13. rész - A nagy lebukás

Másnap a suliban már nem volt tanítás. Mindenki a bálra készülődött. Mi is gyakoroltunk a zenekarral, mert előadunk egy dalt az esten. Szerintem nagyon szép lesz! Sokat készültünk rá, már szinte profin toljuk, hogy Mark-ot idézzem. Most is épp egy próbán vagyunk, szünetet tartunk. Leültem a padra ahol a táskáink voltak és elővettem az üvegem, hogy igyak egy kis üdítőt. Mark odajött hozzám.
- Jó ez a próba. Szinte már mesteri szinten nyomjuk! - nevette el magát.
- Igen szerintem is. Jók vagyunk! - mosolyogtam.
- Várod már a bált?
- Persze. Ez lesz nekem az első. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! - ecseteltem a dolgokat.
- Tényleg ez lesz az első ilyen sulis eseményed?
- Igen. Tudod, mióta anyám meghalt magántanuló voltam. Csak általánosba jártam iskolába.
- Oh értem. Akkor mit szólnál hozzá, ha holnap megmutatnék neked mindent?
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy lennél a párom a karácsonyi bálon? - na ez váratlanul ért, hirtelen nem is tudtam mit mondjak, csak ültem ott tátott szájjal.
- Hát én...
- Na mi van!? Nem jöttök? - kiáltott ránk Emma.
- De, megyünk! - kiabáltam vissza - Majd máskor jó? Gyere folytassuk a próbát! - gyorsan elhadartam majd elsiettem a helyemre.
Kicsit fura volt ez nekem. Nem is az, hogy elhívott mert most mért ne hívhatná el egy barátját! Hanem inkább ahogyan mondta! Olyan fura, más volt. A hanglejtése, a nézése, a reakciói. Fura! Nem tudom miért de totálisan zavarba jöttem ettől! A további órákat nyugisan töltöttük. Sokat nevettünk, bolondkodtunk. De szerencsére egyszer sem maradtam kettesben Mark-al, mert fogalmam sem volt mit is mondhatnék neki!
Hamarabb haza mehettünk, ami jó hírnek számított. Legalább nekem. Elhatároztam, hogy követem Adam-et a suliból, bárhová ahová megy. Tudom, nem szép dolog, de muszáj megtudnom az igazat!
Vártam még mindenki elmegy, aztán kimentem a parkolóba. Ott egy nővel találtam szembe magam. Majdnem összeütköztünk, alig tudtam ellépni mellette, nehogy elessek.
- Jajj elnézést! Nem láttam! Ne haragudjon! - nem győztem bocsánatot kérni.
- Semmi baj! Én sem láttalak! Előfordul az ilyesmi. De ha kérhetlek, tegezz engem! Nem vagyok én olyan öreg, hogy egy gimis lány magázzon. Vagy olyan öregnek nézek ki? - mutatott végig magán.
- Jaj nem dehogy is! Csak én sosem szoktam letegezni senkit magamtól. Nem vagyok tiszteletlen!
- Óh milyen jól nevelt vagy. Ez dícséretes! De ha jól látom, nem vagy idevalósi ugye? - nézett végig rajtam.
- Nem, nem vagyok. Dél-Koreából jöttem ide.
- Nahát jó messziről!
- Igen. Na és te? Mit keresel itt? Kit vársz? Esetleg itt tanul a hugod?
- Nem. A vőlegényemet várom. Nem sokára végez. - vőlegény? hm, vajon kinek lehet ő a menyasszonya?
- Oh értem.
- Jajj bocsánat! Még be sem mutatkoztam. Miley vagyok! - nyújtotta a kezét.
- Én pedig Lorelei! - fogtunk kezet.
- Örültem Lorelei!
- Én is! De most rohannom kell haza. A bácsikám már biztos vár.
- Rendben! Szia!
