Másnap még a megbeszélteknél is korábban ment el Rejahoz, hogy megtudhassa pontosan mi is lesz a dolga. A hátsórészben ezúttal egyik ember sem gyakorolt, küzdött egymással vagy csak amolyan kedv csinálóként ütögette a boxzsákot. Reja aranyszínű tincsei ezúttal leengedve voltak a megszokott lófarokba kötött helyett. Normál ruhát viselt nem edzőit vagy tréninget. Fura látványt nyújtott, így „áltagosan”. NaRa félve állt meg előtte, fogalma sem volt mi vár most rá. A nő szinte rá sem nézve ragadta meg karját és húzta el egy eddig számára teljesen idegen helyre. Első látásra olyan volt akár egy túlméretezett gardrób vagy egy ruhabutik. Mindenhol ruhák lógtak, a falra szerelt fogasokon vagy a boltokban is található körállványokon sőt még néhány darab külön, elzárt vitrinben.
- Válassz! -parancsolt rá a lányra.
Aki teljesen tudatlanul közelítette meg a különböző színű ruhadarabokat, fogalma sem volt most pontosan minek is kell ez. Egy tengerkék színű egyberuhát választott, ami derék résznél öv alakban csillogós volt. Nem volt túl egyszerű viszont az a túl cicomázott sem. Pont ízléséhez illő. Az eddig teljesen nyugodtan álldogáló Reja ciccegő hangot kiadva kapta ki a lány kezéből a ruhát és egyszerűen elhajította.
- Ez egyszerűen borzasztó! -kiáltott fel harsány hangján- Ilyen ruhát még a nagyanyám se venne fel! Valami igazán szexis kell! -kezdett el ő túrkálni a tömérdek ruha közt- Kislány épp elcsábítani készülsz valakit, nem zárdába vonulni!
- Hát bocs, de még sosem kellett cégtulajdonos pasikat elcsábítanom azért, hogy rávegyem őket illegális dolgokra. -dobbantott lábával.
Amint kimondta e szavakat lakatot is tett szájára és megbánta azt a hangnemet amit Reja ellen használt. Hiszen ketten vannak, abszolút kiszolgáltatva neki. Hiába tud verekedni, hiába feketeöves karates ha a nő farzsebében egy csőretöltött fegyver van, amit bármelyik pillanatban előránthat és megölheti vele. Reja felpillantva a lányra féloldalas mosolyra húzta száját majd folytatta a kutakodást.
- Hát kislány szerintem te még egy normális pasit se csábítottál el, nemhogy milliomos üzletembereket. Nesze ez jó lesz! -vágott hozzá egy piros színű miniruhát.
NaRa elszörnyülködött a látványon, és nem tudta eldönteni, hogy ezt most tényleg fel kell vennie vagy csak Reja akarja megleckéztetni az előbbiért. De a nőt elnézve nem úgy tűnt, mint aki viccel így a lány az oldalt kialakított próbafülkébe ment, kezében a ruhával. Pár perc után átöltözve lépett ki a függöny mögül.
- Ezaz! -csapta össze tenyerét- Ez pont megfelelő lesz! -rángatta el a lányt a tükörig- Ebben tuti sikered lesz!
- Hát én biztos nem fogom ezt a ruhát nyilvánosan viselni! Ez túl rövid! -húzogatta az alját, hátha lejebb csúszik.
- Dehogy rövid! Meg amúgyis úgy tudsz valakit az ujjaid köré csavarni ha megtetszik neki a látványod. És azokban a Terézanya göncökben amit te ruhának mersz nevezni még egy buzi is impotenciát kapna tőled.
- Chh, kössz. -horkantott fel- Inkább hordok Terézanya ruhákat, mint ezt! -bökött rá viseletére- Ilyet a prostik aggatnak magukra.
- Meglehet. Viszont nekik minden ujjukra jut egy pasi. Na és neked? Mindegy, felesleges vitatkoznom. Lefogadom, hogy te olyan szűz vagy, mint Jézus anyja a fogantatás előtt. -legyintett- Ezt a ruhát fogod viselni és punktum! Most pedig gyakoroljuk hogyan fogod becserkészni a hapsit.
Az egésznapos gyakorlás után Reja csak öt után engedte felmenni NaRat. A nappaliba érve azonnal megpillantotta a kanapén ülő Jimint és a mellette telefonáló Taehyungot. A fiú intett neki, hogy menjen oda, s bár a mindig ideges főnöke miatt nem igazán volt kedve odapofátlankodni, de Jimin addig-addig kalimpált neki, míg végül helyetfoglalt mellette.
- Na, sikerült mindent begyakorolni Rejaval? -érdeklődte halkan.
- Hát fogjuk rá.
- Menni fog hidd el. -paskolta meg térdét.
- Hát remélem. Csak azt a ruhát ne kéne felvennem... -nyavajgott.
