Annyira féltem rákérdezni anyánál, hogy mi igaz ebből a farkasos dologból, hogy mindig csak elodáztam. Féltem mi lesz ha őrültnek néz, rámfogja, hogy biztos drogozok vagy iszok azért képzelődök ilyesmiket! Hiszen ha minden állítás valós lenne azt csak elmondta volna nekem! Hiszen mi oka lenne titkolni? Nem mertem soha rákérdezni... Napokig vívódtam, hogy mi legyen, éjszakákat nem aludtam de nem jutottam szilárd elhatározásra. Annyi mindenben ott volt az a bizonyos HA, hogy nem mertem lépni!
Saméket se avattam be, hiszen úgyis csak hülyének néznének és igazság szerint nem is szerettem volna ezt elmondani. Így kénytelen voltam ezzel egyedül megbírkózni! Nem beszéltem Noahval és Jamesel se, nem bírtam! Nem tudtam volna még egy hihetetlen titkot elviselni! Bár szerettem volna többet tudni erről a dologról, de ott volt nekem a jó barátom, a Google! Az a sok indiános, mágikus cucc kb ugyanezekről írt. Bár azt nem tudom mennyi igaz belőle... mert voltak benne olyan hajmeresztő dolgok is, hogy elég hihetetlennek tűntek! Bár... azokután, lassan azt is elhiszem, hogy a tej hupilila.
Egyik reggel arra keltem, hogy drága cicám mellkasomra feküdve jelezte mennyire éhes. Megsimogattam szegény éhező párát, majd lassan kikászálódtam az ágyból. Elindultam a konyha felé, Pötty szorosan a nyomomban szökdécselt. Amíg öntöttem neki a kaját elgondolkodtam, hogy ha tényleg farkas vagyok akkor Pötty miért nem fél tőlem? Hiszen a kutyák és a macskák nem épp öribarik! És kizárt, hogy ne érezné rajtam az illatom hiszen az állatok szaglása ezerszer jobb az emberénél! Amíg ő szorgosan falatozott visszamentem a szobámba és felkészültem a sulira. Nem volt kedvem bemenni, de muszáj ha akarok lenni valaki! Nyögve vettem magamra bundával bélelt fekete színű cipzáros felsőmet, majd megigazítva hasonló adottságú nadrágomat indultam le a nappaliba. Anya már a konyhában volt, szokásos kávéját főzte serényen.
- Jóreggelt! -köszöntem a tőlem telhető legkedvesebben.
- Neked is drágám! Ma is későn érsz haza?
- Annyira nem. Háromig lesznek óráim. Miért?
- Csak kérdem. Jó lenne egy közös vacsit eltölteni, hiszen olyan ritkán vacsorázunk együtt. Most apád is kettőig dolgozik, szóval...
- Majd sietek anya. Anya? -mentem közelebb.
- Hm? -nézett rám közben belekortyolt fekete italába.
- Jól érzed magad? Eléggé sápadt vagy!
- Jól vagyok, semmi bajom! De siess, nehogy nekem elkéss! -tessékelt ki.
- Oké... Szia majd jövök! -csuktam be az ajtót.
Ez fura volt! Folyton ezt kiáltotta egy hang a fejemben. Vagy az a hang is már attól a farkastól jön? Már azt se tudom... De azt igen, hogy anyával valami nagyon nem stimmel! Olyan gyorsan lerázott, hogy még egy villám se csap bele egy emberbe ilyen sebességgel! És az illata is egészen más volt... Meg nem tudnám magyarázni milyen, de más volt!
Beérve az egyetemre Kiara és Sam már vártak rám. Az aulában ültünk, a radiátor mellett. Bár még csak November közepe van, mégis eléggé hidegek járnak felénk mostanság.
- Mivan Maya? Olyan kedvetlen vagy. -állapította meg a nyílvánvalót Kia.
- Semmi. Fáradt vagyok... -vontam vállat, nem akartam hazudni de ezúttal nem volt más választásom.
- Biztos? Tényleg eléggé búval baszott képed van! -értett egyet drága barátnőm is.
- Én is szeretlek!
- Suli után nem megyünk el kicsit kikapcsolódni? Tudod(?) vásárlás, séta, mozi vagy beülni egy sütire!
- Jó lenne, de megígértem anyának, hogy hazamegyek. Családi vacsi lesz! -ecseteltem a tényeket.
- Kár.
Becsengettek mi pedig felállva a jó meleget adó tárgy mellől indultunk el termeinkbe. Az órák elég unalmasan teltek. Valahogy most semmi sem tudott lekötni. Képtelen voltam bármire is koncentrálni! Az agyam folyamatosan kattogott és biztos nem az órai anyagon!