Elindultam. Nahát milyen kedves ez a nő! Szerencséje van a vőlegényének! De vajon melyik tanárnak lehet ő a menyasszonya? Nem ismerem mindet, de akik engem tanítanak, mind öregek. Azoknak biztos nem lehet! Azért kb egy 27-28 éves nő biztos nem menne hozzá egy 50-55 éves férfihoz! Bár kitudja!
Pár sarokkal arrébb megálltam és onnan néztem az utat, hátha látom erre jönni Adam-et. Pár perccel később jött is a kocsijával. Beszálltam egy taxiba és tisztess távolból követtem. A rendőrségre ment. Vajon minek? Tényleg komoly lehet a baj, ha ide kellett jönnie! Kb fél órát lehetett bent aztán haza indult. Én is. Kicsivel messzebb kiszálltam a taxiból és kifizettem. Haza mentem én is. A házba lépve jó illatok árasztották el a házat. Gyorsan lepakoltam a cuccaim, átöltöztem és asztalhoz ültünk.
- Kinek milyen volt a napja? - kérdezte jó kedvűen bátyám.
- Az enyém jó volt! Megvolt a főpróbánk és nagyon jól sikerült! Jól éreztük magunkat a többiekkel! - ecseteltem a napom főbb részleteit.
- Hát... Nekem sem volt rossz. Voltak már rosszabb napjaim is. Na és neked James?
- Ó hát nekem nagyon klassz volt! Megbeszéltünk mindent a srácokkal az étteremben. Szóval holnaptól nem is kell bemennem! Majd csak új évkor.
- Jajj de szuper! Akkor legalább együtt töltjük az ünnepeket! - öleltem meg.
- Bizony, hogy együtt. Te Adam? Te itt leszel és velünk ünnepelsz vagy elutazol a szüleidhez?
- Itt maradok! - vágta rá szinte azonnal - Szeretném az első karácsonyomat a barátnőmmel tölteni! - nézett rám valami nagyon aranyosan, amitől rettentően elpirosodtam - Meg persze veled is! A legjobb haverommal! - csaptak össze, mint két gyerek komolyan, de azért aranyosak.
A nap utolsó része jó hangulatban telt. Jókat beszélgettünk, nevettünk. Adam, mintha felszabadult volna, jobb kedve lett, nem volt annyira gondterhelt mint eddig. Örültem neki! Elmentem lefeküdni. Közben azon agyaltam, hogy vajon attól lett-e jó kedve, hogy bement ma a rendőrségre? Biztos jó híreket kapott, vagy nem tudom. Mindegy is! A lényeg az, már nem szomorú!
Másnap a suliban nagy volt a nyüzsgés, lázban égett mindenki. A nagy teremben összepakoltuk a székeket, felállítottuk a színpadot és a díszeket is kipakoltuk. Aztán délben mindenki mehetett haza készülődni. De mielőtt még mentünk volna egy nagy gyűlés volt a teremben, hogy hányra kell jönni, miben lehet megjelenni, mi tilos stb. Ahogy indultunk volna haza a folyosón egy rántást éreztem a karomon. A következő pillanatban már egy üres teremben voltam, Mark-al.
- Bocsi Lori, nem akartalak megijeszteni! Csak szeretném ha adnál választ a kérdésemre! Szóval akkor leszel ma a párom?
- Ömm... Mark én... Úgy terveztük a lányokkal, hogy együtt jövünk. - próbáltam kimagyarázni magam.
- Ugyan már! Emma Zac-el jön, Hannah-t meg elhívta valami végzős srác.
- De ott van még Tori. Nem akarom egyedül hagyni! Milyen barát lennék akkor!?
- Rendben. De akkor legalább egy táncot ígérj nekem! Kérlek! - nézett kiskutya szemekkel, hát ki tud ennek ellenállni?
- Na jó. Egy tánc! - emeltem fel az ujjam.
- Kössz Lori! - kapott fel és megpördült velem.
- Jaj Mark, de dilis vagy! - ütöttem meg a vállát, viccből.
- Tudom. De mit tegyek ha így szerettek!? - oh milyen kis dramatikus, jellemző.
- Na gyere te színész géniusz, menjünk haza!