- Milyen ruhát?
- Egy olyan piros és olyan alulméretezett ruhát, hogy még egy prostituált is elszégyelné magát benne. -felkuncogott a lány látványos kiakadásán.
- Csak nem lehet olyan rossz? -kérdezte fulldokolva, alig bírta visszatartani kitörő nevetését.
- Mi nem rossz? -csatlakozott a beszélgetéshez Taehyung is, aki befejezve a telefonálását visszaült helyére.
- Csak MinJi meséli, hogy Reja milyen cuccot akar ráadni.
- Milyet?
- Egy piros minit.
- Na és? -kérdezte úgy, mint akinek fogalma sincs arról, hogy ebben most hol is a probléma.
- Hát fogalmazzunk úgy, hogy nem MinJi stílusa. -nevet fel.
- Pont leszarom mi a stílusa Miss Hisztikirálynőnek! -csapott mérgesen a bőrhuzatra- Felveszed azt a kibaszott ruhát és jó kislány módjára teszed a dolgod, világos!? -ordított a lányra, majd sebesen elhagyta a házat.
NaRa teljesen ledöbbent a fiú kirohanásán. Hiszen nem is vele beszélt, miért kell ilyen ellenségesnek lennie vele? Jimin próbálta vígasztalni, mondta, hogy fogalma sincs mi üthetett barátjába, de ez már nem hatotta meg. Elege volt! Elege Taehyungból, a bunkó viselkedéséből és abból, hogy úgy bánik vele, mintha valami nyamvadt kis élősködő lenne aki csak mindig útban van amerre csak megy, holott pont ő az aki nem engedi elmenni onnan. Megfogadta, lesz ami lesz Seoulban elválnak útjaik és soha többé nem látják majd egymást! Végre megszabadul ettől az alvilági élettől és a maffiában helyetfoglaló bunkó tagoktól.
Seoul
Korea fővárosa, az ország legnépesebb városa, a hírességek paradicsoma. Rengeteg jelzője van, amit főleg külföldiek aggattak rá. Itt az emberek mindig rohannak valahová és még éjszaka is akkora a tömeg az utcákon, mint nappal.
Egy fehér kisbusz parkol le egy szálloda előtt, ahol emberek zsúfolódnak össze, több férőhely reményében. A járműből kiszálló utasok egyként lépnek be a szálloda óriási ajtaján, élükön vezérükkel. Taehyung halad legelől, mellette Jin és NamJoon a két rangidős, majd sorban a többiek. Hoseok, Jimin, YoonGi és leghátul NaRa kullog mögöttük. Őket pedig testőrök fogják közre és mindegyikük zakójának belső zsebe 1-1 kisebb pisztolyt rejt, hogy bármelyik percben életüket is feláldozva megvédjék főnöküket.
A recepcióhoz sétálva egy fiatalnak tűnő lány mosolyogva köszönti a vendégeket.
- Jónapot uraim! Miben állhatok szolgálatukra? Szobát szeretnének? Esetlet lakosztályt bérelnének?
- Wong úrral szeretnék beszélni! Hívja ide, mondja, hogy V keresi.
Bár a fekete hajú lány furcsálta a dolgot, de nem merte szóvá tenni. Hátra sietett majd pár pillanattal később egy kb ötvenes éveiben járó férfival tért vissza, aki amint meglátta Taehyungot eltessékelte a lányt, hogy máshol csináljon valamit. Amint eltűnt mély hajlongásba kezdett a nála jóval fiatalabb fiú felé és nyájasan köszöntötte.
- Áh Kim úr! Újra nálunk? Rég láttam már. Mi járatban erre fiatalember?
- A szokásosat szeretném Wong úr!
- Máris. Meddig írjam a foglalást?
- Csak a hétvégére. Nem maradunk sokáig.
- Munka? -a kérdésre csak biccentett- Egy pillanat... tessék a kulcsok. -nyújtotta át az aranyszínű tárgyakat- A legfelső szint csak a maguké Kim úr. Érezzék jól magukat!
Biccentve köszönt el a férfitól majd egyenesen a lift felé vette az irányt. NaRa nem értette az imént lefolyt párbeszédet de annyit leszűrt belőle, hogy a bácsi tudhat Taehyung „munkájáról” vagy ő is a csapattagja. A legfelső emeletre érve V kiosztotta mindenkinek a szobájához tartozó kulcsot majd meghagyta, hogy pontban nyolcra legyen mindenki a halban. NaRa ledobva táskáját kikutatta azt a levelet amit anyja hagyott neki és a széf kódját is amivel kinyithatja a trezort. Magában áldotta az eget amiért ezeket magánál tartotta mikor úgy döntött elmegy ahhoz a raktárhoz.
Kilépve szobája ajtaján egy testnek ütközött neki. Felnézve Jimin mosolygós arcával találta szemben magát.
