Ahogy megfogadtam másnap a suliba beérve azonnal Jungkook keresésére indultam. Meg is találtam őt a másodikon, épp a fizika tanárral beszélt. Megvártam míg végeznek aztán elindultam felé, de hirtelen összeütköztem a jobb oldali elágazásból előlépő emberrel.
- Jaj bocsi ne haragudj! -mentegetőztem.
- Semmi baj. -hallottam meg ismerős kacaját, felnéztem rá.
- Taehyung!? -meglepődtem, hogy hirtelen találkoztunk- Hol voltál tegnap? Olyan hirtelen eltűntél, azt se tudtam merre vagy. -ecseteltem a dolgokat.
- Igen tudom. Ne haragudj, hogy szótlanul leléptem de a szüleim felhívtak, hogy az öcsém beteg lett és bevitték a kórházba.
- Oh, szegény. Nagyon sajnálom és mielőbbi gyógyulást neki. -kívántam a legjobbakat.
Hirtelen lelkifurdalásom lett, hogy ennyire kérdőre vontam őt. Bár igaz ami igaz szólhatott volna vagy írhatott volna egy sms-t. De gondolom kisebb gondja is nagyobb volt mint nekem írogatni. Megfordultunk és kézen fogva sétáltunk fel a terembe. El is felejtettem miért indultam el a folyosón, de már annyira nem zavart.
A nap egész jól telt. Szünetekben a lányok körülugrálták a fiúkat, hogy árulják el milyen lesz az új dal amit pár nap múlva előadnak. Láttam rajtuk mennyire örülnek annak, hogy ennyi rajongójuk van.
Ebéd közben ShinHe és én épp egy hirdetést nézegettünk az interneten, valami melót keresett magának, hogy tudjon venni Jimin-nek valamilyen ajándékot karácsonyra. Ana mellettünk jóízűen ette az ebédjét.
- Szerinted ez milyen? -mutatott egy kutyasétáltatós felhívásra.
- Te meg a kutyák? -néztem rá felvont szemöldökkel- Ja és majd az egész utat végig prüszkölöd!
- Uhh tényleg. Fránya allergia! -csapott térdére- Na és ez?
- Hmm ez már nem rossz. Bébiszitter? Szerintem klassz és rövid időn belül sok pénzt kereshetsz vele. Hívd fel, egy próbát megér. -vontam meg vállam.
- Igazad van, fel is hívom.
Felpattant és azonnal tárcsázta a leírt számot. Én pedig Ana-val kezdtem el társalogni.
- Te veszel valamit V-nek? -kérdezte tőlem.
- Már megvettem.
- Tényleg? -kúszott közelebb székével- Mit vettél?
- Hát igazából nem csak az övé, hanem a banda összes tagjáé. Tudod a nagybátyámnak ruhagyára van? -bólintott- Nos csináltattam egyéni Bangtan pólókat és rajzoltam hozzá egy kis mintát. Nem tudom tetszeni fog-e (?) de nagyon bízom benne!
- Megmutatod? Légyszi légyszííí!!! -nyafogott a fülembe.
- Oké de el ne merd árulni! -fenyegettem meg.
- Egy szót sem szólok! -húzott el egy képzeletbeli cipzárt a szája előtt én pedig kikerestem a telefonomban a leadott mintát- Azt a rohadt... Egy nagyon klassz lett! Tökre tehetséges vagy! -dícsért meg- Nem azért de nekem is csináltathattál volna egyet!
- De te nem is vagy a bandában!
- Na és? Attól a rajongójuk vagyok. Tudod mennyire szeretem a zenéjüket!?
- Majd ha sikeresek lesznek annyi kacatjuk lesz, hogy azokkal lesz tele a szobád! -nevettem.
- Az biztos! Alig várom, hogy befussanak! Veszem majd a cd-jüket, az albumokat és minden egyéb tárgyat is. -ábrándozott.
- Persze, én is veszek majd mindent. -ironizáltam.
- Most mért...? Talán te nem hiszel abban, hogy befutnak?
- Dehogy! Épp ellenkezőleg! Csak azért ez a zenei ipar elég kemény, nem szeretném ha csalódnának de persze mellettük vagyok! Tae szerint a jövő évi tehetség kutatón indulni akarnak.
- Tényleg? Ez de klassz!
- Igen, de erről egy szót se!
- Hallgatok, mint a sír!
- Na úgy tűnik bejön a dolog. Ma kezdhetek is. -tért vissza He.
- Tényleg? Na az jó. Gratula! -veregettem meg hátát.
- Csak bírjam ki. Három gyerek elsőre nem lesz egyszerű.
- Ha pénz kell dolgozz meg érte! -incselkedett Ana.
Aztán egy darabig kötekedtünk egymással és indultunk vissza órára. Szerencsére jól teltek a napjaink, főleg, hogy Yona aki életem megkeserítője nincs itt! Aminek nagyon örültem.