Kiléptünk az épületből. Szabadság! Gyorsan haza siettem, hogy el tudjak készülni. Egy jól eső zuhany után elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mit is vegyek fel? A legfelső polcon volt egy doboz. Nagy nehézségek árán, de leszedtem. Egy tűz piros ruha volt benne.
- Az anyádé volt. - szólalt meg egy hang a hátam mögül, amitől úgy megijedtem, hogy beestem a szekrénybe.
- James! Legközelebb kopogj légyszíves vagy adj ki valamilyen hangot! - förmedtem rá.
- Bocsi! - nevetett - Nem tudtam, hogy ilyen ijedős vagy! - segített felállni.
- Nem vagyok az! Csak annyira halkan jöttél be. Nem számítottam rád, ennyi. De ez tényleg anyáé volt? - mutattam a dobozra.
- Igen. Ebben a ruhában találkozott először az apáddal.
- Tényleg? - bólogatott - Nahát! Akkor ezt kell felvennem!
Kiemeltem a dobozból. Kicsit elavultnak tűnt. De semmi baj! Apámnak hála, jól tudok varrni és kreatív vagyok! Feldobom ezt a ruhát! Előszedtem a kreatív ládámat és kutakodtam benne egy darabig. Miután mindent megtaláltam, neki álltam a ruha helyre állításához. Egy gyöngy ide, egy oda. Egy fodor erre a helyre, egy a másikra, kis csillám, díszes szalag és kész is! Remek!
Megcsináltam a hajamat is. Riktán göndörítem be, mivel a hajsütő nem tesz jót a hajnak, de mivel ez egy különleges alkalom, egyszer kibírom. Aztán smink. Nem túlzó, csak épp annyi, hogy jó legyen. Majdnem öt óra. Remek még van két órám. Jól állok!
- Lori! Gyere le keresnek! - kiált fel bátyám.
Vajon ki lehet az? Főleg ilyenkor! Lerohanok a lépcsőn. Meglátom az ajtóban Tori-t. Elállt még a lélegzetem is! Mit kereshet itt? Remélem Adam nincs a házban!
- Szia Tori! Hát te? Mit keresel itt?
- Nagyszerű! Így kell fogadni a legjobb baridat? - állt meg karbatett kézzel, sértődöttnek tettetve magát.
- Jaj bocsi! - odamentem, megöleltem - Csak annyira meglepődtem, azt hittem a suliban találkozunk.
- Jah úgy volt. Csak a tökfej bátyám nem akart elvinni és gondoltam ha nem baj, mehetnék veletek? Nem akarok a hidegben annyit sétálni, ilyen ruhában! - mutatott végig magán.
- Persze, jöhetsz velünk. Ugye James? - néztem rá.
- Naná! Nekem megtiszteltetés ilyen szexi csajokat fuvarozni! - hajolt meg előttünk, nahát milyen kis mókamester.
- Jajj James! - bólogattam.
- Elmehetnék a mosdóba? Annyira siettem, hogy időm sem volt elmenni.
- Persze! Tudod hol találod.
El is sietett. Basszus! Remélem nem fognak összefutni Adam-el! Nincs kizárva!
- Ajajj. James segíts, hogy ne találkozzanak!
- Hogy? Zárjam be Ad-at a házba?
- Nem rossz ötlet. - nézett rám mérgesen - Jó, tudom ez buta ötlet.
- Nem kéne inkább elmondanod az igazat? Hiszen ha vége a sulinak úgy is nyilvánosságra hozzátok. Sőt lehet hamarabb is! Akkor úgy is mindenki megtudja!
- Ki tud meg mit? - szólalt meg mögöttünk, ismét elkapott a szívroham állapota, csak most duplán.
- Adam menj ki! Itt van Tori! - tuszkoltam kifelé.
- Tanár úr? Maga meg mit keres itt? - hallottam meg barátnőm döbbent hangját a lépcső felől, alig mertem megfordulni.