- Hát te meg? Hova készülsz?
- Nos... -rettentően agyalt milyen hazugságot is kéne mondania gyorsan- Mivel itt vagyunk a fővárosban és ki tudja mikor lesz rá újra lehetőségem, gondoltam elmegyek városnézőbe. Mindig is látni akartam Seoult.
- Tae tud róla?
- Azt mondta csak este nyolckor akar látni minket. Szóval teszek róla, hogy addig ne is lásson. -rántott vállat.
- Lázadunk lázadunk? -nevetett fel.
- Csak azt teszem amit mond.
- Elkísérlek.
- Nagylány vagyok már, képes vagyok elnavigálni egy városban.
- Nem baj, én veled tartok!
- Félsz, hogy meglépek mi? -sandított rá, mire a fiú zavartan hajába túrt- Sejtettem. Na gyere, szedd a lábad!
A fiú leszegett fejjel ment mellette, mintha legalább is valami bántót mondott volna neki. Valahol tudta mégis csak megbántotta a lányt azzal, hogy nem bízik benne teljesen.
Délutánra minden látnivalót végig jártak, ami a közelben található. NaRa szándékosan, mint aki nagy rajongója 1-1 idolnak, megállt fényképezkedni a hírességek reklámjai, plakátjai előtt. Majd sétálásuk közben elhaladtak amellett a nemzetközi bank mellett amit anyja is említett levelében. Végre megtalálta! Már csak be kéne jutnia valahogy... De hogy?
Nem messze állt egy szökőkút, minek peremére leült pihenni, mint aki elfáradt az egésznapos túrázás közben. Jimin is letelepedett mellé.
- Sajnálom MinJi. -bökte ki halkan.
- Mit? -nézett rá kérdőn. Fogalma sem volt miért is kér bocsánatot.
- Hát amiért nem bíztam benned és eljöttem veled. Kérlek ne haragudj rám!
- Nem haragszom. -lengette lábait- Tudom, hogy egyikőtök sem bízik bennem. De ez tökre érthető hiszen nem ismertek.
- De én bízom benned, csak...
- Csak mégsem. Jimin semmi baj, megértelek.
- Én viszont nem! Mármint magamat. Nem értem saját magam! -ordította, mire pár járókelő őket kezdte el nézni.
- Jimin, nyugodj le! Mi bajod lett hirtelen? Eddig tök normális voltál.
- Nem tudom! -kiabálta- Nem tudom. -sóhajtotta már normál hangon- Tudom őrültségnek fog hangzani, de az első pillanattól fogva úgy érzem ismerlek valahonnan. Tudom butaság, hiszen sosem találkoztunk, mégis. Totál megrémiszt, hogy az első találkozás óta ilyen jól kijövünk és az a fura érzés... -bökött mellkasára- Félre ne értsd, nem zúgtam beléd vagy ilyenek! Ez más. Nem tudom megmagyarázni. -temette arcát kezeibe.
- Nem tudom most mit mondjak... -tördelte ujjait.
NaRa nem hitt füleinek! Létezne ilyen? Hiszen ő is ugyanígy érzett már az első pillanattól kezdve! De miért? Mit jelenthet ez? Elmondja neki? Végül hosszas vívódás után úgy döntött jár annyi szegény összezavarodott fiúnak, hogy beavassa.
- Bevallom, én is hasonlóan éreztem én is mikor megláttalak. Csak annyira féltem és nem mertem beszélni veled, ahogy a többiekkel sem.
- De nem rohadt furcsa ez és kurvára ijesztő? Én már néha totál befosok ezektől a dolgoktól. -nevetett fel kínjában- Mindegy. Én most visszamegyek a szállodába. Te nyugodtan sétálgass csak a városban, fedezz fel klassz helyeket. Visszatalálsz a szállásra? -állt fel.
- Persze. Nem olyan bonyolult.
- Rendben. Akkor vigyázz magadra és kérlek érj vissza még hét előtt. Nem akarom, hogy Tae engem basztasson! Van elég bajom enélkül is.
- Visszaérek, megígérem. Köszönöm Jimin! -mosolygott rá, most először őszintén.
A fiú beletúrt tincseibe majd biccentve a lánynak megfordult és elment. NaRa aggódó pillantásokkal figyelte a távozó férfi alakját. Igazán furcsa és megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, azért mert amiről Jimin beszélt, az érzései, a bizarr első látástól fogva érzett ismertség, nála is ugyanúgy jelen van akár a fiúnál. De mégis mit jelenthet ez? Tényleg ismernék egymást? De honnan? Hiszen sosem találkozott még vele! Arra biztosan emlékezne. Kizárt, hogy ők valaha is találkoztak volna! De akkor miért van mindkettejükben ugyanaz az érzés? Miért hiszik azt, hogy van közük egymáshoz? Mi folyik itt!?