Ebédnél már zúgott a fejem annyira túlzásba vittem fogaskerekeim terheltségét! Étvágyam se igazán volt, pedig még a kaja is jó volt ma, husi! Alig vártam már, hogy végre hazamehessek! Úgy éreztem magam, mintha a világ összes gondja az én vállamon pihenne! Pedig ha úgy vesszük semmi egetrengető dolog nem történt, csupán kiderült, hogy egy mesebeli lény vagyok! Óh, hát ez szinte mindennapos!
Az utolsó óráról kicsengetve gyorsan pakoltam a cuccaimat táskám legmélyére, csak minél hamarabb elhúzhassak innen! Remélve azt, hogy nem futok össze Jamesel vagy Noahval. Kezdtem örülni mikor egyiküket se láttam a folyosókon, de a parkolóhoz érve a kezdeti kis örömsugár is elillant! Ugyanis Noah épp a kocsija mellett állt, telefonját nyomkodta. Ilyenkor átkozom azt a szerencsétlen idiótát, aki úgy tervezte a kijáratot, hogy a parkolón át vezessen! Próbáltam minél messzebb menni és észrevehetetlennek tűnni, de sajna nem volt szerencsém! Mintha tudná, hol is vagyok pontosan. Intett nekem, hogy menjek oda hozzá, visszajelezem, hogy most nem mert sietek. Megfordulva beszállt kocsijába és megkönnyebbülten sétáltam tovább, hogy ezt megúsztam! Ám alig tettem meg pár lépést a járdán mikor a tűzpiros autó megjelent mellettem. Óh hogy a...! Dudált és integetett nekem, hogy szálljak be, hiába mondtam, hogy nem, ő nem tágított. Feltartotta a forgalmat és a mögötte feltorlódó kocsisor sem díjazta akcióját. Végül, hogy ne legyünk dühös sofőrök áldozatai úgy döntöttem inkább beszállok, csak véget vessek ennek a szarságnak! Mérgesen csaptam be a kocsiajtót és elfordulva bámultam ki az ablakon. Nem akartam vele beszélni! Kb az út felénél szólalt meg.
- Most ez lesz? -csapott combjára- Meddig fogsz még durcizni? -tudtam, hogy mosolyog, rá se kellett néznem.
- Nem durcizom! Csak nem szoktam hozzá, hogy a barátaim titkolózzanak előttem! Főleg nem ilyen súlyos helyzetben! -mutattam végig rajta.
- Értsd meg Maya, nem mondhattam el! Kai... vagyis James nem engedte! Ő az alfa, azt kell tennünk amit mond!
- Ekkora marhaságot! Ha azt mondja ugorj bele az óceánba, beleugrasz?
- Igen! Tudom(!) neked ez egy baromság és elképzelhetetlen, de ha egyszer a falka tagja leszel, megérted, hogy követnünk kell a vezetőnket!
- Jesszusom! -csaptam rá homlokomra- Honnan veszed azt, hogy én falkatag akarok lenni? Vagy egyáltalán farkas is!?
- Sajnos ez ellen nem tehetsz semmit. Így születtél, kénytelen vagy elfogadni a sorsod! Maximum nem a mi falkánkban leszel tag! -rántott vállat.
- Ja majd alapítok sajátot. -viccelődtem.
- Majd szólj és csatlakozom. -bár nevetett mégis mintha komolyan gondolná, nem tudtam hova tenni ezt a kijelentését.
- És ezt a farkas cuccot nem lehet esetleg valahogy megszűntetni vagy kiiktatni? Vagy valahogy kiwodoozni belőlem? -felnevetett, aranyos nevetésétől én is elmosolyodtam.
- Hát... Figyelj, én ebben nem vagyok járatos de asszem van valami eljárás vagy szertartás vagy faszom tudja mi -felnevettem szitkozódásán- amivel meg lehet szűntetni a farkas létet de az az életedbe kerülhet!
- Hm, bíztató! Mért pont velem történik mindez!? -kiáltottam fel, közben az eget néztem, mintha választ várnék fentről.
Időközben megérkeztünk a házunkhoz és megkértem Noaht, hogy maradjon vacsorára ha már itt van. Legalább kifaggatom még erről a farkas rémálomról. Ha már így alakult, akkor jobb ha beavat abba amit mindenképp tudnom kell. A házba érve megéreztem a készülő vacsora illatát amire gyomrom is jóleső korgással válaszolt, bár már ezt is lassan az állatomnak tudom be... Levettem a kabátom és a fogasra akasztva azt siettem a konyhába, magammal húzva a vendéget is.
- Szia anya! Hümm de jó illatok vannak! -karoltam át.