- Én itt lakom! Mért te mit keresel itt? - közölte olyan nyugodtsággal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Én Lori-hoz jöttem. Együtt megyünk a bálra. Itt lakik? Tényleg? - láttam a döbbenetet az arcán.
- Igen. Lori nem mondta?
- Nem. Ezt valahogy elfelejtette! - mondta nekem címezve, enyhe dühös hanglejtéssel.
- Ejnye már Lorelei! Nem mondod el a legjobb barátnődnek, hogy itt lakom? - na milyen aranyos, az egészet az én nyakamba akarja varrni.
- Jah elmondhattad volna! - förmedt rám.
- Bocsi, ne haragudj! De ő nem akarta, hogy elmondjam! - mutattam Adam-re.
- Én? - tettetett döbbentséggel megfogta a mellkasát, hm milyen színészi - Soha nem is mondtam ilyet!
- Ne hazudj már! Hát te mondtad nekem, hogy ne szóljak senkinek!
- Én nem erre értettem, hogy ne mondd el senkinek!
- Hát akkor mire?
- Hát erre! - odajött és szó nélkül megcsókolt.
Istenem! Annyira égő volt! Majd elsüllyedtem szégyenemben! A legjobb barátnőm előtt csókolózom a tanárommal! Rettentően szégyeltem magam! James ezen persze egy jót mulatott. Tori, hát igen, ő meg annyira ledöbbent, mintha sokk érte volna. Mondjuk ezt lehet is kisebb fajta sokknak nevezni. Soha nem voltam még ennyire zavarban!!! Még akkor sem, amikor véletlen benyitottam a fürdőbe, pont mikor Adam zuhanyzott. Rögtön eltakartam a szemem, de még is egy pillanatra odanéztem, annyira felkavart, hogy még másnap is vörös voltam, mint egy paprika.
Miután befejezte csak álltam ott, mint egy idióta. Megszólalni sem mertem. Csak néztem barátnőm arcát, mepróbáltam leolvasni mit is gondolhat. De semmi, nem sikerült.
- Várjatok! Ehhez le kell ülnöm! - ült le a lépcsőre.
- Ne haragudj Tori, hogy nem szóltam róla! De nem lehetett. Szerintem tudod miért?
- Igen, tudom. Na és mióta kavarsz a tanár úrral?
- Bocsi Victoria! De mi nem „kavarunk"! Hanem együtt járunk! Szeretjük egymást! Ez nem csak egy, egyéjszakás kaland! Csak még nem hozhatjuk nyilvánosságra, az adott helyzet miatt.
- Rendben bocsánat! Nem így akartam fogalmazni, csak ez annyira... Húh... Lesokkoltam!
- Elhiszem. Én is így voltam az elején. Meg most is.
- Na gyere! Hagyju magukra a lányokat! Van miről beszélniük. - fogta közre a bátyám Ad-et és elmentek.
Mi felmentünk a szobámba és elkészültünk. Közben mindent elmeséltem neki az elejétől. Rendes volt, végig hallgatott és nem haragudott meg rám, hogy ennyi ideig titkolóztam.

ADAM SZEMSZÖGE:
Annyira megkönnyebbültem miután feljelentettem Miley-t. Elmondtam mindent a rendőröknek és hamar elindították az eljárást ellene. Addig is kaptam egy távolságtartási végzést ellene. Ha 30 méteren belül megközelít, akkor hívom a zsarukat és elviszik. Nem akartam, hogy idáig fajuljon, de nem hagyott más választást! Azt azért nem akarom, hogy miattam bárki börtönbe menjen, hiszen az nem a legfelemelőbb érzés, de ha muszáj akkor muszáj. De azért már ettől is jobb a kedvem, meg attól is, hog tegnap óta nem láttam, nem is hallottam felőle. Ami remek hír!
Ma azért is volt jó napom. Az azért vicces volt, ahogy Lori elakart tűntetni engem, nehogy a barátnője észre vegyen. De lebuktunk! Ami igazság szerint nem nagyon zavar, sőt! Legalább neki sem kell szorongania, ha áthívja a barátait magához. Hiszen pár hónap és úgy is nyilvános lesz a kapcsolatunk, és így nem éri őket váratlanul. Nem lesz harag köztük, hogy ennyi ideig titkolózott. Idővel majd a többieknek is elmondja, vagy elmondjuk ha alkalom lesz rá.
