13. rész - Az elárult áruló

Miután kb huszadjára vettünk át mindent, elindultunk a főhadiszállásra. Mindenki civil kocsival ment nehogy feltűnő legyen. Bár nem tudom náluk mi számít feltűnőnek, de szerintem egy egymás után haladó méteres kocsisor számomra eléggé felhívja a figyelmet. De lehet én gondolom rosszul...
Kb 45 perc alatt elértünk a megadott helyre. Mindenki elfoglalta a megadott helyét, majd behatoltunk. Ment a lövöldözés, leütés és csak haladtunk egyre beljebb az épületben. Rettentően izgultam, hogy sikerül-e a terv vagy nem! Érzetem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Mikor már mindenkit kinyírtak, mert én még fegyverhez se nyúlok, berontottunk a védett szobába. Ahol nyugalomban, ülve vártak minket Tamásék és az egész vezérkar. Megálltunk, az emberek körbe vették őket, aztán csak álltunk nem történt semmi.
- Hát itt vagyunk! Idejutott az egyik legígéretesebb ügynököm! - szólalt meg a nő először.
- Legígéretesebb? Azért lettem leépítve és minden munkából kizártak!
- Mert elszaladt magával a ló! Rossz dolgokra fordította a tehetségét.
- Egyszer! Egy apró kis kibaszott hiba miatt leírt engem és inkább lecserélt erre a nyápicra!
- Nyápic? - szólalt meg Tamás.
- Jól hallottad, zsúrbubi! Hol az öreg? Beszédem van vele!
- Itt vagyok Krisztián, itt vagyok! - lépett elő apa egy titkos szobából.
- Áhh a harmadik láncszem. Csodás, mindenki itt van! Gyorsan tudjuk le, este meccset akarok nézni.
- Muszáj ezt Krisz? - kérdeztem tőle.
- Igen, tudod megbeszéltük, ők rossz arcok!
- Rendben...
- Mindenki, leülni! - ordított rájuk, és szófogadóan leültek.
- Krisztián hagyja ezt abba, mielőtt késő lesz! Nem kell ennek így lennie!
- Pofa be! - vágta pofon.
Az emberei odabilincselték őket a székekhez, biztos ami biztos alapon.
Az asztalt körbe járta majd leült oda ahol a főnök szokott lenni, én mellette álltam. Elmondta, hogy most mit fogunk tenni, hogyan és kivel, ja és hozzá tette, hogy aki nem akar fájdalmas halált az működjön együtt. Hm micsoda feltétel. Majd a kezembe adta a pisztolyt, hogy nyírjam ki az apámat. Lassan végig sétáltam a székek mögött és megálltam apám háta mögött. Rászegeztem a pisztolyt. Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem, majd lőttem. A pisztoly hangosan sült el, szinte megsüketültem.
Tamásék felpattantak és lelőtték az embereket.
- Miért!? - szólalt meg a fájdalomtól szenvedő „nagyfőnök".
- Azt hitted, hogy átverhetsz? Nem vagyok kezdő kisapám! Tudtam mindenről, már az elejétől!
- Akkor mért mondtad, hogy az én oldalamon állsz?
- Szerinted? - álltam oda Tamás mellé.
- Áhh értem. Te végig velük voltál csak elhitetted, hogy velem vagy, hogy megbízzak benned és elmondjam mire készülök! Szép munka volt Lara!
- Köszi! Sok munkám volt benne! Mondjuk nem csak nekem. - fogtam meg Tomi karját aki átkarolt.
- Igaza volt a társamnak, nem kellett volna bíznom benned! Ő átlátott rajtad.
- Hát annyira nem, ha most itt vagyunk.
- De hogy?
- Tamás mindenbe beavatott. Azt is elmondta, hogy fel fogsz keresni ezzel az ajánlattal.
- És ha neki volt az a célja? Arra nem gondolsz, hogy áruló!?
- Ugyan hagyd már! Vége, lebuktatok! Most fogják el az embereidet! Mindenki börtönbe kerül, veled az élen!
- Akkor itt te voltál a kettős ügynök, nem én. De hogyan?
- Azt mindjárt elmesélem. - leültem.