- A kedvencedet csinálom. -megfordult és kicsit meglepte a számára idegen fiú jelenléte- Ő meg? -mutatott rá.
- Óh igen, ő itt Noah akiről már meséltem. Megígérte, hogy segít a pszichológiában és megkértem jöjjön ma mert sok a dolga, az órái stb. Tudod te is? -hadartam el gyorsan, hátha beveszi ezt a baromságot.
- Aha hát hogyne. Ő az a gyakornok srác a nyári melódról? Tudod akire azt mondtad, hogy nem egy kiköpött Arnold Schwarzenegger! -Jesszus Istenkém!
- Anya! -szóltam rá, Noah csak halkan felkuncogott.
- Miaz? Te mondtad nem én! -csak ingattam fejem- Bár nem örülök, hogy nem kérdeztél meg de lásd mennyire jófej vagyok, maradhat! Teríts meg és szólj apádnak, hogy kész a kaja. A kis irodájában van.
- Rendben!
Tettem amit kér, inkább csak ne kelljen egy újabb frappáns anyai idézetet meghallgatnom tőle! Noaht persze nem hagyta „dolgozni" hiába akart segíteni. Milyen rendes!
Miután mind asztalhoz ültünk mondhatni nyugodtan megvacsoráztunk. Bár apa néha feltett 1-2 elég kínos kérdést, amin amúgy Noah tök jól elszórakozott míg én legszívesebben elsüllyedtem volna! Majd miután anyáék kiszórakozták magukat elvonultunk a szobámba. Végre nyugi van!
- Hát a szüleid haláliak! -dőlt el ágyamon.
- Ja. Az nem kifejezés... Ne haragudj apa miatt, néha vannak elég csípős megjegyzései!
- Ugyan semmiség. Mi otthon mindig így beszélünk egymással! De majd meglátod! Vagyis nem, nem látod meg! -tiltakozott azonnal amikor mérgesen néztem rá- Maya, lehet egy kérdésem?
- Huh előre félek, de legyen.
- Hogy lehet, hogy te született farkas vagy mikor az apád nem is farkas?
- David nem az igazi apám. Kb öt voltam mikor összeházasodtak anyával.
- Áh így már érthető! Na és az igazi apád?
- Passz. Anya sose mesélt róla, még a nevét se tudom, sőt azt se miért lépett le. Bár erős a gyanúm, hogy egy másik nő miatt de igazából semmi sem biztos! Na de most én kérdezek! -ültem fel ágyamra törökülésbe- Ha jön ez az átváltozós cucc, meg a betöltött kor stb. Azután már mindig át fogok változni ha mérges leszek vagy lehet ezt irányítani?
- Nem, persze hogy nem! Ez abszolút kontrollálható! Sőt ha megtörténik az átváltozás, azokután igazából te döntöd el mikor is akarsz alakot váltani. Nagyon nagyon kevés kivétel van.
- Mint pl?
- Hát... Mondjuk ott a veszélyérzet. Ha veszélyt érzékel a benned rejlő vad akkor előtör, hogy megvédje a családod. Ilyen még a telihold. Amikor felkel a hold átváltozunk és teljesen reggelig úgy is maradunk. Bár akkor általában összegyűlünk és egy biztonságos helyen vagyunk, mert akkor kissé „megőrülünk".
- Hm... Bíztató...
- Most kérdezhetek én egyet?
- Ja ez ilyen kérdezz-felelek? Oké! Tessék te jössz! -mutattam rá.
- Igaz az, hogy te és az a Harry nevezetű fiú kicsivel többek vagytok, mint barátok?
Oh! Na ez a kérdés most nem kicsit lepett meg! Egyáltalán honnan tudja!? Csak nem a barátnőim mondták el!? Bár mért tennék, semmi okuk rá! Meglepődtem.
- Nem, csak barátok vagyunk! De honnan a francból hallottál te erről? -na ez a kérdés se úgy sikerült ahogy akartam, jobban már el se árulhattam volna magam...
- Kiara mesélte.
- Kiara? Mióta mesél neked ő ilyesmiket? Egyáltalán honnan ismered? -ekkor esett le, hogy a múltkor a házban azok a vörös fürtök miért voltak olyan ismerősek- Ugye nem? Csak nem... farkas ő is!? -nem válaszolt csak bólintott- Szuper! Már senkiben se lehet megbízni! -csaptam combomra.
Mérgemben kimentem a teraszra, a kint tomboló hideg sem érdekelt! Éreztem, hogy újra elönt a hő és felmegy bennem a pumpa! Megbántam amikor beavattam őt is a Harryvel való fura kis kapcsolatomba, aminek amúgy már vége! De miért éreztem úgy, hogy benne megbízhatok ha mégsem!? Nem értem! Azt hittem jók az efajta ösztöneim, de tévedtem!