- Azért ma nem voltál semmi! Ugye tudod? - rángatott vissza a gondolat világomból.
- Miért?
- Hát csak olyan lazán lesmárolni a hugomat! Szerencséd, hogy Vicky nem mond el semmit!
- Ugyan! Ha Lori őt választotta barátjának, annak oka volt! Ha Tori pletykás lenne és áruló, szerintem Lori nem barátkozna vele. Nem is olyannak ismerem!
- Ebben van valami! Csak nehogy tévedjünk!
- Uraim! - kiáltott nekünk Tori az emeletről - Bemutatom önöknek az új, az elképesztő, az ultramegagiga csinos, az..
- Tori! - szólt rá mérgesen.
- Íme az új Park Lorelei! - mutatott felfelé.
Amikor lesétált a lépcsőn, még a lélegzetem is elállt! Annyira gyönyörű volt! A haja, a gyönyörű arca és az a szexi piros ruha! Hát... A látványról mindent elmond az, hogy a nadrágomat egyre szűkebbnek éreztem. Mennyire kínos már ez!
- Nagyon gyönyörű vagy! - odamentem hozzá, láttam mennyire zavarban van.
- Köszönöm! - lesütötte a tekintetét.
- Na gyertek induljunk! A végén elkésünk! - szólt közbe az én kotnyeles haverom.
- Siessünk! Nem akarok elkésni! - rángatta el Vicky az én drága egyetlenemet.
- Oké. Ott találkozunk. Szia! - adott egy apró puszit a számra majd elindultak.
Én is elkészültem és nem sokkal utánuk meg is érkeztem.
Bementem az épületbe, ahol már hangosan szólt a zene. Mindenki táncolt, evett, ivott. Jól érezték magukat. Én odaálltam az italos pult mellé, nehogy valami roppant tréfás diák alkoholt öntsön valamelyik italba. Persze mindet végig is kóstoltam, nehogy már késő legyen. De szerencsére nem.
Szépen telik az este. Mindenki jó kedvű, szép a terem. A koncert is megvolt, amin remekül játszottak a diákok, köztük Lori is. Aztán egy dj keverte a zenéket. Láttam ahogy az én drága barátnőm a barátaival táncol. Remekül érzi magát! Annyira örülök neki! Legszívesebben odamennék és felkérném egy táncra, de nem lehet. Sajnos...
Ahogy végig nézek itt az embereken, minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy ma itt Lorelei a legszebb! Mindenkit beleértve, diákok, tanárnők egyszerre. Pedig azért vannak itt csinos kis tanárnénik, de mellette ők is csak egy kis porszemnek tűnnek.
Ahogy elkalandoztam elvesztettem szemelől Lori-t. Tekintetemmel megkerestem. Áhh meg is van! Egy fiúval táncolt, asszem ő is a barátai egyike. Ő az egyik bandatag a zenekarban. Elég jóképű fiúcska ő, elég sportos alkata van, némileg a fiatal önmagamra emlékeztet. Ami aggodalommal tölt el. Nem akarom, hogy elcsavarja a fejét a barátnőmnek! Persze bízom Lori-ban, abban a srácban nem bízom! Mert biztos, hogy nem sima barátként tekint az én kis Lorimra.
Épp egy lassú szám következett. Körbe fogta őt és lassúzni kezdtek. Ahj annyira zavaró! A kezei! Istenem a kezei! Túl lent vannak! De őt ez mért nem zavarja? Várjunk csak! Igen, felhúzza a srác kezeit. Már vagy harmadjára teszi el onnan a kezét, amikor elakar menni. De az a szemét visszahúzta és lekapta! Az én csajomat! Na azt már nem!

