolsó perceiben. Bár bánkódtak de megértették. Amikor végeztek leültek egy utolsó nagy beszélgetésre. Mikor nagyon belemerültek volna valaki kopogott az ablakukon. Mindhárman odanéztek és a legnagyobb meglepetésükre Mr. Shims volt az. Mutogatott Crystal-ra és arra, hogy menjen ki. Nem akart menni, de a lányok kirángatták. Visszaszaladtak és az albakból nézték az eseményeket.
- Mit akar? -kérdezte kicsit komoran, de fájó tekintettel.
- Beszélni veled!
- Ja arra rájöttem, de miről?
- Ne itt, gyere velem!
Karon fogta a lányt és elhúzta onnan, aki bár tiltakozott a ráncigatás ellen, de annyira kíváncsi volt, hogy hagyta magát vezetni. Ugyanoda vitte ahol ő napokkal ezelőtt ült, a folyó partra. Elengedte a kezét, pár lépést előre ment és úgy fordult meg.
- Valami nagyon nem stimmel itt!
- Ezt meg hogy érti?
- Napok óta kerülsz engem, folyton összetűzésekbe keveredsz Riley-val, aztán felbukkan itt Monica, akiről azt sem tudtam, hogy idejön. Tudod mióta megtörtént a moziban az a dolog Monica folyton azon van, hogy kerüljenek el téged mert veszélyes vagy, meg nekem fogalmam sincs ki vagy te igazából. -a lány egyre frusztráltabban érezte magát.
- Mit akar ezzel mondani?
- Igazából én sem tudom. De már annyira elegem van a sok kavarásból! Először is áruld el mért haragszol?
- Én? Dehát én nem haragszom!
- Akkor mért kezdtél el csak úgy kerülni? Megbántottalak valamivel?
- Nem dehogy, erről szó sincs.
- Akkor miért?
- Azt... Nem, nem mondhatom el. Sajnálom!
- Köze van ahhoz, hogy Moni összejátszik Riley-val?
- Mi? -nem hitte el amit hall, de honnan tud róla?
- Most biztos azon agyalsz honnan tudom!? Hát onnan, hogy gyanús volt nekem Monica felbukkanása, nem szokott ilyet csinálni. Aztán észre vettem, hogy késő esténként és hajnalban elmegy valahova. Azt hittem találkozgat egy fickóval, ezért hajnalban követtem. Erre kiderült, hogy Riley-val volt találkozója. Ekkor láttalak meg téged is ott. Nem akartam odamenni, nehogy lebuktassalak, de láttam hogy felkavart az amiről beszéltek. Bár nem hallottam minden szót, de amit igen az elég bizarr volt. Szóval elmagyaráznád mi folyik itt!?
- Hmm... -nagy levegőt vett- A buszon kaptam egy sms-t egy képpel rajta mi voltunk, amikor a szülinapomon elvitt sütizni és egy üzenet, hogy tudok mindent. Aztán kaptam itt is egyet, arról amikor az irodájában beszéltünk. Annyi szöveggel, hogy vigyázz figyellek.
- És mért nem mondtad el?
- Csak mert azt hittem valamelyik lány bele van zúgva magába és azt hiszi, hogy van köztünk valami. Ezért kezdtem el kerülni. Nem szerettem volna ha nyilvánosságra kerülnek a képek és azokat félreértenék. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha miattam rúgják ki! Főleg úgy, hogy semmi rosszat nem tett! -hajtotta le fejét.
- Jajj Rose... -odament és megölelte, amitől a lány meglepődött- Na és a másik fele? Miért áskálódik ellened Riley?
- Fogalmam sincs miért utál! De minden eszközt megragad arra, hogy kiszúrjon velem. Most például meg van győződve arról, hogy az aki elintézte azokat a rablókat a moziban, én voltam. Ezt pedig minden áron bizonyítani akarja!
- Sajnálom Rose! De mért nem szóltál nekem?
- Nem akartam minden apró hülyeséggel zaklatni! Meg a barátnője is vastagon benne van, és nem akartam bonyodalmat magukközt. Amúgy is ez a kettőnk harca Riley-val!
- De nem kell minden harcot egyedül vívnod! Néha el kell fogadni a segítséget is!
- Na és mért akar nekem segíteni?
- Mert kedvellek!
Crystal ledöbbent a hír hallatán. Hogy kedveli őt!? Ezt álmában sem gondolta volna. Nagyon megörült ennek, bár nem értette mi ez a felettébb nagy boldogság. Talán ő is kedvelné? Meglehet... De hogy ő ezt viszonozza, erre nem számított.
- Mi az, megleptelek? -kérdezte a döbbent lánytól.
- Jah eléggé.
- Mért olyan meglepő ez?
- Nem is tudom... Leginkább mert ott a barátnője!