Karácsony van! Kint vagyunk a Myeongdong-i téren, a fiúk a fellépésükre készülnek. Egy elég szép kis tömeg gyűlt össze, mondanom sem kell főleg lányok. Mi is hárman ott álltunk az első sor elején. ShinHe már alig bírt várni, annyira hallani akarta már a fiúk új dalát. Ana semleges volt, bár szerintem ő is nagyon várta csak leplezte izgatottságát. Szerencsére anyáék hamar belementek, hogy megnézzem a „barátaim" fellépését, hiszen minden ünnepen eljövünk vacsorázni a közeli étterembe. Amíg ők esznek addig mi bulizunk. Persze He jött értem, hogy minél hihetőbb legyen. Ha Tae állított volna be, lehet már nem élnék. Jó ez túlzás de tuti nem jöhettem volna el és pluszba kaptam volna jónéhány hét szobafogságot is.
A színpad egyszer csak elsötétült és megszólalt a hangos zene a fiúk pedig szépen sorban ugráltak fel a színpadra. Tök jó a fellépő ruhájuk, olyan aranyosan rosszfiús! Azonnal hatalmas sikoltozás és kiabálás töltötte el az amúgy csendesnek ható környéket. Belekezdtek a dalukba, de jóformán alig hallottam valamit annyira sikítoztak. Nagyon jól csinálták az egész fellépést! Klassz volt a dal, a koreó pedig zseniális! Na nem azért mondom mert V a barátom, sőt elfogult sem vagyok de tényleg nagyon jók voltak. Mondjuk ezt sosem tagadtam, akkor sem mikor nem bírtuk egymást.
Mikor vége lett mindenki rohant aláírásért, közös fotóért és még ki tudja miért. Mi a lányokkal hátra mentünk az öltözőhöz, ahogy korábban le lett beszélve, ott vártunk a fiúkra. Ami közel fél órába is beletelt.
- Elhiszitek ezt!? -áradozott Jin.
- Ja fura mi? Alig akartak elengedni minket! -értett vele egyet Ho Seo.
- Akkor mi lesz ha híres sztárok leszünk? Tuti kinyírnak minket! -jegyezte meg Yoon Gi, amin nagyot nevettek.
- Sziasztok! -köszöntünk nekik egyszerre, mindannyian visszaköszöntek.
- Nagyon klasszak voltatok! -dícsérte meg őket ShinHe és átölelte Jimin-t.
- Igen, nagyon jól csináltátok! -értettem egyet.
- Kössz lányok! Várjatok itt mindjárt jövünk, aztán mehetünk! -hadarta el a dolgokat Jeong Guk és belökdösték egymást az öltözőbe.
Az átöltözés már gyorsabb volt, mint az idejutás és már tíz perc múlva úton voltunk a...igazából fogalmam sincs hova. A srácok nem árulták el hova megyünk a fellépés után, meglepetésnek szánták. Szerencsére tízig el vagyok engedve, így bőven volt időm visszamenni a szüleimhez. Kb fél óráig sétáltunk amikor elértünk egy épülethez ami totál sötét volt. Fura az egész, hiszen minden bolt, étterem sőt még az utca is ki volt világítva, díszítve ez meg itt feketén állt a sötétben. Nam Joon bement és pár másodperccel később vakító fény járta át az épületet, még hirtelen el is kellett takarnom a szemem, nehogy megvakuljak. Bementünk és egy szépen feldíszített teremben találtam magam. Mindenhol cuki karácsonyi figurák, szarvasok, cukorkák, ajándék dobozok és sok más. Halkan szólt a zene, a pulton sorban poharak és bennük színes italok sorakoztak. Volt kaja is, édesség. Ez egyszerűen klassz! Nekem nagyon tetszett! De úgy láttam nem csak nekem, hiszen He is és Ana is ugyanúgy el voltak ámulva mint én. Hátra vittek minket ahol egy jégkori pálya hevert. Na jó ez már tényleg a fergeteges legfelső csúcsa! Mire visszamentünk a zene hangosabb volt és ment a táncolás, karaoke és a hülyéskedés. Levetettük kabátjainkat, hiszen bent meleg volt és mi is beszálltunk. ShinHe-t azonnal elrabolta Jimin és együtt baromkodtak a táncgépen. Én néztem ahogy Suga és J-Hope a kosaras játékon játszanak, dobálgatták a kis hálóba a kicsi narancssárga csíkos labdát. Jeong Guk és Taehyung karaoke-zott amibe Ana is beszállt. Gondoltam iszom valamit és a pulthoz sétáltam, ahol Nam Joon ült épp a telefonjával babrált.
- Szia! Leülhetek? -kérdeztem kedvesen, nem akartam zavarni.
- Ülj csak! -felelte, de nem emelte fel fejét.
- Van alkoholmentes is? -utaltam a tömérdek italra a pulton.
- Aha, valamelyik... -megvonta vállát.