LORELEI SZEMSZÖGE:
Istenkém ez a Tori hogy ajnároz engem! Annyira zavaró ez! Akkor is zavart mikor a szüleim dícsértek, hogy milyen szép vagyok. Pedig nem igaz! De hát, minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb!
Ahogy Adam nézett amikor lesétáltam a lépcsőn... Szó szerint felfalt a szemével. Annyira kínos volt! Egész úton idefelé ez járt a fejemben. Főleg mert Tori ezzel húzott végig. Majd elsüllyedtem szégyenemben főleg mert James előtt csinálta ezt.
A suliba érve már remek volt a hangulat. Mindenki táncolt, szólt a zene. Jó volt a hangulat. Mi hátra mentünk elkészülni az előadásra. Elsötétült mindent, majd elkezdtük. Rettentően izgultam, nehogy elrontsak valamit. De nem. Sikerült minden és nagy tapsvihart kaptunk elismerésként. Aztán mi is mentünk bulizni.
A lányokkal táncoltam.
- Azért a mai este nem volt semmi! - mondta halkabban Tori, nehogy a többiek meghallják.
- Ja, nagyon kínos volt!
- A többieknek mikor akarod elmondani? Vagy nekik nem akarod?
- De, dehogy nem! Még egy kicsit várok vele. Nem akarom rájuk zúdítani az egészet, ahogy ma rád. Szép lassan, adagokban közlöm majd velük.
- Rendben. Csak tedd minél hamarabb, nem szeretném ha emiatt a nagy titkolózás miatt menne tönkre ez a remek baráti kör.
- Lehet nem emiatt fog! - szóltam el magam.
- Ezt most mire érted?
- Tudod... Az van... Hogy, asszem Mark randira hívott.
- Hogy mi? Na ne már! - lepődött meg, ami kicsit viccesre sikerült.
- Miről megy a pletyi csajok? - jött oda Hannah.
- Csak Lori most ecsetelte, hogy Mark randira hívta. - kössz Tori, nagyon kössz!
- Na ne! Mikor? - örült a hírnek.
- A héten elhívott, hogy jöjjek vele ma ide. De nemet mondtam. Vagy is nem szó szerint nemet, hanem azt mondtam, hogy Tori-val jövök ide.
- De miért? - kérdezte Emma.
- Mert ő a barátom és nem szeretném ha más érzelmeket táplálna irántam, amit én nem tudok viszonzni. Nem akarom, hogy emiatt menjen tönkre egy jó barátság!
- Ja ezt mondjuk megértem.
- Szóval akkor neked nem jön be Mark?
- Nem! Legalább is úgy nem!
- De miért? Hisz helyes srác!
- Az lehet Emma, de nekem akkor sem tetszik, úgy! De ha neked igen, akkor mért nem próbálkozol nála?
- Mert nyilvánvalóan neki te tetszel, nem én! - mondta enyhén dühös és féltékeny hangnemben.
- Ugyan már! Ne mondj ilyet! Hiszen szép lány vagy, nincs olyan fiú akinek ne tetszenél! Próbáld meg!
- Talán.
- Halihó csajok! - jött oda Mark, már csak ez hiányzott.
- Szia! - köszöntünk kórusban.
- Rettentően gyönyörű vagy ma Lori! - dícsért meg.
- Köszi! - kicsit zavarba jöttem.
- Na szóval ma valaki ígért nekem egy táncot! - nyújtotta a kezét, a tánc tényleg, el is felejtettem.
- Rendben. De csak egy tánc! Utánna pedig táncolsz a többiekkel is!
- Ahogy óhajtod kisasszony! - meghajolt, a kis színész.
Kicsit távolabb mentünk és ott kezdtünk el táncolni. Jól is ment, amíg át nem váltott egy lassú számra. Basszus! Nem akartam vele ilyesmit táncolni, sokkal inkább Adam-el táncoltam volna. De sajnos nem lehet!
Így kénytelen voltam vele lenni. Annyira kínos számomra ez a helyzet. Időnként ahogy elnéztem láttam, hogy Adam engem néz. Folyton engem bámult, ahogy én is őt!