VISSZAEMLÉKEZÉS:
1. A hotelben:
- Mondd el kérlek mi a baj! Látom valami nem okés!
- Csak... Nem akarlak átverni..
- Mondd, hogy nincs feleséged! Ugye nem?
- Nem, dehogy, nincs! Nem erről van szó! Csak ennek nem kellett volna megtörténnie!
- Értem, szóval megbántad...?
- Dehogy! Sosem bánnám meg, csak ez már eléggé megnehezíti a munkámat!
- Miért? Nyugi nem mondom el senkinek a suliban!
- Nem is az iskolára értem! Csak ha már együtt járunk, nem akarok neked hazudni. Ahhoz nekem túl fontos vagy!
- De mért hazudnál? Van valakid?
- Nincs. Jahj bár ne lenne ez ennyire bonyolult!
- Micsoda? Kérlek mondd el!
- Hidd el, el szeretném, de nem lehet.
- Köze van ahhoz, hogy nem vagy tanár?
- Mi!? Honnan veszed?
- Több szempont utal rá. Egy ha csak egy sima mezei tanár lennél, nem kérnének meg, hogy dolgozz a kormánynak. Kettő ha tényleg csak annyi lenne a dolgod amit nekem beadtál, akkor nem avattak volna be részletekbe. És végül harmadszor, egyszer részegen sírva mondtad nekem, hogy nem vagyok tanár!
- Oh...értem. Akkor nagyjából tudsz mindent. Ha hamarabb mondtad volna akkor nem emésztett volna porrá a bűntudat!
- Nem volt rá okom eddig, hogy előhozakodjak vele. Meg gondolom okkal titkolózol!? De most akkor mi is vagy te? Valami rendőr féle, mint Amcsiba az FBI?
- Nagyjából. De a hivatalos megnevezés a kém! Vagy szövetségi ügynök. Még annyit tudnod kell, hogy nem Varga Tamás a nevem.
- Akkor mi? Mondd, hogy nem vagy átoperált nő!?
- Dehogy vagyok! Mindig férfi voltam. Csak a szakmámban mindig álnevet használok. Az igazi az, Németh Tamás.
- De a Tamás az akkor igazi!
- Igen az az.
- Akkor nincs több titok ugye?
- Nincs. Ígérem!
- Rendben. Akkor nekem mi a szerepem ebben? Csak annyi amit elmondtál vagy valami más?
- Igazság szerint más lenne a feladat. A kódtörés csak egy apró részlet.
- Na és akkor mi?
- Erős a gyanúm, hogy fel fog téged keresni Alexey vagy is Krisztián.
- Minek?
- Mert elakarja veled hitetni, hogy én egy áruló vagyok, azaz kettős ügynök. Hogy én a cég ellen vagyok, kiadom az ügynököket stb. Miközben mindez őt jellemzi. Az lenne a feladatod, hogy elhitesd vele, hiszel neki és vele vagy. Biztos megkér téged, hogy kémkedj utánnam és infókat szerezz a „tervemről".
- És?
- Te pedig szállítod neki a kamu infókat, hogy végre elkapjuk és börtönbe zárjuk az egész bandáját.
- Nem tudom képes leszek-e erre...
- Én hiszek benned, biztosan sikerülni fog. De előbb tudnom kell valamit, mielőtt bármibe belekezdünk!
- Mit?
- Hogy bízol-e bennem? Hogy elhiszed-e amit mondtam? Mert Krisz biztosan talál majd ki rólam dolgokat csakhogy aláássa a tekintélyem. Szóval bízol-e bennem eléggé, hogy ne higyj el neki semmit?
- Igen. Bízom!
- Rendben! Akkor a terv a következő! Mikor visszamegyünk tegyél úgy, mintha haragudnál rám, mert átvertelek, dobtalak, kihasználtalak. Mivel már visszatért Magyarországba biztosra veszem, hogy figyeltetni fog! Így óvatosnak kell lennünk! De hiszek benne, hogy sikerülni fog!

2.Az iskola:
- Igazad volt, megkeresett.
- Huh ez gyors volt.
- Ja, én se számítottam rá ilyen hamar.
- Semmi baj, ügyes leszel! Én bízom benned!
- Mindent megteszek. Csak félek, hogy lebukom.
- Ne aggódj! Csak csinálj mindent úgy ahogy megbeszéltünk.

3.Tamásnál:
- Szia! De jó, hogy látlak! Áhh látom itt vannak a papírok. Vedd fel a beszélgetést, csak a hitelesség kedvéért!
- Rendben.
Kicsivel később:
- Ott a gomb, nyisd ki a titkos helyet! Ott vannak az előre kikészített kamu papírok. Mindent vegyél fel!
- Rendben. Szerintem videót is csinálok, csak a hatás kedvéért!
- Hm ez tetszik! Te napról napra profibb vagy! Kezdem félteni az állásom!
- Azt jól teszed! Na hallgass mert veszem a videót!

4. Visszatérve, a kirándulás után:
- Halló!?
- Szia, én vagyok!
- Mért hívtál fel, ez veszélyes?
- Muszáj szólnom, hogy Krisz megtalálta a főhadiszállásotokat! Valami belső embert lefizetett és az mondta el!
- Nyugi, tudunk mindent. Az az ember itt van, a mi parancsunkra adott meg egy hamis címet!
- Ohh remek. Már azt hittem befuccsolt a tervünk!
- Mindenre fel vagyunk készülve! De többet ne hívj fel, nagyon veszélyes! Nem akarlak elveszíteni!
- Rendben értettem. Akkor tali ott! Már nagyon várom! Szió!