Kiválasztottam egy nekem tetsző poharat, amiben rózsaszín ital volt. Beleszagoltam de nem éreztem benne alkoholt, megörültem és büszke voltam magamra, hogy elsőre megtaláltam az alkoholmentes italt. Beleittam. De kár volt. Úgy köptem ki, mint aki fuldoklik. Ami kb igaz is volt. Annyira erős volt, hogy csak úgy égette a torkom, a nyelvemet szó szerint égette az alkohol nagy ereje. Nam Joon erősen felnevetett a szerencsétlenkedésemre.
- Ez mekkora volt! -törölte ki szemeiből a könnyeket, ennyire kinevetett- Csak nem alkoholos volt? -kérdezte lihegve.
- De az, nem is kicsit. -huhogtam az égéstől- De látom jól szórakozol rajtam!
- Na ná! Tökre vicces volt!
- Ja amúgy... -már nevettem én is.
Majd elvett ő is egy poharat és utánnozta korábbi mozdulataim. Amin már muszáj volt nevetnem.
- Ha tényleg így csináltam akkor tényleg vicces lehettem.
- Ja ilyen volt minden. -röhögtünk együtt.
- Mért volt köztünk ekkora utálat? -kérdeztem miután lenyugodtunk.
- Én nem utáltalak soha.
- Nem? Akkor mért nem szóltál soha hozzám? Mikor ideköltöztünk annyira megörültem, hogy te is abba a suliba jársz amibe engem irattak anyáék, legalább nem kellett volna egyedül szembe néznem az ismeretlennel. De az első perctől kezdve úgy tettél, mintha nem ismernél.
- Igen ez igaz... -értett egyet.
- Tudod, nekem nagyon rosszul esett ahogy így viselkedtél velem. Hiszen olyan jól megvoltunk gyerekkorunkban. Mi történt azóta?
- Nem tudom. Volt néhány nehéz dolog az életemben. Buktam is párszor, belekeveredtem rossz dolgokba, voltak ügyeim.
- És a srácok?
- Akkor még csak Suga-t ismertem. Egy osztályba jártunk, mint most is. Együtt voltunk benne minden szarba. Aztán idejött J-Hope is és bevettük őt is.
- De ha ti ilyen „rossz fiúk" voltatok, hogy alakult meg a banda? -mutattam idézőjelet ujjaimmal.
- Igazából minden Jin érdeme. Ő a kezdetektől idejárt, de elég sokat szivattuk mert jeles tanuló, afféle stréber. Igazából miattunk mulasztott egy évet. Aztán idejött Jimin és V és összabarátkoztak Jin-nel ezért elkezdtük őket is szivatni, cikizni stb. Tudod ami ilyenkor szokott lenni? -bólintottam, közben érdeklődve figyeltem a banda létrejöttének élettörténetét- Aztán Ho Seo túlzásba vitte a „kínzást" és Tae megsérült. Ekkor Jin-ben elpattant valami és kiállt a két fiúért. Li azt látnod kellett volna, mint valami kungfu harcos úgy vert le minket. Nem szégyenlem bevallom rettentően megvert minket. Azután úgy alakultak a dolgok, hogy megismertük egymást és rájöttünk, hogy mind ugyanazért vagyunk oda, a zenéért. Így megalakult a csapat. Végül Jungkook csatlakozott be. Egy színdarabban játszott és egy dalt énekelt, felfigyeltünk rá mert mint azt tudod szuper a hangja. Megkérdeztük akar-e velünk zenélni és benne volt. Hát így lettünk mi a Bangtan.
- Hát ez nem semmi történet. Mindig is kíváncsi voltam mi a ti „nagy sztoritok". Kössz, hogy elmondtad!
- Ugyan semmiség. -legyintett- És bár tudom késő, de nagyon sajnálom azt ahogy viselkedtem veled! Rossz testvér voltam.
- Semmi baj! Azért én sem törtem annyira magam, hogy legyünk jóban. De örülök, hogy mostmár szent a béke! Vagyis remélem, hogy az?
- Persze! Ez mi sem természetesebb! -nyújtotta kezét én pedig a sajátomat beletéve pecsételtük meg újult rokoni szálunkat.
Aztán odamentünk a többiekhez és egész este jól éreztük magunkat. Rengeteget hülyéskedtünk és nevettünk. A nagybátyámnak is telefonáltam aki a megadott címre kiszállította a titokban megcsinált pólókat. Mikor odaadtam a srácoknak és kibontották annyira megörültek neki, hogy majdnem megfolytottak ölelésükkel. Nagyon tetszett nekik a dizájn, a minta és persze a 100%-ig pamut anyag. Fél tízkor visszaindultunk a lányokkal a szüleimhez, elkísértek minket Jimin, Tae és Kook is. Az étterem előtt elbúcsúztunk és bementem anyáékhoz, hogy az ünnep hátra levő részét együtt töltsük.