De Mark! Ahj annyira zavaró! Folyton lejebb csúsztatja a kezeit. Hiába tolom vissza a derekamra ő visszahelyezi. Elég volt! Dühösen eldobtam a kezeit és el akartam menni, de megragadott, visszahúzott és szó nélkül megcsókolt. Olyan hirtelen történt minden, hogy reagálni sem tudtam azonnal. Amikor feleszméltem ellöktem magamtól és felpofoztam.
- Normális vagy Mark? Hogy képzelted ezt? - kiabáltam vele dühösen.
- Na haragudj Lori! Annyira sajnálom! Én...
- Hagyj békén! - elakartam rohanni de visszahúzott.
- Lori kérlek!
- Azt mondta hagyd békén! - jött oda Adam, láttam rajta a dühöt, szerintem legszívesebben leütötte volna, de nem tehette.
- Oh tanár úr. Én csak..
- Épp zaklatod Lorelei-t! Láttam mindent! - uhh, mindent (?) de gáz, tuti haragszik most rám.
- Nem tanár úr, én nem! Csak beszélgetünk...
- Hagyjuk ezt a dumát! Ajánlom hagyd békén vagy beviszlek az igazgatóiba!
- Rendben. Elnézést kérek! - eloldalgott.
Én meg ott álltam Adam-el szemben, aki végig nézte ezt az egész kínos jelenetet. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Biztos rettentően haragszik rám! Elment onnan szó nélkül. Én meg néztem ahogy az alakja távolodik a halvány fényben. Megállt az ajtóban egy pillanatra majd visszanézett. Majd enyhén ugyan, de jól láthatóan biccentett a fejével, hogy kövessem őt. Biztos beszélni akar velem. Úgy érzem ez nem lesz egy könnyű beszélgetés.
- Lori! Láttuk mi történt. Jó vagy? - jött oda Emma és Tori.
- Nem, nem igazán. Bocsi, most mennem kell! Ne haragudjatok lányok! - elrohantam.
Kimentem a teremből. Az üres folyosóra. Adam sehol sem volt. Biztos csak félreértettem a jeleket. Ha egyáltalán volt valami jel. Kimentem az udvarra, ott sem volt egy árva lélek sem! Felhívtam James-t, hogy jöjjön értem. A parkolóba mentem, hogy ott megvárjam. Nem volt kedvem bemenni. Ahogy hátra értem megláttam egy alakot, Adam az. Lassú léptekkel odamentem hozzá. Épp a kocsijának támaszkodott neki. Én is úgy tettem, csak pár lépéssel messzebb tőle.
- Sajnálom! - mondtam halkan.
- Nem kell.
- De igen! Tudom, hogy mennyire rossz volt ezt neked látni. Annyira sajnálom!
- Lori! - fordult felém, megfogva a kezem - Nem tehetsz róla! Láttam mindent! Csak muszáj volt kijönnöm, ha tovább bent maradok nem bírtam volna megállni, hogy fel ne pofozzam!
- Megtettem én helyetted! - mosolyogtam.
- Igen, láttam. Aminek nagyon örülök! Nem bírom ha bárki hozzá ér a csajomhoz!
- Óh szóval én az lennék?
- Hát persze! - átkarolt és hosszasan megcsókolt - Na gyere, menjünk haza! - kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Már felhívtam James-t. Nem akarom, hogy a semmiért jöjjön ide.
- Nyugi! Beszéltem vele, mielőtt ideértél. Mondtam neki, hogy ne fáradjon ide.
- Óh milyen kis lovagias valaki! - megpusziltam.
Beszálltunk és haza mentünk. Örültem, hogy végül jól sikerült az este! Gyűlöltem volna magam, ha emiatt az incidens miatt szakítottunk volna! Még szerencse, hogy végig nézte az egészet! Így nem az van, hogy én megcsalom és hazudozom neki. Szerencsés vagyok, hogy ilyen jófej és nagyszerű a pasim! Nála jobbat kívánni sem lehetne!