Visszatérve:
- Hát nagyjából ennyi!
- Ezt jól megszerveztétek. Komolyan le vagyok nyűgözve! Nem gondoltam volna! De valamivel nem számoltatok!
- Te miről beszélsz?
- Arról, hogy én nem bízom senkiben! Sejtettem az elejétől, hogy kamuzol! Senki sem egyezik bele ilyenbe az első szóra! Ez gyanús lett nekem ezért figyeltettelek! Tisztában voltam azzal, hogy ennek a bájgúnár szépfiúnak kémkedsz ezért szerveztem egy kis meglepit!
Tamással összenéztünk, ekkor hirtelen egy gigantikus tank törte át a falat és csak úgy rohantak befelé az emberek. Mi biztonságba vonultunk egy fal mögé. Úgy kezdődött el újra a tűzharc. Mindenki lőtt mindenkire. Ekkor Tamás kihúzott onnan és átadott az apámnak akivel elvittek onnan. Ő meg ott maradt a balhé közepén. Persze nem akartam elmenni, de lefogtak és betuszkoltak egy helikopterbe.
- Ne! Engedjetek ki! Nem hagyhatom egyedül! Meg fog halni! - kiabáltam mindenkivel.
- Nyugalom Lara! Semmi baja nem lesz, van erre is tervünk, mindjárt ott a hadsereg ne aggódj nem lesz baja!
- Óh igen? És ha addig meghal, akkor mi lesz kedves igazgató asszony!? - kérdeztem cinikusan.
- Tamás profi, ne féltsd őt!
Nem volt mit tenni, kénytelen voltam velük menni. Visszautaztunk Magyarországra és elvittek egy hadi központba. Odaérve már kaptuk is az infókat az eseményekről. Sikerült leverni a bandát és elkapni az embereket, kivéve egyet, Kriszt. Neki sikerült megszöknie a káoszban.
Tamás visszajött és megkezdődtek a kihallgatások. Mindenki úgy vallott mint a kisangyal, aki kicsit makacskodott azt kissé „megdolgozták" és már is csicsergett, mint egy kismadár.
Aztán bíróság elé vitték az ügyet és mindenkit elítéltek. Utánna jött a dicsőség learatása. Tv-s interjúk, szereplés stb. Hiszen úgy is van aki szivárogtat, így legalább első kézből tudják meg az emberek, ami rájuk tartozik. Persze csak diszkréten. Én, mint névtelen ember kaptam dícséretet, az elnöktől pedig egy kitűntetést. Jah és egy állás ajánlatot a cégnél, mint kezdő ügynök. Kezdhetek amikor akarok, ha sikerül levizsgáznom. Nem mondom, jól hangzik és izgis ezt csinálni de vannak kételyeim. Nem hinném, hogy nekem való lenne, de nem lehet tudni. Csak annyi benne a bökkenő, hogy szinte sosem találkoznék Tamással. Ami eléggé megnehezítené a kapcsolatunkat. Még erősen gondolkodom rajta, hogy elfogadjam-e...
Most minden klappol nem akarok elrontani semmit! Végre találtam valakit, aki szeret engem és elfogad a múltammal együtt. Akit én is szeretek és akiben feltétel nélkül megbízom!
Bemutattam őt anyának és a hugomnak, akikkel jól kijött, szerencsére. Persze a suliban felmondott és kaptunk egy afféle matematika megszállott vén nyanyát, aki lemaradt kb a 18. században. De nem zavart, vártam, hogy végre nyugodtan együtt lehessünk Tomival. Bár voltak aggályaim Krisztián miatt, hiszen nem találják sehol, egyszerűen felszívódott. Tamás szerint nem árthat nekünk, mindehol őt keresik és bárhol felbukkan azonnal elfogják. Én azért aggódom! Félek, eljön bosszút állni, mert elárultam. Sok ilyen filmet láttam már! De egyenlőre nyugi van, szerencsére! Remélem így is marad és csak aggódás marad a részemről!
Apámmal egész jól kijövünk, nehezen ugyan de úgy érzem sikerül neki megbocsájtanom. Ahogy mindent elmesélt, kezdem megérteni mért tette azt amit. Bár fáj és talán fájni is fog amíg élek, de a harag amit iránta éreztem kezd egyre jobban alább hagyni. Persze anyának nem mondtuk el, hogy találkoztunk és itt van, jobb ha ő nem tudja. Még biztosan megvizselné. Jobb így!
Most egyenlőre minden klappol az életemben, remélni tudom, hogy így is marad! Bár sosem lehet tudni mit hoz a jövő!