Pár perc után Noah is kijött utánnam és megállt mellettem. Követve példám a korlátnak támaszkodott és a kopár tájat figyelte, már amennyit látni a sötétben. Mélyet szívtam a levegőből és orromba szökött Noah farkasának illata, amiről korábban azt hittem, rohadt jól tud illatszert vásárolni!
- Ne haragudj rá! -szólalt meg néhány perc csend után.
- Már mért ne haragudnék!? Elárult! Elmondtam neki valamit és ő tovább adta! Egy barát ilyen nem csinál! -akadtam ki.
- Szóval akkor mégis csak igaz? -húzta kissé huncutas mosolyra száját, tudtam már kár lenne tagadni.
- Igen, igaz volt. De ma már csak sima legjobb barátok vagyunk, semmi több! -nyomatékosítottam, hogy felfogja komolyan beszélek.
- Miért lett vége? -kíváncsiskodott.
- Mert nem akartam, hogy emiatt tönkre menjen a barátságunk! Fontosabb ő annál, hogy a saját faszságaim miatt elveszítsem. -mondtam el az igazat.
- Milyen faszságról beszélsz? Az erotika iránti túlfűtöttséged? -óh anyám ez a hang...!
- Nem vagy vicces! -jegyeztem meg cinikusan- Amúgy nem erről beszéltem, de ez egy hosszú sztori... -zártam le a témát.
Elhallgatott. Végre nem akart tovább diskurálni erről, így is épp elég kínos volt ez nekem! Pont vele kell kitárgyaljam a Harryvel való kapcsolatomat... De ezért még számolok Kiaraval!
- Azért ha lehet ne öld meg Kiat, nem akart ő rosszat ezzel, hidd el! Csak... James, megkérte kicsit meséljen rólad, ha már vele nem állsz szóba! -hm, de tudtam, hogy megint ő van a háttérben!
- És ha neki mesélt te honnan tudsz róla?
- Ott voltam mikor beszélgettek. -mondta ezt olyan egyszerűséggel, mintha tök okés lenne.
- Áh szóval szereted beleütni az orrod mások dolgába? -mosolyodtam el kötekedve- Amúgy meg James is megéri a pénzét! -csaptam karomra, ő kérdőn nézett rám, hogy ezt most mire értem- Ahelyett, hogy engem kérdezne másokat faggat rólam! Azt hittem már kezdi kinőni az önző oldalát... de úgy látszik ismét tévedtem!
- Csak nem akar megbántani téged és megijeszteni sem! Ezért akar megismerni.
- És így kell? -háborodtam fel- Nem tudom nálatok farkasoknál hogy megy, de nálunk embereknél az a szokás, hogy beszélgetünk egymással!
- De hogy beszéljen veled mikor kerülöd?
- És? Téged is kerüllek mégis itt vagy! Ha eljönne biztos nem küldeném el! Bár ezekután... Hajlok afelé, hogy mégis! Elég idióta egy alfád van neked!
- Húh nekem mondod? -csapott homlokára- Tudom! De ez van, nekem ő jutott. -nevetett- Nem rossz ő hidd el, csak meg kell ismerni! Elég bonyolult és összetett ember.
- Hát én már kinőttem a legóból! És kirakózni sem szeretek. -felnevetett már lassan megszokott aranyos nevetésével- Nem is igazán tudom, hogy meg akarom-e ismerni! Mikor arra jutok, hogy igen csinál egy ilyen faszságot és totál lelomboz! Tudod van türelmem és tényleg viszonylag elég nagy a tűréshatárom, de van az a pont ami már nekem is a stoppot jelzni!
- Megértelek. Hidd el, tudom miről beszélsz. De talán ha igazán a belsőjébe látnál, másként vélekednél róla!
- Hát... nem tudom... Nem mondom, hogy nem kedvelem de... Egyszer már ez a túlzott „kedvelem" dolog nekem csúnyán betett, nem akarok újra gödörbe esni!
- Senki sem egyforma Maya! Lehet az a srác összetörte a szíved, de nem biztos, hogy a következő is összefogja. -tekintete az magasba meredt, az égen lévő csillagokat kémlelte.
- Nem is tudom... -követtem cselekedetét- Mért nem tud James olyan lenni, mint te?
Befogva számat, zavaromba a szobámba vágtattam. El se hittem, hogy ezt most tényleg hangosan kimondtam! Szép volt Maya, ügyi vagy! Jól megpaskoltam magam amiért ennyire szerencsétlen vagyok! Ezt most biztos félrehosszú