- Ugyan ezt nevezed te kapcsolatnak? Hagyjuk is! Régóta éreztem már, hogy nem passzolunk... -megfordult.
- Akkor mért nem szakított vele? -lépett oda mellé pár perc múlva.
- Szakítottam. Már egy ideje nem vagyunk együtt.
- Tényleg? Mikor idejött ez nem úgy tűnt.
- Csak mert rohadtul meglepőtem, hogy itt van. Gyorsabb volt a döbbenet mint a reakció.
- Mégis magánál alszik!
- Ja én meg az irodában. -a lány elmosolyodott, mintha örült volna ennek a hírnek.
- De Rose kérlek ne magázz engem, szerintem ennek már itt nincs helye.
- Jólvan. De akkor mégis minek van itt a helye?
- Annak, hogy újra kezdjünk mindent. Először is elküldöm innen Monica-t, egyáltalán nincs itt keresnivalója. Aztán pedig segítek neked megvívni a harcodat a gőgös Riley-val. -elindult vissza a táborba, a lány pár lépéssel hátrébb követte őt.
- Köszönöm! -szólalt meg pár méter után, a férfi megfordult.
- Ne, ne tedd! Nem kell megköszönni semmit! Csak siessünk vissza!
- Rendben, menjünk!
- Oké de előbb....
Visszafordult és sebesen a lány felé vette az irányt. Akit meglepett a cselekedet és hátrálni kezdett. De neki ütközött egy hatalmas fának. A férfi a fa két oldalára tette a kezét. Crystal szaporán vette a levegőt és nagyokat nyelt, szíe hevesen dobogott. Bár még nem élt át ilyet, de a filmekben sokat látta, az ilyen cselekedetek után szoktak a szereplők csókolózni. Akkor most ez következne? Hát megkapja élete első csókját? Boldog volt, hogy Scott lesz neki az első, hiszen kedveli nem is kicsit. Hát ilyen az mikor kedvel valakit? Ez még új volt de tetszett neki az érzés. Már értette heves reakcióit. A férfi egyre közelebb volt hozzá, már csupán néhány centi választotta el őket egymástól. Összeszedte minden bátorságát és átkarolta őt, rámosolygott majd a szemébe nézett. A férfi nagyot sóhajtott mintha megkönnyebbült volna. Talán ez volt neki a lány „beleegyezése" így felbátorodott ő is és lecsapott Rose ajkaira. Mindkettőjüket mintha áramütés érte volna, úgy rebbentek szét.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom... Sosem csináltam még ilyet.
- Mi? -meglepték a lány szavai- Te még sosem csókolóztál?
- Nem. Ez mért meglepő?
- Csak mert olyan gyönyörű lány vagy, a pasik biztos sorban állnak előtted. Azt hittem már volt kapcsolatod!
- Nem, még nem. Apám nem engedte és amúgy sem tetszett senki otthon. De ez baj? Így már nem kedvelsz ugye?
- Jajj de, dehogyisnem! Csak meglepődtem, ennyi. Ez nem változtat semmin, csupán mégjobban kedvellek. Ritka az ilyen lány, mint te.
- Akkor ez jó dolog... -mosolygott.
- Igen az. Na gyere menjünk vissza! Ideje rendbe hozni a dolgokat.
- Oké, menjünk...
Vissza is siettek, bár a lány kicsit elszontyolódott, reménykedett egy normális csókban, ami nem végződik áramütésben. Bár nem értette mért is volt ez. Sosem érzett még ilyet, de mintha még a föld is enyhén megremegett volna. Furcsa volt.
A táborba érve Nick-el találta szembe magát, aki furcsálta, hogy Crystal egy férfival tér vissza a rengetegből. Elköszöntek és odament hozzá, aki fogta a csomagjait és a kocsiba pakolta. El akart búcsúzni Scott-tól és szólni, hogy elmegy de Nick nem engedte. Ahogy szálltak be a kocsiba látta, hogy a nyomozó nő is idegesen bevágta a bőröndjét az autójába és beszáll. Ahogy elhajtott mellettük gyilkos pillantást vetett a lány felé. Mikor szállt be ő is az autóba akkor jöt ki Scott az irodából és észre vette a lányt, ahogy beül. Kiabált neki és elkezdett odafutni, de késő volt Nick beletaposott a gázba. Nem engedte őt kiszállni, mivel neki is volt varázsereje, vissza tudta tartani. Így csak a hátsó ablakon tudta nézni, ahogy az egyre távolodó alak még mindig fut. A haza vezető úton azon gondolkodott vajon láthatja még őt valaha? Vagy el kell menniük innen, messze a rossz akaróktól!? Vajon visszamehet még az iskolába, leérettségizhet?
14. rész
2021-01-17
Hozzászólások (0)